20131229

Umlautmámorban úszó kraütröck

Fö-Fö-Dé Január

Haha, itt a januári fejléc – mert tudjátok, minden hónapban cserélődik, a korábbiaknak van archívuma is – ennek örömére megragadnám az alkalmat egy következő projekt bejelentésére. Ez is hasonló lesz, mint nemrég a Fekete-Fehér Október, csak most valamivel konkrétabb dolgot szeretnék: Legyen ez most "Fö-Fö-Dé Január"! Ez a kódnév egész konkrétan egy sárgát jelöl, ami #FFD401 hexakódon fut és nagyon szeretem. 100% Yellow és 15% Magenta. 
Igyekszem majd olyan képeket fotózni, amiken ez a szín lesz a domináns, vagy a színnel élni, kb úgy, mint a fejlécben. A rajzokat is ebbe szeretném eltolni, mint az utóbbi három NapiSzörnyet. Jó bulik ezek. Gyarló dolog, de engem ezek a hülyeségek tesznek boldoggá. 

20131219

Diplomába göngyölt paplan a tejben


Diplomába göngyölt paplan a tejben

Egy nyúlszerű szarvas lény rajzát nézem a szkennerem tetején. Nemrég fejeztem be. Technikailag csak azért érdekes, mert sokat segítettek az elkészítésében a gépek, és még sokszor ennyit fognak, mire a rajzból képeslap lesz. 

Először kicsiben megterveztem a figurát, aztán megrajzoltam nagyobban, de csak az egyik felét. Ezt beszkenneltem, majd tükrözve a megrajzolatlan felére másoltam, így lett a teljes alak szimmetrikus. Ezután kinyomtattam, nagyon halványan fekete-fehérben, és tollal kihúztam. Ezzel elkészült a figura, ami most ott csücsül a szkenner tetején és várja a lapolvasást. 

Ha egyszer gépbe kerül, kiszínezem, és vázlatosan megtervezem a környezetét: előtér-háttér. A tervet átteszem AfterEffects-be és némi ügyeskedéssel 3d-s, térbeli képet csinálok belőle. Addig tologatom a rajzokat míg a kívánt hatást el nem érem. Biztos lesznek részecskék, zaj, levelek stb. Legalább 4, de inkább 5 kamerát teszek majd a "jelenetbe", amik félkörben helyezkednek el a lényecske körül. Ennek később meglesz a jelentősége. Ha ez megvan, a vázlatosan megrajzolt környezetet is kinyomtatom halványan, azt is kihúzom, visszaszkennelem, kiszínezem és beteszem AfterEffects-be, a korábban elhelyezett vázlatok – placeholderek – helyére. Ha minden megvan, ráteszem a tipót. 

A végén mindegyik kamera képét egy-egy állóképként kimentem. Így lesz 5 darab grafika, amik különböző szögekből mutatják a jelenetet. Ezeket a képeket egy GIF-be kombinálom, amiben maximum 0.15 másodpercig láthatunk majd egy-egy kockát.
Ettől aztán, mikor a GIF-re néztek, az lesz az érzésetek, hogy térbeli, 3d-s képet láttok. Ezt nevezzük Wiggle3d-nek és ez lesz az egyik első olyan munka, ami már egészen megközelíti azt a látványt, amivel a diplomámban szeretnék találkozni.
Ha Isten is úgy akarja, az öt grafikát elküldöm egy majd cégnek, akik újabb techno mágiával lentikuláris printet készítenek a rajzomból, ezzel pedig talán elkészül az első tárgyi bizonyítéka a készülő diplomámnak. 

De ebben a pillanatban még nem szkennelek, mert irtó hangos lenne, ezt a bejegyzést írom, kávét szürcsölök és néha oldalra nézek az ágy felé, amin egy hatalmas, narancssárga paplanba göngyölt lány szuszog, érzésem szerint egy, maximum két órányira a felébredéstől. Ez jó, mivel bár megittam/ettem az utolsó korty tejet, mégis van időm kimenni a kisboltba, ami remélhetőleg már nyitva van, hogy utánpótlást hozzak. 

