20111231

#62 DailyMeli - így készült

Wááá de bosszús vagyok... A mai DailyMeli egy CMYK színre bontás eredménye. Keressetek rá pontosan mi az, de a lényeg, hogy a színes ábrát felbontod Cián-Magenta-Sárga illetve Key, vagyis fekete színekre, azokat aztán raszterpöttyökre osztod, az ofszet nyomtató pedig ezt a négy színt egymásra nyomtatva, létrehozza a a kívánt árnyalatokat. Ha közelről megnéztek egy óriás plakátot akkor láthatjátok is ezeket a raszterpontokat, de távolról persze egy csomó árnyalat megjelenik.
Az egyes csatornák raszterpöttyei mind egy bizonyos szögben állnak. A Cián 105, a Magenta 75, a sárga 90 illetve a Fekete 15 fokban. Ezen kívül ez egy összeadó színkeverési mód, ehhez leginkább a Photoshop Multiply beállítása hasonlít.
Na én fogtam egy vektoros ábrát, és "kézzel" megcsináltam az egyes csatornákat. Cmyk, raszterpöttyé alakítás, forgatás, színezés. El is ment vele egy kis idő, de szép lett. Mondjuk annyi baj lett vele, hogy a hatás nem túl látványos mert annyira picit lettek raszterpöttyök, hogy összefüggő színt alkotnak. Na mindegy is, készen van.
Aztán megvacsoráztunk Melindával nekem meg eszembe jutott, hogy mintha lenne erre egy filter. Kiderült, hogy tényleg van. Az egész műveletet összesen 2 kattintással is meg lehetett volna csinálni. Na de mindegy. Most már legalább tudom, hogy megy ez. Mindenesetre inkább kicserélem az újra.
Ez a régi: 
Ez meg az új:

Boldog Új Évet!


TrúMinionok #81: Kozmikus kérdések



20111226

Limbo FanArt

Szerintem nem gyakran fordul elő, hogy valami FanArt-ot csináljak, de eljött az ideje. Ezt most a Limbo nevű csodajáték hozta elő belőlem. Nagyon érik bennem hogy megint belevágjak a pólózásba...

20111220

TrúMinionok #80:Férfi

Miután úgy néz ki, lelőtték a képregényemet az újságban, kénytelenek lesztek a TrúMinionokra fanyalodni. Ezt a képregényt pedig Bozsónak ajánlom! :)

20111219

Sirám

És most fel kellene kelni, fel kellene öltözni, be kellene ágyazni, le kéne tenni a tollat, meg kéne borotválkozni, arceszezni kéne aztán telefonálni, kalapot venni, dolgokat elintézni jól, aztán haza kéne jönni, intézgetni még egy kicsit és csak utána megragadni újra a tollakat és befejezni a vonalat. De annyira utálom félbehagyni a rajzot, de nyomdai-grafikaistúdiós-ebédlős záróra rohamosan közelít...
UPDATE: Sikerült ám szépen megcsinálni, mert valahol azért csak elfért egy ebéd és közben azért rajzolgat az ember! :)

Minőségtelen

Vaj
A minap vajat akartunk venni Melindával. Ez előfordul egy háztartásban. A vaj kiválasztásánál én egy pillanatra elgondolkodtam. Olvastam valahol, hogy a margarin, az egy szar. Nem szabad enni, méreg. Szóval elhatároztam, hogy rendes vajat fogok venni. Mondtam is az én kis barátnőmnek, hogy hát szívem tedd azt vissza, keressünk valami normális minőségű, nem-margarint. Inkább legyen drágább, de jobb. Erre kiszakadt belőle az a kicsit fájdalmas, kicsit cinikus hang ami a jelenkor emberének sajátja: "Nem mindegy melyiket veszed? Úgyis ugyan olyan szar minőségű az összes, csak van amelyik drágább. De az legalább finom, azt szeretem."
Azért ezt vizsgáljuk meg. Mindegyik ugyan olyan szar. És tényleg. Megnézegettem a vajak hátulján feltüntetett apró betűs szövegeket. Eleve rá se volt írva, hogy vaj vagy margarin. Az összes nagyjából ugyan abból van. Tartósítószer meg még egy pár dolog. Megállapodtunk abban, hogy nem lehet egészségesen élni. Ha vajat akarsz, akkor köpülsz magadnak bazmeg. Szóval vettünk egyet, aminek legalább az íze jó.
De az uborka amiből a vitamin kell, az spanyol szóval génmanipulált, permetezett. A tojás amiből a fehérje kéne, az tápszeres, szarul tartott csirkék satnya kis terméke. A kenyér tartósított, a tej porból van a sajt meg ki tudja miből, húst meg inkább nem is veszek.

