20110930

Űrrock

Ma ebéd közben ez szólt a rádióban és elsőre nagyon megörültem neki, mert ez az egyik kedvencem a Kispáltól, meg úgy amúgy is. De aztán valahogy olyan szomorú lettem, nem is tudom pontosan miért. Vagy talán tudom, de nem akarom mondani. 

20110929

Kísérlet


Hommage á Vajda


Krizbo lélekvándorlása

Tegnap Zsennyén vetítettünk, mindenki bemutatott egy munkát. Én a lélekvándorlásos dologról szerettem volna beszélni. Érdekes módon mikor válogattam, hogy melyiket vigyem, nem a véglegeset hanem a vázlatot találtam jobbnak. Egyszerűen azért mert tömörebb és sokkal jobban illeszkedik a koncepcióba mint a végleges verzió. Átgondoltam kicsit és valóban, nem jó az az irány. Egyfelől meg kell maradni a VONALNÁL. Nem kell annyi szín, a vonal majd beszél magáért. Másfelől a 3 arc túl sok, túl zavaros, ezzel együtt rossz a kompozíció is. Szóval most újra csináltam a képet, felbontva, hogy 2-2 arc legyen az egyes képeken, sokkal jobban egymásra tolva. A párhuzamosság érzése sokkal erősebb így. Agyalok még ezeken. Addig is: 

Hammer

Ez így reggelre nagyon kellemes volt még a kávé előtt! 

20110928

Pihenek, bocs

:)

Éber álom

Basszus annyira utálom ezt...megint itt vagyok, megint borostásan megint pizsamában és egyszerűen képtelen vagyok összeszedni magam. Az elmúlt pár héten iszonyú sokat dolgoztam, és nagyon is tetszett meg élveztem. De ma egyszerűen képtelen vagyok értelmes dolgokat csinálni. Mintha valaki egy szép kis masnival egy üllőt kötött volna az agyamra. Minden amihez ma kedvem van az az, hogy fekszem az ágyon, nézem a plafont aztán szépen lassan elalszom. Ehelyett ilyen meghívók továbbfejlesztésén agyalok. De amúgy nem lett rossz ugye? A kis of-ra nagyon büszke vagyok! 
Na mindegy. Amúgy elég jó, mert az összes mostani munkám szeretem, egy, kettő, mindegyikkel elég jól haladok. Csak rohadt fáradtnak érzem magam. 
A másik érdekesség, hogy kezd nagyon tetszeni ez a káros-anyag-mentesség. Se füst, se ital se semmi egy hónapja. Sajnos bekaptam egy randa betegséget, és antibiotikum kúrán vagyok szóval nem is szabad. De ezzel együtt sokkal tisztábbnak érzem a fejem és kevesebb időm megy el a két kocsma közötti másnapozásra. Üdítő. Huh hirtelen ennyi. 

20110926

Terem

Annyira jó érzés...most épp a 203-as terem egyik paravánokkal elszigetelt kis részében ülök.  A ma délutáni program az volt, hogy kilomoltunk innen millió meg egy véres verítékkel készített majd elfelejtett melót, padokat tologattunk majd mindennek a végén a takarítónénit kedvesen megkértem hogy portalanítson, és voilá' kész is van a grafika-kupé.  Szóval lett itt az AMI-ban egy kis szeglet, egy körömnyi bázis, ami idővel talán egyre nagyobb lesz, és ami csak a Grafikusoké! Muhahahaaaa!

20110925

Mászka


TrúMinionok #76: Egységesítés


Fragment

Egyik éjszaka megszállt az ihhlet és megcsináltam a jobb oldali kis ceruza rajzot, ma meg kihúztam gépen. Amúgy  a kihúzásra, vagyis a tussal történő átrajzolásra van az angolban egy kifejezés mégpedig az Inking, ami a tus angol nevéből, az Ink-ből ered. Viszont a képregényesek, akik leginkább élnek ezzel a technikával, főleg géppel húzzák ki a cuccokat, így hát erre van egy új szó az angolban: Digital Inking!
Én mondjuk így kísérletezés szintjén nagyon szeretem ezt, de nem hiszem, hogy a végeredményt is géppel akarnám csinálni, szóval hosszútávú terveim között szerepel egy pár Rotring ArtPen beszerzése ami egy patronos töltőtoll, és ezerszer jobb eredményt várhatok tőle mint akármelyik copic vagy faber rostirontól, amivel eddig dolgoztam. 
Majd szeretnék amúgy ezekről a tollakról egyszer egy összefoglalót írni de sehogy se jutottam még el addig.  

