20101130

Besh O Drom - Amikor én még kissrác voltam (Illés feldolgozás)

Érdemes nagyon figyelni a szövegre.



Tudom régen volt, az amikor még kissrác voltál,
Más volt az életem, én úgy emlékezem,
Virágzott a tér, amikor én még kissrác voltam,
Szűk utcák oldalán, bér házak udvarán.

Akkor még bámultam a felnőtteket,
azt hittem jó lesz hogy ha egyszer én is nagy leszek.

Kicsit féltem én, amikor én még kissrác voltam,
el visznek engemet, rossz arcú emberek.
Nekem nem volt szabad, amikor én még kissrác voltam.
Őszintén hazudni, könnyezve nevetni.

Akkor még bámultam a felnőtteket,
azt hittem jó lesz ha egyszer én is nagy leszek.

20101129

A Kis Testvér

:)

Vasgyár

Hohó és az utóbbi hetek legkirályabb fotóit nem is tettem még fel! Szerettem volna írni valamit erről a helyről, de valahányszor megszületik egy sor, eszembe jut, hogy a skorpiók milyen nagyszerűen írnak és elmegy tőle a kedvem.
A képek amúgy egy vasgyárban készültek, ahol pedig van "alany" ott Vágner Orsi-t láthatjátok, akinek a maszkjaihoz készültek a "repró" fotók. 

20101128

Kipakolás: Rajz UPDATE

UPDATE: Folytattam és véglegesítettem a rajzokat, ez így most kerek egész. Időrendi sorrendbe tettem. Az érdekessége, hogy az első kép az eredeti bakokról készült fotó átrajzolata, a többi pedig az, hogy mit is lehet kezdeni egy ilyen felülettel. A fotóért köszi Trixinek! Aki esetleg nem értené, hogy is volt ez: 
Az egyik témánk egy pár egymásra helyezett rajz-bakból állt. Ezek voltak furán megvilágítva, ezeket kellett valahogy rajzban feldolgozni és valami izgit kihozni a témából. Én azonban gyűlölök geometriát rajzolgatni. De tényleg, semmi kedvem semmi energiám hozzá. Azonban hiszek a kiskapukban. Ebben az esetben abban, hogy Ok, ezeket le kellett rajzolni, de senki nem mondta, hogy nem lehet ezt digitális ceruzával tenni...:) Ezúton is köszönöm Dharmapa fotóját a fiáról. Az egyetlen "tiszta" felületet ő alkotja.

Tanulmányok...

...az elmúlt pár napból. 

És végül a művész és az ő felsőteste, felkarja, vállöve... :) Az a legkirályabb dolog a suliban, hogy van egy hatalmas tükör a rajzteremben, amit bárki igénybe vehet mindenfélére! 

20101127

Kipakolás

Közeledik a kipakolás -mikor az egész éves munkát mutatjuk meg a tanároknak. Az egyik tárgyból -nevezetesen kreatív tervezésből - azt a feladatot kaptuk, hogy valamilyen organikus formát alapul véve tervezzük egy mobil szobrot. Én fasz kiválasztottam magamnak a Darazsat, szándékosan azt az élőlényt amitől a legjobban rettegek. Most meg itt ülök, és megírom ezt a bejegyzést, hogy kicsit jobban érezzem magam. Ezek a lények a legundorítóbbak amiket valaha láttam...brrr.
De tényleg..egyszerűen remegek már a képektől is...de tudjátok, hogy van ez, szembe kell nézni a félelmekkel. Persze attól még kurva undorító lények...wááá...iszonyodom.

20101122

TrúMinionok #46: Hahó!

Napirajz

Ugye azzal azért mindenki tisztában van, hogy ezek csak gyakorlatok? 

