20120831

Kényszerpihenő a bokszutcában

Gyorsan mondom, mert sietnem kell. Az van, hogy tegnap voltam orvosnál a köhögésem miatt – ami elég ijesztő volt igazából, nem mennék bele a részletekbe. Az orvos meg azt mondta, hogy igazából be kéne feküdnöm a kórházba. Egyenlőre vacillálok, hogy vigyek a laptopot vagy se...na de mindegy. Nemsokára indulnom kell, mert mára rendeltek be.
Nem kell félni, nem tervezek benn maradni sokáig, max egy hét, azt mondták. Nincs súlyos bajom egyébként, valami árnyékot találtak a tüdőmben, amiről egyenlőre nem tudták megmondani micsoda, ezért kell befeküdni inkább. Egyébként jól vagyok, semmi bajom, jó a közérzetem, szal' nagy gáz nem lehet. Volt már mellkasi CT is, annak az eredményét ma kapjuk meg. Szerintem egyébként valami lábon kihordott betegség maradványa, szóval semmi komoly. Néhány napos kórházi csucsuka után tovább idegesítem majd az Univerzumot.
Azt nem mondom, hogy "...és ha mégis valami komolyabblalbabla" mert tényleg semmi ilyen nincs :) Nemsokára jövök, vigyázzatok magatokra!

20120828

Pénzem nem lesz, mégis vagyok

Na jó, ezt mégse...vegyétek semmisnek amit mondtam. Megvolt az első munkanap, kábé fél óra kellett hozzá, hogy elegem legyen belőle. Még, hogy én idegenekre fogom sózni akárkinek a cuccát...biztos nem. Főleg amilyen állapotban az emberek vannak. Ahogy néznek rám, mint a véres rongyra és igazuk van. Szóval ezt nem. Már csak azért se. CSAKAZÉRTSE!

20120827

Pénzem lesz, tehát vagyok

Elhatároztam, hogy belevágok valami olyanba, ami miatt még fél éve keresztre feszítettem volna magam. Vagy legalábbis MacBookra Windows telepítésre kárhoztattam volna bűnös lelkem. Elmentem munkát keresni, de nem a szakmámban! Valami kérdőív kitöltési munka, az újságban találtam. Odaúton végig azt mondogattam magamnak, hogy tulajdonképpen apám, a Munkácsy díjas festő, élete egy pontján volt szobafestő-mázoló is. Sőt, építőipari segédmunkás!Csak nem az én kérdőívezésem csapja ki a biztosítékot az Univerzum számára. Nem beszélve a "magasabb célról", ha ugyanis nem találok valamit sürgősen, simán csak nem tudom elvégezni a sulit.
Az interjú viccesen indult, először "lesapkázták" a kalapom, majd megszóltak mert kócos vagyok. "Szakmai ártalom" mondtam. "Miért, mi a szakmád?" "Grafikus művész" feleltem. Ennyiben maradtunk. Egyébként nem is vészes annyira, kérdőíveket töltetek ki, ha napi harmincat sikerül, akkor igazából többet keresek mint akármelyik grafikai munkával. Mondjuk ettől felfordul a gyomrom, remélem nektek is. Ha pedig még e mellett mást is csinálok a Cégnek, tehát külön felkeresem azokat, akiket megszólítottam, és elcsalom őket a bemutatóra, jutalékot kapok. Elég sok pénzt lehet vele összetalicskázni. Lényegesen többet mint akármilyen grafikai melóért, legalábbis mostanában. A sulitól egy sarokra van a hely, kötetlen a munkaidő és a lakásunktól is legfeljebb 10 perc séta, nagy ráhagyással.
Nem is igazán tudom, örüljek e neki vagy sem. A nagyobb célért döntöttem így, csak zavar, hogy ezt kell csinálnom. A "csakazértse" hozzáállásomat mélyen sérti a dolog. Az egóm azt mondja, hogy ezután tükörbe se érdemes néznem, még az is le fog köpni. De az a baj, hogy ennyire fatalista hozzáállást egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Mondjuk az utolsók között adtam fel, ennyi örömöm azért van. Plusz tényleg, apa, aki aztán tényleg elég szélsőséges eset, még ő is lapátolt, hogy megmaradjon az albérletében. Szóval feltételezem, hogy nincs más út. Legalábbis most nincs, életem ezen szakaszában. Be kell fejezni az egyetemet és kész.
Mondjuk annyi pozitívum van az egészben, hogy a kreatív energiáimat a suliba tudom fektetni és nem a fillérekért megcsinált, rettenetes grafikai munkákba amiket sose fizetnek ki időben. Na de majd ha "megtörténik" a dolog, megint jelentkezem és elmesélem, milyen tapasztalatokat szereztem a "Jó napot kívánok, Krizbai Gergely vagyok a Z****rtől és egy nagyszerű ajánlattal szolgálhatok, ne aggódjon pár pillanat az egész, csak egy kérdőívet kellene kitöltenie! Higgye el, nem bánja meg!"

