20091101

Röpke semmiség | Nothing important

Idegesen toporgok a rácsos fémen. Mikor érünk már le…mikor érünk már le…
- Vajon gáz lenne átmászni a túloldalra? – kérdem töprengve a mellettem álló idősebb hölgytől a mozgólépcsőn. 
- Igen, gáz lenne! – vágja rá habozás nélkül.
- Bááázs
- Ennyire siet? – kérdezi.
- Igen, tudja a szerelmem nemsokára megérkezik a Keletibe, és már majdnem egy hónapja nem láttam. 
Ezután egy kis időre elhallgatunk. A tömött mozgólépcső nehezen vonszolja magát az Alvilág felé. Talán ugyan annyira gyűlöl újra és újra lemenni a Metróba mint én.
- Tudja valahányszor mozgólépcsőzöm mindig eljátszom a gondolattal, hogy átmásszak az elválasztón, a túloldalra. – rámosolygok, ő pedig elnézően visszamosolyog. Közben leérünk a lépcső aljára, és eltűnünk az arctalan tömegben.
A metró kocsik olyan tömöttek, hogy rohangálnom kell mellettük egy darabig, mire találok magamnak olyat, amiben van hely nekem is. Elkezdem írni ezt a kis semmiséget. Később észre veszem hogy, az előbbi hölgy – vagy talán valaki aki pont olyan mint ő, Pesten nem lehet tudni – véletlenül velem szemben ült le. Rámosolygok, ám ezúttal nem mosolyog vissza. A Metró kocsikban kikapcsolnak az arcizmok?

1 megjegyzés :

Pierre írta...

Ezzel a gondolattal én is mindig eljátszom. Főleg, mikor suliba kéne menni. :) És tényleg, a metrón sajnos valamilyen evulóciós zsákutca folytán az arcizmok nem működnek. Talán mert nincs természetes fény, vagy természetes levegő. Eleve nem természetes közeg - talán csak azoknak az állatoknak, akik a föld alatt élnek.