Egyébként a narancssárga paplanba göngyölt lány, aki nem olyan sokára felébred, először nyitja majd ki a szemét ebben a szobában úgy, hogy nem csak gyakorlatilag, de hivatalosan is, szerződéssel, otthon van. Mert a lány, kék garbóban a takaró alatt, tegnap délutántól, bérleti szerődésünk szerint a lakótársam. 

Ennél azt hiszem nem lehetett volna nehézkesebben leírni, hogy összeköltöztünk Krisztivel és hogy szörnyes-háromdés dolgok lesznek a diplomámban.

UPDATE: Időben megjártam a boltot, vettem tejet, kenyeret, tojást, sajtot, kefirt és vajat. Köszöntem a kávézósnak a sarkon.

20131217

Beck!


Je működik itt egy olyan, hogy embeded Spotify! Je-Je-Je! 

20131208

Lapitopi

...aztán képzeljétek el, visszajött a laptopom.

20131129

Diploma 2014

Elkezdek a diplomámon gondolkodni. Igazából akartam csinálni neki egy saját blogot, de aztán rájöttem, hogy ezért van nekem a Krizbo.com, hogy bár elég sok minden történik párhuzamosan, ezek mégis kényelmesen és követhetően egymás mellett legyenek, akár rendezett káoszt alkotva.
Eredetileg egyébként ennek a rendezett káoszknak a megszépítését tűztem ki diplomám céljául, de aztán rájöttem, hogy nem élvezem annyira a webdesignt, és valami kevésbé inmateriális dolog lenne kívánatos. Rajzos ügy. Szörnyekkel. Meg szöveges narrációval. Krizbósan. Szóval mától, ha valami haladás van diploma témában, vagy akár csak gondolati agymenni akarok, írok egy bejegyzést, hogy fél év múlva, ha eljutok addig, vicces legyen végigolvasni a folyamatot. 
Tehát ma, 2013 november 29-én, hajnali háromnegyed négykor hivatalosan is elkezdek dolgozni a diplomámon és a korrábi témám, a "Forradalmi-Webes-Ügy" három éves gondolati struktúráját elteszem szebb időkre. 
Egyenlőre tőmondataim, meg mindenféle ködös képzetem van arról, hogy mit szeretnék, és kábé azzal is tiszában vagyok, mint akarok kikerülni. Nem lenne jó nagyon alkalmazott dolgot csinálni, mint pl csomagolás terv, egy ezredik arculat léteztő/fiktív cégnek vagy weboldal. Egy rajzos ügy lenne szuper, olyasmi, ami "az életmű" alapja, egyfajta szintézise az elmúlt évek gondolati és rajzbéli fejlődésének. Nem baj, ha van benne kémény meg repülő szikla, de ne ezek legyenek a fő motívumok. Legyen kicsit hipszter, legyen szörnyes, legyen kicsit narratív, szöveggel támogatott. Nem szeretnék mást illusztrálni, más ember gondolatait átfordítani a grafika nyelvére vagy ilyesmi. Egy darabka önmagamat szeretnék fogyasztható formába önteni. Közben pedig utálnám, ha céltalan művészkedő kortárs faszverés lenne a végeredmény, amit személyemen kívül senki más nem ért igazán. Jó az, nincs vele nagy baj, de nem diploma. 
Szeretném, ha könyv lenne, meg kiállítás és valami webes dolog egyszerre. Mármint legyen kiállítható a végtermék, de egy könyvespolcon se legyen meglepő és plusz tartalmat kapjon ha interneten nézzük. Ez utóbbi plusz lehet mozgás is, pl gif vagy kis animáció. Rajzolni szeretném, nem festeni vagy tradicionális sokszorosító grafikai eljárással létrehozni. Legyen egy kicsit Philip K. Dick és a lázadó szentendre avantgarde intellektuális keveredése. Legyen egy kicsit trance, dnb meg philip glass is. Valahogy szóljon az időről, a práhuzamosságról de egyszerúen, érthetően! 
Egyenlőre ennyi. Ezt kell szűkíteni amíg jó nem lesz. De, jó lesz nem? 