Konnektor
Egy erősebb rántással sikerült kikapnom a helyéről a konnektort a fürdőben. Némi noszogatás után nekiálltam megszerelni. Biztosítékok le, csavarhúzót elő. Már csak a borosta hiányzott, hogy igazán szerelőnek érezzem magam. Nem mondom, hogy egyszerűen, de sikerült a művelet, sikerült kitalálni mi a baj és hogy kell megszerelni. Kellett hozzá egy telefonos segítség, de azért na. Ügyesek voltunk. Igen ám, de nem számoltunk a Melinda szerint az új építésű házak gyakori problémájával, miszerint mindent mindenhonnan kispórolnak. Ebben az esetben a csavarokon húzták meg a költségeket amiknek úgy folyt szét a feje a csavarhúzó érintésére mint a sajt a melegszendvicsen. Töménytelen sok bazmeg után feladtam és inkább beborítottam a konnektort szigetelő szalaggal, hogy legalább az működik.

Centrifuga
Rajzolgatás közben Kedvesem sirámaira lettem figyelmes. Tönkrement az alig három hónapja használt centrifuga. Csak búgó hangot ad, de nem forgatja a dobot, szóval nekiálltunk kézzel kicsavargatni minden ruhát. Ezek hozzák közelebb egymáshoz a párokat, igaz-e? Tanakodtunk egy kicsit de abban maradtunk, hogy holnap majd, amíg a munkában van, keresek valakit aki ezt meg tudja nekünk oldani. Úgyis úgy vannak ezek csinálva, hogy tönkremenjenek. Vagy ha nem, hát akkor azért fulladnak le mert rossz minőségű anyagokból készülnek (ezek is).

Tanulság? Minden szar. Mármint semmit nem csinálnak meg jól, minden ideiglenes, nincs semmi ami állandó lenne és megbízhatóan szolgálná a kis életed amíg tart. Mindenből mindent kispórolnak, hanyagul oldják meg, félbehagyják.
Az embernek az az érzése, hogy eleve minden rohad. Nem tudsz olyat venni aminél ne lenne egy "De".  Finom, de csak az ízfokozóktól. Drága, de csak mert szép. Működik, de csak fél évig. Márkás, de attól még gagyi. Talán korunk emberének ez az egyik tragédiája. Betegek leszünk a környezetünktől amiből mindent kispóroltunk.
Mondjuk én bízom az Apple laptopomban és a Moleskine noteszeimben meg abban a pár Rotring ArtPen-ben, de ezek miatt cukkolnak is eleget, hogy sznob vagyok. Ja, de én meg úgy érzem, hogy csak ezek maradtak amik jól működnek, úgy ahogy kell nekik. Meg néha egy üveg TÉNYLEG JÓ bor. Majdnem úgy fogalmaztam, hogy ezeken kívül semmi más nem működik jól, de ez nem igaz. Mert amúgy a világ azon része amit nem mi terveztünk 500 millió éve jól megvan...

20111218

Mi kis életkénk


Apa intejú 2002-ből

"Vizualitás alatt értem azt amit primér észlelünk, látunk. Na most a művészet ennél sokkalta több. Tulajdonképpen ezeket a formákat, ezeket az eszközöket használja egy megfoghatatlan kifejezésére. A tartalom, a szellemiség kifejezésére. Végül is a dolgok így kapcsolódnak egymáshoz.Na most amit látunk a környezetünkbe, és én itt nem az eredendő formákra gondolok, hanem mondjuk egy urbánus környezet a rettenetére. Arra az eszelős képdömpinre amit mindennap látunk. Szerintem éppen ez nincsen harmóniában a természettel. A művészet, a nagy művészet vagy magas művészet az harmóniában, van kiegészíti a természetet vagy annak következménye. Tehát ha elmélyülünk az alaphelyzetben és az alap motivációkat ismerük, akkor szerintem az igazi műalkotások azok valahogy lesznek, létrejönnek.Igazából nem is jó tudni, hogy hogyan, hanem egy olyan tartalmuk, olyan magabiztosságuk, hogy kiegészítik a már ismert világot. Valóban a természet részeinek lehet tekinteni őket."

És ez a beszélgetés azóta is folytatódik és bővül minden családi ebédnél, vacsoránál amióta az eszemet tudom. :) Az interjúhoz klikk a képre.

20111216

Ilyen nap

Na tippeljétek meg, ki követte el a bárkalak logót az ablakra. És nem a felragasztásra gondolok.

#46 Daily Meli

Na jó ígérem ezt teszem ki utoljára a blogra, nézzétek csak a Tumblrt-t!!

