20141218

Elefánt

…és amikor reggel magamhoz tértem, nem tudtam, hogy hol vagyok. Egyszerre éreztem magam mind a három térben, és a gondolataim sem segítettek rendezni az ellentmondást. A tudatom egy része egy Amon Tobin felvételtől élt át orgazmust az iskolapadon ülve, egy másik része ott volt azon a bizonyos erdei koncerten, amin a felvétel készült, közben pedig az ágyamban feküdtem, ami akár lehetett volna a tanteremben is, rögtön a fák alatt. Szuperpozícióba került a tudatom és ezt a döntés nélküli állapot tovább tartott, mint eddig bármikor. Mintha arra is meglett volna a lehetőségem, hogy ezt a döntést sose hozzam meg, és az idők végezetéig anyag és anyagtalan között lebegjek. Úgy éreztem, az anyagisága valaminek egy döntés következménye, amit minden pillanatban meghozunk.
Sokáig forgott velem a szoba, miután meghoztam a döntést emellett a sík mellett. Lementem, ittam két bögre vizet és igyekeztem visszatérni önmagamba, de valahogy olyan távolinak éreztem mindent. Ugyan meghoztam a döntést arról, hogy hol élem le az életem, mégis, mintha a saját tarkóm mögül követném az eseményeket, egy számítógépes játékot játszva. Mintha kialakult volna egy távolság az érzéseim és gondolataim által meghatározott „tudat” halmaza és valami más között. Az életemről forgatott filmet néztem, amibe szerencsés módon bele tudtam szólni. Az a határozott érzetem volt, hogy van egy „Én” és van egy „Ő”, aki az „Én” egy kiterjedése ugyan, de nem az egész lény, csak egy része annak. Valamiféle átszivárgás, csak egy nézőpontja egy sokdimenziós entitásnak. Aztán leültem a székbe és pötyögtem a semmit. Azon gondolkodtam, hogy vajon mi lehet ez a távolság önmagammal szemben?
Talán azért lehet, mert tegnap nem tört ki belőlem a harag? Mert nem mentem neki nyilvánosan a tanároknak, akiknek szerettem volna? Legalábbis nem agresszíven, nem barbár módjára. Egy okosabb, diplomatikus megoldást választottam, aminek talán eredménye is lesz egyszer. Olyan eredménye, amilyen a nyílt „támadásnak” biztosan nem lenne. A „Legbölcsebb megoldást választottad” mondák nekem tegnap este. Én is ezt mondtam tovább magamnak, és mindenkinek. A legbölcsebb megoldás. De a legbölcsebb megoldás valahogy eltávolít önmagamtól. Miközben az egyéniségem része a higgadt kritika is, ugyan annyira mint a padok eldobálása a tanárok felé. Most már elmondhatom, hogy mindkettőre volt példa az életemben. Kiderül, melyik a célravezetőbb. Melyik a…hasznosabb.
Aztán kerestem egy kicsit és találtam megoldást. Hiszen minderre Konfucius ezt mondja:

321. A csatában kiképzett elefántot használnak, a királyok saját kiképzett elefántjaikon ülnek. A legjobb ember önmagát képzi, és békésen tűri a bántalmakat.

322. Jók a kezessé nevelt öszvérek, s a Szindhből való nemes paripák. Jók a szelídre nevelt, erős elefántok. De a legjobb az ember, aki önmagát neveli.

323. Mert nem ilyen jószágokon érhetjük el az ismeretlen országot. A Nirvánát az ember éri el, aki bölcsen, bátran neveli önmagát.

324. A nagy elefántot, a Dhana-palakát nehéz megfékezni a bőgés idején, és fogságban visszautasítja az ételt, mert nem felejti el hazáját, az ősvadont.

325. A lusta és falánk ember, aki nagyokat eszik, majd lehever, aki olyan, mint a hizlalt disznó, az olyan balga meghalni születik újra.

326. Egykor elmém még arra kóborolt, amerre az önös vágyak, a bujaság, a gyönyör vonzotta. Ma ugyanez az elme nem kóborol. Megszelídült az összhang állapotában, mint ahogy a vad elefántot is megszelídíti a nevelő.

327. Élvezd az éberség örömét. Őrizd jól az elméd. Szakadj el alacsonyabb énedtől, ahogy az elefánt rántja ki magát a mocsárból.

328. Ha az élet útján az ember bölcs és értelmes társra talál, akiben megvalósult a jóság és önuralom, járjanak együtt az úton. Együtt győzzék le az út veszedelmeit, örömben és belső teljességben.

329. De ha az élet útján az ember nem talál bölcs és értelmes társra, akiben megvalósult a jóság és önuralom, járjon egyedül az úton, mint a száműzött király, mint a magányos elefánt.

330. Mert jobb egyedül járni az élet útján, mint egy bolond társaságában. Keveset kívánva és kevéssel törődve, hátrahagyva minden bűnt, járj egyedül, mint a magányos elefánt.

331. Jó a barátság a szükség idején, és a barátokkal az örömben osztozni is jó. Jó helyesen élni halálunk előtt, és a fájdalmat legyőzni is jó.

332. Jó e világban anyának lenni, és apának lenni is jó. Jó e világban szerzetesnek lenni, és szentéletű bráhminnak lenni is jó.

333. Jó egy életen át élvezni az erényt, és szilárd, tiszta hitben élni is jó. Jó a bölcsességet elérni, és a bűnt elvetni is jó.

Nincsenek megjegyzések :