20100330

...és végül sikerült | ...and finally it is done

Csak üldögélés | Just sitting

...és szerinted most mi lesz? Nem tudom...igazából szerintem össze tudom hozni. A munkák nagy része megvan, új munkából nem kell sokat csinálni, amit kell, az menni fog...de most valahogy mégis, hogy kiderült, hogy ilyen közel a leadás...nem is tudom. Szerinted meg fogom tudni csinálni? Ő meg rám néz, és az arcomba fújja a füstöt. Ez most költői kérdés? - kérdezi. Ja, mondom, erre elnéz a mélán mozgó csillagok felé. Faszomsetudja. Költői válasz. Várom a vigyorát de nem jön. Esernyő Úr te pöcs, és iszom a sörből. Ő is ezt teszi. Ülünk egy reszketeg ágon a Duna korzó egyik öreg fájának friss koronáján.
Azért aggódom. Tényleg. Eddig nem volt ennyire kézzelfogható a dolog. Nem beszélve az állandó ingázásról. Hogy hol biztos vagyok benne, hogy felvesznek, hol meg még a lehetőség is hülyeségnek tűni...mi a szart csinálsz? Hallgatjuk a sör csobogását. Nem úgy van, hogy inkább a vér folyjon, meredek rá sörét kiöntő cimborámra. Rám néz, miután az utolsó csepp is kifolyt a korsójából.
Te most olyan vagy mint ez a söröskorsó. Hogy érted, és erőtlenül megvakarom a fejem. Hát úgy értem...mindegy, le vagy szarva. Leugrik az ágról, és a HÉV felé veszi az irányt. Most mi van?! - kiálltok utána de Esernyő Úr, öreg cimborám, ügyet se vetve vívódásaimra folytatja útját hazafelé. Gyökér, morgom, és tudom hogy még éppen hallotta, mert középső ujját mutatja felém, majd eltűnik befordulva egy sikátorba.
Végignézek a kietlen Korzón. Sehol senki. Köd úszik a Duna felett és telihold pislákol némán. Le van szarva. Leugrom a fáról inkább, és a Bohémia felé indulok.
A lángosos, köszön, és kérdés nélkül készíteni kezdi a sajtos-tejfölöset. Egyet, kérdi mosolyogva. Igen egyet, fizetek. Köszi!
Tulajdonképpen tényleg. Kit érdekel? Imádom az itteni lángost. Akkor is ha néha rohadt olajos.

20100329

Felvételi 2010

ISZONYATOS KATATÓN ELCSESZETT SZÉTHULLÁS

Tudósítás | Coverage

Reggel Hét óra huszonkét perc. Egy vacak éjszaka után induláshoz készülődöm, hogy a kucsera ferenc utcába irányított forgalom kaotikusságát fényképezzem. Közeleg a végítélet, lassan elfogy a kávé és valami nem jó a routerrel. Utálok reggelente ilyen hülyeségekkel vacakolni.
Kicsit azért bosszús vagyok. Talán van valaki aki olvassa oldalt a Twitterszart. Na az tudja, hogy fotóztam. Átirányították a patakpart forgalmát a Kucsera Ferenc utcába. Ezt kellett nekem fényképezni. Káoszra számítottam, meg rendetlenkedő autósokra, balesetre, karambolra, ordibálásra, dudálásra, mittudomén. Ehhez képest mi van? Rend van. Nyugi van! Így nem lehet fotóriportot csinálni! Mi a szart képzelnek magukról ezek az autósok, hogy az év minden rohadt napján rám dudálnak, kiabálnak és gyökerek, de ma...pont ma mikor felkelek a hülye forgalom miatt 7-kor, képtelenek egy tisztességes káoszt produkálni. Bah. Na mindegy.
Érdekes, hogy pont arról akartam írni, hogy nincs bennem annyi feszültség általában, hogy olyan frappáns dumáim legyenek mint „száradtál volna apád combjára köcsög!”. Ja amúgy ezt Spider Jerusalem mondta Warren Ellis nagyszerű képregényében, a Transmetropolitan-ban. És ilyet tényleg nem is tudok. 
Najó persze Isten ments, hogy bárkinek rosszat kívánjak. Visszaszívtam, inkább ne is legyen semmi karambol! Legyen inkább nekem kevesebb munkám mint, hogy bármi történjen. Kidühöngtem magamat. Tudjátok be annak, hogy szarul aludtam.
Egy háborús tudósító mondta egyszer, mikor megkérdezték, hogy mi élete nagy álma. Azt mondta, hogy a munkanélkülisé
Najó azért most egy kicsit elszégyelltem magam. Olvastátok a moszkvai robbantást? Iszonyatos.

