20110331

skiccek

Próbálgatom a különböző vonalvastagságok közötti harmóniákat...ezt-azt.

TrúMinionok #69: Gnózis

20110330

Talpas lineáris raportminta

Na hát ez végül is nem teljesen feladat, egy feladathoz kell inkább. Számtechből -is- stílusgyakorlataink vannak, csak nem raport mintát hanem névjegyet kell tervezni. Ezt a raportmintát ahhoz csináltam, talpas-lineáris témában. Amúgy annyira virulok, mert ez teljesen illustratoros cucc, ellenben korábbi raportmintáknál kidolgozott rafkós módszerrel készült. Jó móka.
De annyira kis cuki lett, hogy végül ez a hátterem most. ha valaki esetleg a nevem alkotta hátteret szeretne magának, töltse le bátran ezt: 

Kövek

Csináltam mostanában pár ilyen köves rajzot a suliban, majd apránként felteszem őket.

Mementó helyzet jelentés

Vészesen közelít az OMDK, szóval nekiálltam megcsinálni a grafikákat detényleg. Volt egy opció, miszerint A4-es méretben oldom majd meg inkább, álló formátumban, de megcsinálva az első 4 grafikát, be kellett látnom, hogy nem lesz jó. Kipróbáltam hát milyen ha egy másik A4-es lapra "tovább rajzolom" a képeket, így a kettő egy A3-s lapot alkot. Na így már működött. Én meg rájöttem, hogy csak magamat szívatom ezzel a vonalas technikával, de nem tehetek róla. Időigényes és fárasztó, de én imádom.Ha nézitek őket, gondoljatok Philip Glass zenéjére. Megőrülök tőle egyszerűen. Úgy érzem kezd összeforrni az agyamban az a sok dolog ami felgyűlt az évek alatt. Hallgassátok végig kérlek, de ha nincs türelmetek akkor a felvezetés 4 perces utána kezd felépülni igazán. Ezer évek vannak belesűrítve ebbe az egy darabba.

Szahara
Odüsszeia
Atlantis
Apokalipszis 
Na itt két lap van. Bal oldalt az első kitöltési mód, jobbon egy másik. A jobb oldali a barátom, úgy érzem.Melósabb, de szebb is. Plusz az "ég" többet mond.
 Memento
Itt játszottam először az ég-föld kapcsolattal. Sokkal többet elmond így, úgy érzem. 

Random Moleskine

Ezeket a rajzokat nem most, hanem még hó elején csináltam, hazaúton a Kocsonyfesztiválról, ami egyébként tökjó dolog volt! 
Balról - rendezői... - jobbra. 
      Egy szerintem ezeréves alkoholista a Miskolc - Budapest között közlekedő sebesvonatról, aki hol az ablakon nézett ki - letörölve róla a párát egy papír zsebkendővel - hol diszkréten elbóbiskolt a vonat lágy - vagy kevésbé lágy - ringatására. 
      Egy középkorú férfi hatalmas utazótáskával Budapest és Sopron között. Egyfolytában telefonált. Hol borokról, hol pedig pénzérmékről beszélt, meg egy konferenciáról, ahova majd éppen odaér még. Valakinek azt mondta mobiljába, ha kijön elé a vonathoz, ad neki valamit. Ha jó fiú vagy akkor kapsz pár érmét - mintha egy kutyához beszélne.
      Egy huszonéves srác aki barátaival Budapestre tartott és olyan különös tájszólása volt amit az ember csak Erdélyben hall olykor olykor. Sok szó esett pálinkákról, csajokról és autókról.
       A kisfiú - talán 12-13 éves egy csillagászati vaskos csillagászati könyvet lapozgatott. Teljesen elveszett benne. Figyelmét egyedül őszülő anyja törte meg, aki hol az ablakon bambult ki hol pedig a matekházit dörgölte fia orra alá újra és újra. Nem a megoldással volt probléma, mindig valami jelentéktelen aprósággal. A fiú pedig bosszankodva írta át a "kilométert" "km"-re, félretéve a könyvet. 
      Random nihilista. Komolyan elkezdtem aggódni attól, hogy ezek nem körülöttem vannak hanem bennem. De hát csak nem kezdek nihilistává válni. Ugye nem? 
      Egy lány rajzolt velem szembe a vonaton. A tekintete megakadt azon, hogy én is rajzolok. Egy darabig emésztettük az információt. Lélekben rákészültem, hogy valószínűleg felvételiről lesz szó, én meg elmondhatok dolgokat amik esetleg segítségére lehetnek. Engem mindig megtaláltak a "már felvettek" a bölcsességeikkel. Mindig szerettem volna egyszer én is ilyeneket mondani. Adott volt a lehetőség. Bocsi, nem felvételizni jössz az AMI-ba? - kérdeztem.  Ja nem, ez csak hobbi, ITF-s vagyok. De ezek szerint te amis vagy. Na erről ennyit. Az ITF az egyetemünk egy másik kara. Pár szó után visszabújtam a grafikáimba.