20131127

Alaplapcsere. Megint.

Ki nem találnátok mi történt. Megint tönkrement a laptopom, majdnem pontosan egy évvel azután, hogy tavaly december legelején minden előzmény nélküld eldobta magát a videokártya. Most pont ugyanaz az áll fenn, de persze jóval a garancia idő lejárta után. Mivel azonban anno legalább 4x cseréltek alaplapot a gépbemben és most is azonos problémával küzdök, nem kell fizetni cserét. "Csak" haza kell vonatozni egy AAS-be, vagyis hivatalos Apple szervízbe, hogy megejtség a cserét. A vizsgaidőszak elején. A diploma előtt. Meg egyébként is. 
Na mindegy, majd elmesélem az egészet töviről hegyire, de a lényeg: nem oldótott meg a probléma csak egy éven át "lappangott".

20131125

...aztán leesett az első hó

Igyekszem magamat azzal nyugtatni, hogy a kupi az asztalomon 
tulajdonképpen jó, mert jelzi: "Itt munka folyik!"

20131123

Napiszörnyek

...azért mert ez a 100. rajz, illetve szörny.
 ...ez meg azért mert öcsém pont 20 éves lett, ezzel együtt pedig a szörnyek is szülinapoznak, először. 

20131117

NapiSzörny #95

HANGover

Az tényleg csak király mix lehet, amiben együtt a Borads of Canada a Blur-al, a Jeffersonnal és a FourTet-el nem? Dehogynem. Jó gyerek ez a Szabó Benedek

20131115

DIÁKHITEL - KÉPZŐ

A DIÁKHITEL, amit nem fogok felvenni, rendszeresen pályázatot hirdet KÉPZŐ néven, idén pedig én is neveztem rá. Amikor ezeket a sorokat írom, október 29-én, még nem tudom a pályázat eredményét egyébként. Szóval KÉPZŐ pályázat, a téma pedig a XXI. szd-i fiatal, aki szerintem javarészt egy internetes lény. A rajzokban ezt akartam elmesélni a nagyérdeműnek. Egy Hashtagek erdejében létező, Profilok segítségével meghatározható kicsit Skizoid massza.
Időközben megjött az eredmény, mivel nem válogattak be, nyugodt szívvel kitehetem végre!


"Pisilés közben ne akarjál tüsszenteni"


Amúgy meg "dream come true"

20131114

Krizbó meghal

Megmaradt múlt  csütörtökről. Köszönöm nektek, 204, ilyen szépet még sose kaptam! :)

20131111

NapiSzörny #89


Előzmény

...és azt gondoltátok volna, hogy más is csinál ugyanilyet, azonos néven? Hát én sem, de Kriszti megtalálta a srácot: napiszorny.blogspot.hu Klassz! 

20131108

NapiSzörny #85


"Erre repültek rá a muslincák?!"

...tudjátok, minden lehet NapiSzörny.