20100328

TrúMinionok #27: Képmutatás

Aki nem követné a dolgot. Az egyik Magyar Gárdás csajról kiderült, hogy pornózott. Közel 150 Leszbi és nem leszbi filmben szerepelt. Mindenki döntse el maga, mit gondol. Mi mindenesetre megfontoltuk, hogy belépünk a Gárdába. Najó nem. :)

Minion-kísérletek 2 | Minion-experiments 2

M-m-m-m-Minionok!

Ez egy nagyon régi, talán az egyik első ötletem, de azóta nem vettem erőt magamon és nem fejeztem be. Hát most befejeztem. Csak a hecc kedvéért, és mert olyan iszonyú pihent vagyok, meg ilyenekre is van időm.

Ez meg csak úgy. Hogy oldja meg az ember a saját problémáit. Na hogy?
És végezetül. Hommage á MenőMano, akit az "öregebbeknek" remélem nem kell bemutatnom. A tejfelesszájúaknak egy kis felzárkóztatás a videón.
Igen mi ezen nőttünk fel. Igen, ezért vagyunk mi olyan eszeveszett okosak és értelmesek. Igen, fel tudtok zárkózni, és igen, nagyon nehéz lesz mert magasra tettük a lécet. Igen, nekünk is ilyen nehéz.

20100327

...és akik nem //FRISSÍTVE// | ...and those who can't //UPDATE//

A Nap Mikor A Dolgok Elérték Az Eget | The Day When Things Had Reached The Sky

Óvoda | Kindergarden

Na az van, hogy sok-sok járnivalóm volt a legutóbbi lapszámba, hogy fotókat csináljak az óvoda-átépítésekhez. Címoldal is készült természetesen. Olvassátok el mit írtam róla. Kicsit "Lucy in the sky" hangulatom volt tőle! Kicsit azért durva, hogy fizetnek azért, hogy én elszállós grafikákat csináljak kedvemre. Naszóval. 
Fotók. Sajnos nem azok kerültek be az újságba amiket szerettem volna. Illetve a 3 ból amit akartam 1 került be. Na most itt láthatjátok mind a hármat. Bizonyám! 

Ránk szakad az ég! | The sky is falling onto us!

A felvételikre készülés hevében egy A2-es rajzocska. Egy nagyon régi ötletem csináltam meg végre úgy ahogy anno akartam. Ja igen! Szokjátok meg, hogy ilyen állat nagy képek lesznek, mert szerintem jól néz ki. Wáááááá meghülyülök! Felrobbanok, szétesek, újra összeállok, hogy széthulljak megint és lángok közül támadjak fel! Tudjátok milyen érzés azt érezni, hogy tűz folyik az ereitekben, és bármi amihez értek, arannyá válik? Újra megvan. Bizonyám. Újra megvan az a szemüveges hülyegyerek ezernyi apró cseprő jelentéktelen jelentékennyel. Kapjátok be! - kiálltja a világra vigyorogva és rázza a fejét egy Kossuth Díjas zenész hobbizenekarára! Ránk szakad az ég! 

Újra-felfedezés | ReDiscovery

Tábla-Minimál | Signpost-Minimal

Úgyám.

20100317

TrúMinionok #23: Trikolor

...avagy a Bal, a Jobb és a Szélsőség. Ugyebár. Próbáljatok meg igazságot tenni...