20110329

Barokk raportminta 2

Klikk rá és nagyítsd ki kérlek, ha megnézed! 

Na talán némi szerénytelenséggel mondatom, hogy ezt senki nem fogja tudni utánam csinálni. No nem feltétlen a rengeteg vonal miatt, nem türelem hiányában, nem azért mert semmi nincs tükrözve, nem azért mert nem fogja tudni jól kitalálni a fényeket-árnyékokat, hanem mert nem fog rájönni arra, hogy a viharba lehet úgy levektorizálni a széleken a kicsit esetleges vonalhálót, hogy mégis tűpontos legyen az illesztés. Mert bizony ez nem a step-repeat tapéta amit kézzel az ember kirakosgat meg mittudomén és itt-ott csal. Nem, ez Pattern, egyenesen a Swaches-ből, amit a gép is tud illeszteni. 
Ezerszer több meló van vele. Halálra szívatom magam azzal, hogy ilyeneket csinálok és az összes rohadt részre figyelek, kezdve magától a rajztól egészen a file-ok kezelhetőségén át a könnyű raportálhatóságig. De azt gondolom máshogy nincs értelme. Csak és kizárólag a minden gányolást nélkülöző pontos munka a jól elvégzett munka. Ebben pedig minden benne van.
Mert amúgy még Photoshopban csak ki lehet kísérletezni, hogy reccenés nélkül találkozzanak az oldalak, legalábbis amíg raszterben maradunk. A Live Trace után garantáltan nem lesz pontos... Na és én rájöttem. Nem megsúgták! Na jó amúgy nem annyira bonyolult de azért marha büszke vagyok magamra hogy milyen rafkós megoldást találtam! Egyik éjszaka gondoltam ki a dolgot félálomban. Vicces fejben Illustratorozni egyébként. 
És ami a legjobb, hogy az egész megvan 10 megából és 2 fájlból. Nem is tudom mennyit dolgoztam rajta. Szerintem van benne vagy 20 óra. Na jó annyi talán nem de akörül. 
De látjátok hogy az oroszlán feje árnyékot vet???
Egyre erősebben él bennem a vágy hogy tanár legyek és ezt oktassam!

Menyország

20110328

TrúMinionok #68: Avangarde


Moha


Hatások

- Maga nem takarította le a tűzhelyet? Tiszta tojás az egész! 
- Kicsi Gergő, edd meg nyugodtan a paradicsom levest, ne éhezzél!
- Amit ezek csinálnak az faszverés bazmeg.  
- Elolvastad az írásom? 
- Krizbó akkor segítesz egy kicsit így indizájn meg ilusztrátor témában? 
- Édes kicsi fiam könnyű basszusozni, de nekem is van épp elég bajom! Négyen eszünk abból a pénzből!
- Na mi van fiam? Fel kéne tenni egy meghívót a...
- Jaj láttam az autóját akkor itt van akkor hallotta vagy látott az ablakból, úristen megint leégettem magam, de azért menjünk vissza szólni, figyelj legyen az hogy..
- Szia Krisz, hallod, hogy állsz a weboldallal? 
- A fenyőfákról lesz szó az eheti újságban, ki tudnál erre találni valami ütőset? 
- Krizbi lejössz a mintázóba halazni?
- Na most legszívesebben megütnélek! Több alázatot basszus! Alázat!! 
- Nézze, magának el kéne döntenie mit akar. 
- Figyelj Gergő le kéne adni a jövő héten az omdk-ra a melókat.
- Nézze én ehhez nem tudok hozzászólni, kérdezze Krizbai professzor urat. 
- Na Krizbó, csak még egy unicumot...
- Bemész holnap a suliba?
- Ezek nagyszerű munkák, engem csak az érdekelne miért nem tudnak róluk többen? 
- Úgy féltelek néha Geri.
- Figyel, megtanultam eljátszani a "My twisted words"-t!
- Nagyon szeretlek babus és ha egy ilyen táska tesz boldoggá, én örülök ha örülsz! 