Moleskine

Gyenge voltam...vettünk egy Moleskine-t Balatonon. De majd ezt is elmesélem.

TrúMinionok #103: Szív küldi v2.

Megcsináltam tegnap így is, szerintetek melyik a jobb megközelítés?

20120825

Melinda


Éra

Próbálom felfogni úgy a dolgot mint egy új éra kezdetét. Talán új blogot is kéne indítani neki. Végül is már öt éve ezt vezetem, nem lenne rossz elölről kezdeni, persze meghagyva ezt is! Szerintetek?

RecoverArt

Biztos volt aki olvasta…na jó ha nem volt az se baj, lényeg, hogy úgy néz ki törlődött minden adat a gépemről és az egyetlen reményem egy DataRescue nevű program volt, ami állítólag Mindent visszahoz. Ez részben igaz is, tényleg visszahozta a dolgokat: csinált nekem egy közel 400 gigás recovery mappát amiben mindenféle név nélkül, fájl típusonként, ömlesztve benn van minden adatom. Illetve majdnem minden; azért sok a sérült file amit reménytelen helyrehozni. Valami logika biztos van abban, hogy mit és miképp hozott vissza, de kár is ezen gondolkodni. A lényeg, hogy most mindent egyenként kell átnézni. Mondjuk ebben hatalmas segítség a Mac beépített keresője, a Spotlight. E nélkül szerintem teljesen reménytelen lenne. De így tudok keresni konkrét illetve kevésbé konkrét adatokra. Pl. meg tudom neki mondani, hogy mutassa a 2000 px széles, D50-el készült NEF fájlokat. Bumm. Az összes álló képem ott van, kb 4000 darab. Ezután megmondom, hogy csak azokat mutassa amik 5 mega alatt vannak. Ezzel máris szűkült az átnézendő képmennyiség 200 darabra. Ezeket átkutatom, kiválogatom ami Kell – erre később visszatérek! – majd mikor megvan, törlöm, amire nincs szükségem. Ezután beütöm, hogy 5.1 mega alatti képeket kérek, 300 kép. Ezeket is átnézem, válogatok, törlök. Ezzel a módszerrel 3-4 óra alatt átnéztem minden állóképet.
 Na de amiről írni akartam az az a felismerés, hogy mennyi értelmetlen adatszemét van a gépemben! Mennyire könnyelműek vagyunk! Teszem azt, elmegyek fotózni. Készül 50, 5-6 megás RAW kép. Beteszem a cuccot a gépbe és lementem az összeset. Majd kiveszem azt a 6-7 darabot amit érdekesnek tartok és lesz belőle egy blogposzt. Igen ám, de a gépen maradt az az 50-valamennyi kép is aminek semmi de semmi haszna nincs. Egy része elmosódott, vagy kétszer-háromszor exponáltam valamit amiből csak egyet választottam ki, vagy csak simán hülyeség. Tökmindegy, a lényeg, hogy nem "hasznos" adat. Csupa szemét. Viszont könnyelműen megtartjuk ezeket is, mert megtehetjük. Aztán az 50-60 gigára duzzadt fotó könyvtárat méregdrága külső vinyókra archiváljuk, úgy, hogy nagy részének semmi de semmi értéke nincs. Csak példaképp. Kb 10-20 gigányi képet találtam keresés közben. Ebből 2 gigát mentettem el. Félelmetes. Szóval nagy tanulság, hogy nem kell mindent megtartani. .
A másik érdekes dolog inkább a recovery folyamatból adódik. Vannak képek amiket hibásan hozott vissza a program. Ez jpg képeknél egy szürke blokkot, RAW-nál pedig gyönyörű elszíneződéseket okozott. Ahogy Arnold mondta "Mikor a bitek, nem tudják, hol a helyük". A számok véletlenszerű rendeződése új munkákat hozott létre, amiket én magamtól biztos nem tudtam volna. De épp ez a véletlen az érdekes az egészben, hogy a gép, ami elvileg azt és csak azt csinálja amit mondasz neki, elkezd véletlenszerűen belenyúlni a dolgokba. Érik ebből egy kiállítás….
Most egyenlőre ennyit akartam mondani, de lesz még erről szó úgy érzem. Hovatovább, ez az első posztom az új érából.