20131107

A fennmaradt póló

Van egy olyan történet Jimi Hendrixről, hogy az egyik koncert közben annyira belefeledkezett a buliba, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve, szétverte a berendezést. Mindenfelé gitár– és erősítődarabok repkedtek. Persze a közönség megőrült. Ennyire király dolog szinte soha nem történik az életben! Imádták a show-t, és Hendrix is imádta, tehát a következő koncertkor se fogta magát vissza, ugyanúgy szétverte a berendezést. Szerencse, hogy eddigre már nem küzdött anyagi problémákkal és nem okozott gondot új felszerelést venni. Gondolom biztosítása nem volt, nehezen tudom elképzelni, hogy létezik „Hendrixre is biztosított“ kategória. Mindegy.
Aztán egy alkalommal nem olyan volt a hangulat, és Hendrix úgy ment le a színpadról, hogy nem verte szét berendezést. Közönség kifütyülte. Állítólag a színpad mögött várakozó menedzser visszaküldte hősünket, hogy márpedig játsszon el még egy dalt, és verje szét a hangfalakat, mert a közönség ezt akarja. A népakarattal nem lehet viccelni. Úgy dobnak el maguktól, ahogy felemeltek, ha nem azt adod, amit várnak tőled. Szóval Hendrix visszament, eljátszott még egy-két dalt, a többit pedig sejthetitek.
Egy interjúban erről úgy mesélt, hogy iszonyú teher volt számára. Az elvárás, hogy nem is igazi koncert, amin egyben marad az erősítő, megőrjítette. Meg persze az se tett jót, hogy az embereket nem a zenéje, hanem a show érdekelte. A szenzáció. Erre szokták nagyvonalúan azt mondani, hogy ilyen ez a pop szakma. Meg, hogy aki kurvának áll, ne csodálkozzon ha megbasszák meg ilyenek. És persze igazuk van. Sohasem alakul ki egy elvárás véletlenül.
Hendrix elsősorban magának köszönhette ezeket az elvárásokat. Biztos vagyok benne, hogy örült annak, hogy a közönsége rohamokat kap a gyönyörűségtől. Mindenki örülne ennek. Valószínűleg nagyon élvezte magát a tettet is, hogy egy színpadon állva lezúzhat egy halom hangszert. Én is élvezném. Ilyesmiket csinálni iszonyú felemelő érézés. Szabadság. A tudat, hogy „ezt is megtettem“ semmihez sem hasonlítható. Persze ez utólag tudatosul az emberben, közben simán csak repülés.
A közönség meg ilyen. Kell neki a játék. Az embereknek szükségük van bolondokra, hogy nekik maguknak ne kelljen bolonddá válniuk. Az pedig a bolondok naivitása, hogy azt hiszik, változtatnak valamit vagy felszabadítanak másokat is a szabadságukkal, mert sajnos nem. Elég csak egy kicsit nem figyelni, és a show mögötti ember pillanatok alatt érdektelenné válik. Egy idő után csak az „előadás“ marad, produkció, az ember pedig kirohad mögüle.
Persze nem akarok teljesen általánosítani. Biztos, hogy van olyan, akit tényleg kienged, ha lát valakit szabadnak lenni, és ettől kap egy löketet a saját szabadságvágya. És persze, kell a show annak is aki adja, mert a szabadság érzése semmihez sem fogható. De ezzel együtt nagyon résen kell lennie a bolondoknak, hogy végül ne őrüljenek meg.

20131104

Botankert-szökevények

NapiSzörny #82


"I WANNA' MAKE LOVE NA-NA-NA-NA"

És végre a NapiSzörny is kapott egy jobb template-t. 

Az utolsó őszi nap


20131102

NapiSzörny #80


"Ne félj, csak aludni járok haza az ágyad alá"

