20140522

Csavargásról

Egy régi ismerősömmel – aki egyébként közvetve „felelős” azért, hogy Sopronban kötöttem ki végül – találkoztam ma éjszaka, hazafelé sétálva a HÉV állomástól. Teljesen részeg volt, a kezében egy félig teli sörösüveget szorongatott és sűrű szakálla mögül igyekezett értelmes mondatokat kipréselni, több kevesebb sikerrel. Azt kérdezte tőlem „Mi van Gergő, mit kísértesz itt egyedül a szentendrei utcákon ilyenkor éjszaka?” vagy valami hasonló. A „kísértesz” szó biztosan szerepelt a mondatban.
Csak röviden beszéltünk, mert pillanatokkal később tovább szédelgett a haverjával, én meg pár centire a föld fölött lebegve suhantam tovább az éjszakában. Még hallottam magam mögött egy elhaló kiálltást: Sopron? Visszaordítottam, hogy „Sopron! Sopron…” Szellemnek éreztem magam, aki a temetőben keresi a békességet, de sehogy sem találja.

Random Asimov rajz


Száz éve nem rajzoltam ilyesmit. Most meg így alakult. 

Utolsó napok

20140518

Malomkő


A Művésztelep malomköve. Ezt a követ szerezték maguknak a szentendrei művésztelep alapítói, a Nyolcak. Azt kell róla tudni, hogy évtizedeken keresztül ülték körbe a város – és az ország – legfontosabb művészei: Bánáti Schwerak József, Bánovszky Miklós, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódy Béla, Pándy Lajos, Paizs Goebel Jenő, Rozgonyi László…aztán Czóbel Béla, Korniss Dezsó, Barcsay Jenő és gyakorlatilag mindenki, aki megfordult a Művésztelepen. Ez pedig egy fotó, amin én ülök rajta, meg egy másik, amin Apa. És ez igazán csodálatos érzés.

.... és kiderült, hogy nem csak nekem van labdám.

20140517

Kipakolás


Bár leszavazták, én nagyon szeretem.