20120821

Vége

Röviden
Elveszett minden adat a gépemről, ezekben a percekben pedig a körmöm rágom, hogy sikerül e a recovery. A Data Rescue 3 jó program, mindent visszahoz, győzködöm magam, de attól még szinte biztos vagyok az elkerülhetetlenben: az utóbbi egy év munkássága - legalábbis egy része - elveszett.

Hosszabban:
Tulajdonképpen, az egész az én hibám és az egyetlen élőlény akin igazából bosszút kéne állnom, az én magam vagyok. Először is nekiálltam egy oprendszer telepítésnek, amit aztán elrontottam. Mikor  végül sikerült  a telepítés, kiderült, hogy az új rendszer igazából elég szar. Elküldtem szervízbe a gépet úgy, hogy én fizikailag nem voltam ott a leadásnál. Aztán pedig elfelejtettem szólni, hogy a három partícióból csak az egyiket formatálják. És mindenek előtt, csináltam semmiről se biztonsági mentést.
Ha sikerül is a recovery, hónapok mennek majd el az átnevezgetésekre, meg a reménykedésre, hogy "hú esetleg az talán még megvan...". Mindegy, úgy vagyok vele, hogy időközönként "új életet" kell kezdeni, nincs mese. Az Élet akarja. Na meg hogy vegyek végre egy kruva külső vinyót amire archiválok. Az utóbbi egy év összes adata, zenéje és persze munkája "füstbe" ment. Aztán vagy meglesz vagy nem. Mondjuk a program amit használnak, állítólag kiváló és baromi jól visszahozza a dolgokat, amit ez nem hoz vissza, az visszahozhatatlan, stb. de nincsenek illúzióim.
Sok tanulsággal jár ez az egész. Az egyik persze a folyamatos biztonsági mentés. A másik, fontosabb lecke, hogy a papíron, tussal rajzolt dolgokat nem lehet "leformatálni". Magyarán okosabban kell dolgozni ez után. Azt mondják ez mindenkivel megtörténik. Egyszer. Aztán utána okosabban folytatja az életét. Na mindegy, nem megyek bele, megiszom a borom, összeszedem magam és elmegyek ebédelni. Nagyon mást úgyse tehetek.

20120815

Insta

És igen. Melinda telefonján van Instagram. Megtörtént, aminek soha nem lett volna szabad... Na de majd valahogy megbirkózom a dologgal.



20120813

Zenei közejáték

Éppen a zenéket rendezgettem, mikor beleszaladtam egy Mitsoura albumba. Azon belül is van egy szám, nevezetesen az Aj Devla, amiben valami baromi ismerőset hallottam meg: egy kis vonós szólót! Elkezdtem kutatni a már-már legendás zenei memóriában – remélem kiérzitek ilyenkor, hogy ebben van némi önirónia, igaz? – ahol megtaláltam Kontroll egyik jelenetét, ahol talán szintén szól a kis vonós dallam.
Igen ám, de a Kontroll albumon nincs rajta a szám, bár a filmben szerepelt! Szóval kerestem tovább mire a Neo egyik Kontroll előtti albumában megtaláltam a keresett kis részt. Olyan MÉRHETETLENÜL nagy megkönnyebbülés volt! Sajnos a Mitsoura dal nincs fenn neten, de higgyétek el, hogy úgy van az. 