20110326

Óda

Jó tudom, hogy nem tartunk még ott de kitettem az áprilisi fejlétcet. Egyszerűen annyira el vagyok ájulva a táskától... de tényleg, ma egy csomót mászkáltunk a városban - most majdnem azt írtam, hogy a táskámban - és részben benne volt az is, hogy jó az idő, persze, de az is, hogy mászkálhassak a táskámmal! Egyszerűen tökéletes. Minden gyönyörűen belefér! Jaj annyira jó érzés valami olyasmit kapni, ami ennyire tökéletesen illeszkedik egy űrbe az életedben! Tudom, hogy kicsit túlzás három bejegyzést szánni neki meg minden...de nem túlzás mert nem lehet eléggé örülni egy ennyire király dolognak! 

Mr. Jones

És tényleg csak egy ostor kéne mellé nem? Na jó meg egy pisztoly. Oké tudom, hogy teljesen hülye vagyok de ez valami csodálatos cucc! Nem tudok vele betelni. Miné többet látom, annál jobban tetszik!

20110325

Attribútumok

Tudjátok, nem vagyok a tárgyak embere. Mármint persze, fontosak a tárgyaim, egészen konkrétan egy pár tárgyam, de alapvetően nem jövök lázba mondjuk egy nadrágtól vagy valami hasonlótól.
Azonban azok amik mégis fontosak, azok Nagyon fontosak. Lássuk csak mik is ezek?
A Bögrém. Az elsőt egy nagyon kedves barátomtól kaptam, és mikor otthon évekkel később összetörték, szabályosan megsirattam és el kellett telnie pár hónapnak mire rászántam magam egy új beszerzésre. Melinda akkor is velem volt, ketten választottuk ki. A bögre a legjobb barátod reggel. Ismered milyen mikor forró, milyen megfogni, inni belőle, mennyi fér bele. Megvannak a történetei és hozzá tartozik a kanál, ami meg úgy került hozzám egy házibuliból. Tudod meddig kell bele önteni a kávét és meddig a tejet, hogy tökéletes legyen. 
A Kabátom. Megvolt mielőtt születtem volna, a nagyapámé volt és már mikor hozzám került fáradt volt és kopott. Ez, mióta én hordom csak hatványozódott. 15 éves korom óta nyúzom, most vagyok 22...Épp egy kisebb felújítás előtt van ezért Sopronba nem hoztam magammal, de tervezem, amint megvagyunk vele. Ha felveszem úgy érzem az emlékeimet hordom. A karcsú, fekete térd alá érő bőrkabátom "amiről bejegyzést írok mikor végre kitavaszodik és felvehetem" - by Domi.
A Kalapom, illetve a kalap általában. Az első egy posztó kalap volt amit apától csórtam, és irreálisan nagy volt a fejemre. A második, de úgy is mondhatnám hogy az eddigi a fekete volt, amit talán sokan ismertek. A mostani pedig, ami magába önt mindent ami egy kalapban jó, barna. Sötét barna, nyúlszőr csoda. Ugyan attól a bácsitól vettem Melindával, akitől az előzőt is. Egy fantasztikus figurától, akinek már a nagyapja is kalapokat készített. Mikor felveszem, úgy érzem teljes vagyok. Mintha az életem előtti érzéseim törnének fel: úgy érzem a kalap hozzám tartozik és hozzám fog mindig. Azon felül, hogy a férfiasság -egyik- szimbóluma, egy olyan kor emléke is egyúttal amiben még volt művelt polgárság Magyarországon.
Az utolsó dolog eddig nem volt birtokomban. Ez pedig a Táska volt. Nem a szar műanyagokból készült tömeg termelt konzum idióta hülyeség. Nem, a Táska egy barna bőrtáskát jelent amibe talán nem fér el a laptop meg a fényképező, de nem is attól jó. A táska, amiben a noteszem, pár tollam, a pénztárcám és a telefonom békésen elfér egymás mellet. Ami a vállamon lóg és kopott mint szinte minden amit szeretek hordani. Tartalma van. Emlékezik. Él. Egy táska ilyen, és sajnos eddig nem volt szerencsém hozzá. Ez ma megváltozott.
Mert tudjátok nekem van a legkirályabb barátnőm. Hamarosan itt az évfordulónk, ő pedig félősen, aranyosan, kedvesen, de azért a szeme csillogásából kideríthetően magabiztosan oda adta az ajándékom. Tudta hogy visítozni fogok a gyönyörtől ha meglátom, ismer, talán mindenkinél jobban.
Szóval most itt pihen az asztalomon egy táska. A Táska. Az a táska aki már volt valakinek hű társa, hiszen kicsit kopott, kicsit idős és ettől tökéletes. Melinda úgy szerezte valakitől, sorsszerűen. Arra rendeltetett, hogy az enyém legyen egyszer. Én pedig nem találok szavakat. De tényleg. Nincs tovább. A dolgok a helyükre kerültek, elnyerte végre az univerzumom végső alakját.
Talán lesznek cserélődések, de ez alig valószínű a következő mondjuk 10 évben. Persze idővel majd bővül a magánmitológiám. Alakul...de mégis, az öntőforma végleges.
Az él bennem, hogy majd öreg leszek, vén és ráncos. A bögrém, kalapom, kabátom táskám velem öregszik majd meg. Ezek olyan dolgok amik keretet adnak. Nehéz megfogalmaznom. Mintha velem élnének. Ez a pár tárgy nem csak tárgy. Ezek Attribútumok, ahogy Kaska nagyon pontosan megfogalmazta, mikor először látott a kabátban. Tudta, hogy hozzám tartozik, abban a pillanatban, ahogy meglátta. Ezek a tárgyak én vagyok, de én mégse a tárgyak vagyok.
Valahogy az az érzésem, hogy teljes lett a kör. A három fő tárgy - kalap, kabát, táska - visszatalált hozzám


