20100531

Street-Art az Eleven Kertben!

Na és akkor ide is! Mindenki küldjön matricát, a feltétel csak annyi, hogy tenyérnyi legyen! Kérdezzetek bátran, bármit! A beküldési határidő Június 18.! Minden munkát várunk szeretettel! Bővebb info Itt

20100530

Köztünk járnak

Street-art plakát

zt igazából még nem szabadna senkinek se megmutatnom, hiszen nincs kész. Ugyanakkor fővesztés terhe mellett vállalom, hogy kiteszem, hiszen ez lett egyenlőre még nevetségesen rövid pályafutásom legjobb grafikája. Ha rajta lesz a szöveg, felteszem újra, meg lesz banner is meg háttér, ha van rá igény. Tadaaaaa:
Kicsit az az érzésem, hogy ez a kép most összegezése mindannak amit tudok. Szóval ha figyelmesen nézitek, minden technikai elemet megtalálhattok rajta, amit általában használni szoktam. Basszus megint túlmagyarázom magam... na mindegy a lényeg, hogy erre most nagyon nagyon büszke vagyok. Lesz belőle A3 és A2 is. 
Szerintem ebből is lesz összefoglaló, mint a "Behavazva"-ról. Leírom hogy csináltam, akkor is ha az öcsém szerint hülyeség. Úgy tudom van olyan aki szereti olvasgatni ezeket. :)

Fohász

20100527

Design

Na ezt az új design dolgot még fogom gyúrogatni, de ez már közelít a véglegeshez. :) Remélem tetszik.

Update:
Na ez már talán kész is van.

...Krizbo

20100526

Állat-portrék | Animal Portraits


Bálnák hangja


Pontosan mit is akar a kortárs absztrakt zene? :)

TrúMinionok #35: Hangos csend

Najó tuti van aki félreérette a dolgot. Nem arról van szó, hogy soha többet nem írok miniont. Arról van szó, hogy az Újságba nem írok egy -talán jó- darabig Minionokat! Mindenki nyugodjon le szépen, és tegye a földre a transzparensét vagy tábláját.

Abroncsok

Ember-roncsok, roncs emberek. Térdig gázolok az Ember-törmelékben. Kiüresedett lélek-abroncsok minden irányba. Nehéz...annyira nehéz néha a tiszta Hitet megőrizni. A fel-fel támadó hajnali fényre minden nap éjszaka borul. Újabb küzdelem, újabb harc. Annyira könnyű lenne, elengedni mindent, és elmerülni a rohadásban. Annyival egyszerűbb, mint Hinni. Néha...hetekre, hónapokra elveszem. Elvesztem a hitem. A mindenségbe...a szépségbe, művészetbe...a könyörületbe...szeretetbe, egyszerűségbe vetett hitem. Újra és újra megingok, majd mikor a lángok már a felhőket mardossák, a Hitem Főnixként támad fel újra és újra, minden alkalommal kicsit másként. Mintha ez az egész nem szólna másról, mint az én megkísértésemről. Erősnek maradni egy beteg világban. De felvillan a mondat. Egy fehér köpenyes alak kedves hangú kinyilatkoztatása. Szeretjük az erős embereket. Rájuk van szükségünk. De van e erősebb ember annál, aki mer segítséget kérni?
Sörrel mosom le az út porát. A Bohémiában se nem elég hangos, se nem elég gyors a zene. Debrecenből érkezett diákok táncolnak az asztalokon. Erősek, de gyengébbek mindegyikünknél. Ez a semmi művészete.
Művészet amiben csalódtam. Az újonnan felvillanó értékrend, a grafika, szintén csalódás. Mintha arról szólna az idő, hogy megmutassa, minden és mindenki hazugság. Hazugság a Kunderát ajánló Ördög, hazugság a megváltásra váró Szatír. Hazugság a keserű Zsidó és hazugság a cinikus Skorpió. Mert valahol mind hazudnak. Valahol hazudok én is. A Hitembe kapaszkodom, de tudom, én alkottam a kapaszkodót, önmagamnak...
De nem. A gondolatok hangja a legfőbb hazugság. Mert valójában nem hazudik az Ördög, a Szatír, a Skorpió és a Zsidó.
Mind bolyogunk. Öreg fák kérgébe kapaszkodva verekedjük át magunkat a halottak végeláthatatlan tengerén. Csontok ropognak a talpunk alatt.
Nem hazudnak, de nem mondanak igazat. Hazugságokat mantrázunk, tiszta szívből, őszintén. Mert Igazság a Hús igazsága. A nyekergő asztal, el-el fáradó szék, agyon használt ágy igazsága. A Test igazsága. A grafit őszintesége. A papíré, amire annyiszor rajzoltam már. A Tusé, ecseté, tollé, füzeté. A kábulat tisztasága. Az elengedett élet igazsága.
És hiába kérditek, miért írom mindezt. Hiába akarom megfejteni a miértjeimet, egyre másra kudarcot vallok. Leírom. Leírom mert le kell írnom.
Ha megkérded, ki vagyok, nem tudok választ adni. Azért vagyok itt, hogy megtudjam. Ha megkérdem ki vagy, elhiszed, hogy a válaszod igaz? Ha igen, jó neked, bölcsességed az egeket karcolja. Ha nem, ne kérdezz tőlem ilyet. Magamat csak a Te arcodban látom. Magadat csak az én arcomban látod.