Moleskine-sablon | Moleskine template

Köztudomású tény, hogy Moleskine-buzi vagyok. Ennek sok oka van. Mondhatnám, hogy a füzetek egyszerű-nagyszerű tökéletessége miatt. A pont jó méreteik miatt, a könyvjelző miatt, a zseb miatt, a lekerekített sarok miatt, a fekete műbőr kötés miatt, a gyönyörűséges amortizációja miatt…a mittudoménmimiatt. Tökmindegy igazából. Lehet hogy csak azért mert sznob vagyok.
A lényeg, hogy imádom ezeket a kis vackokat, és a negyediket töltöm be mostanság. Nade. Az is köztudomású, hogy nem csak a Moleskine-be rajzolok, hanem sokat-sokat-sokat gépbe. Feldolgozom a rajzokat, kiszínezem őket, továbbgondolom, stb. A kettő úgy jön össze, hogy ha gépbe rajzolok, akkor nem moleskine-be rajzolok. Ami, mivel köztudomásúan moleskine-buzi vagyok, annyira nem tetszik. És én, mint köztudomású moleskine-buzi, a gépben is moleskine-be akarok rajzolni.
Készítettem tehát egy Moleskine-template –t. Ezt, ha betöltöm fotosoppba, akkor a gépben rajzolt képek is moleskine-be kerülnek. És én látom, hogy ez jó. Ebben pedig nagy-nagy örömöm lelem, bármilyen gyarló dolog is.

37_bÍgy néz ki 

Na de amiért mindezt leírom. Mint mindenki a földön, én is abban reménykedem, hogy nem vagyok egyedül. Jelen esetben, hogy nem csak én vagyok Moleskine-Buzi. Szóval fogadjátok szeretettel a Moleskine-Template-t. A letöltésért klikk a képre! Vigyázat, 60 napig letölthető, és összesen csak tízszer!  
01

20100316

Bohémia-szinesztézia


Barna és sötétzöld hangok a füstfüggöny mögött. Semmi de semmi keresnivalóm köztük.

Úgy értem, hogy a "kontúrt" elhagyva azzal játszani, milyen mikor szín színnel találkozik. Teljesen másképpen működik minden “közlés”. Az elmosódott, pontatlan részek így jobban érvényesülnek, mint amikor fotókkal próbálkoztam ugyan ezzel. 
Szóval sokat festek. Tegnap érdemes volt egyébként lenn maradni, akkor is, ha végső soron nem azért mentem le, amiért végül maradtam.
Tudjátok, mikor üresedek ki teljesen? Mikor tölt el a belső semmi szabadsága? Mikor látvány után –modell, vagy csendélet – rajzolok. 
Azt érzem, hogy csak én létezem, meg a rajzom. Ici-pici morzsák. 
Sokat járok rajzolni. Ha nem is minden nap, de hetente 3-szor biztosan. A Fő utcai rajziskolába, ahol az elmúlt negyven évben mindenki tanult, aki vitte valamire, és ehhez képest ez a legolcsóbb rajziskola Pesten. Itt jöttem rá arra, hogy mennyire hiányzik már ez nekem.
Nem voltam rajzolni ugyanis tavaly ilyenkor óta, és a köztes időben csak a felvételin készítettem 2 tanulmányt. Persze egyfolytában rajzolok, de az más.
Amikor belülről rajzolsz kifelé, semminek nem kell engedelmeskedned. Ha valamit elszúrsz, nincs senki aki megmondhatná, hiszen csak te tudod, mit akarsz lerajzolni. Ez pedig iszonyú nagyképűvé teszi az embert, és megfosztja az alázattól, amit látvány utáni rajzkor gyakorolnia kell mindenkinek. Azt, hogy nem csalhatsz. Nincs kiskapu, illetve csak nagyon kevés, és az is inkább jelzés értékű. 
Mindegy, az a lényeg –és most nagyon gyorsan kell írnom, mert fel kell állnom a géptől- hogy arra a három órára megnyugszom. Ez pedig nem az a fajta nyugalom, amit rendre szanaszét törnek itthon, úgy mint most kapucsengő, telefoncsörgés, képbecipelés mit tudom én…mindegy. Megyek.  

20100308

Áldások és Átkok | Blessings and Curses

02 03 01

TrúMinionok #22: Másnap 2.

