20141031

Írj!

Villog a kurzor. Mindig villog az a rohadt kurzor és várja a betűket. Idegesen, türelmetlenül figyeli, mikor kezdek el gépelni: a gondolataimat kérvényekbe, leírásokba, kérdésekbe és magyarázatokba kell önteni. Ma már írtam egy kérvényt a Győri Építész Kamarának a Negyedik Workshop támogatása okán. Írtam egy kérdést a workshopron.hu domain szolgáltatóinak. Írok egy hosszú leírást a workshopron facebook oldalának és írok majd egy leírást az AMIHangSzer táborról a WS blogra. Több ezer karakter. 
Gyűlnek a karakterek, van még jónéhány: AMI20, leírások, kérvények, cikkek, beszámolók, levelek a hallgatóknak, levelek az öregdiákoknak, levelek a tanároknak meg NKA pályázat és meghívó a soproni design cégeknek az AMI-ba. De a kurzor még mindig villog, és csak akkor hagyja abba, mikor írni kezdek. Még! Még! Még! Még mindig van mit írni. Újabb és újabb sorok.
Nehogy azt hidd – mondja a kurzor – hogy eleget írhatsz! Ha egész nap írnál, 24 órában, az se lenne elég! Mindig van megírni való! Szakmai beszámoló, koncepciós terv, újabb levelek, újabb kérvények, újabb felszólítások! Nem tudsz mindent megírni, mert minél többet írsz, annál több marad! Ha azt hiszed, vége lesz egyszer, tévedsz! Sose fogy el! Önmagad titkárnője vagy és hajt a főnököd! Még ezt is írd meg, légy oly jó, mondja Neked Krizbai Gergely, és Te, Krizbó, engedelmesen írsz, mert nem akarod elveszíteni az állásod. 
Most ís írsz, látod, pedig most épp senki nem hajt, Gergely kiment az irodából, miután megíratta Veled a kérvényt és a kérdést. Kényszeresen írsz, mert nem tudsz nem írni. Mert nem akarod későbbre hagyni. Nem tudsz másra gondolni, mint, hogy mit kell még megírnod. Csak írj! ÍRJ!

Nincsenek megjegyzések :