20100525

Reveláció

Fűben ül, mezítláb. A köpenye sáros kicsit. Mikkor mostál lábat? - kérdezem. Elmosolyodik. Van kedved ideülni? Persze. Leülök, nézem kicsit a felhőket. Ő is ezt teszi. Azért ez szép teljesítmény. Az bizony.
Ennyi? Így működik? - kérdezem. Igen, ennyi. Megveregeti a vállam. Nem kell túlgondolkodni. Végigsimítok a párás fűszálakon. Sóhajtva lehunyom a szemem, és hátradőlve harmatot lélegzek. Megnyugodtál kicsit? Igen - mondom - így azért egyszerűbb. Sose mondtam, hogy bonyolult. Tudom, hogy nem de valahogy mégis...tudod mire gondolok. Persze, de az mind csak sallang. Az egész végső soron tényleg csak ennyi - körbemutat a körülöttünk elterülő valóságon. A többi hazugság, nem kell vele foglalkozni. Legszívesebben sírnék, de nem tudok.
Nem kell félned. Ezért vagyok és voltam itt mindig. De nem Te oldod meg a problémáim, ugye? Nem, persze hogy nem. Az nem az én feladatom, hanem a Tiéd - rám mutat. Én csak arra vagyok, hogy emlékeztesselek, hogy képes vagy rá. Ahogy mindenre képes vagy, mint mi mindannyian. Csak emlékezned kell. Ezt nem egészen értem. Még egyszer, mire kell emlékezneznem? Arra, barátom, hogy ki vagy és mire vagy képes. Suttogva beszél végig. Miért beszélsz ilyen halkan? Hogy jobban halljanak, mondja és elmosolyodik.

20100523

A Vasárnap Délután | The Sunday Afternoon

És most merre mész Krizbó? Elképzelésem sincs. Megvonom a vállam. Amerre fúj a szél...

20100518

Akkezdet Phiai

Ezt most azoknak akik szerint nincs jó magyar hip-hop. Mert amúgy van.

A földről hallgattam meg az első csont roppanást
miután végig néztem az ős robbanást
az első házaknál én voltam a sár
voltam leprás király és másra éhező cár
tapasztaltam mi Aphrodité valódi bája
Norbinak vagyok a ledobott kalóriája
nem a való villából jöttem a való világra
voltam és még leszek önmagam paródiája
vegetáriánusnak egy szendvics ami sonkás
voltam napnál fűtő és Medúzánál fodrász
áldás és oltás, márkás sport táska
aminek a mélyére senki más csak a lány ás
Sztálin parancsára szazszor ordítottam kaputt!!
trójában a falónak valóban én nyitottam kaput
játszottam kaszanovát meg babonázó szüzet
és 68-ban én csináltam először meg a tüzet
én találtam ki hogy a katonák az üzlet
és én voltam az oka annak hogy dániában bűz lett
Leonardo kezében én voltam a tartás
tatárokkal együtt toltuk a tartár mártást
azt a havat olvasztom amit délre majd a tisza visz
ahol a vámpírok ellen készítettem crucifix
amíg Hitlerék azt mondták rám hogy gond van
utolsó perceit végig néző tarkó voltam
voltam senki de a fiam úgy hívták hogy Pelé
Elvis haján bazd meg én voltam a zselé
voltam hegy és szakadék,vizet hozó folyó
arany tojó Kennedy fejében a golyó
elő fordult hogy a kedvem szolgák lesték
a berlini falon voltam króm bomba festék
voltam pisztoly, penge, páncél ,és penna
a kanyar én voltam ahol behalt a Senna
hitehagyott pap a pietárra ráborultam
többször voltam fegyverben a százéves háborúban
mind két oldalon gyalogos és tiszt is
az egyik bankban engem rabolt ki a Viszkis
voltam hatalmas tábornok aki éppen kapitulál
szalutáló kamikaze és nem katapultál
baszott nagy zacskó kox lapulva a pultnál
én voltam a spanod akit tegnap szapultál

