20110624

20110622

TrúMinionok #73: Politikusok árnyékában

Sose keveredjetek velük össze. Sose, sose sose! Semmi jó nem sülhet ki belőle. De tényleg. Még ekkora távolságból is rettenetes dolog...pedig én se vagyok ám túl közel. 

20110621

Korszakok

Huh...igen csak elkezdődött a nyár. Mármint NAGYON elkezdődött. Az egyik pillanatban még filóból vizsgáztam Sopronban, a másikban pedig egy laptoppal az ölembe hasítottam Melindához Miskolcra. Zajlik az élet igen csak zajlik. És sokkal de sokkal kényelmesebb lett. Na igen, a laptop. Azon írok most is, és ha minden jól megy a következő pár esztendőben fogok is sokat.
Nem áradoznék róla, ha lehet, még félre értenétek. Szokni kell a dolgot... Nehéz Ablakról Almára váltani. Sok minden máshogy van, de mindenképpen jó döntésnek gondolom. Mac-User lettem.
A másik nagy dolog a Diplomaosztó. Melinda Diplomaosztója. Többek között ez itteni látogatásom egyik fő oka is. Nagy dolog ez. Kb azóta vagyunk együtt, hogy Ő egyetemista, én pedig alig kezdem el a magamét, ő végez. Fontos korszak zárult ezzel le mindkettőnk életében.
Terka pedig végre befejezte a gimit. Úgy látszik ez az év a korszakok végének és kezdetének éve...egy másfajta élet neki, nekem, nekünk. Létrejön a Győr-Sopron-Szentendre tengely!
Kíváncsian várom a folytatást. Azt hiszem nyugodtan írhatom, hogy a nyár miatt szellősebben jönnek majd a bejegyzések. Majd egy-egy kávézóból jelentkezem. Addig is kitartást srácok!

20110611

Duzz

Elmesélek egy rövid történetet. Nem olyan nagy dolog, de mégis rohadtul felhúztam magam rajta. Talán ok nélkül de...na mindegy szóval ez történt:

Elmentünk ma anyuval vásárolni. Csupa öröm most az élet, mert itthon vagyok, szóval van ki hazacipekedjen. Na szóval elmentünk vásárolni, és magunkkal vittünk egy csomó petplacakot a boltba, hiszen ott van szelektív gyűjtő. De tényleg, szinte egy ikeás zacskónyit! Ha egy család olyan ütemben fogyasztja az ásványvizet mint mi, akkor ez nem olyan nagy csoda.
Egészen jó érzéseim lettek tőle, főleg az után, hogy egy szemét learkóba mentünk a csoporttal múlt héten, ahol végig mutogatták nekünk a szelektíven gyűjtött hulladék sorsát. Így aztán tényleg kétszeresen jó érzés, hogy a magunk kis részéről benne vagyunk ebben. Iszonyú fontos dolog ez!
A boltba érve aztán kiderült, hogy a gyűjtő teli van. De annyira tele, hogy az okos honpolgárok simán az üveggyűjtőbe kezdték tuszkolni a műanyag palackokat... Elég szerencsétlenül éreztem magam a nagy zacskóval a teli konténer előtt állva. Sőt bosszúsan, mert eleve gáz, hogy a legközelebbi lerakat 20 percnyire van tőlünk - nincs autónk, gyaloglunk - azért mert a kettővel és hárommal közelebbi gyűjtőket már rég felgyújtották. Ki tudja miért... Na mindegy szóval nem volt jó kedvem.
Betettem a zacskót a kosárba, és odatoltam a legközelebbi alkalmazotthoz, hogy ilyenkor mi a teendő. Semmi. Széttárta a karjait, hogy oldjam meg, nem tud mit mondani. Le nem tehetem a gyűjtő mellé, a kocsi ki tudja mikor viszi el, mert, hogy változó mikor jön és bla bla.
Az lett a vége, hogy vásárlásostul mindenestül elzarándokoltunk a lakótlepere letenni a cuccot, majd haza. Én meg majd' felrobbantam az idegességtől.

Azt is elmondom miért. Ez ugyanis mint probléma, magában nem nagy ügy. Tele van egy gyűjtő. Na és? De ez csak egy lecsapódása, egy szimbóluma annak a szerencsétlenkedésnek amivel nap mint nap találkozom. Egyfelől, hogy nem tudják megoldani a gyakoribb, rendszeres szállítást - vagy a nagyobb konténert. A dolgozó inkompetenciája - és ÉRDEKTELENSÉGE! - hogy nem tud mit mondani. Oldjam meg valahogy. Hogy a bolthoz közelebbi gyűjtőket felgyújtották korábban. Hogy az üvegesbe valaki ugyan úgy betuszkolta a műanyagot! Egyszerűen... minden. Ez a szerencsétlenkedés! Ez a bénázás! Egy ennyire alapvető dolgot mint a szelektív szemét gyűjtés nem tudnak rendesen megoldani! Pedig nem olyan nagy cucc. Kell hozzá pár autó ami körbejár és összeszed. Egyszerűen az az érzésem néha hogy teljesen reménytelenül dolgozunk. Szélmalomharc. Nem lehet mit kezdeni a névtelen felelősökkel és az ostoba emberekkel. Ha már a szemetet se tudják kezelni akkor mit tudhatnak egyáltalán? Oldjam meg... nem nekem kéne megoldani. Én azzal oldom meg, hogy külön gyűjtöm a szemetet és mikor adott egy mennyiség, lecaplatok vele a legközelebbi "szigethez" kidobni, dacára a megvető pillantásoknak. Mert hogy igenis csúnyán néznek az emberre ha merészel környezettudatosan viselkedni.
Persze nem lehet hibáztatni a Nagy Testvért se. Milyen dolog az, hogy felgyújtják ezeket a szigeteket? De tényleg? Ki az a gyökér akinek ez jó?

Szóval teljesen reménytelennek érzem néha a helyzetet. Persze tudom, hogy nem szabad. Mert ha sok ember dolgozik előbb utóbb belátja a - már bocsánat - slepp, hogy ciki hülyének lenni. Mindegy, ki duzzogtam magam.

20110601