20101211

Miért jó a Minimal?

De tényleg, semmi zeneisége nincs. Kottával szerintem le se írható, mert gyakorlatilag csak egy ritmus. A metronóm egy kibővített verziója. Talán még annyi se. Tökéletesen minimal. Mint egy fehér papír. Vagy egy fekete kocka egy fehér asztalon. Sima, éles...mondanám hogy tartalmatlan de ez nem igaz. A minimalban ott bujkál a tartalom, csak fül kell hozzá, hogy meghalld. Pont ebben a semleges hangzásban mocorog -vagy cincog- az a típusú feszültség -vagy nyugalom- ami a kort jellemzi. A minimal a zenében olyan mint Malevics négyzete a képzőművészetben. Az anyaghoz nem köthető festészet, a formátlan világ, aminek a gyökerét kizárólag az ideák szóval le nem írható világában találhatjuk meg. 
Ezért nehéz szóban megindokolni azt, hogy mi a jó ebben a monoton basszus ritmusban. Aki érzi, az tudja és nem kell neki magyarázni. Aki nem, az ráérez, ha meg mégse akkor úgyis tökmindegy. A minimal a maga jellegtelen feszességével olyan érzelmekhez visz amiket kizárólag azok értenek igazán akik a billentyűzet kopogásán nőttek fel. Akik ismerik milyen mikor a bakelit serceg a techno alatt. Akik szépnek látnak egyetlen apró vonást a hatalmas papíron... mittudomén.
Rajzban gyakran beszélünk primitívekről. Mármint azokról a befoglaló formákról, amikbe elfér például a koponya, vagy valamelyik izom. A minimal ilyen primitív. Befoglaló formája millió más dolognak. Messze van a Barcsay féle természetelvű, megfigyelés alapú formavilágtól, sokkal inkább egy logikusabb gondolkodásmódhoz közelít, de ettől függetlenül egy álláspont. 
Lehet szeretni vagy nem szereti... de hallgatni azért mindenképp érdemes. 

Nincsenek megjegyzések :