20120229

Metamorfózis

Folytatom ezt a gömböcösdit, egyre nagyobb lelkesedéssel. Alább pár rajzon kívül van még sok, de ezek talán amik a legjobban mutatják merre is megy ez az egész. Elsőnek a ceruza rajz készült el, másodiknak, átrajzolással a tus. Aztán folytattam a ceruzarajzot, hogy ilyen degenyes legyen. Arra voltam kíváncsi, melyik technikával érhető el a kívánt hatás. A másik pedig, hogy lassan kezd letisztulni, hogy ezek a gömböcök hogyan működnek, milyen élettani tulajdonságaik vannak stb. Aztán persze lehet hogy ez baj, de egyenlőre még nem érzem.
Amúgy kezdem megérteni a gondolkodásomat. Mármint azt ahogy ezek a dolgok formálódnak. Úgy van ez, hogy először jön valami ötlet, valamiféle fogalom vagy szó kapcsán, ebben az esetben a metamorfózis De a korábbi melók receptje is hasonló: Mementó, Fragment, Wasteland stb. Fogalom, ami elindít egy folyamatot aminek a vége egy ábra, aztán mikor megszületik az ábra, elkezdem vizsgálgatni, hogy tulajdonképpen mi ez. Hova tartozik, kik élnek benne és mit akarnak. Mintha felfedezném a saját világomat, a végeredmény pedig egy folyamatosan duzzadó történet, aminek egyre több és több apró részletét értem meg. Megtalálom benne a szimbólumokat, átvitt értelmeket, háttértartalmakat stb.
Talán túl narratívvá válnak ettől a dolgaim, de ha nem járnám végig ezeket a meséket, kevésnek érezném. Biztos a scifi iránti vonzalmam miatt van ez is. Kicsit ilyen posztmodern-neuromatnikus-fantasztikum. Neuromantikus...tökjó! Na ez leszek. Posztmodern-neuromatnikus-fantasztikum...ööö...izmus. 
...ez pedig olyan, hogy a grafitos kezemet a papírba töröltem aztán körberajzoltam a nyomokat. 

20120228

TrúMinionok #87: A szabály az szabály


Húsvirágok

Már volt erről szó egy kommentben, hogy nem teszek fel annyi rajzot. Nos ez igaz, pedig rajzolok sokat. De valahogy nem éreztem őket "szalonképesnek". Aztán történt sok minden velem, bennem, körülöttem, ami bizonyos értelemben felnyitotta a szemem - megint. Valójában elég "szalonképes" rajzok voltak és éppen ezért nem éreztem szükségét, hogy feltegyem őket. A szó amit keresek ezekre, az a "modorosság". Szóval kezdem az egészet elölről, elhagytam a Moleskine-világot, vettem negyedannyiért egy 2x nagyobb Fabriano füzetet és elkezdtem megtölteni ezekkel a dolgokkal, amikből a már egyszer emlegetett Füveskönyvet szeretném megrajzolni. Talán diplomára, talán nem. A Golyóbis a fában egy űrhajó, ami valamikor becsapódott, de olyan erős a belső szerkezete, hogy a természet se tudta megsemmisíteni, úgyhogy inkább mit sem törődve vele benőtte. A mozdíthatatlan objektum és a megállíthatatlan erő. A többi meg húsvirágok, metamorfózis stb. Hát mára ennyi. 

Sopron-Miskolc-Budapest-Szentendre Tengely


20120212

TrúMinionok...akarommondani DailyMeli #95


…kiadós ebéd után, igen-igen pihenten. Egyébként pedig kísérlet arra, hogy lehet valami egyszerre minion és dailymeli. :)