20110924

Gondolatok a Grafikai Tervezés feladatról

Gondolkodtam tegnap éjszaka a Grafikai Tervezés feladaton, és szerintem elhagyom a síkságot és csak a sziklák maradnak. Tájkép csata után, csak itt a "csata" afféle apokalipszis aminek folyománya, hogy szétesett minden ezekre a lebegő szigetekre.
Persze ez nem apokalipszis, hanem a dolgok fragmentáltsága. A semmiben szabadon lebegő részecskék halmaza, mintha gondolatok vagy emlékek lennének. Sokkal jobban rímel a sorozat céljára mint egy pusztaság. Kicsit úgy képzeljétek el, hogy ezek között szabad az átjárás, egyszerűen elrugaszkodsz, és egy másik sziklán találod magad.
Persze az is benne van, hogy a kilenc MEMENTÓ-s grafika vége az lett, hogy az utolsón a Kémény egy sziklán lebeg a semmibe. Szóval valahogy arra is vissza akarok utalni, de úgy, hogy közben tovább viszem a gondolatot. Mintha az egész univerzumom akkor "indult" volna el, ezeknek a daraboknak a hátán, hogy felfedezze a kinti világot. Megpróbálom megállni, hogy kéményeset is csináljak. Pedig nem lenne rossz de az már annyi volt...
A kilenc képet egymástól az különbözteti majd meg, hogy mindegyiknél valami más lesz a sziklákon. Vagy talán lesznek olyanok ahol van valamiféle kapcsolat is, pl. kis hidacska kettő között, vagy lakások vannak rajtuk, amiket szárítókötél köt össze. Ilyesmik. Van egy kettő amit megrajzoltam már, papíron, majd behozom gépbe is. Plusz csináltam pár olyan rajzot aminek a technikai megvalósítás kikísérletezése volt a célja és asszem' megvan a "Hang" amit keresek ehhez a sorozathoz. Apránként felteszegetek majd mindent!

Dubstep

Megmondom őszintén fura a kapcsolatom a Dubstep-el. Alapjáraton el se tudom képzelni mi létjogosultsága van egyáltalán. Táncolni nem lehet rá, jó érzésem nem lesz tőle és egyáltalán olyan eszeveszett befordulós-keménykedős hangulata van amitől hányok. Izzadság szagú srácok bólogatnak a sötétben, kapucnival kopasz fejükön, biztos ami biztos, baseball sapkában.
Aztán néha feltűnik egy egy darab meg előadó amit nagyon de nagyon tudok szeretni ennek ellenére. Az alábbi kis videoban éppen ilyet hallhattok:

Elméletileg ez az eredeti, de a videóban kicsit meg van vágva ami javára vállt. 

Őszöm



20110923

Advertise

...vajon éjszakánként meg is pakolja Saroltát a digitális tévéje, vagy csak feltámasztja halottnak hitt fiát, innen hát az imádat?

Krizbai tanszék

Említettem már, hogy szeretnék tanár lenni? Méghozzá digitális grafika tanár. Ugyanis azon a véleményen vagyok, hogy mióta lehetőségünk van a Wacomhoz hasonló gyártóknak hála, egyenesen a gépbe rajzolni, ugyan úgy meg kell tanulnunk használni ezt az eszközt is, csak úgy mint a ceruzát és a tollat. Ugyan úgy megvannak azok a technikai finomságok amiket el kell sajátítani ahhoz, hogy jó munkák szülessenek. Ugyan úgy megvan ennek is a doktorinája, mint akármilyen más technikának, illetve ugyan annyira tanítani kell ezeket a fogásokat mint azt, hogy hova tegyük a reflexfényeket. Az alábbi képek nem egészet egy ilyen folyamatot mutatnak be, de akár lehetne. Aki nem ért egyet velem, tudja be ezt az egészet az alaptalan beképzeltségemnek :)
Addig is: Jószerencsét fiatalság! Én vagyok a Digitális Grafika tanárotok! (esküszöm, ha valaha tanár leszek, így fogom köszönteni az összes osztályomat első alkalommal!)