20131101

Emlékhalmaz

Fogod, forgatod, tulajdonképpen még nyalogatod is, szopogatod, megnézed minden oldalról, sőt a tükörből is, meg más szemén át, több síkon, két dimenzióba vetítve meg persze részegen is. Tapintod, szagolgatod, harapdálod itt-ott, ízlelgeted, simogatod és karmolod. Aztán döntesz. Mi mást tehetnél?
Tegnap(előtt?) megtudtam, hogy az Úr az eredeti héber bibliában valami olyasmit mond, hogy az embernek nem kell „uralnia az őt körülvevő tengernyi gonoszságot“, se nem „úrrá lesz rajta majd egyszer“. Nem. Ezek félrefordítások. Az embernek Lehetősége van, úrrá lenni, vagy nem úrrá lenni a mindenség sötétségén. De dönteni kell. Mindig dönteni kell. Újra és újra.
Soltra azt mondja – és milyen igaza van! – hogy a plasztika döntések sorozata. Az anyaggal való találkozáskor döntünk minden pillanatban arról, hogy hogyan tovább. Döntésünket pedig később csak nagyon sok energiával tudjuk megmásítani, ami miatt persze lemaradunk. Azt, hogy ebből pontosan mit akartam kihozni, nem tudom, csak azt, hogy 25 éves vagyok és akárhogy próbálom megideologizálni a dolgot, értelmetlenül sokat foglalkozom önmagammal. Akkor is, ha meggyőzően tudok arról beszélni, hogy ennyit kellene mindenkinek. Nehezen tudok megállni, de ez biztos a blogolás miatt van. Istenem de jól esik ez a kis felszabadulás, a tudatom piruetteket hány a fejem fölött a Villányitól.

Vége: Fekete-Fehér Október

• október elején kezdődött a „Fekete-Fehér Október
• egy hónapig csak szürkeárnyalatos képeket töltöttem fel
• sok minden kiderült
• lesz még tematikus hónap a jövőben

Szeptember legvégén egy beszélgetés nyomán felidéződött egy fotó, amin öcsém nagyon elgondolkodva néz a messzeségbe. A képen pontosan olyan kabátot visel, mint amilyen nekem is van, bár úgy emlékeztem, hogy rajta jobban mutat. Megkerestem a képet, amin Domó tényleg nagyszerűen néz ki, bár kétségtelenül hozzátesz a látványhoz, hogy a kép fekete-fehér.
Másnap eljutottunk egy előadásra, ahol a meghívott fotós arról beszélt, hogy egyes képei mennyivel jobban működnek színtelenül, a színes verzióhoz képest. A látvány a leglényegesebb dolgokra egyszerűsödik: kompozíció, irányok, fények, terek stb. A monotónia lecsupaszítja a képeket, csak a téma marad, semmi más.
Ezzel együtt az is kiderült, hogy a szürkeárnyalatosság hatásvadász is lehet. Mármint akármilyen kép komolyabbnak hat, ha elvesszük a színeit. Kap egyfajta álszent patinát. Olyan mintha analóg lenne, de nyilvánvalóan nem az. Meg persze az is kérdéses, hogy vajon hozzáad-e egy képhez ha színtelenre csupaszítjuk? Valóban elbírja-e az összes kompozíció ezt a megközelítést?
Mindenesetre izgalmas ügynek tűnt, tehát október elsején ünnepélyesen eldöntöttem, hogy csak fekete-fehér képeket fogok feltenni a blogra. Sajnos a képek színesben készültek el, mert a gépem nem tud mást, az analóg masina pedig otthon van, tehát kicsit sántít a dolog, de fogjuk rá, hogy működött az elképzelés.
Egyébként elnézést a szövegért, ez most ilyen nagyon iskolás, de az elsőrendű feladata az, hogy tájékoztasson engem a jövőben, meg persze az ismeretleneket a jelenben.
Szóval szürke árnyalat. Sok minden kiderült. Például az, hogy nagyon megszoktam, hogy a fotóim a színek miatt működnek. Mélyen hiszek ugyanis abban, hogy a digitális fényképet a helyén kell kezelni: ha digitális a kép, akkor nézzen is ki úgy, mintha az lenne. Nem kell szerénykedni a technikával. Húzzuk csak meg azokat a színeket, had robbanjon le a fotó a monitorról. A színek nélküli világ egy kicsit szárnyaszegetté tette néhány fotómat. Itt van például mindjárt az első napokban készített „Sárga patent“ c. fotó. Értelemszerűen Zoli izzó sárga kapcsa vihette volna el a képet, így csak az erős kontrasztok és a klasszikus, minimalista kompozíció miatt működik a dolog…többé kevésbé. Inkább kevésbé. Az első napokban nagyon nem találtam a hangot azt hiszem.
Később már okosabb voltam, és igyekeztem olyan beállításokat csinálni, ahol az ügy működik színek nélkül, mert azok semmit nem adnának hozzá a képhez. A „Kosz és piszok“ c. bejegyzés képei között talán ez sikerült a legjobban. Terétől megfosztott, egészen grafika szerű kompozíció.
Emellett végig kísérleteztem olyasmikkel, amik nem, vagy csak nagyon nehezen lennének reprodukálhatók analóg géppel: szürkeárnyalatos HDRI. Érdekes hozadéka volt ezeknek, hogy az egyébként nagyon könnyen giccsbe csúszó nagy dinamikatartományú képek valahogy nem váltak cukrossá. Plusz nagyon nagy tanulság volt az egy darab RAW-ból exportált képekből összeállított stúdióbeli-kamuHDRI is, Zolival. Teljesen természetellenes fényvilágú képeket lehet így összetalicskázni. De ilyen volt a Milosról készült kép is.
Ezt a technikát egyébként a vonaton készült monitor-koszos-univerzumfotónál kísérletezem ki. Besütött a naplemente az ablakon, megcsillantak a porszemek, tükröződtem a glossyban. Ja meg persze, hogy születtek fekete-fehér gifek is, nem bírtam megállni, tetszik is az ügy, lesz még ilyen.
Fontos még, hogy ezúttal jóval több időt töltöttem stúdióban, mint előtte bármikor. A fehér vagy fekete háttér sokkal jobban érvényesül a színe fosztott fotóknál, mint eddig. Jó volt kicsit hülyéskedni, tornászni a fehérben, bár egy nagyobb ugrásnál sikerült meghúznom a lábam.
Dióhéjban ennyi. Kiderült, hogy komoly elmaradásaim vannak kompozíciós és fény-árnyék jellegű kérdésekben, illetve az is, hogy a fekete-fehér kép is le tud esni a monitorról. Tanulságos hónap volt és szerintem lesz még ilyen. Mármint, hogy adott időszakot egy bizonyos ügynek szentelek. Azt utólag kicsit bánom, hogy pont a legszebb színű hónapot színtelenítettem, de oda se neki. Lesz még számtalan október. Kábé ennyi.