Refrén

Maradunk mindig mozgásban mint minden
mint az élet mint egy mindegy milyen szinten
nincs fizika nincs idő,igazából nincs semmisem
csak énvagyok és te...lent ülünk a semmiben

Maradunk mindig mozgásban mint minden
mint az élet mint egy mindegy milyen szinten
nincs fizika nincs idő,igazából nincs semmisem
csak énvagyok és te...lent ülünk a semmiben


Voltam fény a vaknak, kély a papanak
összeomló istáló amiben halott lovak laknak
akkora raj csávó hogy kajak szopattam csak
máskor fullos gádzsik örültek ha szopathatnak
az első jó érzésed egy kúrás kint a szabadban
testvér te mást kerestél az itt lefestett szavakban
sosem kérdezted mégis sosem tagadtam
saját magam hite vagyok magamban
lelki multi milliárdos mégis valamit várva
bent százezreket szortam el alamizsnára
hülyét csináltam magamból a Szalacsit játszva
és az atlantiszt várta dalaim látva
a Dalai láma



Újonc:
Harminc év az pont jó! Olyan szexi, mer' tripla-X!
Porból lettünk és pornó, a sok túlélés, mi sírbavisz.
Az élet full színpompa, de semmit sem ér kb.,
ha az EKG-m szinkópa,mikor beverek négy kávét
két rummal szinkronba. Eltelik még pár év,
kihagy a szívpumpa, s reppre hogy kérsz táppénzt?
Akkorára kövérdem, hogy nem elég a köbméterem,
olyan szar a közérzetem, hogy nem megyek le közértbe sem.
Meddő fohászomra mi felel: égi kuss,
már csak kortárs forma, ha a vers elégikus.
Te is bűnös vagy kartárs; már annyi a karmád,
hogy nincs hova inkarnáld. Túl sok volt az előzőbe,
most meg itthagynád a csomagmegőrzőbe?
Lehetsz zsidó, goj, arab, együtt folyik el vizünk:
szárazföldön gályarab, egy cipőben evezünk.
Drágám, a koporsóra nem kell piros rózsa,
csak szólj muternak legyen gondja egy csokor mikrofonra!
Majd mindenki belebőg, tele sír-verselve
egy kis szelet temetőt, míg készülők a nagy talkshow-ra,
ahol Jézus a host, s Mária koktélt oszt.
"József nem bír elaludni,keres valami piát."
A rendező megsúgja: -Bocs, minden a mi hibánk...
már nem valljuk a Bibliát...rím kell ide, zene, ritmus,
de van most ez a zenbuddhizmus, nem vágod, hogy kik írták?

refrén:
A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus (4x)