Hajnali 11 óra

A tartály

Nem tudom erről az esetről írtam e már, pár éve történt és így utólag belegondolva elég ijesztő.
Tegnap este lefekvés után nem tudtam elaludni, feküdtem egy darabig, a plafonra bámulva. Elgondolkodtam azon, hogy vajon fel lehetne e fűteni a lakást ötven fokra? Valószínűleg nem lehet, mert felrobbanna valami, mint pár éve a Mamüben.
Úgy esett, hogy Melindával találkoztam Pesten. Talán akkor néztük meg az Up-t, nem tudom. Lényeg, hogy a cuccainkat a pályaudvartól nem messze lévő MAMÜ galériában tettük le, amihez véletlenül éppen volt kulcsom. Tollászkodtunk ott egy kicsit, arcot-kezet mostunk, Melinda is összeszedte magát, meglátogattuk a helyet ahova a király is gyalog jár, hogy ezekkel már ne kelljen bajlódni mikor a moziba érünk. Bőven itt voltak már a hidegek, szóval bekapcsoltam a fűtést arra az időre.
Indulni készültünk éppen, Meli kinn volt már az előtérben, én hátul néztem körül, hogy minden rendben van e, mikor iszonyú recsegést hallottunk majd robbanást, csattanást...aztán valami tartály mint egy rakéta, kiröppent a mosdóból és a falnak csapódott. A terek megteltek gőzzel és úgy nézett ki a fejünkre omlik az egész világ.
Melinda úgy emlékszem lesokkolva áll a külső teremben, mint ahogy én is egy pillanatra. Aztán észbe kaptam, hogy valószínűleg valami cirkós dolog lesz, vagy gázszivárgás vagy akármi, szóval ki kell kapcsolni a fűtést mielőtt tényleg robbanna valami. Ráordítottam Melindára hogy azonnal menjen ki az utcára. Én addig odaszaladtam a fehér dobozhoz és kikapcsoltam a fűtést. A zaj ettől pillanatok alatt elmúlt, a gőz pedig elpárolgott. Melinda lassan visszamerészkedett én pedig körülnéztem a mosdóban, hogy mégis mi a fene robbant fel.
A földön egy millió darabra törött wc-kagyló romjai hevertek, szétfolyt a víz a megrepedt csempéken, csövek mindenfelé és gőz. A tartály ami elvileg a túlnyomás ellen van és a mosdó fölött lóg, levált a csőről, széttörte a wc-t, majd a nyomástól megvadulva kirepült az ajtón, majd a falról lepattanva az előtérben talált nyugalmat.
Szóval ez jár a fejemben tegnap este. Meg egyáltalán, hogy mennyire kevésen múlott, hogy valamelyikünk nem volt benn a mosdóban éppen akkor mikor felrobbant ez a mittudoménmi. De tényleg, alig pár perccel azelőtt még én álltam a wc fölött, de akár Melinda is benn lehetett volna a robbanáskor.
Szóval ezen gondolkodtam tegnap este elalvás előtt. Átöleltem Melindát és magamhoz szorítottam és hálát adtam amiért akkor nem történt baj és nem történt azóta se. Most pedig itt van velem, együtt lakunk és minden rendben van.
Gondoltam megosztom ezt veletek.

20110922

A Világ Vége (?)


Pernyész Dóri arculata

A feladat, hogy egy véletlenszerűen kiválasztott csoporttársunknak arculatot tervezzünk. Első lépéskén logót csinálunk a monogramjából, de úgy, mintha ő lenne a megbízónk. Vagyis terveket mutatnunk neki, egyeztetünk, segítünk választani vagy épp "eladjuk" azt a logót amin igazán dolgozni szeretnénk. Az egész kicsit szerepjáték hangulatú. Jelenleg ott tartok, hogy megvan a logó, a színvilág illetve a raportminta. 
Alább az első lépést láthatjátok, a PD betűkből képzett monogram változatokat.
Miután egyeztettem Dórival, kiválasztotta azt a 6 darab logót, amit szöveggel és színnel is látni szeretne. 
Ez alapján végüli Dóri megtalálta a számára legjobban tetsző verziót. Azt kérte, hogy hagyjam el róla az átmenetet illetve kicsit változtattam a terv arányain is, illetve elkészítettem belőle a raportmintát. 
A továbbiakban az arculat többi elemével fogok foglalkozni: névjegy, levélpapír vagy esetleg egyedi füzet, akármi. Majd töltögetem fel azokat is jól. :) Nektek melyik tetszik a legjobban? 