20111215

#45 Daily Meli

Na azt hiszem a Daily Meli elnyeri végleges formáját végre. Megcsináltam hozzá az InDesing template-t, ami varázslatos módon "magától" számozza a képeket, pont 20x20 cm-s és gyönyörűen mutat. Mivel szándékomban áll a szakmai kipakolásaim részévé tenni, ez fontos a majdani nyomtatás szempontjából. Egyébként hihetetlen inspiráló dolog ezeket rajzolgatni! Valahogy folyamatosan működésben tartja az agyamat! Kézzel rajzoltam ezt is ám! :)

20111214

Tarkók

Iskolai feladat: Szoció fotó

Fényre várva

Ez nem lehetne még kinn. Ne mondjátok el senkinek, hogy láttátok.... :) Shhhhh!

#44 Daily Meli


20111212

#43 Daly Meli

Csak akkor szeretem kitenni őket ide a blogra is, ha valami olyasmit találok bennük ami miatt érdekesebbek a többinél és ez mostanság gyakrabban előfordul. Lehet, hogy mert sok a munka és ezekbe öntöm a fennakadt alkotó energiát, nem tudom. Mindenesetre ez a mai. Jó darabig készült az az M betű, a hosszú távú tervek között szerepel belőle egy teljes ABC. Remélem szakmai kipakolásra meglesz. Amúgy egy kb A4-es rajz, kicsinyítve.

Koffein

Ha Hunter S Thomson volt a Gonzo újságírás pápája, akkor én leszek a Gonzo Grafika főpapja. Megint túllőttem magam kávéval, és ilyenkor az agyam mind a 8 processzor magja bekapcsol és elkezd vadul túlmelegedni. Ellenben ilyenkor képes vagyok 4 munkán párhuzamosan dolgozni és közben az élet értelmén gondolkodni.

Rájöttem arra is, hogy nekem a rajz igazából micsoda. A daily melinda kapcsán, aminek épp most csinálom a mai részét. A rajz egyfajta menekülés, egy védelmi reakció: minnél több munkám van annál erősebb. Hiába kéne dolgozni egy csomó mindenen, mégis a szabad rajzok és daily melindák fontosabbak, és a munkára fordítandó idő több mint felét kitöltik. Kényszeres munkakerülő vagyok és ha épp dolgozni kéne, biztos találok helyette más rajzolni valót. Érdekes módon a jó munkák is ilyenkor születnek, nem pedig mikor csak azokra koncentrálok.

Bővítem majd ezt a posztot ahogy halad előre a napom.

Apró kis életünk



20111210

Bldg Krcsnyt

Iskolai feladat: Karácsonyi üdvözlőlap tervezés

#40 Daily Meli

És ez bizony végig van rajzolva papíron, kézzel :)

20111206

Anyu

Csináltam egy-egy sorozatot mindkét szülőmről, majd felteszegetem őket, addig itt van egy kísérlet az Édesanyámról készült képekből. 

20111201

Csak

A körúton kávézgató pesti értelmiség, Sopron kocsmáiban éneklő vidéki tanszékezők, borfoltos szentendrei művész szakállak a Korona Étteremben. A Duna-korzón békésen füvező világmegváltók, gépeik elé görnyedő szomorú kamaszok a chat.hu előtt, az ajtóban állók akik a kocsi kulcsukat vodafone-os nyakbavalón hordják. Az étterem előtt, szünetben cigizgető félresiklott felszolgálók, irodákban egalizáláson töprengő apple felhasználók, az út közepén álló tétlen csövesek. Mindenen nevető hanyag diákok, kiábrándult tanáraik és lelkes felvételizők. A csinos lány a pultban, a magas szakállas srác a sörcsapok mögött, a magányosan cigizgető ifjú festő. Az Erzsébet kertben üldögélő bácsi aki köszön, kalapját megemelve és az undor az öreg hölgy arcán mikor végigméri a fiatalokat a buszon. A bazmegelő tizenéves, az elvarázsolt, kopaszodó professzor, az a csapos akinek mindig köszönsz, hiszen ismered egy már bezárt kocsmából. A francia turista aki megkérdezi merre van a hotel, ami biztos a legdrágább. A bringás futár és a tipikus művészettörténész. Apró kicsi világunk figurái. Tegnap azt mondták a rádióban: "elődeik annyi jelent megéltek már". Ez pedig szerintem nagyon szép gondolat.

20111129

Fotós és fotósa

Készült egy fotó kis barátunkról mostanság, íme:
Ehhez pedig csatolnék egy kis kulisszák mögötti eseményeket feldolgozó werk-képregényt!

TróMinionok #77: Diktatúra?

Ezt nem egészen most írtam, de mivel igyekszem a publikálatlan melóim hamvaiból feltámadni, most kiteszem.

Fotogramma

...és végül nem nyúltam bele PS-el. Ez Ott és Akkor történt.

