20111129

Fotós és fotósa

Készült egy fotó kis barátunkról mostanság, íme:
Ehhez pedig csatolnék egy kis kulisszák mögötti eseményeket feldolgozó werk-képregényt!

TróMinionok #77: Diktatúra?

Ezt nem egészen most írtam, de mivel igyekszem a publikálatlan melóim hamvaiból feltámadni, most kiteszem.

Fotogramma

...és végül nem nyúltam bele PS-el. Ez Ott és Akkor történt.

20111123

Múltunk

Mit mondanék ma a tizenvalahány éves Krizbónak, mikor rám talál a lépcsőház sötétjében borozva? Feljönne szegény, kicsit félve, de azért igyekezné össze szedni magát, nehogy az a Fontos Ember aki találkozni akar vele, gyengének lássa. Persze a szakadt nadrág, hipófoltos fekete póló és a napok óta mosatlan haj sok mindent elárulna. De azért Ő úgy képzelné, komoly ember benyomását kelti, ha meg nem, hát az a Fontos Embert minősíti.
Szóval megjelenne itt nekem egy tinzevalahány éves srác, a táskájában egy csomó rajz, amik egy valamikori szuper grafikus ígéretét hordoznák.
Biztos nem merne azonnal beszélni. Hagyná, hogy a Fontos Ember kibontakozzon, és közben nagyon de nagyon figyelne. Talán tudná leplezni ezt a feszült odafigyelést, de nem teljesen. Tudni akarná, hogy válaszoljon. Válaszaiban persze kicsit naív módon megengedne pár viccet a középiskola pokláról és sejtetné, hogy számára azért az nem is annyira vicces. Megmutatná a rajzait. Hencegne velük, annak biztos tudatában, hogy olyat mit ő, a világon senki nem tud. Úgy gondolná, hogy ha a Fontos Ember lefikázza, az kizárólag az ő szűklátókörűségének a jele és onnantól kezdve olyan komolyan nem is kell foglalkozni a véleményével.
Biztos bedobna pár nevet az olvasmány élményeiből, hogy bizonyítsa, mennyire művelt is ő, aztán mikor a Fontos Ember ezeket mind ismerné, talán egy pillanatra elgondolkodna azon, hogy a vele szemben ülő kivénhedt huszonéves talán mégse teljesen hülye. Sőt.
Mikor megérezné, hogy akivel beszél, nem az ellensége, nagyon gyorsan öntené ki a lelkét, hát még akkor ha a frissen szerzett barát borral kínálná. Felnőttnek érezné magát egy ilyen Fontos Ember mellett aki törődik vele. Eldicsekedne a szétrajzolt szétégetett tolltartójával, azzal, hogy mennyire szereti a ceruzáit és, hogy szerinte a Matrix egy remek film amiből kevés jön létre a világon. Ekkor még a tizenvalahány éves Krizbó nem látta a Stalkert.
A következő napokban várná hogy keresse ez a Fontos Ember, hogy felhívja, leülhetnének egy kávézóban beszélgetni. Hallgatná, és ha már egyszer elfogadta az igazságokat és tanácsokat, amiket a nála majd' tíz évvel idősebb srác mond, talán meg is fogadná őket. Sőt, szinte biztos, mert a tizenvalahány éves Krizbónak nincsenek vezetői, tanácsadói vagy olyan barátai akikre hallgathatna. Azok időről időre eltűnnek mellőle. Nagy hatással lenne rá ez a Fontos Ember, és egy idő után talán meg merné kockáztatni,  hogy nem várja meg a megkeresést és ő hívja fel a Fontos Embert. Főleg amiatt mert a Fontos Ember úgy lenne vele, hogy meghívja erre arra, hiszen pontosan tudja mennyire nincs pénze a családjának.
Krizbó talán nem lenne annyira szétcseszve a suliban, mert tudná, hogy van valaki akivel értelmesen beszélgethet élete ügyes bajos dolgairól. Valaki aki pontosan azokon ment keresztül mint ő, és ezért talán érti, mint jelent gimnazistának lenni számára. Sokat beszélnének a megvilágosodásról, az élet mélyebb értelméről és dolgokról, amiket Krizbó valahogy ki akar bogozni. Felröppenne sok név, sok eltűnt barát és a Fontos Ember érezné, mekkora felelőssége van Krizbó életében. Mert ha ő nem lenne ott, senki nem lenne, aki megfogja Krizbó kezét és vezetné a sötétben. Akkor magának kéne megtalálnia a kiutat. De persze egyszer meglenne az az út, a Fontos Ember nélkül is. Ez az út pedig egy lépcsőházba vezetne, ahol Krizbó a sötétben borozgatva a múlton mereng.

20111121

Végigcsináltam

Büdös vagyok és borszagom van. Kétségek gyötörnek és nem találom mindig a helyes utat. Aztán megtérek és a világot világosnak látom. Megőrülök megint és széttépem magam, hogy a hideg kövekről Melinda segítsen fel végül. Bele menekülök a monokróm, de színes kis világomba aztán elegem lesz és minden kezdődik elölről. De a végén csak egy számít majd: végigcsináltam és Végig Csináltam.

20111103

Cetli krokik

Van két kis doboz az asztalomon évek óta. Az egyikben apró fehér, szürke, és piros cetlik sorakoznak katonásan, a másikban ugyan ilyen színű, ám már összerajzolt társaik. Ezekre szoktam lefirkantani szinte mindent. Időközönként átnézem és kidobálom azokat amiken semmi értelmes nincs - telefonszámok, kártyaszámok, pin kódok stb. - amiket pedig hasznosnak találok - rajzok, szép kávé és festék foltok, szépen leírt szavak - visszakerülnek a dobozba, természetesen megtartva az eredeti időrendet. Ma így három évet "mentem vissza". Ezeket találtam többek között de úgy megtetszettek, hogy gondoltam kiteszem.