20140626

Random szöveg 2

Nem mondok semmit. Majd a tovább után.


Írnom kell, és bár ezernyi más dolog lenne, most érzem, hogy fel tudom magamnak tenni azokat a kérdéseket, amiket nyilván nem tudok majd megválaszolni. Persze az ember végig küzd tanári konferenciákat, meg rengeteg kérdést, és igyekszik válaszokat találni, de egy szakadt nadrágban, vérző térdel mire másra juthatna, mint önmaga tudatosan fals felmagasztalására? Persze, hogy megtagadom minden eredményem, mi mást tehetnék azért, hogy helyre tegyem az annyiszor féltetett egyensúlyt?
Lehet bántani a pirulákért nyúló fiatalságot, de a minimális önismereti lecke, amit a pillanatnyi halálért cserébe kapnak, betölti egy időre az életszomjukat. Tényleg küzdelmes annyi basszust a józanság keretei közé préselni, annyit, amennyi kinyomja a klasszikus valóságot, legalább annyira, hogy az elme fel tudjon szabadulni pár pillanatra.
Nem élek én se, bár élnék, de csak a holt dolgokban találom meg magamnak a tartalmat. A véget ért, ezerszer bebizonyított és megrágott igazságokban, amiket valamiért mégis elfejtettek az illetékesek, vagyis mi, az új nemzedék, a Z generáció. Identitást megőrizni a legnehezebb a mindent elfogadó, nyitott nemzedékben.
Talán meg kéne tagadnom az értelmezhetetlen testiséget ami átitatja gyarló lelkem minden porcikáját? Nem, dehogyis! De lehetek okosabb önmagamnál, végső igazságként leteremtve a gyenge emberi ént, aminek vágyai a végső önmegsemmisítés felé vezetnének, egyébként.

Nincsenek megjegyzések :