ui.: Domi, ha ezt olvassa tudom, hogy otthon sír szinte mert pontosan ilyen táskát akar ő is.

Anyák

Barokk raport (?) minta 2, helyzetjelentés

Basszus napok óta ezen dolgozom, és mindig kicsit többet adok hozzá... raportmintának indult de van egy olyan fura érzésem, hogy valami más lesz belőle. Amúgy kitaláltam hogy az 5 stílus közül, aminek a raportmintáját elkészítem, valószínűleg a Barokk lesz az, aminek ki is dolgozom az arculati elemeit - 70x100-as plakát, meghívó, jegy, europlakát - elkészítem. A fiktív kiállítás címe: Nagyon Barokk :)

Az én tyúkszaros kis életem


20110324

Vonatok

Kevés ahhoz fogható érzés van, mint mikor karnyújtásnyira zúg el előtted egy tehervonat, akár perceken át tartó zakatolással. Nehéz róla beszélni.
Tudjátok itt Sopronban van egy csomó vasúti átkelő. Mivel a pályaudvar elég forgalmas, ezért gyakran zúgnak el vonatok. Persze megtanultuk már, hogy ha piros is a lámpa, át lehet csúszni mert még a kanyarban sincsenek.
Estefelé pedig megjelennek az interkontinentális tehervonatok, amik aztán tényleg hihetetlenek. Egy alkalommal egészen közel álltam egyhez - persze azért a korlát mögött - maximum egy méternyire a több tonnás tömegtől. Súlyos farönköket szállított valahova, aztán jöttek a hatalmas tartálykocsik, tehervagonok majd még tartályok, még farönkök és még teherkocsik. Jó két percen keresztül zakatolt előttem ez a felfoghatatlan tömeg. Éreztem a fák erős gyantaszagát, a rozsdás kocsikat...a fogaim beleremegtek ahogy ez a súly a földet rázta. Döbbenetes. Teljesen valószerűtlen az egész, mint egy álom. Nem hiszed el, hogy mennyire letaglózza az embert ha nem állsz ott, hogy lásd! Az, hogy ez a döbbenetes mennyiségű acél megmozdul, hovatovább száguld! Fura dolog ezt írni, de csodálatos. Mint egy földre szállt Isten, aki megállíthatatlanul gázol keresztül a világon, zörgeti láncait, kalapácsával pedig a földet veri.
Pár hónapja, mikor még nagy telek voltak - Istenem de jó, hogy nincsenek már... - egy éjszakai vonatot láttam. Szintén tehervonat. A rá rakódó hódara folyamatos lefújódásától úgy tetszett mintha az egész fém szörnyeteg izzana és füstölne az éjszakában. Az utolsó kocsi után pedig a turbulenciától spirál alakban keringtek a hópelyhek: mintha jégből álló tűzcsóva üldözné a vonatot.
Szóval döbbenetes na.