20111123

Múltunk

Mit mondanék ma a tizenvalahány éves Krizbónak, mikor rám talál a lépcsőház sötétjében borozva? Feljönne szegény, kicsit félve, de azért igyekezné össze szedni magát, nehogy az a Fontos Ember aki találkozni akar vele, gyengének lássa. Persze a szakadt nadrág, hipófoltos fekete póló és a napok óta mosatlan haj sok mindent elárulna. De azért Ő úgy képzelné, komoly ember benyomását kelti, ha meg nem, hát az a Fontos Embert minősíti.
Szóval megjelenne itt nekem egy tinzevalahány éves srác, a táskájában egy csomó rajz, amik egy valamikori szuper grafikus ígéretét hordoznák.
Biztos nem merne azonnal beszélni. Hagyná, hogy a Fontos Ember kibontakozzon, és közben nagyon de nagyon figyelne. Talán tudná leplezni ezt a feszült odafigyelést, de nem teljesen. Tudni akarná, hogy válaszoljon. Válaszaiban persze kicsit naív módon megengedne pár viccet a középiskola pokláról és sejtetné, hogy számára azért az nem is annyira vicces. Megmutatná a rajzait. Hencegne velük, annak biztos tudatában, hogy olyat mit ő, a világon senki nem tud. Úgy gondolná, hogy ha a Fontos Ember lefikázza, az kizárólag az ő szűklátókörűségének a jele és onnantól kezdve olyan komolyan nem is kell foglalkozni a véleményével.
Biztos bedobna pár nevet az olvasmány élményeiből, hogy bizonyítsa, mennyire művelt is ő, aztán mikor a Fontos Ember ezeket mind ismerné, talán egy pillanatra elgondolkodna azon, hogy a vele szemben ülő kivénhedt huszonéves talán mégse teljesen hülye. Sőt.
Mikor megérezné, hogy akivel beszél, nem az ellensége, nagyon gyorsan öntené ki a lelkét, hát még akkor ha a frissen szerzett barát borral kínálná. Felnőttnek érezné magát egy ilyen Fontos Ember mellett aki törődik vele. Eldicsekedne a szétrajzolt szétégetett tolltartójával, azzal, hogy mennyire szereti a ceruzáit és, hogy szerinte a Matrix egy remek film amiből kevés jön létre a világon. Ekkor még a tizenvalahány éves Krizbó nem látta a Stalkert.
A következő napokban várná hogy keresse ez a Fontos Ember, hogy felhívja, leülhetnének egy kávézóban beszélgetni. Hallgatná, és ha már egyszer elfogadta az igazságokat és tanácsokat, amiket a nála majd' tíz évvel idősebb srác mond, talán meg is fogadná őket. Sőt, szinte biztos, mert a tizenvalahány éves Krizbónak nincsenek vezetői, tanácsadói vagy olyan barátai akikre hallgathatna. Azok időről időre eltűnnek mellőle. Nagy hatással lenne rá ez a Fontos Ember, és egy idő után talán meg merné kockáztatni,  hogy nem várja meg a megkeresést és ő hívja fel a Fontos Embert. Főleg amiatt mert a Fontos Ember úgy lenne vele, hogy meghívja erre arra, hiszen pontosan tudja mennyire nincs pénze a családjának.
Krizbó talán nem lenne annyira szétcseszve a suliban, mert tudná, hogy van valaki akivel értelmesen beszélgethet élete ügyes bajos dolgairól. Valaki aki pontosan azokon ment keresztül mint ő, és ezért talán érti, mint jelent gimnazistának lenni számára. Sokat beszélnének a megvilágosodásról, az élet mélyebb értelméről és dolgokról, amiket Krizbó valahogy ki akar bogozni. Felröppenne sok név, sok eltűnt barát és a Fontos Ember érezné, mekkora felelőssége van Krizbó életében. Mert ha ő nem lenne ott, senki nem lenne, aki megfogja Krizbó kezét és vezetné a sötétben. Akkor magának kéne megtalálnia a kiutat. De persze egyszer meglenne az az út, a Fontos Ember nélkül is. Ez az út pedig egy lépcsőházba vezetne, ahol Krizbó a sötétben borozgatva a múlton mereng.

20111121

Végigcsináltam

Büdös vagyok és borszagom van. Kétségek gyötörnek és nem találom mindig a helyes utat. Aztán megtérek és a világot világosnak látom. Megőrülök megint és széttépem magam, hogy a hideg kövekről Melinda segítsen fel végül. Bele menekülök a monokróm, de színes kis világomba aztán elegem lesz és minden kezdődik elölről. De a végén csak egy számít majd: végigcsináltam és Végig Csináltam.