Waking Life


Waking Life c. film zenéje. A film és a Soundtrack is egyaránt kötelező mindenkinek. 
Látott már ez a szoba félrészegen táncolni. Látott már hajnalban rajzolni. Felébredt már arra, hogy lefeküdtem. Átvirrasztotta velem az estét, csak hogy a sorozat első szezonjának végére érjek egy szerdán. Látott már engem és Melindát. Feltörölt már könnyeket, elviselt már sok sok őrületet. Pedig még csak pár hónapja vagyok itt. Olyan érdekes. Amikor ide érkeztem, azt gondolom nem lehettem volna felkészületlenebb. Volt nálam sok sok kilónyi számítógép, de például szappan és ágynemű nem. Melinda sietett segítségemre, egy pakkot adtak neki otthonról, mikor felutazott ide először. Mindenféle hasznos holmi volt benne kezdve a már említett ágyneműtől a különböző edényeken át egészen az evőeszközökig. Nem vagyok benne biztos, de mintha erről írtam is volna akkor. Hihetetlen mennyire alapvető dolgok azok, amiket az ember legelőször elfelejt becsomagoláskor. Hát ez már csak ilyen. 
Azért írom most ezt le, mert bár késő van, megint nem alszom. Festegettem éppen. Tökjó kis dolgokat, majd beszkennelem és feltöltöm. Nem is az a lényeg. Hanem az, hogy elmondhatatlanul aktív-nyugodt vagyok. Volt egy kisebb érzelmi őrület múlt héten. Egy pillanatra mintha elszakadt volna a kapocs a...na erről eszembe jut valami. Egy régi barátom nagyon érdekes dolgot mondott egyszer. Azt mondta, hogy van valami őrület a szememben, ami ott pislákol egyfolytában. A meccs pedig az, hogy tudom e uralni vagy sem. Itt adom vissza a labdát, ő vajon tudja e, és ha megkérdezném, tudna e rossz érzés nélkül igent mondani? 
Mindegy szóval a múlt hét kicsit zizis volt. Aztán jött Melinda és rendet raktunk. Nehéz lenne megmondani miben változott meg a szoba. Ugyan úgy tus foltok vannak a falon mint eddig, ugyan az az összefirkált papír van az asztalon mégis valahogy békésebb hely lett a szobám. 
Ja hogy aktív-nyugodt. Az olyan, mintha egy folyóban állnál, többé kevésbé szilárdan, az meg csak úgy...átfolyna rajtad. Sok mindenen dolgozom mostanában, de egyre csak az jár a fejemben, amit a Soltra mondott. A tehetség nem úgy működik, hogy van belőle egy kevés amit őrizgetsz és apránként felhasználod. Sokkal inkább olyan, hogy dolgozol, rajzolsz, festesz és egyre több lesz belőle.
Olyan érdekes. Ismeritek azt a buddhista filozófiát, hogy légy olyan mint a fűszál? Szelíden hajladozni a legerősebb szélben is amíg a fákat kitépi az orkán... Megfontolandó. Mesélek egy történetet.
Egyik este barangoltam a városban...mit este, éjszaka. Olyan helyekre mentem, amiket nem ismertem előtte. Apróbb utcákba, messze a belvárostól. Aztán egy kis utcában három, tőlem kicsit idősebb kopasz srácba botlottam. Tudjátok van az mikor elmész egy társaság mellett és adott az a feszült légkör. "Most akkor mi legyen?  " hangulat. Na ez volt most is, ahogy elhaladtam mellettük. A dolgot végül ők törték meg azzal, hogy utánam nyúltak és lekapták a kalapom. Röhögtek egy sort. Megfordultam, és visszavettem viharvert útitársam. Elgondolkodtam. Tulajdonképpen ilyenkor mi a helyes? Elmenni mintha mi se történt volna? Vagy micsoda? Mondani valamit? Aztán eszembe jutott egy lehetséges megoldás. 
Fogtam a kalapom és visszatettem a srác fejére. "Az előbb fordítva vetted fel. Ha már hordod, legyen rajtad rendesen." Erre valószínűleg nem számítottak. A légkör pedig pillanatok alatt feloldódott. Megkérdezte felveheti e a szemüveget is, de azt azért nem szerettem volna. Kénytelenek voltak hát csak kalapban fotózkodni egy sort. Aztán visszaadták, kezet fogtunk, tovább mentem.
Jó persze nem egy orkán, de valahogy minden így működik mostanában. Igyekszem elengedi a dolgokat és csak...nem is tudom...csak rajzolni. Minden valahogy kezd olyan rajzszerűvé válni. Szépen lassan körvonalazódik minden.