20131031

Szörnyek


"Véget ért az Október, eltelt hat hónap és valami szörnyűség kezd ébredezni. Csak nem újra indult a…" – ám a fiatal mesélő nem fejezhette be történetét: elragadták az árnyak. A homályból tompán, alig hallhatóan szüremlett a mindent átitató suttogás: visszatértek a szörnyek

20131029

Rövid történet a keresésről

Elkezdtem nézni egy Philip K. Dick dokumentumfilmet, amit valamikor 1994-ben készítettek. Közben még szép, hogy fájlokat rendszereztem. Mellette persze figyeltem a szöveget. Aztán egyszer csak valami furcsát hallottam. A beszéd alatt valami egészen szuper dallamú, atmoszférikus-szinti-ambient dolog kezdett percegni. Mire észbe kaptam már le is keverték, szóval gyorsan visszatekertem és újra meghallgattam. Ismerős volt, de nem tudtam honnan.
Lekapcsoltam a filmet és utánakerestem , hogy kiknek a zenéje szól benne, de csak annyi derült ki, hogy Brian Eno - Deep Blue Day című száma hallható benne egy ponton. Persze ez nem az volt, amit én kerestem, de az Igazsághoz közelebb vitt. (Egyébként stáblistába be se tették Eno nevét, ami gáz, mert egy személyben komolyabb művész mint a filmet készítő teljes csapat!)
A következő lépés az volt, hogy megkerestem, majd elkezdtem „beszerezni“ az Eno albumok közül azt, amin a fent említett dal is szerepel, hátha a szerkesztő a PKD dokumentumfilmben lévő összes számot erről válogatta. Köztük azt is, ami nekem kell. Közben persze túrtam az agyam, hogy honnan ismerős a darab. Eszembe jutott: a Sunshine-ban hallottam egy nagyon hasonlót, ami azért furcsa mert az jó 10 évvel az PKD dokumentumfilm után készül, és úgy tudom annak saját zenéje van.
Azért tettem egy bátortalan kísérletet, és úgy kerestem tovább, hogy Eno neve mellett a Sunshine is bekerült a preferenciákba. Ettől máris meglett a szent Igazság.
A szám valóban azon az albumon volt, amit ekkor már éppen töltöttem, tehát mindenképp meglett volna, viszont így az is kiderült, hogy ezt a darabot egy csomó filmben felhasználták, többek között a Sunshine-ban, a Slumdog Millionare-ben és persze a PKD dokumentumfilmben.
Hát nem csodálatos dolog, hogy az interneten minden megtalálható? Amúgy pedig ez még egy egyszerűb keresés volt...