Na megmondom mi van. Az van, hogy nagyon megszerettem a minionokat. Újra. Tudom, hogy ez így ilyen fura, mert végül is én rajzolom őket, illik is, hogy szeressem, de most nem egészen arra az alkotói szeretetre gondolok. Valahogy azt érzem, hogy ez az iszonyú egyszerű – és egyre bonyolultabb… – forma sokkal több mindenre alkalmas mezei képregénynél. Fogalmazzunk úgy, hogy felfedeztem bizonyos lehetőségeket.
Szóval most megy a kísérletezés, és el lesztek árasztva mindenféle minionokkal. Ez jó, mert nem úgy lettek mások, mint ahogy a TrúMinionok az újságbeli kollegáikhoz képest. Amikkel mostanában kísérletezem, azok egy egészen másfajta irányból közelítik meg a problémát. Nem úgy mint ez itt lenn. Kicsit úgy mint a nem olyan régi “Álom” című. 01 Mindegy majd meglátjátok idővel, mire gondolok. Ja igen, némi Előzmény annak aki nem emlékezne.

Új igazságot szerezni | Get new truth

Úristen hogy basznátok meg a szétesett lelkem egyenkénti csipegetését, mint fényre vágyó büdös szarkák, amik kis darabokra vágynak, fénylő ékszerekből. A fényre vágytok és elfojtjátok azt, forrásánál egy ronggyal. Hol marad a valóság értelmezése, a halálban, amivel engem tiszteltek meg, ügynökei a pusztulásnak. Gyenge az ördög ha egyedül van, rikítja a szatír, fájdalmasan mint egy vonagló menekült. Ama szent fényben csak a gyávák fürdenek. Gyenge emberek vesznek körül, bátortalan rettegők, saját igazság nélkül. Mind félnek a kétpólusú világ fájdalmától és nem érzik annak gyönyörteljes szépségét. Az igazság homokszemekként pereg ki a kezeim közül és mégis a vörösborban lelem meg a tökéletességet. Rohadok e, teszem fel a kérdést és a fájdalomban találom a választ. Nem rohadsz, Isten, életet teremtesz saját húsodból.
Részeg vagyok mint a halottak a sivatagban. Szomjazom az életre, és életet hányok gyönyörtől ittasan. A csoda, és fájdalom bizonyos értelemben egyesül és gyökerekként szövi át torz világom. Találd meg magad újra, sikítja egy – vagy az? - ördög. Itt az ideje, hogy különváljanak az utak. Hatalmi harcot folytok el gyökerében, nemtörődöm magabiztossággal. Leszarom, sikítja egy halott galamb a főtér múlékony macskakövein. Minden mindegy. Csak élet van, és fáradt józanság,rossztól mentes eszeveszett káoszban. Nincs élet, nincs halál csak örökké forgó érzetek kaotikus birodalma.
Köszönöm, hogy hívtál, Arnold,  majd elsüllyedek a vörösborban, könnyed puffok között. Mit nekem hatalom, mit nekem élet mikor az ürességre vágyom. Nem félek az ördögtől. Nem félek semmitől. Amit elvenne, már mind az övé. Amire vágyna, azt már elzártam előle.
A zene bor. A zene gondolatok összessége. Több, különböző hangok váltakozó sorrendjénél. A zene, érzés és az elme kompromisszuma. Elemez, töpreng, úszik a semmiben. A zene szabadság, mert más neked és más nekem. Szinesztézia. Szürke hangok. Gyökerek törnek utat maguknak a bőgő-hangok mentén. A zene amit felvenni fellehet, megismételni nem. Közös alkotás a zenésszel, át téren és időn. Két pillanat ami csak egyszer válik eggyé. Mikor két gondolat találkozik és a tíz éve felvett hang kivirágzik egy érzés képében. Egy hosszú hajú srác lelkében, éjszaka borozgatva.
Nem hallgatunk mostanában zenét. Persze a háttérben egyfolytában duruzsol, de puszta körítés a valósághoz. Nem foglalkozunk a zene valóságával. Nem koncentrálunk a hangokra, csak hagyjuk őket. Pedig kell. Figyelemmel adózni mindennek, amit a Zene ad. Hagyni a változást. Engedni, hogy átjárjon, és megváltoztasson dolgokat. Engedni a szépséget, torzságot, hazugságot, félelmet, vidámságot, gyönyört, rácsodálkozást áramolni, minden egyes sejtben.