20110921

TÁJ - vázlatok UPDATE

Vázlatok a Grafikai Tervezés feladathoz, a téma a "TÁJ" ami azzal és úgy és egyébként is, ahogy tetszik, úgy töltesz meg. Az egyetlen kikötés: 9 darab 20x20-as grafika létrehozása a félév végére a témában.Van aki játékot csinál, van aki rézkarcol mittudomén. Én egy afféle útikönyvet szeretnék csinálni, szöveges kommentárokkal 9 olyan helyről - olyan "tájról"- ahova elutazom. Ezek persze belső tájak, mindegyiknek megvan a maga jelentése és értelme, élmény-alapja stb. Ezek vagy kiderülnek a kommentből vagy nem. A lényeg, hogy beszámoló szerű legyen, hogy a néző valahogy úgy érezze, egy kalandor élményeibe nyerhet némi bepillantást. Az alábbi rajzok vázlatok, kezdetleges próbálkozások. Van még vagy ezer papíron de ezeket nem tervezem beszkennelni. 
UPDATE: Itt van még egy pár. Felfedeztem egy új brush technikát amivel jóval egyszerűbb lett az életem és szebb a vonalam! Juppé! Kicsit tisztult a látvány a fejemben is végre. Holnap asszem' egy másikkal foglalkozom majd.

20110920

Tipizálás

Fotóra egy portrét kellett magunkról készíteni. Úgy gondoltam, hogy ezúttal elhagyom a fura nézőpontokat - amiket éppen objektív hiányában nem is tudok megcsinálni :( - és egy "tipikus" képet csinálok magamról. Íme:

Idő van!

Lassan elkezdenek egyébként vállalható állapotba kerülni a harmadik féléves melóim, szóval felpakolom őket lassan!

20110919

Krizbai Gergely lélekvándorlása - végleges(ek)



A Karmester

Egy kislány beszélget az apjával a HÉV pótló buszon, szombat este.

- Na és milyen volt dédinél?
- Hallgattunk zenét! 
- Na és milyen zenét? 
- Sokan zenéltek. Volt karmester is! 
- Tényleg? 
- Igen! Anya azt mondta te is karmester vagy.
- Az vagyok, papíron. 
- Lengette a pálcát! Te is szoktad lengetni?
- Pálca lengetésből nem lehet megélni.
- Hogy vagy akkor karmester?
- Hát nem vagyok, csak papíron.

Majd a papa a mellette ülő kolleginával munkáról meg munkahelyi viszonyokról beszélgettek, no meg arról, hogy tudják értékesíteni kutyaólakat 25.000 forint körüli áron. 


20110917

Krizbai Gergely Lélekvándorlása

Na ezen illetve ilyesmiken dolgozom most és egyre szilárdabb elhatározásom, hogy ezeket "rendes képpé" tegyem. Ugyanis az a gond a lentebb már istenített technológiával, hogy a művészetben használhatatlan. A kinyomtatott grafika egyszerűen nem tud grafikai vagy inkább úgy mondanám műalkotás értékű lenni. Tudom én, hogy nem a technika számít hanem a tartalom, de a tartalom se tud "élni" egy fotófelületen. Plakát méretben is csak egy papírod van stb...nem, szóval nem az igazi. Nem tapintható.
Viszont a látványt amit géppel el tudok érni imádom és nem tervezek elszakadni tőle. Szóval arra gondoltam, hogy kölcsönkérek a sulitól egy projektort a tavaszi szünetre, beveszem magam egy tágasabb terembe és azokat a munkákat amiket érdemesnek tartok rá ilyen 2-3 méteres nagyságban kivetítem és felfestem olajjal vászonra. Mit gondoltok?

Technologic

Mondjátok ha én vagyok a hülye, de egyszerűen nem tudok túllépni azon mi mindenre jó a technológia illetve, hogy holt tat. Itt ülök a vonaton, zötyögök hazafelé. Eleve az egy csoda, hogy a Wifin keresztül blogolok félúton Sopron és Budapest között. Már ez is olyan, hogy mikor először dolgoztam így utazás közben egy címoldalon és küldtem haza az Újságnak, el se hittem, hogy ez megtörténhet. Na most egy másik csodát éltem át.
Megbeszéltem az otthoniakkal, hogy öcsém kijön elém az állomásra mikorra megérkezem. Viszont a vonaton facebookzva - megint egy hoppá! - megbeszéltem egy jó barátommal, hogy találkozunk Pesten egy kávé erejéig. Igen ám, de Domi közben arra készült otthon, hogy bejön elém, nekem pedig nem volt egység a telefonomon. Mi van ilyenkor? Nos hát az, hogy felmentem a netbankba, beütöttem a számom, tettem pénzt a telefonomra, felhívtam az öcsémet, hogy ne jöjjön, a probléma pedig megoldódott. 
El tudjátok ezt hinni? Nekem alig sikerül... egyszerűen nem is értem. Tart már ott a technika, hogy az már-már scifi.