Saiid:
Gyere velem, elkisérlek egy darabon,
hogy miért van? mert ez vértan', mint a 13 Aradon.
a Tudásra gondolok, 1-et értés alapon, Akkezdet 27 trekk volt, 26 az alapom...
a 45 előtt megemelem a kalapom, folyton építünk és rombolunk, 8 a sok(k)ba végtelen, mert minden hajnal egyben alkony, izzik a galagony', magában 9 hónap a megszülető kényelem,
nem egy MC nem szív, l'evés M&Ms-i bája: hogy minden minden - a Mérsékletesség Matematikája,
maradok mozgásban, magammal alliter' állva,
S. Márk pesti lakos, a számlán a 6 liter állva.
Hallgass benned magamra: nincs nem ikrek személyiség,
ez szabad sáv, legyen hőség, és a testvér is ég!
Szavamra! Én is hallgatok szavadra bidáttya,
mikor Sziddhárta a szívét kitárta, szerinted ki látta?
Testének a vére és belecsapott a gitárba,
(ez) húrelmélet, minden bund egy élet, s mint a Kikába':
Hova, más Hova, mindig más rezgésen születünk,
egy kezdet phia mindenki, "egy cipőben evezünk",
egy zene létezik, de vannak külön stílusok, 1 én is ég,
bocs, de nem érdekel ki mocsok...
együtt vilángolunk és a rímekkel kimosod
a lelked, tested, elméd, dallamod és ritmusod.

refrén:
A lelked a dallam, a tested ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus (4x)

20100515

Egy nap | One Day

Reggel
Szem kinyit. Csipás. Zörögnek. Ébrednek és ébresztenek. Megfordulok a matracon. Ne már. Fejre húzott hálózsák. Mászkálnak. Óra. Rohadt korán van még. Ne már! Próbálom csukva tartani a szemem. Nem megy. Csíp és fáj. Zajok. Tévé. Kávé. Terka. Domó. Család. Emberek. Nem emlékszem mit álmodtam. Megint fordulok. Hátha sikerül visszaaludni. Nem megy. Eltelik fél óra. Ásítás. Ébred az öreg oroszlán. Reménytelen. Felülök. Ásványvíz. Visszafekszem. Hátha... Mokka. TV2. Tamponreklám. Basszameg. Felülök. Elvettek két órát.
Át botorkálok. Politika. Stohl András. Szar magyar borok. Mi van? Bámulok. Lábgomba, Joghurt, Fültisztító spré. Olaj szennyezés. Horoszkóp. Időjárás. Fidesz. Múlik az idő. Felvisít az ébresztő óra. Most kellett volna kelni. Összeszorítom a fogam. Utálom ezt. Na mindegy. Lebotorkálok. Kávé? Kevés volt megittam, mondja az oroszlán. Najó. Rántotta és kávé-főzés. Reggeli.
Gyönyörű, kék fény szűrődik be az előszoba üveg ajtaján. Kinn macskák kergetőznek. Kitisztul kicsit a fejem. Telefon. Marci. Oké, egy óra múlva.
Csató Mátéról beszélgetünk, aztán ki tudja miért, a rendszerváltás miatt hördül fel apám. Aztán az előző rendszer disznóságai miatt. Hamvas Béla kézzel írta az életművét, gép nélkül. Felháborító! Kortyol a kávéból, majd duzzogva felviharzik. Átérzem, mondtam neki, de ez nem az én problémám. Nem az én generációm problémája. Igen, mondja, de a hatásait mi is érezzük. Nem, felelem, az a harmincévesek gondja. Akkor nektek nincs is gondotok mi?! Nincs, mondom, majd tíz év múlva lesz. Ne fárassz hülyeségekkel légyszíves. Azt hiszem megbántottam. Ugyanakkor azt gondolom, az egész mizéria a rendszerváltással, ottmarad tisztségviselőkkel, politikusokkal...Horn Gyula 10 éven belül halott lesz, Orbán Viktor, Gyurcsány, Bajnai, Bokros, Lendvai...az összes politikus nyugdíjas. Ezek nem az én politikusaim. Nem az én problémám. Az én politikusaimmal, nap mint nap együtt sörözöm a korzón. Azok a politikusok még nem jöttek létre. Formálódó halmazok. A jövő kulturális miniszterei, NKA elnökei...a pályázatok elbírálói, a Szerv emberei, a főnökök, akik nekem parancsolnak, még nem születtek meg.
Bejönnek. Nyelvvizsgáról kérdeznek. Mindent tudok, mondom. Elégedett volt a tanár.
Szóval az én vezetőim...na mindegy. Elvesztettem a fonalat.
Öltözöm. Indulok. Keletibe. Melinda elé. Villanásnyi sör Marcival. Villanásnyi címoldal. Villanásnyi rajz. Villanásnyi Györgyi. Villanásnyi utazás. 