Ki tudja, ki mit gondol majd erről a bejegyzésről…ki mit lát meg, mit érez vagy hisz olvasva ezeket a zavaros – vagy nem zavaros – sorokat. Nem érdekel. Nyelje le mindeni, ahogy akarja. Keserű pirulaként, vagy nem. Bár megmondhatnám, mit gondoljatok róla…bár tudnám az igazságot. Rólam, Rólad, Róluk, Rólunk…Mindünkről. Bár…
“Nem űznek el. Akármiért is akarnának. Már hogyha „ők” léteznek. Mert lehet, hogy csak képzelem, hogy „Ők” figyelnek. Paranoia. Pontosabban az figyel. Egy személytelen jelenlét. Akármi is figyel, nem ember. Az én szememben nem. Nem annak ismerem. Akármilyen hülyeség ez, akkor is ijesztő. Valamit csinálnak velem, itt a saját házamban. A szemem előtt. Valaminek a szeme előtt, valami izé látóterében. Ami a kis sötét szemű Donnától eltérően sosem pislog. Mit lát a kamera? Mármint valójában? Belelát a fejembe? A szívembe? Az a passzív infrakamera, amit régebben használtak, vagy ez a holokamera, ami most van, vajon belém-belénk - lát? És tisztán vagy homályosan? Remélem, nagyon is tisztán lát, mert mostanság én se látok magamba. Csak zaccot látok. Zaccot bent, zaccot kívül. Mindenki kedvéért remélem, hogy a kamera jobban csinálja. Mert ha a kamera is csak homályosan lát, mint én, akkor el vagyunk átkozva, mindig is el voltunk átkozva, és holtan végezzük, és nagyon keveset fogunk tudni, és azt is rosszul. A nappaliban a könyvespolcról találomra levett egy kötetet; mint kiderült, A szexualitás képeskönyve volt. Felütötte, látott egy oldalt - amint egy férfi egy csaj jobb didkóját nyammogta boldogan, a csaj meg nagyokat sóhajtozott -, és fennhangon azt mondta, mintha a könyvből olvasna, mintha valami öreg, híres filozófust idézne: - Az ember csak a teljes igazság egy nagyon pici részletét látja, és nagyon gyakran, sőt szinte...
Weh! steck’ ich in dem Kerker noch? Verfluchtes dumpfes Mauerloch, Wo selbst das liebe Himmehlsicht Trüb durch gemalte Sebeiben bricht! Bescbrankt mit diesem Bücberbauf, Den Würme nagen, Staub bedeckt, Den bis ans hohe
„Jaj, ebben az elátkozott odúban meddig kuksolok? Ide az ég szent fénye is festett ablakszemen esik. Tetőig éra könyvrakás, mit féreg rág s a por elás, s füstös papírlapok fedik falát a mennyezetig.”
...állandóan, szándékosan megtéveszti magát annak a kis darabkának tekintetében is. Saját maga egy darabja önmaga ellen fordul, és úgy viselkedik, mintha másvalaki lenne, belülről győzi le. Ember az emberben. Ami egyáltalán nem is ember. Bólogatva, mintha meghatotta volna a nem létező szavak bölcsessége, becsukta a könyvet, a nagy, piros könyvet, amin sárgával állt, hogy ,a szexualitás képeskönyve, és visszatette a polcra. Remélem, a kamerák nem közelítettek rá a címere, mert akkor ennek annyi.”

Philip K. Dick – Kamera által homályosan
…képen lennék. Bár itt volna az Isteni perspektíva, csillogva egy lilás színű, kopott objektívben. Hol van az igazság? Most, hogy minden művészetté lett…
Kell egyáltalán nekem, hogy ezt publikáljam?!
Egyébként is hallgassatok sok The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble –t. Tőlük is inkább a Sirocco-t, és a Mists Of Krakatoa –t a Here Be Dragons albumról. Ebben van a királyság.

20100307

Minion-kísérletek | Minion-experiments

Najó, tudom hogy iszonyúan unjátok, de most egyre csak kísérletezem szerencsétlenekkel. Öröm velük játszani! szkenn0003_blog01_b

20100306

TrúMinionok #21: Gondolatmenet

01
 Kísérletezgetem mostanában ezekkel az írásjeles dolgokkal. Egyszerűbben kifejezni dolgokat, kevesebb teret foglalva, mintha tőmondatok lennének, de mégis tartalmasan. Rohadtnehéz.

