20141024

Ez a bejegyzés nem politizál

Nem politizálok. A Krizbo.com-on eddig se volt politika, és nem is lesz. Bár senki nem „politizál” az országban, ahogy én látom, hiszen politizálni akkor lehet, ha politikáról beszélünk: ideológiák és gondolatok mentén hozott felelős döntések helyességéről vagy helytelenségéről. Pártok és politikusok tetteiről, melyek a mi véleményünk következményei. Hiszen ezért szavazunk valakire! A politikus az őt támogató csoport akaratát képviselő ember, aki ideológiai és szakmai irányvonalak mentén hoz átgondolt döntéseket, melyekért felelősséget vállal. Ezen döntésekről folytatott beszélgetés a „politizálás”. Érvek, ellenérvek, akár indulatok is: könnyen össze lehet veszni azon, hogy mi a jó az országnak.

"A politikus az őt támogató csoport akaratát képviselő ember,
aki ideológiai és szakmai irányvonalak mentén hoz átgondolt döntéseket,
melyekért felelősséget vállal."

Az itthoni helyzet – tradicionálisan – azért más egy kicsit, mert mi egóval politizálunk: önmagunk meghatározásának fontos pillére az, hogy melyik pártra szavazunk és melyikre nem. Identitásunk kiterjesztése a választott Párt, ezért ha választott miniszterelnökünket kritizálják, azzal a pártot és így közvetve a saját egyéniségünket sértik. Nekünk szegezik a kérdést: mi van ha az élet– és gondolkodásmód amit választottunk helytelen?

Ezt erősíti, hogy a választókorúak egyik fele a rendszerváltás előtt született és lehetett része az „átkos” elnyomásában is. Így bármi és bárki, ami akár névlegesen, akár ideológiailag köthető az előző rendszerhez, automatikusan ellenséggé lesz – hiszen sokan az előző rendszerrel szemben határozzák meg magukat. A másik fele pedig nem tudja megérteni a mérhetetlen haragot és sértettséget, ami ezekben az emberekben dolgozik és egy érett, „nyugati” demokrácia azonnali megvalósulását várja. A politikából kiábrándultak száma pedig óriási, de erről később.

Azonban ezekről a viszonyokról mélyebben nem szeretnék beszélni, leginkább mert nem is tudok. Nálam sokkal okosabb, képzettebb és tájékozottabb emberek vannak, akik jobban ismerik az egyén önmeghatározásának működését, illetve ennek kapcsolatát a politikával. Most arról szeretnék írni, hogy milyen kibaszottul átverve, cserbenhagyva és kinevetve érzem magam. Ezért nem politizálok.

"az emberek, akik a parlamentben ülve elkeseredetten küzdenek
a jobb– vagy baloldali szavazatokért nem politikusok."

Pontosabban nem tudok politizálni, mert, ami 2014-ben történik Magyarországon nem politika és ezek az emberek, akik a parlamentben ülve elkeseredetten küzdenek a jobb– vagy baloldali szavazatokért nem politikusok. Mert ha elfogadjuk a fenti definíciót, miszerint „A politikus az őt támogató csoport akaratát képviselő ember, aki ideológiai és szakmai irányvonalak mentén hoz fátgondolt döntéseket, melyekért felelősséget vállal.”, akkor Magyarországon egyetlen praktizáló politikus se dolgozik.

Ezek a társadalmon élősködő, az impotens-elit, féreg-rétegéhez tartozó kullancsszerű, örökké mohó ízeltlábúak. Bár ez túl hízelgő: a rovarok évmilliárdok alatt az evolúció által tökélyre fejlesztett túlélők. A mi, úgynevezett „politikusaink” nem ennyire tökéletes lények. Tulajdonképpen nincs olyan életforma a Földön, ami megfeleltethető lenne Magyarország politikusainak. Még a vírusok sem, mert bár ezek a mikrobák képesek hasonló méretű pusztítást okozni, mégis, ezek is inkább csodái az evolúciónak, mintsem zsákutcái, hiszen legalább a saját fajtájukat nem zabálják fel.

"A Magyar politikai közélet, milliárdokkal is pitiáner,
ostoba, köztörvényes bűnözők szappanoperája..."

Pedig tényleg szeretnék politizálni. Engem érdekelnek ezek a kérdések. Szeretnék arról beszélgetni kocsmákban, sörök fölött, hogy miért helyes vagy helytelen a kormány vagy az ellenzék egy-egy döntése. Erről azonban nem tud értelmes diskurzus folyni mert az „ők többet lopnak mint a másik” és az „ezek is korruptak csak kevésbé” stb. jellegű mondatok az én felfogásomban nem fedik a politika fogalmát. Ezek legjobb esetben is egy szarul megírt krimi félresikerült forgatókönyvének oldalai. A Magyar politikai közélet, milliárdokkal is pitiáner, ostoba, köztörvényes bűnözők szappanoperája, ebben pedig nem kívánok részt venni.

Tehát átverve érzem magam: megfosztottak a lehetőségétől is, hogy politizáljak és megfosztottak a példától, amit egy politikusnak lenne kötelessége nyújtani. Arról nem beszélve, hogy elvették a jövőmet és tönkretették a jelenemet. Az egyetemi éveim arról kell, hogy szóljanak, hogy félek az újabb módosításoktól, hogy nem tudom, bezárják-e az iskolát a diplomámig, hogy a választott szakmámból meg tudok-e élni, és ha nem, elmehetek-e dolgozni külföldre legálisan? Egyáltalán, a tény, hogy fel kell, hogy merüljön a kérdés: külföldön kell-e dolgoznom ahhoz, hogy elfogadható életszínvonalon éljek?

"látom, miként őröli fel napról napra egyre nyilvánvalóbban
ez a féreg-réteg – akiket mostantól nem vagyok
hajlandó politikusnak nevezni – az országot"

Pedig nem akarok elmenni. Szeretem ezt az országot és az itt élő embertársaimat. Elfogadom, hogy milyenek vagyunk mi Magyarok és minden idegesítő tulajdonságunk ellenére szeretem magunkat. Különös, viharvert és sokszor negatív „néplelkünk” dacára mégis jófej emberek vagyunk. Szeretem a ravaszságunkat, a folytonos útkeresésünket, közvetlenségünket és éberségünket. Szeretném ha a gyerekeim is itt nőnének fel, megküzdve ezzel a sokszor szerencsétlen, csonkított, kárpát-medencei levessel, mert feltételezem, hogy ami emberré tett engem, őket is azzá fogja.

De el vagyok keseredve, mert látom, miként őröli fel napról napra egyre nyilvánvalóbban ez a féreg-réteg – akiket mostantól nem vagyok hajlandó politikusnak nevezni – az országot amit szeretek, egyre kevesebbet hagyva abból a kevésből ami megmaradt. Nincsenek oldalak. Nincs jobb és bal. Nincsenek ideológiák. Piócáink vannak. Meztelen csigáink, narancs, piros vagy zöld csíkokkal a hátukon.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Nincsenek megjegyzések :