Délután
Elgyengülve fekszem egy kávézó padlóján, Melinda ölébe hajtva a fejemet. Simogat. Gyengéden. Puhán. lehunyom a szemem. Nincs semmi baj. Cirógatja az arcom. Mindent meg tudunk beszélni, gondolom, és tudom, hogy látja ő is, mi jár a fejemben. Magamban felnyögök. 3 év kellett hozzá, hogy megtanuljam, vállallnom kell a gyengeségemet is. Vállalni, hogy nem vagyok örökké ugyan olyan erős. Megtanulni, hogy önző vagyok...hogy érdek ember, csúnya szóval. Megtanulni, hogy kötődhetek. Nem kell máshol újra kezdenem a kudarcok után. Helyre tudjuk hozni. A kulcs, a többesszám. Együtt vagyunk képesek rá. Hiszen közös a problémánk, közös a megoldás is. Szeretlek, súgom, és kisimít az arcomból pár tincset. Szeretlek én is, mondja és lehunyom a szemem de nem félek csukva tartani. Egyszerre vagyok felnőtt és kisgyerek. Ápoló, és
ápolt. Utána cserélünk, hozzám bújik, és mesélünk egymásnak. Hogy mi fáj, hogy mi a baj. Hogy mi a jó, és mi a csodálatos. Fény szűrődik be az elzárt helyiségbe. Hibába szól Led Zeppelin, olyan mintha csend lenne. Rajzolunk kicsit. Fát, virágot és mókust.
Fiatal ember már megbocsásson! Hirtelen felkapom a fejem. A mozgólépcsőn állunk Melindával. Valami szemérmetlen dolgot vettek volna észre? Komoly esély van rá. Oldalra pillantok. Egy öreg hölgy néz rám nagyon csúnyán, mérgesen. Parancsoljon?; kérdem mosolyogva. Maga viszonylag jóképűnek tűnik, de azonnal vegye le ezt az undorító, ocsmány kalapot! Nem értem, mi a probléma a kalapommal. Én nagyon szeretem viselni. Tudja azt maga nagyon jól. Nem, nem tudom, kérem mondja el. Hát az hogy ez egy Zsidó jelkép. Elképedek. Nem tudok nem mosolyogni, annyira abszurd. Tudja erdélyi származású vagyok, ott is ilyesmi kalapokban járnak. Legyint, és eltűnik a Metró-utasok élő lélegző masszájában.
Ettől már jó a napom. Tudod szívem - mesélem, mikor már zötyögünk a Keleti felé - én imádom az ilyeneket. Ezeket a közjátékokat. Azt érzem, hogy...hogy...nem is tudom mit. Azt érzed, hogy a világ mondott neked valamit?; kérdezi kedvesen. Igen, pontosan ezt érzem! Pontosan ezt! Igen! Ránézek. Én szeretem ezt lányt. Szerelmes vagyok Melindába.


Késő délután
Index video. Királyságot Magyarországra! A fenét mondom. De az az eredeti államformánk! Az megoldaná a dolgokat! És ki lenne a király? Azt nem tudom, kineveznék a Korona Őrei. A Pára szentesítené az uralkodót? Ne gúnyolódj! Hallom öreg hangján, hogy dühös. Szerintem meg vezérség kellene. Újra Hét Vezér legyen, az a tuti! Megérkezik Regős. Elindulunk.
Nézelődünk. A hónom alatt egy nagy stósz fotós újság, 1977-ből. Benne Kodály Zoltán portré-képek. Te most komolyan guberálsz? Kérdezi egy régi ismerős. Igen, felelem. Felmutatom az újságokat. Szkennelek belőlük és csinálok egy pár montázst. Kincsek vannak kiszórva a kövekre. Majd küld el a végeredményt!; neveti, és tovább megy. Regős Mester felhördül. Persze, a végeredmény már érdekli. Azért már nem néz le minket. Bólintok. Keresgélünk. Más kincsvadászok is jönnek, egy hatalmas unikumos üveggel, meg egy szélvédővel. Letesszük ide, negyed óra múlva visszajövünk, itt lesztek még? Persze, mondjuk nekik kórusban. Tegyétek csak le. Elmennek. Keresgélünk. Bringa küllők, habszivacsok, és egy marha jó kis asztal. Visszajönnek és elviszik a cuccaikat. Menjünk lassan, mert már kezdődik a buli. Elindulunk.
bon