20111103

Cetli krokik

Van két kis doboz az asztalomon évek óta. Az egyikben apró fehér, szürke, és piros cetlik sorakoznak katonásan, a másikban ugyan ilyen színű, ám már összerajzolt társaik. Ezekre szoktam lefirkantani szinte mindent. Időközönként átnézem és kidobálom azokat amiken semmi értelmes nincs - telefonszámok, kártyaszámok, pin kódok stb. - amiket pedig hasznosnak találok - rajzok, szép kávé és festék foltok, szépen leírt szavak - visszakerülnek a dobozba, természetesen megtartva az eredeti időrendet. Ma így három évet "mentem vissza". Ezeket találtam többek között de úgy megtetszettek, hogy gondoltam kiteszem. 

20111031

DailyMeli

Nem tudom hányan vettétek észre jobb oldalt, a blogok felsorolásánál, hogy kábé két hete megjelent ott egy "DailyMeli" blog is.
Na az úgy volt, hogy megfigyeltem, egyre többen és többen, egyre sokfélébb napi blogokat indítanak. Először az volt ezzel kapcsolatban az érzésem, hogy ez az unatkozó grafikusok szerencsétlenkedése. Aztán beszélgettem erről egy tanárommal - akinek szintén vannak napi dolgai - rávilágított, hogy lehet úgy is nézni, igen. Másfelől meg egy olyan valami ami minden nap alkotásra késztet. Ki kell találni valamit ami még nem volt előtte. Az elején ez egyszerű de aztán egy év után már annyira nem triviális a dolog. Egy jó kis öntréning, mondta ezt akkor.
Szóval elhatároztam, hogy csinálok egy Daily valamit, csak ki kellett találni, hogy Daily mi legyen? Higgyétek el sokat gondolkodtam rajta. Felmerült a "DailyFlyingRock" pl, meg egy csomó minden más, de valahogy egyiket se éreztem magaménak.
Aztán úgy esett hogy kicsit összekaptunk Melindával. Persze megbeszéltük és hát - megint... - igaza volt. Mindenesetre azért szerettem volna jóvá tenni a dolgot. Kb ezen a ponton jutott eszembe, hogy legyen DailyMeli. Egyfelől mert ő örül neki tehát én is örülök. Másfelől mivel ez egy név így betűkből áll, szóval sok teret ad a tipóra is, de ugyanakkor meg is lehet rajzolni ezerféleképpen. Egyszerűen jó dolog úgy leírni a nevét, hogy az reflektáljon a hangulatára vagy az aznapi eseményekre vagy akármire. Leülsz és elgondolkodsz, hogy mi történt ma vele vagy mi történt ma veled, vagy milyen volt a hangulat, erre pedig kitalálsz egy kis rajzot meg egy kis szöveget. Annyira jó! Nagyon szeretem csinálgatni. Szóval néha nézzetek rá. Bár elsősorban nem nektek készül hanem Melindának és nekem.

20111030

Sziklák

Talán akad akinek feltűnt, hogy az utóbbi hónapokban nem nagyon kerültek fel rajzok. Nos ennek sajátos oka van: egyszerűen nem volt jó scanner dirver Mac-re. Amivel sikerült működésbe hozni a cuccot, az irreális processzor terhelést okozott akkor is mikor épp nem is használtam a szkennert. Na ennek a korszaknak vége, hiszen végre kijött egy használható driver. Szóval hölgyeim is uraim, újra itt vannak a régi szép idők!
A rajz amúgy egyike annak a számtalan másiknak amiken az utóbbi időben dolgoztam. Mivel meguntam a sok vonalas dolgot  - rájöttem, hogy csak magamra erőltetem - elkezdtem újra tussal dolgozni, kemény, kitöltött árnyékokkal. Ez is vázlat a sziklás grafikai tervezés feladathoz.

"So Man rose from the ground to build a new home for himself, in the cold, dark depths of Space. And he brought hope to those dark places, expecting that this ascension, this enlightenment, would unify and strengthen him. "

