20150906

Tollak


Bár senki nem kérdezte, engedjétek meg, hogy a saját magamon tapasztalt kíváncsiságra alapozva, elmondjam milyen eszközök lapulnak – az egyébként ezen a nyáron vásárolt – tolltartómban! Mindegyik egyaránt fontos és jelentős szerepet tölt be a rajzok elkészültében! Egyik penna sem fölösleges, akármelyik eszköz hiánya koromfekete letargiába döntene! Haladjunk mondjuk jobbról balra, az egyszerűség kedvéért.


Három Rotring Isograph, három különböző méretben – 0.7, 0.5, 0.35 – , koromfekete Rotring tintával töltve. Ha figyelmesen megnézitek, a kupakjuk különbözik a forgalomban lévő Isograph-ok kupakjától. Nos, ez nem véletlen. Ezek nagyjából 30 éves tollak, amiket még a nagyapámtól, Szabó Béla mérnök feltalálótól örököltem meg. A mechanikájuk teljesen más, mint a most forgalomban lévő verzióké. Egy későbbi posztban talál leírom, mi a különbség, egyenlőre legyen elég annyi, hogy ezek, a mostani darabokkal ellentétben, teljesen szétszerelhetők, így minden alkatrészük tisztítható. Örök darabok, a világért nem válnék meg tőlük! Időközönként, gyengébb pillanataimban, tus helyett tintát teszek beléjük.

Mellettük egy injekciós tű lapul. Senki ne boruljon ki, nem tintával lövöm magam a vizsgaidőszakban: tűvel lehet a legjobban feltölteni azokat a tollakat, amikhez nem tartozik konverter.

Mellette egy fekete Rotring Variant. Ez talán még régebb, mint az előbb írt Isograph-ok. Egy kedves, korábban a Tervhivatalban dolgozó hölgytől vettem 1-2 éve, 0.3-s méretben. A mechanikája megegyezik a a nagyapám féle tollakéval, az egyetlen különbség, hogy ennek fém hegye van. Most épp tinta van benne, de ez hamarosan változni fog. Férfiasan bevallom, részben azért vettem meg, mert fekete, és nem barna, mint a többi csőtollam. Hiába, gyenge vagyok.

Mellettük két Rotring mechanikus ceruza. Az első, a kék, egy egyszerű 0.5-s Tikky, semmi extra, leszámítva a bele töltött kék Faber hegyet. Ennek az az értelme, hogy a kék a legvilágosabb szín, a sárga után. Így a kékkel rajzolt vázlat vonalakat el tudom tüntetni szkennelés után, egy egyszerű szűrővel, így csak a tuskihúzás marad meg. Rengeteg időt spórolok vele! A másik ceruza érdekesebb: egy hamisítatlan 0.5-s Rotring 600-as. Hexagonális, feketére festett, acélházba bújt szörnyeteg. Ő „A Ceruza”. A mechanikus ceruzák végső, tökéletes formája. Léteznek belőle újabb verziók, csak hát minek. A Rotring 600-as majd’ 70 éve változatlan formatervénél nem lehet jobbat csinálni. B-s, grafit XQ heggyel használom.

Mellettük egy kék, és egy piros UNI-150 lapul. Ezek általános tollak. Tapasztalataim szerint az UNI gyártja a legjobb golyós / zselés tollakat. Fakulás- és vízállók, jól futnak a papíron stb. Korábban a kihúzásokat is ilyen tollakkal csináltam, de aztán egy ponton beleuntam abba, hogy rendelnem kell, és várnom, minden alkalommal, amikor kifogynak. Persze ez a fekete testvéreikre vonatkozik, amik jóval egzotikusabb UNI tollak voltak. A 150-st minden írószer boltban meg lehet venni.

Mellettük három Pilot Paralell Pen, három méretben: 1.5, 2.4, 3.8. A „Pájlotok”. Ezek eredetileg kalligráfiára tervezett tollak, lapos a hegyük és gyönyörűen lehet írni velük. Főleg rajzolásra használom őket, nagyobb felületek egészségesen rusztikus kitöltésére, kontúrokra stb. Iszonyú izgalmas textúrákat lehet velük létrehozni, nagyon időtakarékos módon! Fekete Pelikán 4001-es tintával töltöm őket, a tű segítségével.

Aztán egy 0.4-es Sakura Pigma Micron következik. Klasszikus rostirón, szintén inkább általános célra. Ezt szoktam kölcsönadni Krisztinek, mikor tollat kér. Teljesen használható benne a tinta, bár nem olyan fekete mint a Rotring tus, vagy Pelikán tinta. Cserébe vízálló, kevésbé maszatol és egyszerűbb vele dolgozni mint a többi tollammal. Firkálgatni szoktam vele.

Aztán az ArtPen-ek. Ó, az ArtPen-ek. Az első, drágább tollaim voltak. Öt éve kezdtem gyűjteni őket, már majdnem a teljes sorozat megvan belőlük: EF, F, M és BB. Utóbbit már nem is lehet kapni! Szerintem többször megénekeltem, mennyire szeretem őket. 4001-es, fekete Pelikánnal töltött töltőtollak ők. Mindegyiket elláttam konverterrel, szóval nem kell tű a töltésükhöz. Törődni kell velük, hogy jól működjenek, de cserébe fantasztikusan jó érzés rajzolni mindegyikkel! Szintén örök darabok: tapasztalataim szerint a 30-40 éves ArtPenek ugyan olyan jól működnek, mint újkorukban!

A végére pedig egy kétvégű Kuretake ZIG ecsetfilc. Van ugyan egy ennél sokkal jobb, Kuretake No.50-m, de nem igazán jók bele a tintáim, szóval amíg az meg nem oldódik ezzel kell beérnem. Egyébként teljesen korrekt toll, még ha nem is olyan jó mint az 50-es nagy testvér.

A többi meg már csak lim-lom. Kötelező szike, Kék Faber hegyek, valamint B-s és 2B-s XQ grafit hegyek, mindez egy Derwent tolltartóban.

A háttérben Kriszti éppen megőrül / lelkesedik, de ez a mindennapok édes velejárója. :)

Nincsenek megjegyzések :