Doodle


Főzögetés


Gondnok

...és hát szóval az a helyzet, hogy egyre elkeseredettebben próbálom megérteni a dolgokat. A dolgok természetét és azt, hogy lehet Jól csinálni. Mondják, hogy maximalizmus, de szerintem nálam ilyenről nincs szó. Egyszerűen szeretném "Helyesen" csinálni a dolgokat. Rendben. Úgy, ahogy azt kell. Az egész írószer mániám is ebből fakad. Megtalálni a jó tollat. Azt a tollat amivel 1) jó rajzolni 2) professzionális eszköznek minősül. Például hiába szeretek zselés tollal rajzolni, ha közben tudom, hogy nem profi eszköz.
Vagy egyáltalán, rájönni arra, hogy milyen a jó művészet? Mi a jó művészet? Belefér ebbe az iparművészet? Elmesélek erről valamit.
A mostani feladatunk a suliban nem más, mint hogy teás dobozt tervezzünk. Nofene! Bele is vetettem magam a dologba, szerettem volna egy Jó teás dobozt csinálni. Olyat amilyen szerintem a Jó teásdoboz. Mert azt már megtanultam, hogy a tervező a tervezett tárgy vagy grafika alakjában fejezi ki a véleményét. Olyannak tervezem, amilyennek lennie kéne. Szóval elkezdtem gondolkodni, rajzolni, stb. Melindával beszélgettünk is róla, milyen mikor valami szépen elfér a konyhapolcon stb. Szóval igyekeztünk kitalálni, milyen a tökéletes teás doboz, papírból.
Aztán mikor abbahagytuk, akkor Meli bedobta az atombombát. "Pedig emlékszem, hogy mondtad régen, hogy nem akarsz aloés dobozokat tervezni, ez pedig most olyan.". Én pedig elejtettem volna azt a valamit a kezembe, ha lett volna bármi az ujjaim között. Mindenesetre megdermedtem. Ez az aloés dolog, akik ismernek tudják, egy régi ómenem. Mindig azt mondogattam, minden mindegy, csak nem akarok a végén aloés dobozokat tervezni. Ugyanakkor pedig látom az érdekességét egy ilyen teás doboz apropóján, hiszen nem egy dobozt tervezel, hanem egy gondolkodásmódot amit a doboz szimbolizál. Ilyenkor mi van? Mi a helyes válasz?
Persze a Soltra rávágja a kérdésre, hogy döntsd el fiam mi akarsz lenni? Hálózati ember - kurva - vagy nem - művész. Mert aki pénzt keres, beszáll a hálózatba az ha bevallja ha nem, lepattan a művészetről, ami örök és halhatatlan. A művész ne csináljon olyat amit nem akar. Igen ám, de ez mégis csak érdekes dolog számomra. Akkor nem vagyok művész? Be kéne végre látnom, hogy Apám az, én pedig csak grafikus vagyok - még ha jó grafikus is.
Van ami felvillanyoz mindkettőben. A grafikában tetszik az a fajta szilárdság, hogy a dolgoknak van eleje és van vége. Azt, hogy valami jó e vagy sem, meghatározható. Persze itt is vannak nem egészen egzakt dolgok, de mégis, vannak szempontok amik szerint elbírálható egy munka. Megállapítható az amiről az elején beszéltem, hogy Helyes valami vagy nem,
A művészet pedig szabad, de mint ilyen éppen belefullad az érdektelenségbe, a nihilbe és a művészek arrogáns gőgjébe amivel a világ felé viseltetnek. De legalábbis a társadalom felé. Persze hazudnék ha azt mondanám, hogy én ezt nem érzem. Dehogyisnem! Minden nap mikor látom az embereket akik futnak a pénzük után, ahelyett, hogy azt csinálnák amit szeretnek. Mondhatod, hogy én csak egy grafikus vagyok, de én ezt azért mégis élvezem. Örömömet lelem abban amit csinálok, és már csak dacból se fogok olyan munkát csinálni amit nem szeretek. Hozzáteszem, nem is lennék jó másban. Na mindegy, szóval nem látom mi a helyes. Mármint mi a Helyes.
Nem annyira tiszta dolog ez mint korábban volt. Mindig, újra és újra elveszítem a fonalat. Úgy látszik szakmai ártalom. Hiába rajzolok meg valamit jól, kiderül, hogy jobban kéne és egyáltalán, más szemléletben. Persze kérdezheted, mit érdekel egem, hogy mi a Helyes, mi a Jó. Nos hát ott érdekel, hogy ha nem csinálom Jól, akkor mégis miért csináljam? Lehet persze mindent, félvállról, könnyeden, úgyisjóaz, belefér stb. hangulatban. De mégis mi értelme, ha már lehetne jól is. Tisztán. Rendezetten. Érthetően. Megalapozottan. A bukástól, a hibáktól nem félek. Inkább attól, hogy nem ismerem fel a hibát és nem tudom kijavítani, Jól csinálni. Persze ez csak egy eszme.
Dolgozom valamin, befejezem, és a végé úgy érzem, elölről kéne kezdeni az egészet, hogy olyan legyen, amit legjobb tudásom szerint csinálni képes vagyok. Aztán megint kezdeném elölről, és megint és megint... Csak ennél lustább vagyok. Talán ez a baj. Ez a lustaság. Ez biztos, hogy egy gond. Az egész DailyMeli ezért jó lecke. Sokat tanulok magamról. Na mindegy. Ez így most kijött.

DailyMelinda #94


20120211

Tél

 Apámnak van egy ilyen szokása, hogy mikor együtt utazunk a buszon, hosszan néz ki az ablakon, majd kinyilvánítja a látottakról a véleményét, egy szóva: Nyomor. Ezután hatásszünet, majd fokozás. Balkáni állapotok, szegénység, putri hangulat...fiam, hol van ez egy Bécstől, vagy egy Londontól? Na neki ajánlom ezeket a képeket! És jelentem, éppen 30 km-re az előbbitől. Persze vigasztal, hogy csak télen ilyen.

20120210

TrúMinionok #86: Öntudat

...azt hiszem meg fogom csinálni a Minionos Facebook oldalt.

UPDATE: Itt is van.

20120209

Homlokom (?)

1. A homlokom hozzád nyomom, A te homlokodhoz az enyém, Nem kell, hogy beszélj hozzám, Meg a kóládból sem kérek én, Nem kell, hogy törölgesd Valami puhával az arcom, Ne is suttogj, mint a szifonnak A beletekert patron! 2. Annyi, hogy csak bent egyedül Kardozok valami sz**ral, De majd mindjárt győzök és Feljön a Nap, és ettől hajnal Lesz, mi meg kint a parton 3. Ölelkezünk a fényben, Aztán a hullámok közé futunk, És eltűnünk a messzeségben, De a homlokom Addig hozzád nyomom, A te homlokodhoz az enyém, Aztán belenézek a szemedbe, Te meg visszanézel belém. 4. És nem látod, hogy bent egyedül Kardozok valami sz**ral, De majd mindjárt győzök és Feljön a Nap, és ettől hajnal Lesz ám. 5. Annyi, hogy csak bent egyedül Kardozok valami sz**ral, De majd mindjárt győzök és Feljön a Nap, és ettől hajnal Lesz, de már nem figyeljük, Mással mi van, S hogy buli van Az összes szomszédunknál, Az lehet, de a mienk jobb, Mert nekünk egész éjjel Táncolni kell, Hogy nehogy meghaljak. A nőm meg rendes és táncol ő is, Hadd kopjon a parkett-lakk, Aztán megunja, hogy ezt is lehet, A Holdat nézi, minek fogy, Minek múlik minden úgy el, Hogy nekünk attól Lesz több meg jobb.