20120811

Aréna

Azért megnézném, hogy állna a pláza népének szája, mikor egyszer csak bezárják a kapukat és kiengedik az Arénában az oroszlánokat... Lesz még szó erről meg sok optimistább dologról. Hazajöttünk Balatonról!

20120806

Balaton

Részemről szabin vagyok a Balatonon. De nyugodjatok meg, a kép tanulsága szerint ezekben a percekben is a művészeten gondolkodom! :) Majd ha hazaértünk, írok megint beszámolót!

20120803

TrúMinionok #101: Zombik

Elutaztam nyaralni, majd még jelentkezem. Puszi mindenkinek, addig is, itt egy minion! :)

Tobozok

Háttér, meg külön-külön a tovább után! Jaj annyira király ez a "Tovább" gomb. Komolyan Pufi, ezer hála és köszönet, hogy megosztottad velem a szent titkot! 

Í

Mondtam, hogy lesz belőle í betű igaz! Hát nem igazam lett!

20120802

Házak 1-5

Na ezt pl már érdekes lenne megfesteni 3 méteresbe. Meg mivel ilyen hátteres gyerek vagyok, ezért csináltam belőle egy szépet magamnak, aztán max letöltitek! :)

Házak 5

Ki nem találnátok mit rajzoltam ma reggel... De ezúttal viszont van megfejtés, kíváncsian várom a kommentek közé. Van benne egy logika.

20120801

Házak 4.


Címoldal

Házak 3


Mese mese meskete

Hát tudjátok, kissé kivagyok. Mesélem.

Nemrég hazautaztam, huzamosabb időre és egyik pillanatról a másikra kivirágoztak az ötleteim: belekezdtem ezer dologba, felvillant egy csomó új gondolat én meg belevetettem magam a rajzolásba. De az volt a gond, hogy az a fél asztal ami otthon nekem jut kevés ahhoz, hogy ezeket az ötleteket végigvigyem. Nem beszélve arról, hogy a munkához – ami ebben az esetben inkább autonóm – nyugalom kell. Bele lehetne bonyolódni abba, hogy ezek a problémák, miképp állnak össze, de fölösleges. Összefoglalva: otthon lesz egy csomó ötletem, amiket aztán nem tudok megcsinálni.
Most itt vagyok Sopronban, egy nagyobb szobában, Melivel, nyugiban. Megvan a tér és a lehetőség arra, hogy ezt a sok ötletet megcsináljam. Igen ám, de itt meg folyamatosan újabb és újabb és újabb problémákkal kell ütközöm. Főleg munka fronton, ami ebben az esetben nem autonóm tevékenység. Vagy az albérlet ügyek. Vagy a pénz problémaköre. Vagy akármi. Mintha egy gomolygó csomó lenne amit nem tudok kibogozni. Sehogy se jó, ez pedig megfertőzi az ötleteimet, amiket ugyan meg tudok csinálni, de messze nem akkora munkakedvvel, mint ahogy kéne. Egyszerűen azért, mert velük párhuzamosan folyamatosan probléma megoldani kell amivel nekem igazából tele van a tököm. Nem tudok addig örömmel rajzolni amíg dűlőre nem jutok a világi problémákkal így aztán szépen elhalnak a dolgok. 
Plusz volt egy érdekes beszélgetésem a főnökömmel akit nagyon tisztelek, hiszen nemrég volt kiállítása, de mellette sikeres grafikus. Rákérdeztem, hogy csinálja. Kibújt a szög a zsákból... Igen, nemrég volt kiállítása, húsz éve az első. Magyarán nem tudta ő se összehozni a kettőt. Tényleg lehetetlen. Én nem akarom, hogy húsz évek teljenek el a kiállításaim között, csak mert sok a munkám.
Szóval azon pörgök egy ideje, hogy mi a tökéletes állapot, miközben egyre inkább azt érzem, hogy a testem nem igazán tudja tartani az iramot. Szétszakadok, de nem csak szellemi értelemben, hanem fizikailag is, ez pedig kezd egyre aggasztóbb tünetekben megmutatkozni. Valami megoldást kell, hogy találjak. Nem fogom részletezni, de kurva ijesztő dolgok történtek mostanában. Mindegy.
Csak gondoltam mesélek kicsit az életemről! :)