20121231

Buék

A tovább után az eredeti rajz, szöveg nélkül, méretekkel. Biztos ami tuti :) 

Kapcsolatok

33 cm x 23 cm, tus papíron

2013-14

Elmondom mi lesz:
- Beadom a jelentkezésem a művészeti alaphoz és megszerzem a tagságot.
- Felhasználva tagságomat, évi 1 szita szériát csinálok a szentendrei grafikai műhelyben.
- Csinálok pár rajzot még, apránként felteszem őket a blogra, paszpartuzom őket majd jelentkezem velük egy aukcióra.
- A megmaradó rajzokat egy külön erre a célra létrehozott oldalon adom majd el.
- A rajzok egy részéből alacsony példányszámú, nyomtatott reprodukciókat készítek, amiket olcsóbban árulok. Tervezek belőlük könyvjelzőt, képeslapot, képeskönyvet stb.
- A rajzokból kiválasztok 3-4 jobban sikerült darabot, ezeket másfél méteres nagyítom és vászonra festem, fekete, esetleg sötétbarna olajfestékkel.
- 2014 első felében kiállítást csinálok, ahol megjelennek majd ezek a munkák, azok amiket ebben a szemléletben addig csinálok illetve olyanok, amik már készen vannak, de a blogra még nem kerültek fel. És nem is fognak.
- Elkészítem az autonóm munkáimból a portfóliót, amit aztán továbbítok néhány galériába.

...és lesz még más is.

Szociolit

35 cm x 25 cm, tus papíron

20121230

Törmelék

26 cm x 17 cm, tus papíron

Fennmaradás

Tegnap éjszaka aránylag sokáig fennmaradtam. Elég érdekes életem pillanatnyi tájképe. Kicsit olyan...nem is tudom. Se ilyen, se olyan. Vákuum, teljesen szokatlan, szervezetlen, lóg a levegőbe az egész. Még a szokásos állapothoz képest is. Ami nem feltétlen baj. 
Egyik éjszaka átlapoztuk a vázlatfüzetemet egy kocsmában. Alaposan megnéztem magamnak. Tulajdonképpen a rajzok "szétesnek" abban a pillanatban, hogy bekerültem a kórházba és azóta csak nagyon szórványosan, alig-alig álltak össze egésszé. Dana úgy mondta: lassan összemördzsölődnek majd. Egy ponton túl a rajzok megszűnnek befejezettnek lenni.
Tegnap megnéztük a Gy. Molnár kiállítást. Nagy hatással volt rám, mert ez a szegény ember, aki amúgy nagyszerű művész volt, egész életében kereste a "hangját". A korszakai radikálisan különböznek egymástól, ezt pedig a szentendrei művésze nem tolerálták. Nem volt  része a "fősodornak", noha a munkái adott esetben klasszisokkal jobbak voltak, mint a híressé vált kortársaké. A rajzok egy részében pedig nagyon hasonló gondolkodásmódot fedeztem fel, mint amilyen most az enyém. Igaz, jó 40 évvel megelőzött... Mindegy, ami a tanulság, hogy annak ellenére amit Barcsay mondott, nem kell mindenképpen tartozni valahová.
Szóval visszatérve a tegnap estéhez. Úgy van ez, hogy nincs laptopom, szóval öcsém gépére avászkodtam be erre az időre - bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én építettem ezt a gépet is.  Lassan egy hónapja áll fenn ez a kellemetlen helyzet. Szóval nem tudok dolgozni, napiszörnyezni, blogolni stb. Ezért nincsenek bejegyzések se. Mivel a szobánkon osztozik a fél család - itt alszom én, öcsém, anyukám és általában itt történik a közösségi élet is - elmélyedt filmezésre nem marad lehetőségem. Sőt, semmilyen munka nem tud megvalósulni. Ki-be járkálás, horkolás, zenélés stb. Marad az éjszaka. De persze akkor is legalább ketten alszanak mögöttem, szóval úgy döntöttem nem harcolok az elemek ellen és nekiálltam rajzolni a gyér lámpafénynél. Ez egyébként rettenetes, hogy nincs szinte semmi fény a szobában. Képtelenség maradandó szemkárosodás nélkül így dolgozni. El lehetett volna látogatni egy buliba, amin Kaska kevert, de őszintén szólva nem volt kedvem emberekhez. Részeg emberekhez egész konkrétan. Kezdem tudomásul venni, hogy vissza kell fognom. Ebben a pillanatban is beteg vagyok és nem tudom magam jól érezni a zajban. A legtöbb buli közben azon kapom magam, hogy a kanapén ülök, nézek ki az ablakon az almafröccsöm fölött és gondolkodom. Pontosabban gondolkodnék, csak a zajban nem igazán sikerül.
Ennek az eredménye a fenti rajz. Mostanában sokat dolgozom, csak érthető okokból nem tudom "felszórni" a Zinternetre. Ezzel együtt elveszettnek érzem magam. Szinte folyamatosan zakatol az agyam és gyötröm magam dolgokkal, amikkel fölösleges foglalkozni. Csak olyankor van viszonylagos csend, ha rajzolok. Olyankor valahogy...gördülnek a gondolataim. Le tudom foglalni őket, hogy ne pörögjenek hülyeségeken. Szívem szerint hagynám a fenébe az egészet. A sulit, lányokat, pénz, családot...mindent és elutaznék Borszékre. Van ott ismerősünk úgy emlékszem. Bevenném magam oda 3-4 hónapra egy csomó papírral és rajzolnék. Telefon se kellene. Semmi, ami erre az atmoszférára emlékeztet vagy összeköt vele.
Ne értsetek félre, nem vagyok rosszul. Nem a klasszikus értelemben vett szenvedés ez, mert azért attól fényévekre vagyok, hogy kijelenthessem: mennyire de mennyire szerencsétlen vagyok. Egyszerűen az van, hogy ebben a pillanatban nem itt kell lennem, hanem máshol. Egyedül vagyok, szóval egyedül kell lennem. 

20121202

NapiSzörny

Továbbra is NapiSzörny! Nézzetek el rá néha. Érdekes amúgy csinálni, mert egészen más természetű dolog mint a DailyMeli volt, de lassan kezdek azért ráérezni az ízére ennek is! Azon viszont komolyan elgondolkodtam mostanában, mennyire nem ismerjük egymás melóit! 
Jó, ezt most nem kell úgy érteni, hogy mindenkinek az én dolgaimon kéne csüngenie, de valahol azért elgondolkodtató, hogy több mint egy év után is úgy néz rám néhány csoporttársam, mikor említem ezeket a NapiDolgokat, hogy "nemár, neked olyan is van?". Pedig igazán nem mondható, hogy nem szóltam róla senkinek. Én azért igyekszem követgetni a többiek melóját, de azért mégis, kijelenthető, hogy hihetetlenül nagy az érdektelenség egymás felé! 
Látjátok, az oldalsávba is be van téve egy csomó blog, egy halom feedre fel vagyok iratkozva stb. Engem igenis érdekel, hogy mit csinál a szűk környezetem! Ezzel a sárga-sárgával-feketével buliban mennyire durván mutat már amúgy a kép? Apropó, decemberi krizbo.com arculat? Hello?