Első bejegyzés

Van egy hogy is mondjam alapvető gondom ami összefügg persze a Spar virslivel de valami egészen más értelemben. Azon gondolkodtam ma a vásárlásból hazafele menet - beszarás amúgy, 600 Ft-ból megvan a hétvégi kajám! - hogy tulképp' Spar tulajdon lettem. Spar tejet iszom, Spar virslit ebédelek és Spar tojásból rántottázom este. Mi különböztet meg engem akármitől, amin az SBudget felirat díszeleg a kis zöld fa logóval? De lehetne ez Tesco Gazdaságos is, tökmindegy. A szívfájdalmam, hogy a Spar és Tesco univerzum kellős közepén élve - fuldokolva... - egyszerűen elveszítettem a kozmosszal való baráti kapcsolatom. Az Univerzum valahogy mindig ott volt korábban, és segített kontextusba helyezni apró cseprő gondjaimat. Most valahogy nem volt ott és én nagyon egyedül ültem a buszon, a Kozmosz társasága nélkül. Röhögtök ezen, de nekem igenis fontos a tudat, hogy a létem valamilyen relációban van az egész univerzum működésével. Ha én szarul vagyok akkor az világmindenség jön és kiegyenlíti. Ha épp felhőtlenül boldog vagyok, akkor is jön és szépen egyensúlyba hozza mindennel. Az anyagiak, virslik, tojások, tejek világában viszont nincs hely a Kozmosznak. Pedig kéne. Annyira más perspektívába kerül minden, ahogy nem csak a mindennapok kis apróságai viszonylatában nézzük hanem történelmi, geológiai vagy kozmológiai arányokban vizsgáljuk. És szerintem ezekben kell. Annyira könnyen elengedi magát az ember, ha minden épp csak arról szól, hogy túléljen. De kurvajó és lefordíthatatlan a szöveg a Wall-E-ben, hogy nem csak Túlélni akarok, hanem Élni. "I don't want to survive. I want to live.". Ez ma a rövid kis szövegek napja. Is That What Everybody Else Wants Next Life by Krizbo

Nulladik bejegyzés

Tudom ám mit gondoltok! Segget csinálok a számból, sokadjára is. Nem először mondom azt, hogy nem írom tovább a blogot és nem először lett elegem az egészből. Mondjuk az egyes "abbafejezéseknek" különböző okai voltak, de a lefolyásuk ugyan olyan volt. Kiborulás-Abbafejezés-Folytatás. Jelen esetben az első fázisért a WordPressPhoto 2011 felelős. Illetve nem is, mert én, hiszen nagyon kiborultam rajta. Az a kiábrándultság vett rajtam erőt ami most már aztán tényleg népbetegség. Apám kiábrándult, a tanáraim kiábrándultak, a barátaim kiábrándultak, akikkel meg tanulok...nos egy részük szerintem eleve be se ábrándult. Mindegy szóval most úgy tűnik a világon mindenkinek tele van a fasza, vagy amije van, mindennel. Na de tényleg. Nem? Nem érzitek ezt az általános nihilt? És nem erről pofázok a Nihilistás grafikáimban már mióta!? Mikor nincs reakció csak üres, semmibe meredő, és - ez a fontos! - megfigyelő szempárok. Nem véletlenül nincs kezük, szájuk stb. Felfognak, de nem reagálnak. Mert minek. Ugyebár. A világ el van baszva, akkor minek reagálni?

Én is, mit csinálok mikor kicsit magamra maradok? Fekszem az erkélyen és megiszom az összes itthon fellelhető bort. Megérte az eddigi út? Aligha. Feladom? Lófaszt! A mélypontok tényleg csak arra jók, mint amire a direkt fekete képkockák egy fotósorozatban: elkülöníteni az egyes korszakokat. Mert ez egy korszak. Nekem is és Neked is. Annyian éljük át ezt a szar kiábrándulást, annyira nem vagyunk benne egyedül, hogy ez csakis egy időszak lehet, és mint olyan, egyszer vége Kell, hogy legyen. Szóval igazolom magam. Nem szabad letörölni a blogot és ironikus módon azt mondom miután ironikusan ironikusat idéztek, hogy folytatni kell. Nem azért mert...hogy is mondjam, annyira igény lenne rá. Egyszerűen azért, mert ha ez nincs, akkor mi marad? Radiohead-et meg Amorf Ördögöket kell hallgatni és ordítani az éjszakába hogy basszameg egyszer feljön a nap, ha tetszik ha nem!
És ha az egyszeri blogoló méltóztatik lenyugodni akkor tisztába teszi a szaros pelenkát és ad magának egy kurva nagy pofont a tükör előtt, hogy Krizbókám szedd már össze magad! Mi vagy te? Francia dekonstruktivsta? Na ugye, hogy nem.
Szóval kábé ennyi. Persze hozzá kell tenni, hogy én tényleg megittam minden fellelhető bort itthon és hát egyedül vagyok mert így alakult, de talán ez kellett hozzá, hogy észbe kapjak. Szóval valamit ki fogok találni denagyogyorsan és szépen rendbe rakok mindent. Jó hát most mit csináljak ilyen vagyok. De azért az jól esett, hogy Melinda és Arnold és még páran mondták, hogy ne hagyjam abba. Ah istenem de jó a Radiohead ilyenkor. Komolyan néha azt érzem, hogy pontosan azért most és azért ők zenélnek mert ennek az elcseszett évszázadnak csak erre van ereje, és pontosan ez kell neki, hogy felébrendjen. Egy félszemű, nyafogós rockzenész. Aki amúgy pontosan tudja mi van. Bah.
Szóval lesz blog. Nem bírom ki nélküle. Bár ki tudnám. De érzem valaminek a hiányát és ha ez a valami csak annyi, hogy feltolom a netre a kis igazságaimat, akkor csinálni fogom. Mert ez jó nekem. És mert talán aki olvassa és érti az azt is tudja, hogy követni a példámat nem jelent feltétlenül rosszat. És mert azt hiszem kezdem kiheverni a dolgokat.
Tudjátok ez talán semmi másról nem szól, mint mezei makacsságról. Nem fogok kibrándulni. Nem! NEM NEM NEM NEM NEM NEM! Nem-e? Nem. Csakazért sem. Nem. Nem, és sírok, mert én nem ezt értettem Harc alatt. Én valami kézzelfoghatót akartam ami ellen ténylegesen küzdeni szerettem volna. Mint egy oktatási rendszer vagy mint egy tanár. De a valóság szürke és megfoghatatlan, a harc pedig sokkal mélyebben folyik, egész benn az agyadban a mindennapi kis döntésekben, hogy busszal menj vagy gyalog és hogy elfogadd a kurva SparBudget Baromfivirslit vagy sem. Jelentéktelen mindennapi kis hülyeségekben. És amíg mindez lefoglal észre se veszed, hogy lesz az életed egyre értelmetlenebb. És ha már blogot se vezetek és nem mondom el ezt valahol, akkor vesztettem. De őszinte leszek, rajtam nem fog ki egy virsli. És Rajtad se. 

