20130531

TrúMinionok #113: Nehéz sorsok...


Na egy kis változtatás, ami igazából fölösleges molyolásnak tűnhet, de nem az! Ha megnézitek, a szélessége maradt a régi, de magasabb lett a képregény. Miért? Jogos kérdés. Mivel már nem az újság hanem a Facebook és a Blog az elsődleges publikálási platform, ehhez kell igazodnia a méretnek is: ebben az arányban ha a Facen "kiemeled" az idővonalon a bejegyzést, nem vágja le a széleti... :) Apróság. De azért na. Tudjátok, ha már...

Elmarad a Nyolcadik Workshop


Kedves Építészhallgatók!

A soproni Alkalmazott Művészeti Intézet WorkShopron Művészeti Szakkollégiuma által szervezendő Nyolcadik Országos Építészeti és Összművészeti Workshop az alkotóhét egyik fő támogatójának a workshop támogatásától való visszalépése miatt elmarad.

Ezúton szeretnénk mindenkinek elnézését kérni, aki eddigi rengeteg munkájával segített és hozzájárult a Workshop életrehívásában és megvalósításában - és legfőképpen elnézésüket kérjük azon építészhallgatóknak és konzulens művészeknek, akik nyári programjukat átszervezve részvételi szándékukat jelezték az alkotóhéten - elesve esetleg így más programokon történő részvételtől.

A WorkShopron Művészeti Szakkollégium fenntartja a jogot a továbbiakban, hogy a Nyolcadik Országos Építészeti és Összművészeti Workshopot a közeljövőben (még idén ősszel avagy jövő tavasszal), egy később konkrétan megnevezésre kerülő időpontban megvalósítsa.

Reméljük, hasonló érdeklődés fogja övezni a workshop újbóli meghirdetése esetén az eseményt és reméljük, létre tudjuk majdan hozni legközelebb is ezt a hazai építészoktatási intézmények közötti párbeszédet és alkotóhetet.

Köszönettel:
WorkShopron Művészeti Szakkollégium
AMI - Sopron

20130527

"Krizbo" by Domi

Egy kép rólam, Öcsém tollából.

Tomorrow's Harvest


20130524

Várok a "Csak"-ra

Vannak ilyen időszakok, nincs mit tenni. Igazából ezt a kis bejegyzést azoknak szánom, akik valami munkára várnak tőlem. Szóval az a helyzet, hogy "elzáródtak a csakráim". Ez persze nem teljesen pontos megfogalmazást, mert elég pontatlan képem van arról, hogy tulajdonképpen mit jelent a "csakra" kifejezés, de valahogy így képzelem a dolgot. Mindig úgy érzem, munka – ne adj' Isten "Alkotás" – közben, hogy a bennem megfogalmazódó képek valahogy "kiáradnak" a pórusaimból. Mint valami energia, amit ha sikerül fókuszálni, a kezemen keresztül a tollba, majd onnan a papírra áramlik. Egyébként baromi érdekes, hogy ennek vannak fizikai jelei is a jobb kezemen, de erről majd máskor.
Talán így tudom a legpontosabban meghatározni, hogyan dolgozom. Érzem, ahogy megnyílnak a kapuk és az energia egy grafikában, szövegben, fotóban "artikulálódik". Akár mennyire tűnik ezoterikusnak, annyira nem természetfölötti dolog ez. Nevezheted ihletnek is, nekem mindegy. Nem lehet siettetni, irányítani, kontrollálni. Van időszak, amikor csak úgy dől belőlem ez a dolog és olyankor nagyon tudok haladni, máskor meg akár mit tehetek, nem sikerül. Talán ezért is nem leszek soha jó szakember, vagy profi. Ki vagyok téve az energiám esetlegességének. Persze vannak módszerek, amivel lehet katalizálni a dolgot, de ez csak félig sikeres.
Mostanában pedig valahogy ez a helyzet. Nagyon motorikus dolgokat meg tudok oldani, de effektív alkotó munkát csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudok végezni. Cserébe sokat sétálunk, beszélgetünk a sötétben, fejtegetjük az élet nagy dolgait meg piknikezünk a hátsókertben. Nagyokat alszom és próbálok nem gondolni arra, hogy össze kellene szednem az energiáimat. Sajnos ismerem magam annyira, hogy tudjam, hogy megy ez. Tudom, hogy ezek ilyen időleges dolgok, elhúzódnak pár napig-hétig aztán egyik pillanatról a másikra elmúlik a vákuum és elkezd belőlem ömleni az energia. Nincs recept, egyszer csak Lesz és kész. Ez a mostani állapot kábé 1-2 hónapja tart, 2-3 napos megszakításokkal.Nem hiszem, hogy lenne valami speciális oka.