Minionok #45: Semmi komoly

Mint tudjátok, a Minionok átkerültek a SzeVi blogra, de ez a mostani szerintem olyan lett, ami ide is elfér. Tulajdonképpen egy TrúMinion. Ajánlom figyelmetekbe a kísérleti technikát, amivel annyit de annyit tököltem mire elfogadható lett! Ez most -kivételesen, hely hiányában- nem jelent meg újságban, azért kapjátok meg ilyen hamar. 

20100305

Ez+az

Egész kellemes lebegés kezdődik az első, laza szárazvöröstől. Blues füstös hangja a Posh-kocsmában. Mintha mindenki a HVG grafikusa lenne. A velem szemben ülő töketlen ex-képzős vaddisznókról mesél, söröző farkasok között. Egy örömzenekar zenél. Talán mindenki az elveszett életét üldözi a játékkal. Fáradt kicsit a hangulat. Sok nekem a fogasra akasztott nyakkendő. Aztán Bencéék zenélnek, és elszabadul a pokol. Másnap reggel az ágyamban ébredek.

Piszkosnak érzem magam. Mintha életemben először nyúltam volna szarba, igaz épp csak a mutató ujjammal. Az, hogy le tudom e mosni, csak rajtam múlik. De biztos vagyok benne, hogy le fogom tudni mosni. Csak borzasztóan ébernek kell lennem.

Megszólított egy ember a metróban. A rajzaimra volt kíváncsi, látta nálam a nagy mappát. Laci. Lacinak hívják azt mondja. Kérdezem, hogy ismerjük e egymást, az feleli, most már igen, és a kezét nyújtja. Elfogadom. Kicsit naivnak érzem magam, de azért közelebb húzom magamhoz az értékeim. Biztos ami biztos.
Elmeséli, hogy a Képzőművészeti Egyetemen tanult. Törekvő Proligyerekként nem engedték tanulni. Nem voltak kapcsolatai, ez volt a baj. Nem a szülei fizették az iskolát. Ő nem volt sznob mint a többi kis köcsög! Dől belőle a piaszag. Kicsit dülöngél, SZTK-s szemüvege mögött aprónak tűnnek a szemei.
Ferenczi László, ez (volt?) a teljes neve. Hogy engem, hogy hívnak? Krizbónak. Tényleg? Gizmó? Képregény rajzos vagy? voltak publikált műveid nem? Dedikáltál is? Nem - felelem meglepve. Eszembe jut a Hungária, de csak nem arra gondol. Ja, csak mert van ilyen, hogy Gizmó, aki képregény rajzos – mondja kicsit csalódottan. 
Laci egyébként profilból rajzol, de mostanában azon dolgozik, hogy térbe hozza a figuráit. Na, pont így - bök rá az egyik rajzomra. Ha nem baj ezt az űrhajót elloptam. Lopjad, felelem, és közben azon töprengek, hogy mióta nem vehette le rongyosra szakadt baseball-sapkáját, és kopott, barna bőrkabátját. Nem akarták tanítani, pedig ő másfél-millió forintot fizetett, amiért megdolgozott. Elvesztettem a fonalat.
Ez most a divat, ahogy rajzolsz? Nézegeti a skicceket. Nem tudom, divat e, én most ezzel kísérletezem.

20100302

Gúnyosan Mosolygó Teknős Idomár

Na talán írtam, hogy elegem van a tusból. Oké, hogy ki kellett próbálni, meg igazából iszonyú sokat tanultam belőle, de mégse érzem magaménak. Talán ezt írtam is. Szóval mostanában újra felfedezem a grafitceruzát. Azt a játékosságot, ahogy működik.
Na mindegy. Itt is van egy gúnyosan mosolygó teknős-idomár. A teknőst is felteszem majd valamikor nemsokára. Arra ráfestettem tussal, én hülye… Rég ki akartam már próbálni ezt a színezési módot.

Nagyon Tavasz

_DSC6447