20131027

Dana


Lassan véget ér a Fekete-Fehér Október, ami nem is feltétlenül baj, mert kezdenének lassan felrobbanni a színeim. November elején szerintem írok erről pár szót. Addig is itt van a Dana szülinapjára készített rajz fekete-fehérben. Igen, fenn lesz újra ha már mehet színesben. Igen, tudom, hogy túldimenzionálom ezt a dolgot. 

20131022

Turányi

Még mindig nem szoktam le arról, hogy ha éjszakázom, akkor legalább egyszer meghallgassam a Massive Attack, Dissolved Girl című számát. Persze nem csak azért, mert király dal, hanem azért is, mert Neo ezt a számot hallgatta a számítógépe előtt, kidőlve, félálomban.



Ez egy ilyen kamaszos dolog, azt hiszem onnan maradt vissza és eddig nem is éreztem, hogy ezen változtatnom kéne. Az embernek legyenek ilyen hősei azt hiszem. Nekem az egyik ilyen hősöm kicsit mindig a Neo marad. Szívesen írnám, hogy csak az első rész féle Neo, de ez nem lenne igaz, mert nagyon szerettem, hogy a vézna kis programozó a második résztől uralni kezdi a valóságot, az elméje felszabadul és hülyén röpköd meg állít meg golyókat. Klassz, bárhogy is forgatom.
Szóval most a Turányi előadás után itt csücsülök, képeket válogatok, prezentációt csinálok, hallgatom a Dissolved Girlt-t, a radiátor melegíti a hátam, Kriszti békésen szuszog, sörözöm és tulajdonképpen minden tökjó. A képen az ott fehérben Turányi Gábor, építész amúgy. Alatta Matyi gondolkodik és fogja a fejét, Ő alatta pedig Zsófi lapul a kardarabján kívül, teljesen láthatatlanul, Gellért mögött, aki mellett Orsi ücsörög, aki mellet meg Dia veszik a mélység-életlenség homályába. Most meg Risingson és jóéjszakát.


20131018

A Milos

Az Amiból kilépve, improvizatív módon, Miloshoz odalépve... "Elmondom most mi fog történni a következő egy másodpercben. Odahajolok az arcodhoz, elkattintom a fényképezőt és továbbmegyek"

Reggeli-Gif

Nem is lenne reggeli a Reggeli Gif nélkül, igaz-e? 


A "Tovább" után pár egészen döbbenetes állókép!

20131016

Kriszti az AMI előtt



"Ez már akkora faszkodás, hogy már működik"

WS-Reggeli: Hozd a kenyérre valót!


20131015

Anat


Gif Haiku a parkettán fekvésről anatómia modellként

Meg volt nem haikus is:


Mittudomén-izé

Bejegyzés következik, ami leginkább ilyen furcsa mittudoménmilyen régen írt önsimogató/önbántó izé. Inkább hallgass zenét, pl ezt:



De ha mindenáron olvasni akarsz, akkor a tovább után megteheted, nyilván.

20131013