20130514

Másnap

Mert amúgy nem csak szépek, de finomak is voltak azok a rozé fröccsök...

...mert szépek


Botorka

Elbotorkáltak a gondolataim délután három körül. Olyan volt ez, mint valami kis jelenés: felvillanó képek váltották egymást, egy másodpercbe sűrítve éveket. Eszembe jutott sok minden, amikről nem szeretnék beszélni, így pedig akár okafogyottá is válhatna ez a bejegyzés. De nem az, hiszen a célja nem az információközlés. Ez afféle check-point, hogy a jövőben ha ide kalandozok a blogom olvasása közben tudjam: ez az egy hét a Fordulópont. A dolgok ettől a pillanattól kezdve jobbak lesznek, az éves hullámvölgy véget ért.
Nem vagyok egyedül, de ezúttal tényleg nem. Összetusozom, Ő összegrafitoz, aztán iszunk egy pohár bort, feltámad a szél és talán ez még nem lépi át a giccs vékony, de szikár határait. Odakint sikítva tombol a vihar, idebenn izomkötegek és furcsa házacskák csepegnek a papírokra.

20130508

20130507

Hoppá

Úgy látszik a 24 órán belül át lehet élni egynél több katartikus pillanatot... 
Ez a tévedésből, dupla méretben kinyomtatott plakát ma a második legjobb dolog ami történt velem. Mindenesetre a vége mindkettőnek hisztérikus rohangálás lett az esőben és a semmiből jött végtelen sok energia. "Krizbó bazdmeg" mondta Matyi és én már tudtam, hogy valami nagyon király dolog következik. Isten idenyújtotta nekem a kisujját.

Nyolcadik Workshop


Előzmény Itt

A soproni Alkalmazott Művészeti Intézet és a WorkShopron Művészeti Szakkollégium ezennel meghirdeti az első Nyolcadik Országos Építészeti és Összművészeti Workshopot!
A Nyolcadik Workshop életrehívója az építészet és más művészeti ágak találkoztatása. Mint ahogy az építészet a képzőművészet nélkül nem létezhet, úgy a képzőművészeti ágak feltételezik az építészetet magát. Egyik meghatározza a másikat és együtt élnek igazán. A workshopon a 8 egyetemről érkező hallgatók 8 vegyes csapatot alkotva, egy-egy más művészeti területen alkotó ember vezetésével teremtik meg a kapcsolatot az építészet és a művészeti ágak között.

A jelentkezéseiteket a nyolcadik.workshop@gmail.com címre várjuk. Kérünk titeket, csatoljatok önéletrajzot és fényképet a jelentkezéshez.
A RÉSZVÉTEL A WORKSHOPON INGYENES!




Valósággá válás

Van az úgy, hogy esik az eső, alig látsz ki a fejedből, az egyébként is homályos világ a szemüveged karcos üvegen át csak még jobban szétesik és a fejedre készül omlani nagyjából minden. Már tényleg úgy éreznéd, hogy nincs kiút, mikor egy szerencsés ajtóban összeütközés nyomán felparázslik a gyújtózsinór. Kiderül, hogy eddig is ott tekergett, egészen a mellkasod legmélyéig, a robbanásra várakozva.
Aztán az ürességből pillanatok alatt tűzijáték bontakozik ki, esélyt se hagyva a Semminek, egyszerűen megtörténik, diszperzitestül-mindenestül, időn innen és túl. A “valósággá válás” katartikus momentuma ez!
A következő pillanatban azon kapod magad, hogy a kalapod lóbálva ugrálva rohansz az esőben és nevetsz, a hűvős cseppek simogatják az arcodat és az idő ezen szent pillanatában senki más nem fontos.

20130504

Walk

Máshollevés, elvágyódás...elindulás, soha meg nem érkezés, mászkálás, a "nem itt", arrafelé, valahol és semerre, irgalmatlanul messze,városokban, mezőkön, csillagok között. Egyedül, de valakivel, csendben és talán motyogva, suttogva, tiszteletteljesen, bátran remegve mint a nyárfalevél. Fázva, zakóban, ingyen teával, sötétben, fekete fénnyel körülvéve, susnyásban, karókkal, egy barokk épület tetején, a sötétben, motozásra figyelve. Dombra mászva menni, menni, menni, akárhova, el innen. Szóval ez most egy ilyen impresszió. 

20130502

Bóklászóknak

Elhatároztam, hogy ma már nem fogok írni semmit. Holnap reggel nyolcra megyek, szóval röviden annyi: bóklászni jó. Vannak sötét helyek, ahova nem mennél egyedül, de ha van veled valaki, aki talán ugyan úgy fél, mint te, már nem olyan rémisztő hely a világ. Együtt fel lehet fedezni az ösvényeket, legyenek bármilyen feketék.