20110323

A legnagyobb rejtvény

Szentendre és vidéke címoldal. Legalábbis egy verziója. Egy szentendrei kapta az Agykutatási díjat, e fölött csak Nobel díj van. A kép címe "A legnagyobb rejtvény". Tegnap kenyérvásárláskor jutott eszembe, hogy így csinálom. A címoldalra egy kicsit konszolidáltabb verziója kerül, kevésbé elszállt színekkel, kicsit élesebben.

Metamorposis 1, Mad Rush

Nem tudom...nem lehet eleget hallgatni. Minden benne van. Philip Glass a ma élő egyik legnagyobb komponista és zongora művész.

20110322

A Seprű és a Müzlis tál


Lázálmokban a grafikáimban. És jól érzem ott magam. 

20110320

Kedves

Tablettel, tollal

Időközben rájöttem, hogy némi túlzással, de egyik munkámra se mondhatom, hogy kész van. Mindegyik csak kísérlet, játék, útkeresés, próbálgatás. Megtalálok magamnak valamit aztán rágom, majszolom egy darabig, aztán megunom és jön valami más. Így megy ez. Aztán a következő dologban benne lesz az előzőből szerzett tudás és így formálódik minden, szépen apránként, napról napra, évről évre.
Nade nem erről akarok most pár sort idevetni. Sokkal inkább egy gyakorlatibb kérdésről. Tudjátok, azért zömmel digitális formában születnek a munkáim. Najó, némi csúsztatással mondjuk fele-fele arányban készülnek analóg illetve digitális eszközökkel. Igaz, erre az egyik tanárom - hadd dicsekedjek el vele, Orosz István, friss Kossuth díjas grafikus művész, hadd gratuláljak neki ez úton is! - egy marha jó példát mondott.
Azt mesélte, látott egyszer egy olyan verseskötetet ami nagyon-nagyon régről származott, az írógép megjelenése körülről, azzal címmel, hogy "Írógéppel írott versek". Ez kb. olyan megkülönböztetés volt, mint ma a digitális ill. az analóg grafika között. 50 év múlva kb. pont ekkora különbség lesz a tablet és toll között.
Nade azért a kézzelfoghatóság nem utolsó szempont. Mint ahogy az egyediség sem: a sokszorosító grafika nagy őrülete, hogy egy valamiből sokat csinál. Ez persze jó dolog, de azért na. A digitális technika pedig tovább nehezíti a helyzetet, így az alkotás feloldódik a:
- mennyiségben
- digitális terjedésben
Szóval egy ideje nagyon gondolkodom azon, hogyan lehetne a grafikáimat emészthető formába hozni. Ne is legyen annyira mennyiség-szerű, de mégis csak több legyen belőle. Igaz Warhol azt mondta, a jó művész munkája kilóban mérhető, de ezzel hadd ne értsek egyet.
Imádom ezt a blogos felületet, de ne tudjátok meg mekkora szenvedés egy kiállítás előtt, hogy minden a helyén legyen. Felbontások, nyomda, mittudomén, az eredmény pedig sose "olyan". Mármint mindig jó helyen printelek - illetve inkább előhívatok, hiszen nem nyomtató hanem hívógép, fotópapírra dolgozza a grafikákat - az eredmény mégis felemás. Nem tud egyszerűen...olyan lenni. Nehéz megfogalmazni, hiába gyönyörű a minősége, hiába tökéletes, hiába