Este
Dorothea. Sör. Grafikus zsargon. Bohémia. Sör. Csocsó. Galéria. Sör. Drum n' Bass és Break Beat. Tetszik a kalap?; kérdem. Mivan bazmeg?! Ordítja, fején a kalapommal. Az enyém, mutatok rá, erre elindul. Akkor szopd ki magad bazmeg, és a fejemre teszi. Durván 2 fejjel nagyobb mint én. Arrébb megyek. Ez most mire volt jó? Nem értem. Táncolok. Csapvíz. Tánc. Csapvíz. Tánc. Terasz. Cigányok. Erdész. Kaska. Mindig ilyen volt?; kérdezi Regős. Sose volt senkinek se normális élete? Itt, felelem, sose. El kéne indulni innen. El kéne. Én tudom, hogy el fogok innen menni. Regős marad, hiszen, fej vagy írás, és fej lett. Ez van. Hazafelé baktatok. Nem vagyok én elég agresszív, hogy jól érezzem itt magam.


Éjszaka
Kincskeresők kotorásznak. Antenna-tányért tesznek egy kis csomagtartóra. Segítek. Tovább megyek, majd mégis vissza. Kéri? Hú hát köszönöm. Elsüllyeszti a dobozt.
Hogy itt Szentendrén milyen rendes emberek vannak! Váljék egészségükre. Nekem egy életre elegem van belőle. Szétteszem a karjaim. Szépjóestét.


ui.: Otthon ülök, átpörgetem a napot. Érzem, ez a mai fontosabb a legtöbb. Sokkal. Szeretném ha mindenki, aki valahol magára ismer a bejegyzésben. Megtalálja magát ebben a 18 órában, tekintsen úgy a szövegre mint egy folyóra. Úgy ahogy én is tekintek erre a napra...mint minden napra...mint az egész életemre. Minden csak...történik. Örökké, egyfolytában történik. Én pedig történek ezzel együtt. Ez pedig csodálatos. 

20100513

Eső után köpönyeg, de minek?

Eső után köpönyeg, de minek? Eső előtt köpenyeg? Ugyanmár. Elázni, hogy a ruháidból facsarni lehet a vizet. Elázni, hogy a hajad a szemedbe lógjon. Elázni, és Unicummal meg Goloázzal melegíteni átfagyott tested. Rock'n Roll ordítással szaladni keresztül az elmosódó HÉV megállóban. Élni, és haldokolni! 

20100512

Kérdezzél!'


Ekkora baromságot! Kérdés feltevő oldal. Csinálsz account-ot, és lehet kérdezni. Szal kérdezzetek. Amit akartok.

Én és a pocsolya | Me and the puddle

Amikor kicsi voltam, édesanyám megtiltitta, hogy beleugorjak a pocsolyákba. Nem fogom tudni kimosni a nadrágod! - mondta sokszor. Persze sok minden volt amit nem engedett meg akkor. Nem örült például ha alkoholt iszom. Mostanában el-unikumozgatunk ketten. A fekete lötty pedig a szívemnek legkedvesebb röviditallá avanzsált. 
Ennek tükrében úgy gondolom, hogy az alkoholos dolog nem érvényes már, ahogy a pocsolyás sem. :) 
Pocsolyába ugarni amúgy jó dolog. Vizes lesz a nadrágom, a kabátom, a gépem. A húgom fintorogva néz végig rajtam, érzem, hogy egy csavargóra hasonlítok. Mindezzel együtt felszabadító érzés. Ja amúgy továbbjutottam a második fordulóba Sopronban. 

20100511

Rajzok

Na az van, hogy nem volt olyan rajzfeltöltős a hangulat. Ezt most pótlom. Újabban akrlillal kísérletezem, mert végre van noteszem ami azt is bírja. Az alábbi rajzok mind a moleskine-ből kerültek ki. :) 
Fanart Warren Ellis zseniális "Transmetropolitan" képregényéhez
Nihilisták I.
Nihilisták II.
Nihilisták III.
Arc & Fény tanulmányok 
Világító torony
Ben 
(egészen pontosan egy bizonyos Ben Linus nevű figura inspirálta ezt a rajzot. Akit érdekel nézzen utána!)