20101121

Mementó, helyzetjelentés

Na és most végre leírom, hogy mi van ezzel a kéménnyel. Itt járt ugyanis Melinda és rendet rakott, a szó gyakorlati, és metafizikai értelmében is. Szóval most össze tudom szedni a gondolataimat. Végre. 
Mit tudjátok, beadtam 3 munkát a TMDK-ra ami az egyetem "házi" versenye volt az OMDK előtt. Akkor is tudtam hogy sorozat lesz a dologból -igen nagy ráadásul... - de hála a továbbjutásnak van valamiféle ködös kép arról, hogy ezt valamikorra be is kéne fejezni. Szóval kicsit nagyobb intenzitással vetettem magam bele a témába.

Aki követi a blogom, az ismeri ezeket a vázlatokat: ezt aztán ezt, amikből végül ez a három kép lett.
Most úgy néz ki, hogy a véglegesnek tartott és végül beadott három munka is csak vázlat... A cél, hogy a végén 12 nagyméretű kép nézzen rám vissza falról. Itt vannak az előképek: 
A Green egyébként egy szórakozóhely, egyik este beültem oda és némi unikum elfogyasztása után átláttam, hogy mibe is kezdtem bele. Az összesnek megvan az oka és jelentése. Ebbe itt most nem bonyolódnék bele, majd a művészettörténészek kiguberálják.
A 12 kép (összefoglaló címük: Mementó) felosztható 4 trilógiára: Mementó, Atlantisz, Kristályosodás (ezek készültek el nagyban) és "végül" Entrópia. Azért kapott idézőjelet, mert nincs itt vége a történetnek. De erről majd még később. Mostanság egyébként ez utóbbi a legérdekesebb. Egy vázlat volt már fenn, erről van szó, de tovább haladtam vele, megosztanám veletek a letisztázott, jelenlegi állapotot:
Fúh...szar ügy mert kicsit úgy érzem magam mint a diák aki mindent tud, csak kérdezni kéne. Szóval ha van valami kérdés ezzel kapcsolatban szívesen, de kicsit nehézkes erről beszélni most.
Még talán annyit fűznék hozzá, hogy nagyszabású terveim vannak ezzel a világgal. Azt gondolom, hogy a rajzok önmagukban kevesek lesznek, szóval előbb utóbb szeretném mozgásba hozni mindezt illetve azt hiszem megvan végre a logóm :) De még nincs teljesen letisztázva, majd ha kész lesz úgy is szét küldöm mindenhova...

Turbékolók

Egy bank és egy jó kis vintage-ajándék bolt  háta mögött kialakult holt-térben galambok élnek nagy nyugiban. Mi ez, ha nem metafizika? 

Hidden Orchestra - Tired And Awake

Csipegessetek még az albumról, ha tudjátok szerezzétek meg és köszönjétek Dominak, akinek ezúton is boldog szülinapot! 

