20111231

#62 DailyMeli - így készült

Wááá de bosszús vagyok... A mai DailyMeli egy CMYK színre bontás eredménye. Keressetek rá pontosan mi az, de a lényeg, hogy a színes ábrát felbontod Cián-Magenta-Sárga illetve Key, vagyis fekete színekre, azokat aztán raszterpöttyökre osztod, az ofszet nyomtató pedig ezt a négy színt egymásra nyomtatva, létrehozza a a kívánt árnyalatokat. Ha közelről megnéztek egy óriás plakátot akkor láthatjátok is ezeket a raszterpontokat, de távolról persze egy csomó árnyalat megjelenik.
Az egyes csatornák raszterpöttyei mind egy bizonyos szögben állnak. A Cián 105, a Magenta 75, a sárga 90 illetve a Fekete 15 fokban. Ezen kívül ez egy összeadó színkeverési mód, ehhez leginkább a Photoshop Multiply beállítása hasonlít.
Na én fogtam egy vektoros ábrát, és "kézzel" megcsináltam az egyes csatornákat. Cmyk, raszterpöttyé alakítás, forgatás, színezés. El is ment vele egy kis idő, de szép lett. Mondjuk annyi baj lett vele, hogy a hatás nem túl látványos mert annyira picit lettek raszterpöttyök, hogy összefüggő színt alkotnak. Na mindegy is, készen van.
Aztán megvacsoráztunk Melindával nekem meg eszembe jutott, hogy mintha lenne erre egy filter. Kiderült, hogy tényleg van. Az egész műveletet összesen 2 kattintással is meg lehetett volna csinálni. Na de mindegy. Most már legalább tudom, hogy megy ez. Mindenesetre inkább kicserélem az újra.
Ez a régi: 
Ez meg az új:

Boldog Új Évet!


TrúMinionok #81: Kozmikus kérdések



20111226

Limbo FanArt

Szerintem nem gyakran fordul elő, hogy valami FanArt-ot csináljak, de eljött az ideje. Ezt most a Limbo nevű csodajáték hozta elő belőlem. Nagyon érik bennem hogy megint belevágjak a pólózásba...

20111220

TrúMinionok #80:Férfi

Miután úgy néz ki, lelőtték a képregényemet az újságban, kénytelenek lesztek a TrúMinionokra fanyalodni. Ezt a képregényt pedig Bozsónak ajánlom! :)

20111219

Sirám

És most fel kellene kelni, fel kellene öltözni, be kellene ágyazni, le kéne tenni a tollat, meg kéne borotválkozni, arceszezni kéne aztán telefonálni, kalapot venni, dolgokat elintézni jól, aztán haza kéne jönni, intézgetni még egy kicsit és csak utána megragadni újra a tollakat és befejezni a vonalat. De annyira utálom félbehagyni a rajzot, de nyomdai-grafikaistúdiós-ebédlős záróra rohamosan közelít...
UPDATE: Sikerült ám szépen megcsinálni, mert valahol azért csak elfért egy ebéd és közben azért rajzolgat az ember! :)

Minőségtelen

Vaj
A minap vajat akartunk venni Melindával. Ez előfordul egy háztartásban. A vaj kiválasztásánál én egy pillanatra elgondolkodtam. Olvastam valahol, hogy a margarin, az egy szar. Nem szabad enni, méreg. Szóval elhatároztam, hogy rendes vajat fogok venni. Mondtam is az én kis barátnőmnek, hogy hát szívem tedd azt vissza, keressünk valami normális minőségű, nem-margarint. Inkább legyen drágább, de jobb. Erre kiszakadt belőle az a kicsit fájdalmas, kicsit cinikus hang ami a jelenkor emberének sajátja: "Nem mindegy melyiket veszed? Úgyis ugyan olyan szar minőségű az összes, csak van amelyik drágább. De az legalább finom, azt szeretem."
Azért ezt vizsgáljuk meg. Mindegyik ugyan olyan szar. És tényleg. Megnézegettem a vajak hátulján feltüntetett apró betűs szövegeket. Eleve rá se volt írva, hogy vaj vagy margarin. Az összes nagyjából ugyan abból van. Tartósítószer meg még egy pár dolog. Megállapodtunk abban, hogy nem lehet egészségesen élni. Ha vajat akarsz, akkor köpülsz magadnak bazmeg. Szóval vettünk egyet, aminek legalább az íze jó.
De az uborka amiből a vitamin kell, az spanyol szóval génmanipulált, permetezett. A tojás amiből a fehérje kéne, az tápszeres, szarul tartott csirkék satnya kis terméke. A kenyér tartósított, a tej porból van a sajt meg ki tudja miből, húst meg inkább nem is veszek.