UPDATE:
Hát az a durva hogy mind ezt meglehet csinálni akár egy tetves okostelefonnal is, csak az még durvább mert azzal ugye önmagát töltöd fel netről  /Cory/

Persze tudom én, hogy ez "csak" technika, eszköz és nem oldja meg az emberiség problémáit. Afrikában éheznek stb. De ugyanakkor tagadhatatlan, hogy bravúros. Egyáltalán, hogy lehetséges. Ezt meg lehet csinálni! Amúgy hallgassátok meg az új Yonderboi albumot mert marhajó lett. 

20110913

Kedves


Ma fotón az volt a feladat, hogy az egyik csoporttársunkat fotózta mindenki, nevezetesen Szabinát. De azt senki nem mondta, hogy nem lehet bevonni a Bábut is! Mókás volt.

20110912

A testem rossz fridzsider

Az emberi test egy nagyszerűen megszerkesztett gép, ami mikor épp funkcionál, kifogástalan. Viszont folyamatosan elromlik és az idő előrehaladtával egyre csak lassul...  Rohadt unalmas, hogy valami lehetetlen betegséget mindig sikerül összeszednem! 

20110909

Újra Sopron, de most másképp

Sajnos nincs az új albérletben internet, szóval nem nagyon tudok blogolni meg semmi, de lassan majd lesz! Illetve mesélnünk, hiszen az én drága Melindám ideköltözik hozzám!!

20110902

Telekom

Egy nagyon különös épületben vagyok, olyanban amibe legalább annyira nehéz bejutni, mint kijutni belőle. A szinteket "Belföldi ügyfélszolgálat" "Vevőszolgálat" és a többi ilyen nevekkel jelölik. A falakon olcsó, fémhatású műanyag keretben képek lógnak, vidáman egymás nyakába ugró színészeket ábrázolnak. Az egész épület valahogy azt sugározza, hogy itt boldogságot árulnak boldogtalan emberek, kurva drágán.
Úgy jártam, hogy a fotocellás ajtó nem nyílt ki, a minket beengedő biztonsági őr pedig valahol máshol volt. Szóval most ellenséges területen ragadtam, mélyen a rózsaszín T betű gyomrában. Egy MagyarTelekom épület Aktív Szobájában ülök.
A terem aránylag tágas, szép nagy ablakai vannak, a fehérre diszperzitelt falakra színes ábrákat festettek focizó, kosarazó break-táncoló emberekről. A falra ragasztott, természetesen magenta színnel paszpartuzott szöveg tanulsága szerint pár lelkes T-Dolgozó fetette és szponzorálta az "Aktív Szoba" nevű termet. Van itt egy falra rögzített Tv, Csocsó asztal, Darts tábla, Kávé automata és ami kicspata a biztosítékot nálam: sakktábla, ahol a sötét mezőket és bábukat magentára festették. Beszarás. Szinte látom magam előtt Klárit és Ferencet az automata előtt. Két T-Dolgozó. Ferenc igazán eredményes, hiszen ma 15 üzletet kötött, Klára pedig, bár látszólag ez nem érdekli, mélyen belül felnéz a férfia teljesítményéért, és reménykedik, hogy egyszer neki is menni fog, legalább ennyire.
Érdekes szituáció az is, hogy az egyetlen elérhető WiFi neve a "Telekom". Kicsit úgy érzem elárulom önmagam, hogy használom, de egyúttal vissza is élek az ingyen wifit adó T betűvel, hiszen ő nem tudja, hogy a srác az "Aktív Szobában" ellenség. Abszurd szituáció, hogy számomra felfoghatatlan összegekkel tartozom a T-Dolgozóknak, most mégis az ő hálózatukat használom és az ő aktív szobájukban ücsörgök. Érdekelne, hogy ha például idejönnék dolgozni, mi lenne az adósságommal? Egyáltalán, felvennének olyan embert aki tartozik nekik?
Időközben bejöttek a terembe kedves fiatalok csocsózni. Az egyikük nyakában egy csinos névtábla lóg, feltételezem, hogy T-Dolgozó. A másik srác hosszú raszta hajjal repeszt, löknek párat a csócsó asztalon. Mielőtt elmennének, megkérdezem a T-Dolgozót, ők festették e rózsaszínre a sakkbábukat. Azt mondja nem, biztos mások voltak. Pedig kurvajó, mondom, kicsapta nálam a biztosítékot.
Végül kienged, de azért megkérdezem, hogy hol vagyok tulajdonképpem és mivel foglalkoznak az épületben. Elég sokféle dologgal - mondja - de főleg ügyfélszolgálattal. Azt inkább nem kérdezem meg, hogy hol vannak az ügyfelek és hol van a szolgálat, mert még egy mérges T-Őrrel néznék farkasszemet.
Apró kicsi kalandok ezek nekem.