csillog, akkor is élettelen gépszagú szar marad a legjobb munka is. Egy darab papír, aminek 70 cm x 100 cm fölött lenne bármi értelme. De az meg már ofszettel jobb. Egy időben úgy tűnt erre megoldás a lambda print. De azóta rájöttem, hogy az se igazi. Nem tud nagy lenni, nem tud elég "tökös" lenni. Az összes dolog aminek a vége fotópapíron-grafika, csak gagyizásnak tűnik, és ezzel kb. le is írtam az eddigi pályafutásom. Ez van. Nem működik. Még. Talán egyszer.
Persze vannak átmeneti dolgok, hogy print mondjuk 300 grammos matt papírra, aztán tovább rajzolás tollal. Na az érdekes volt, de mégis kevés.
Szóval arra jutottam, hogy marad a szitanyomás, amiben volt már részem és eddig az volt tán' a legjobb eljárás. Egyfelől mert valóban anyag jön létre: tisztességes festék olyan papíron amilyenen akarod. Másfelől ezernyi dolog kezdhető egy szitanyomattal. Azon felül, hogy működik digitális forrásból, nyomhatsz vele akármilyen papírt, mindenféle technikával tovább dolgozható marad, így mondjuk egyedi grafikák jöhetnek létre akár egy szérián belül is. Mondjuk csinálsz egy 30 db-s szériát, egyiket-másikat akvarell papírra, másokat mindenféle színű kartonokra, pólóra, vászonra, mindenre. Aztán összerajzolod, összekend, ráfirkálsz...szóval az a munka amit a géppel végeztél csak a feladat egyik fele, a vége akkor jön mikor beleteszed amit a két szép kezeddel tudsz. Ez pedig hihetetlen jó dolog!
Látom magamat ahogy mondjuk időről időre előveszem adott grafikám egy "szűz" példányát és egy kellemetlenebb időszak után csinálok vele valami gonoszat, átértelmezem, szétbarmolom és örülök neki. Persze a szita technikának is van hátránya. Az ára, illetve a körülményessége. De ez a körülményesség még csak meg se közelíti mondjuk a rézkarcét. Jó nyilván vannak egyszerűbb technikák, litográfia, meg lino meg minden, de azokat nem igazán lehet összekötni a monitor-valósággal. Ami azért mostanra tán csak van annyira érett, hogy helyet követeljen magának a művészetben. Persze felmerülhet bennetek a kérdés, hogy ha ennyire körülményes vagy bonyolult dolog technikát találni a digitális cuccok anyagszerűsítésére, miért nem hagyom a fenébe és dolgozom inkább ecsettel vászonra. Azért nem, mert az gondolom mindegy. Annak is megvan a helye, ennek is megvan a helye. Talán a koromból adódóan, talán már a világ ilyen, ezzel egyenlőre egyet értek, sokkal inkább mint azzal. Az, amire használom a technikát sokkal jobban rímel a gondolkodásmódomra mint más technikák. Szeretem - sőt imádom! - a kontúrt, a vonalat, a kevés tónust...az olaj meg nem erre való, még ha meg is lehet vele csinálni. Vághatsz kenyeret leveses kanállal is, csak minek? Talán egyszer majd leesik a tantusz és nekiállok festeni, de egyenlőre ezt a világot érzem sajátomnak. A grafikák, tablettel, tollal...