Konnektor
Egy erősebb rántással sikerült kikapnom a helyéről a konnektort a fürdőben. Némi noszogatás után nekiálltam megszerelni. Biztosítékok le, csavarhúzót elő. Már csak a borosta hiányzott, hogy igazán szerelőnek érezzem magam. Nem mondom, hogy egyszerűen, de sikerült a művelet, sikerült kitalálni mi a baj és hogy kell megszerelni. Kellett hozzá egy telefonos segítség, de azért na. Ügyesek voltunk. Igen ám, de nem számoltunk a Melinda szerint az új építésű házak gyakori problémájával, miszerint mindent mindenhonnan kispórolnak. Ebben az esetben a csavarokon húzták meg a költségeket amiknek úgy folyt szét a feje a csavarhúzó érintésére mint a sajt a melegszendvicsen. Töménytelen sok bazmeg után feladtam és inkább beborítottam a konnektort szigetelő szalaggal, hogy legalább az működik.

Centrifuga
Rajzolgatás közben Kedvesem sirámaira lettem figyelmes. Tönkrement az alig három hónapja használt centrifuga. Csak búgó hangot ad, de nem forgatja a dobot, szóval nekiálltunk kézzel kicsavargatni minden ruhát. Ezek hozzák közelebb egymáshoz a párokat, igaz-e? Tanakodtunk egy kicsit de abban maradtunk, hogy holnap majd, amíg a munkában van, keresek valakit aki ezt meg tudja nekünk oldani. Úgyis úgy vannak ezek csinálva, hogy tönkremenjenek. Vagy ha nem, hát akkor azért fulladnak le mert rossz minőségű anyagokból készülnek (ezek is).

Tanulság? Minden szar. Mármint semmit nem csinálnak meg jól, minden ideiglenes, nincs semmi ami állandó lenne és megbízhatóan szolgálná a kis életed amíg tart. Mindenből mindent kispórolnak, hanyagul oldják meg, félbehagyják.
Az embernek az az érzése, hogy eleve minden rohad. Nem tudsz olyat venni aminél ne lenne egy "De".  Finom, de csak az ízfokozóktól. Drága, de csak mert szép. Működik, de csak fél évig. Márkás, de attól még gagyi. Talán korunk emberének ez az egyik tragédiája. Betegek leszünk a környezetünktől amiből mindent kispóroltunk.
Mondjuk én bízom az Apple laptopomban és a Moleskine noteszeimben meg abban a pár Rotring ArtPen-ben, de ezek miatt cukkolnak is eleget, hogy sznob vagyok. Ja, de én meg úgy érzem, hogy csak ezek maradtak amik jól működnek, úgy ahogy kell nekik. Meg néha egy üveg TÉNYLEG JÓ bor. Majdnem úgy fogalmaztam, hogy ezeken kívül semmi más nem működik jól, de ez nem igaz. Mert amúgy a világ azon része amit nem mi terveztünk 500 millió éve jól megvan...

20111218

Mi kis életkénk


Apa intejú 2002-ből

"Vizualitás alatt értem azt amit primér észlelünk, látunk. Na most a művészet ennél sokkalta több. Tulajdonképpen ezeket a formákat, ezeket az eszközöket használja egy megfoghatatlan kifejezésére. A tartalom, a szellemiség kifejezésére. Végül is a dolgok így kapcsolódnak egymáshoz.Na most amit látunk a környezetünkbe, és én itt nem az eredendő formákra gondolok, hanem mondjuk egy urbánus környezet a rettenetére. Arra az eszelős képdömpinre amit mindennap látunk. Szerintem éppen ez nincsen harmóniában a természettel. A művészet, a nagy művészet vagy magas művészet az harmóniában, van kiegészíti a természetet vagy annak következménye. Tehát ha elmélyülünk az alaphelyzetben és az alap motivációkat ismerük, akkor szerintem az igazi műalkotások azok valahogy lesznek, létrejönnek.Igazából nem is jó tudni, hogy hogyan, hanem egy olyan tartalmuk, olyan magabiztosságuk, hogy kiegészítik a már ismert világot. Valóban a természet részeinek lehet tekinteni őket."

És ez a beszélgetés azóta is folytatódik és bővül minden családi ebédnél, vacsoránál amióta az eszemet tudom. :) Az interjúhoz klikk a képre.

20111216

Ilyen nap

Na tippeljétek meg, ki követte el a bárkalak logót az ablakra. És nem a felragasztásra gondolok.