20101116

Kezek

Amikor kinéztem az ablakon észrevettem, hogy egyszer csak tél lett. A pillanat műve volt az egész. Pár órával később az Erzsébet kertben sétáltam hazafelé. Egy talán 6 éves fiú futott keresztül a fák között, mögötte a húga szedte jóval apróbb lábait. Siess, érjük utol anyuékat, mondta a fiúcska. A kislány nem tudta tartani az iramot. Fogd meg a kezem! Gyere már sprinteljünk oda! Futottak tovább. Fog meg a kezem! - kiáltott megint a kislány, bátyja épp csak hátrafordult: Siess, mindjárt odaérünk! Majd összeszorult a szívem.
Alig tartott 20 másodpercig. A fiúcska megérkezett a szüleihez, majd utána picivel a húga is odaért. Én pedig rég éreztem magam olyan rosszul mint akkor. Szinte már odamentem volna a kislányhoz, hogy megfogjam a kezét, ha már a bátyja nem tette. Egy testvérnek ez lenne a dolga! Először arra gondoltam, ez a legszomorúbb dolog, amit láthatok. Aztán kicsit elmerengtem a dolgon. Én vajon megfogtam e a húgom vagy az öcsém kezét? Egyáltalán fogom e a kezüket? Fogtam e valaha is? Számíthattak rám? Számíthatnak most is? Vagy egyáltalán nem?
Végül is miről van szó? Tényleg kellett volna, hogy a fiú megfogja a lány kezét? Valóban meg kell fogni mindenki kezét? Egy pár méterrel arrébb egy korombeli lány ült összegubózva egy padon. Cigit szívott, épp csak egy pillanatra nézett rám a füstből. Az ő kezét meg kellene fogni? Hány kezet kellene megfogni? Annyi de annyi megfogni való kéz van.
És akiknek egyszer segítenek, akikhez egyszer visszaszaladnak...azoknak jobb lesz? Tényleg jobb? Kell e akkor is próbálkozniuk, hogy gyorsabban fussanak? Kell e akkor is küzdeniük? Erősebbek lesznek e? Kevésbé kell később fogni a kezüket? És azoknak akik mások kezét fogják, nem kell e majd egy kéz?
„Döntened kell. Ha odamész, megmentheted őket. Miközben elpusztítod, amiért harcoltak és szenvedtek.” - Yoda
A sajttal töltött pulykamellek sistergése zökkentett ki. Kinn pedig még mindig Tél volt.

20101115

20101113

Get a...wtf?

Egyszer ha valakit érdekel, szívesen leírom valami tutorial képében, hogy is készülnek ezek! :) 

20101111

Memento I-III UPDATE

Így annyira sajnos nem élvezhető mint eredetiben, ezek 50x70-es rajzok, a sorozat első három darabja. Megszámlálhatatlanul sok lesz belőle. A későbbiekben változni fog a táj, de a kémény örök.

UPDATE: Mikor befejeztem ezeket a munkákat egy hete kb, megtudtam, hogy van egy "verseny", bizonyos Tudományos Diákköri Konferencia (TMDK). Két évente rendezik és mindig más művészeti egyetem a házigazda. Idén például az AMI. Ezen keretek között versenyeznek az ország ifjú művész-hallgatói. 
Mindenki részt vehet, akinek van iskolán kívüli munkája. A részvét feltétele a 3 oldalas leíráson, és az egy oldalas rezümén kívül az, hogy az iskola tanáraiból álló zsűri tovább engedje a delikvenst országos szintre.
Elsőévesként vettem a bátorságot arra, hogy beadjam a munkám. Más elsős nem is volt. Nehéz döntés volt és végül fej vagy írás segítségével sikerült. Velem együtt 14-en indutunk a bulin. Mindannyiunk 5-10 perces előadást tartott a munkájáról a tanároknak, illetve az érdeklődő többieknek. 
Azért szerettem volna jelentkezni rá, hogy ha ki is esek, legalább képben legyek arról, hogy mik azok a hibák és gyengeségek amiken mindenképp javítanom kell.
Végül is igazam lett, mert egyfelől esetlennek éreztem az előadásom, ez pedig elfogadhatatlan. Jobban kell előadni, nincs mese. Másfelől ezeken a munkákon még azért dolgozni kell. Ebben a formában elég éretlen. A cél, hogy ugyan ez a beállítás, ugyan az a kémény ismétlődjön mondjuk X munkán keresztül, de újabb és újabb kontextusokban. 
Annyiban viszont tévedtem, hogy tovább jutottam az országos TMDK-ba. 


20101109

A Töklámpás

Kinek van rajtunk kívül ekkora cool anyukája, hogy ezt a hülye töklámpás dolgot is tudja úgy csinálni, hogy az zseniális legyen? De tényleg! Azért ilyenkor mindig eszembe jut, hogy honnan is jön az ultimate knowledge*...
*: abszolút tudás