Sellő

Időben

20110319

Kísérletek

Egyébként meg tegnap volt 4 éves a blogom :) 

20110315

Gótikus raportminta 2

Ha megleszek az első számú gótikus mintával, akkor készen vagyok azzal a korstílussal. Már csak négy másik marad:) 

Sopron

Kicsit sok kezdett lenni az itthonülős munka szóval elmentem ebédelni meg motívumot gyűjteni a raportmintás feladathoz. Iszonyú jó idő volt! Azért tudjátok meg, hogy Sopron messze a legjobb városok egyike. Legalábbis azok közül, amiket volt szerencsém megismerni. Olyan mint Minas Thirit! 

TrúMinionok #67: Absztrakt fröccs

Nem egészen a nemzeti ünnephez kötődik, de valahogy muszáj megemlékeznem a korunk kocsmaművészetéről, ami utoljára a hetvenes években volt kortárs... 

Ecologic

Megesett, hogy tavaly októberben beadtam egy grafikám plakáttá alakított verzióját az Ecologic pályázatra. Nem tudom eldicsekedtem e vele, de a beérkezett 1600 pályaműből az enyém bekerült a legjobb százba, így részévé válva a plakátok alkotta vándorkiállításnak. Azért ez marha jó dolog. Így újra megnézve sok minden van amit máshogy csinálnék, de értitek... Meg grafikának jobban működött. Azért ez tökjó, hogy bekerült! Plusz kinyomtatták nagyban, 70x100-as méretben és azért...szóval az nagy. Úgy értem, kurvanagy!
Na de azért írom ezt most ki, mert a vándorkiállítás ide érkezett hozzánk a suliba, amit aztán én rendeztem meg. Jó sok meló volt vele, de akadt segítség, igazán nem panaszkodhatom!
Viszont azt vettem észre, hogy vizuális globalizáció kifejezésnek van értelme! A téma a környezetvédelem, és nagyon kevés olyan megközelítés volt, ami egyedinek mondható. Még színhasználat szinten is nagyon hasonlóak a plakátok! Huh egy esszét lehetne erről írni. Mivel mindenki mindenhez hozzáfér minden ugyan olyan. Beleértve az enyémet is. Nagyon nehéz helyzetben vannak a világ tervezői, hiszen mivel ezernyi munkához férünk hozzá, a mieink elsikkadnak, vagy akarva akaratlan olyanok lesznek mint a többi. Elég elkeserítő felismerés volt, hogy alig van különbség mondjuk egy török egy finn és egy magyar tervező munkája között.
Viszont az jó érzés volt, hogy elvittük a második helyet Nádi Bogi munkájával! Az övé a punci melletti Archimboldo parafrázis, alulról az első sor bal oldal képén látni. A punci egyébként a harmadik helyezett az első meg mellette a hal, amit senki nem ért, hogy miért.

Raportminták

Az a feladatunk Szakgrafikából, hogy 5 tetszőleges korstílust vagy irányzatot kiválasztva készítsünk mindegyiknek 2-2 raportmintát -vagy patternt, tapétát, terülőmintát, ahogy jobban tetszik.
Amit láttok, az Barokk illetve a Gótikus minta, de ez talán kitalálható. Igazából presztízs ügyet csinálok a feladatból, azt szeretném ha mindegyik raportminta egy kalappal rátenne az előzőre. Az első a gótikus volt. Na annál kb 2x többet dolgoztam a Barokk mintán. Az egyik soproni épületről fotóztam be az alapjául szolgáló motívumot. Semmi nincs tükrözve, semmi nincs kétszer felhasználva. Ez bizony végig van rajzolva. Benne van pár óra, de nagyon büszke vagyok ha ránézek.
Így megnézegetve a gótikus mintát valószínűleg vastagabb vonallal újra fogom rajzolni és a középen lévő rózsaablakot összehúzom kicsit.
Időközben kiderült, hogy nem fogom tudni lecsalni a Tipó-Tervezéselm. feladatot egy grafikával, szóval 2 Philip K Dick borító készül most. Az egyik a már látott Kamera által homályosan, a másik a Valis lesz. Az utóbbit felteszem amint vállalható állapotban lesz.

Tizenötödike

Mi felnézünk, visszanézünk, ő előre néz és le ránk. Talán csak csóválja a fejét. Írtam egy képregényt egyszer a témában "Arad" címen. Olvassátok el, pár mondat az egész. Újra kéne már azt is rajzolni, tisztességesebben.
Annyira nem találom a helyünket és a harcainkat. Azon gondolkodom, hogy talán nekünk a hitetlenséggel kéne megküzdeni, meg a csodákért meg olyan dolgokért amiket nem lehet megvenni. De aztán rájövök, hogy mi se hiszünk annyira mint kéne. Mint mondjuk egy Petőfi, csak hogy a gondolatkörben maradjunk.
Elvették a hitünket és elfúj minket az első vihar. Nyegle generáció lettünk.
Mármint visszanézek pl. a szüleimre. Persze szomorú fejcsóváló emberek ők is néha, de ettől függetlenül ott parázslik a szemükben az amiért egy életen át dolgoztak mindketten. A világ sok szempontból elárulta őket, nem hálálta meg az erőfeszítéseiket, de egyikük se tagadta meg a hitét. Lett volna lehetőségük, de nem.
Persze mondhatod, hogy az ő bajuk, így jártak, megkeseredtek... de hányan lehetünk majd büszkék arra idős korunkra, hogy kiálltunk valamiért egy életen át?
Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat,
és elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak,
hogy lesznek ezek túlélők? Valami itt korcsosul.
Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?
És ahogy magukat elnézem, egyik sem betonkemény,
elszállnak az első szélre! Mi lesz így? - kérdezem én.

20110314

Nem

Emil.Rulez!

