20151204

Flashback: Albérletargia

"A következő hirdetés a várkerre szólt, szuper környék. A megbeszélt időpontra odamentünk. Csodaszép polgári lakás, remek buszközlekedés. Komolyan, annyira tetszett a hely kívülről,
hogy már fizettük is volna a kauciót, mielőtt elhappolja valaki. Mert amúgy így megy ez Sopronban.
Megjelenik az újság és úgy tíz perced van kivenni, annyian keresnek lakást. Szóval vártuk
a főbérlőt. Megérkezett az alacsony, kopaszodó, dülledt szemű férfi, aki azzal indított, hogy nem tartotta tiszteletben az intim szféránkat, az "arcunkba mászott" mikor beszélt és nem zavartatta magát, nyíltan megbámulta Melindát! Még néha rám is sandított vigyorogva. Tudjátok, mint férfi
a férfira. A lakáshoz valóban a szuper polgári lakáson keresztül kell menni, a mi "otthonunk"
a mögötte lévő udvarban lenne.
Tudom, hogy sokat túlzok mikor történeteket mesélek, de amit most írok egy kicsit sem mese.
Egy csernobili udvart képzeljetek el. Málladozó, vakolatlan téglafal, betört ablakok, leszakadt láncok
és rácsok mindenhol, kutya tetem a sárban. A lakás tulajdonképpen egy ebbe a balkáni helyzetbe vájt lyuk. Egy szoba, konyha. A "fürdő"az egy zuhanyfülke a konyhában. Felszakadt linóleum padló
és soha ki nem festett fal, meg két dohos szivacs (ágy). Mikor elmentünk, emberünk még azért megnézte magának Melindát még egyszer, biztos ami biztos. 45.000 Ft." • 2012 / 06 / 22 •

Talán akik hosszabb ideje követik a blogomat, emlékeznek: pár éve írtam két bejegyzést, – elsőmásodik – amiket "Albérletargia" címmel láttam el, és a hónapokig tartó, sikertelen lakáskereséssel kapcsolatos élményeimet dolgoztam fel bennük.
A fenti idézet a második felvonásból származik. Ebben egy várkerületi lakást, illetve inkább üreget látogattunk meg. Meghatározó élmény volt. 45+rezsiért adták akkor éppen.
Ma visszamentünk Krisztivel a helyszínre, és ha már ott voltunk, lefotóztuk a "lakást". Amint látható, , nem túloztam sokat. Megosztom veletek az ott készült képeket, ami segít abban, hogy átérezzétek
a váltás hirtelenségét. Íme:


Látjátok, mégis működik a dolog, laknak a házban, én meg senkit nem akarok el– vagy megítélni. Aki itt lakik, biztos jó okkal teszi. Csupán arra kívántam / kívánok rávilágítani ezzel a kis szösszenettel, hogy... Szóval igazából nem tudom mire akarok rávilágítani ezzel. Ilyen az élet: sok-sok fel nem tárt dimenzió halmaza. Na, talán erre akartam rávilágítani.
Befejezésül pedig néhány kép a kontextusról. Elnézést a képek minősége miatt, videót készítettem, de nem akartam azt feltenni: retusáltam kicsit – rendszám, házszám stb. Inkább dokumentumnak szánom most ezeket.

Mondjuk a #soprondarabokra nem fogom feltenni. :D Nem reprezentálja a város semmilyen szinten.




Nincsenek megjegyzések :