20111026

Az utolsó utáni bejegyzés


Tudom, hogy nem teljesen erről volt szó de el kell mesélnem nektek valamit. Gondolom sejtitek, hogy csak úgy mint a legtöbb grafikus, én is írószerbuzi vagyok. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy elég kevés olyan márka van ami ne dolgozott volna a kezem alatt.
A Hungária képregényt Edding tollakkal kezdtem el és Copic-al fejeztem be. Később kipróbáltam többféle jobbnál jobb UniBall zselés tollat, gyötörtem a FaberCastell Ecco Pigment majd PITT sorozat tagjait, imádtam CretaColor ArtPent, festettem vékony ecsetekkel, a legújabb szerzeményem pedig egy Rotring ArtPen. Ez utóbbi volt a legdrágább. De játszottam már a Pigma Micron tollaival is, Rotring Csőtollakkal, Copic Markerekkel, Stadler tollakkal, Letraset filcekkel, egyszerűen azért, hogy megtaláljam A Tollat. Mindig az aktuális volt a legjobb, és okkal. Jobb volt a pigmentáltsága mint az előzőnek, szebb volt az írásképe, vízálló vagy épp idő-biztos tintával fogott, kényelmesebb volt a fogása vagy épp jobban csúszott a hegy a papíron stb.
Szerintem nem túlzás azt mondani, hogy az évek alatt egy kisebb vagyont elköltöttem tollakra. Persze ennek az lett az eredménye, hogy ha megkérdezel csípőből rávágom neked, hogy melyik tollat mire vedd és mire ne vedd. Sőt volt egy időszak, hogy szerettem volna írószer-teszt rovatot indítani, de sajnos annyi pénzem nincs hogy elég gyakran váltsam a tollakat hozzá.
Na de amiről mesélni akarok, a legutóbbi utáni szerzeményem, amint még csak nem is vettem, hanem öcsém hagyományozott rám. Mondjuk ha boltba megyek érte, legfeljebb 30 forinttal rövidítenek meg cserébe a tollacskáért. Tollacskáért…nem jó a kifejezés. Egy nádpálcáról beszélünk. Na jó meg a hozzá tartozó tusról, az 500 forint volt. A legtöbb tollam drágább mint a kettő együtt, pedig hát ezzel a két eszközzel a következő egy évben is elég jól elleszek.
Arról van szó, hogy ez a kis pálca leiskoláz szinte mindent amivel eddig dolgoztam. Illetve azért nem, mert ez főleg azon múlik, hogy pontosan mit akarok rajzolni, de mondjuk az ahogy ezzel a kis cuccal írni és sziklákat rajzolni lehet, az páratlan. Nem beszélve arról, hogy a japán tus amit szereztem feketébb mint az éjszaka!
Na persze nem gondolom, hogy hiba lett volna kipróbálni az összes többi tollat, vagy értelmetlenül szórtam volna a pénzemet. Hiszen aprólékos, vékonyka rajzokhoz, sok részlettel, kizárólag ezek jók. Közülük is leginkább a Rotring ArtPen és a Faber Castell Ecco Pigment cuccok. Csak mondom azoknak akik rajzolgatáson törik a fejüket.
Na mindegy, szóval vicces mik derülnek ki ha az ember rajzolásra adja a fejét.