#46 Daily Meli

Na jó ígérem ezt teszem ki utoljára a blogra, nézzétek csak a Tumblrt-t!!

20111215

#45 Daily Meli

Na azt hiszem a Daily Meli elnyeri végleges formáját végre. Megcsináltam hozzá az InDesing template-t, ami varázslatos módon "magától" számozza a képeket, pont 20x20 cm-s és gyönyörűen mutat. Mivel szándékomban áll a szakmai kipakolásaim részévé tenni, ez fontos a majdani nyomtatás szempontjából. Egyébként hihetetlen inspiráló dolog ezeket rajzolgatni! Valahogy folyamatosan működésben tartja az agyamat! Kézzel rajzoltam ezt is ám! :)

20111214

Tarkók

Iskolai feladat: Szoció fotó

Fényre várva

Ez nem lehetne még kinn. Ne mondjátok el senkinek, hogy láttátok.... :) Shhhhh!

#44 Daily Meli


20111212

#43 Daly Meli

Csak akkor szeretem kitenni őket ide a blogra is, ha valami olyasmit találok bennük ami miatt érdekesebbek a többinél és ez mostanság gyakrabban előfordul. Lehet, hogy mert sok a munka és ezekbe öntöm a fennakadt alkotó energiát, nem tudom. Mindenesetre ez a mai. Jó darabig készült az az M betű, a hosszú távú tervek között szerepel belőle egy teljes ABC. Remélem szakmai kipakolásra meglesz. Amúgy egy kb A4-es rajz, kicsinyítve.

Koffein

Ha Hunter S Thomson volt a Gonzo újságírás pápája, akkor én leszek a Gonzo Grafika főpapja. Megint túllőttem magam kávéval, és ilyenkor az agyam mind a 8 processzor magja bekapcsol és elkezd vadul túlmelegedni. Ellenben ilyenkor képes vagyok 4 munkán párhuzamosan dolgozni és közben az élet értelmén gondolkodni.

Rájöttem arra is, hogy nekem a rajz igazából micsoda. A daily melinda kapcsán, aminek épp most csinálom a mai részét. A rajz egyfajta menekülés, egy védelmi reakció: minnél több munkám van annál erősebb. Hiába kéne dolgozni egy csomó mindenen, mégis a szabad rajzok és daily melindák fontosabbak, és a munkára fordítandó idő több mint felét kitöltik. Kényszeres munkakerülő vagyok és ha épp dolgozni kéne, biztos találok helyette más rajzolni valót. Érdekes módon a jó munkák is ilyenkor születnek, nem pedig mikor csak azokra koncentrálok.

Bővítem majd ezt a posztot ahogy halad előre a napom.

Apró kis életünk



20111210

Bldg Krcsnyt

Iskolai feladat: Karácsonyi üdvözlőlap tervezés

#40 Daily Meli

És ez bizony végig van rajzolva papíron, kézzel :)

20111206

Anyu

Csináltam egy-egy sorozatot mindkét szülőmről, majd felteszegetem őket, addig itt van egy kísérlet az Édesanyámról készült képekből. 

20111201

Csak

A körúton kávézgató pesti értelmiség, Sopron kocsmáiban éneklő vidéki tanszékezők, borfoltos szentendrei művész szakállak a Korona Étteremben. A Duna-korzón békésen füvező világmegváltók, gépeik elé görnyedő szomorú kamaszok a chat.hu előtt, az ajtóban állók akik a kocsi kulcsukat vodafone-os nyakbavalón hordják. Az étterem előtt, szünetben cigizgető félresiklott felszolgálók, irodákban egalizáláson töprengő apple felhasználók, az út közepén álló tétlen csövesek. Mindenen nevető hanyag diákok, kiábrándult tanáraik és lelkes felvételizők. A csinos lány a pultban, a magas szakállas srác a sörcsapok mögött, a magányosan cigizgető ifjú festő. Az Erzsébet kertben üldögélő bácsi aki köszön, kalapját megemelve és az undor az öreg hölgy arcán mikor végigméri a fiatalokat a buszon. A bazmegelő tizenéves, az elvarázsolt, kopaszodó professzor, az a csapos akinek mindig köszönsz, hiszen ismered egy már bezárt kocsmából. A francia turista aki megkérdezi merre van a hotel, ami biztos a legdrágább. A bringás futár és a tipikus művészettörténész. Apró kicsi világunk figurái. Tegnap azt mondták a rádióban: "elődeik annyi jelent megéltek már". Ez pedig szerintem nagyon szép gondolat.