20100506

Takony Gerinc | Snot Spine

Hova nyúljak? Mi kapaszkodjak? Mibe hihetek teljes szívvel? Mit érezzek? A Kor embere ha tükörbe néz, kirázza a hideg a látványtól.
Elvettek tőle mindent. Istentől megfosztotta a tudomány, a művészettől a tömegmédia, az emberségbe vetett hitétől meg az internet. A kapaszkodókat szisztematikusan bontják el, azt sujkolva, hogy mindez márpedig a károdra volt. Ideje felnőni, és élni a Valóságban. A totális kiüresedés felé robogó hajóban mind magányosak vagyunk.
Habzsolunk, mindent felfalunk amiben egy pillanatra is hinni tudunk, mert hiányzik az akármibe vetett bizonyosság érzése. De nincs mit megenni. Minden csak időszakos, az állandóságokat, az igazságokat alámosta a gerjesztett eső. Az egyetlen valóság a fogyasztás. Fogyasztani, ész nélkül. Gépet, Ételt, Noteszt. Hiszen ha semmiben se hiszünk már, mi maradt hátra, mint a fogyasztás?
Mindeközben védjük magunkat a bajoktól. A nehézségektől. Egyszerűsítjük, automatizáljuk az életünket, önként. Ezzel elhatárolva magunkat az egyetlen dologtól ami visszarángathatna bármelyikünket egy őszintébb valóságba. Ez nem erkölcstelenség. Ez nem ostobaság. Ez gerincünk takonnyal való megtöltése.

Tipper Whomi

20100503

Diskurzus a Macskával | Conversation with The Cat ÁPDÉT

Igen, valóban erről beszélgettünk! : http://neonihil.blogspot.com/2010/05/macska-dialogus.html

Sámán tánc | Shaman Dance

Sehol sincsen már, gondoltam. Eltűnt. Elvitte a szél, az idő, a változás. Egy olyan tájon jár, amit én már nem láthatok. Buja, dzsungelben, az őrület erdejében. Körbe vadállatok szemei pislákolnak apró gyertyákként. Tengeren jár, dacol a fölé magasodó hullámokkal.
Aztán tudtam, hogy kiért az erdőből, ki egy nagy mezőre, amit fényből építettek ismeretlen tervezők. Tudtam, hogy a vihar elmúltával a csendes végtelenben úszik a semmibe. Tudtam a kalandjairól, azokról amiket már nélkülem élt át. Tudtam, hogy nem jön vissza, bezárult mögötte a vaskapu. 
Aztán...aztán egy nyári nap. Egy csendes, nyugodt nyári nap, egyszer csak újra éreztem, visszajött. Megemelte a kalapját, és kedvesen elmosolyodott. Csak nem hitted, mondta, hogy végleg elmentem? Megfogta a kezem. Ne félj. Újra kezdjük. 
Köd-illatot éreztem, hiába tűzött a nap, Ő pedig eltűnt. Magamban éreztem. Újra magamban. Transz követte visszatérését. Egy mezítlábas sámán tánca.

Mi vagyunk azok, akik székek között is a fűben ülnek.
Mi vagyunk azok, akik ha mindenki punnyad is, táncolni kezdünk, és transzba esünk.
Mi vagyunk, akik szimbólumokat látunk.
Mi vagyunk, akik hiszünk.
Mi vagyunk, akik voltunk.

Az igazság, ha volt is, megette a fene. 

20100502

Gyors kérdés

Mos komolyan. Ha lennének ilyesmik,  van olyan aki venne? Teszem azt A3-as, vagy B2-es méretben, mondjuk 10 000 Ft körül. De tényleg. Lenne olyan? Csak kíváncsiságképp. A dolog csak kialakulóban van, kósza ötlet, de kíváncsi vagyok. Előre is kösz. Kis példányszámban (15-20 db) fotópapírra (igény szerint matt vagy fényes) nyomott poszterekről beszélünk amúgy. Mindegyik egyedileg aláírva, megszámozva a hátoldalán. 

20100501

TrúMinionok #33: Cs5

Na lassan írok sokminden arról, hogy mivel meg hogyan dolgozom. Meg a felvételiről meg minden. Sok mesélni való van.