20111023

Az utolsó bejegyzés

Nagyon furcsa dolgot szeretnék mondani nektek. Elkezdtem azt érezni, hogy nincs igényem arra, hogy kiírjam magamból a dolgokat és feltegyem erre blogra. Egyáltalán, erre a megosztósdira nincs akkor igényem mint mondjuk tavaly ilyenkor volt. Nem szeretném a világ orrára kötni törékeny kis lelkem melyik pontja fáj. Lehet persze hogy ez mezei lustaság és egyszerűen nem tudok annyira koncentráltan figyelni az írásra, de nem hiszem. Be kéne zárni a blogot, de legalábbis újat indítani. Terhessé vált az a rengeteg dolog ami eddig történt. Olyan blogolnom mintha egy nagy hátizsákot cipelnék magammal amibe beledobálom az újabb bejegyzéseket így az egyre nehezebb és nehezebb lesz. Szóval azt hiszem ennek a blognak vége. Indítok egy újat, ami ugyan ezen a néven elérhető lesz és talán pont olyan lesz mint ez. De az talán egy kevésbé terhelt dologgá válik majd.

20111010

Vintage

Elkezdett nagyon foglalkoztatni, hogy mi ez az érthetetlen vonzalmam a megsárgult, piszkos, poros, adott esetben rosszul exponált fotók felé. Vagy mondhatnám egyszerűbben miért szeretem a Vintage dolgokat úgy általában. És ezt tágabb értelemben mondom, vagyis ugyan úgy benne vannak a polaroid képek mint a romok, lepusztult épületek, elhagyott gyárak, kopott, barna bőrrel bevont válltáskák, kalapok és régi csomagolások. Abból pedig, hogy minden eszköz megvan már a dolgok vintázsosítására azt a következtetést vontam le, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Sőt gyanúsan nem vagyok ezzel egyedül! Ha felmegyek tetszőleges, random grafikai oldalra legalább egy vintage hatású munkát fogok látni, jobb esetben pedig egész kategóriát az ilyen fotóknak, képeknek stb. Próbáltam utánanézni mikor kezdődött ez a hullám, de nem találtam egyértelmű kezdetet. Talán a harminc felé baktatók jobban tudják, és elmondják nekem. Na mindegy szóval a jelenség létezik. A szüleim azt mondták, hogy retro mindig volt, épp csak egyre előrébb tolódott. A hetvenes években mindenki a negyvenes-ötvenes évekért örömködött. Ugyanakkor a mi vintázsunk kicsit más. Sokkal direktebb. Miért?
Mondjuk tippem van. Szerintem valamikor a kétezrestízes évek derekán, valamikor 2005-6 körül kezdődhetett, szóval annyira nem rég és talán a mindennek halálpontossá válásából adódhat. Az összes ilyen cuccot összeköti a pontatlanság, hibásság és nem kifogástalan minőség. Egyszerűen az, hogy ezek nem steril dolgok.
Vicces egyébként. Találtam egy programot ami olyan mint az Instagram iPhone-ra, csak ez Mac-re van és az összes olyan képrontást el lehet vele végezni amitől elélvezek. Vignetta, keresztbehívás, por, kosz, karcok, light-leak, sérülések! Imádom! Na mindegy szóval ezzel megcsináltam Terka egyik képét, vagyis direkt lerontottam, hogy legyen egy jó képe facebookon, ő meg teljesen meg volt lepődve, mert hiszen mi értelme van egy "elrontott" képet kitenni? Ó basszus megint túlságosan telenyomtam magam kávéval és csaponganak a gondolataim. Mindegy, megszoktátok már.
Lehet tényleg, hogy mivel minden annyira jól a helyén van és pontosan úgy működik, ahogy akarom, hogy működjön, ez életre hívja azokat a dolgokat amik nem pont azt csinálják amit mondok nekik. Pl egy polaroid kép tuti, hogy sose lesz kifogástalan minőségű és rosszak lesznek a színei. És éppen ez az amiért sokkal de sokkal jobban tetszik mint egy profi DSLR-el készített, Hd, HDRI szuper fotó. A minél rosszabb annál jobb elve. Pedig amúgy azt se mondhatja senki, hogy ezek nem gépi színek. A benne dolgozó kémia ugyan annyira kiszámított mérnöki teljesítmény mint a mai fényképezők érzékelői. Csak épp valahogy emberibbnek tűnik. Mondjuk az is simán lehet, hogy csak az idő nemesíti. 
Írjátok már meg mit gondoltok erről! Mármint az egész vintage hullámról meg úgy általánba. Mert valamilyen formában mindenki kapcsolatba kerül vele. Még a diszkós gyökerek is, mert a pólók amikben feszítenek, legalább annyira visszaidézik hígított formában ezeket az időket mint az én..hát valljuk be szintén hígított, hiszen célszerszámmal készült fotóim mostanában. De tényleg nem tehetek róla! Annyira imádom ha így néznek ki a képeim!