Egy nagyon nagyon alul értékelt zenekarunk az Emil.Rulez! aminek tán' illik mindenkinek ismerni. Legalábbis illenék. Akár, hogy is vagyunk Hajós András politikai tengelyével, a zene amit összehoz elvitathatatlanul marhajó. Jó persze mondhatod rá hogy pesti -akarommondani budai- liberális nyavalygás, meg azt is, hogy az ostoba hülye magyarok egyszerűen nem értik a zsenialitást. Az igazság szerintem valahova a kettő közé esik.
Öcsém valamelyik nap megszólt, hogy kezd nagyon közszolgálati vagy közérdekű vagy valami ilyesmi lenni a blogom, hogy ilyen "Üzenet" szerűen közlök le dolgokat. Mit gondoltok?

Zuhanás: Metamorfózis

Koncepció rajz a képregényhez. 

Borító

Ami változott: a szövegek elrendezése és mérete, a gerinc úgy ahogy van, Phil füle - vagy Phüle? haha - kicsit a színek, szemek stb. Ez így talán egységesebb. Korrektúrát még nem kaptam, a következő feltöltés az után lesz. 

20110313

Tipográfia/Tervezéselmélet feladat

Tipóból az a feladatunk, hogy egy könyvet tördeljünk: tervezzük meg a borítót, a belső oldalakat illetve egy oldalpárt a könyvből. Szakgrafikából mindenki maga dönti el, hogy mit csinál, én a kedvenc könyvem borítóját rajzolom újra.
Aztán eszembe jutott, hogy mivel a két tárgy tervezési feladatai összecsengenek, összevonom a kettőt. Tipóra megcsinálom a belső, szöveges részeket és hozzácsapom a tervezéselmélethez készített borítót. Ez azért jó, mert két tanárral tudok konzultálni a borító kapcsán, szóval többféle álláspontot hallgathatok meg ami vidám dolog!
Pár szó a miértekről: a technika azon kívül, hogy imádom csinálni, utalás a könyvből készült filmre. Az arc az íróé, a harmadik szem - mindent látó - gnosztikus szimbólum. A rózsaszín fényt épp csak említik a könyvben de PKD többi munkájában  - illetve magánmitológiájában - komoly jelentősége van. Azért az előlapon jelenik meg, mert így hozzá tartozik. Az elrendezés kicsit "messiás" szerű alakká vagy apostollá teszi, amilyennek látja  is magát olykor a Valis-trilógia illetve az Exegézis  tanulsága szerint.  A hátlapon megjelenő szemek a paranoiára, a megfigyeltség érzésére utalnak.
Ez az első verzió, elküldtem a tanároknak. Figyelmesebben átnézve észrevettem a hibákat: a hátsó idézet nagyon lenn van, illetve a szemek megjelenése kérdéses. Átgondolandó a sárga szín használata a rózsaszín mellett, hiszen amíg a rózsaszínnek van jelentése - fentebb írtam - addig a sárgának kevésbé. Amin még gondolkodom, az a gerinc milyensége: talán az is kap majd textúrát, de legalábbis valamilyen motívumot.  Az író-cím páros a borítóról talán kisebb lesz és lejjebb kerül - lehetne akár felirat is a pólón, bár akkor talán túlságosan beleolvad a grafikába. A cím lehetne sorkizárttal is. Meg kell rajzolni rendesen a fület a borítón, a hátlapon meg a haj szorul némi javításra meg az árnyékok a pólón. Esetleg valahogy meg kéne jelennie a gyógyszereknek és drogoknak is, talán PKD kinyújtott nyelvén egy piros kapszula képében: a valóságba vezető piros pirula. Esetleg a rózsaszín fényben potyogó tabletták a hátoldalon... nem tudom, ezen még gondolkodom.
Ami tutira változni fog az a gerinc szélessége: az eredeti könyvvé 6 mm-el szélesebb, illetve tisztességesen ráteszem az Agave könyvek logóját, hátulra meg a könyv árat és a vonalkódot. Utóbbi valszeg' a Terry Gilliam idézet helyére kerül, így az is feljebb csúszhat majd. Ezt a munkát szeretném kicsit jobban dokumentálni mint a korábbiakat, pár év múlva tutira nagyon tanulságos lehet, ti meg kicsit jobban láthatjátok mit lehet annyit pöcsölni egy ilyen borítón, illetve, hogy miért fontos.
Érdekes, hogy így leírva sokkal távolabbról látom a munkámat, objektívebben, szóval lesz még ilyen sok.