20091029

A nap végén | At the end of the day

01

Amon Tobin – At the end of the dayPogo - Alice

20091028

Séta erre-arra | Walking somewhere elsewhere

_DSC4172 _DSC4176 _DSC4186

P’Art mozi, kiállítás

plakát_blo

iHungary. Poorness, Depression and more.

Magyarországon értelmiséginek lenni szívás, más vélemények szerint tiszta ráfizetés. A szélsőségesek véleménye szerint embernek lenni is gáz, de ez az álláspont nem örvend túl nagy népszerűségnek. Talán éppen szélsőségességéből adódóan, illetve, hogy ezen állásfoglalást alátámasztandó érvek gyenge lábakon állnak. 
Aztán valaki felnyit egy eKönyvet pár száz év múlva ahol a blogomon megjelent összes szöveg olvasható lesz a “XXI. századi művészeti irányzatok” menüpont alatt. Elolvassa pár bejegyzésem, de csak úgy szúrópróba szerűen, vázlatosan. Megnéz egy-egy képet. Majd elgondolkodva csukja össze számítógépét és megcsóválja a fejét. “Szerencsétlen hülyék…” mondja majd magában…

20091027

A Hollóknak csókolommal köszönnek

01 Szeretem az ilyen estéket. Hűvös-párás a levegő, a macskakövek zsírosan csillognak a szemerkélő esőtől. Ismert sikátorokban találkozom a kiismert ismeretlennel. Kedves, simogató talányok a harangok kórusától kísérve. 02 Roma kislányok szaladnak hozzám, hogy fényképezzem le őket. Kacagnak, amíg a zárszerkezet kattogva kép alkot. Sűrű köd oszladozik, füstként játszadozik körülöttem, amíg én életlen képeket készítek. 03 Az események édes esetlegessége hívogat valamilyen meditatív, cselekvő békességbe. Alig zavartatom magam a nedves macskaköveken ülve-írva.04 Kondul a harang. Hat óra felé közelít a lomha teknős. Autólámpák villognak, az idő pedig kedvesen, vigasztalóan hagyja a semmittevést. Hagyja a borús magányt, kedves mosolyt, egy aggódó pillantást a valahol felejtett fotós táska nyomán.05 A “estefelé” békés egyhangúságba takarózom. A hideg neonfényektől melegség önt el. Az egyik harang abba hagyja magasztos énekét, mire egy másik folytatja a dalt. A tornyok egymásnak adják át a stafétát én pedig alkoholmentes mámorban jól érzem magam. Elnyúlva dőlök hátra a puha macskaköveken. Próbáltam nem közhelyes lenni. moleskine 004 A hollóknak csókolommal köszönnek a kislányok hazafelé menet._DSC4161

20091026

Trollocska | Trolly

Van-e nálatok alkohol

Van-e nálatok alkohol? A városban nálunk nincs sehol.
Van-e ott könnyűvérű nő? Nálunk nincsen, csak térerő.
Vannak-e arra dílerek? Nálunk a tehén ad tejet.
Az utcán laknak-e emberek? Nálunk csak az, aki szeret.
Van-e nálatok maffia? Nálunk mindenki kiscica.
Nálatok vannak-e állatok? Nálunk vannak, de nem nagyok.
Tiszta az udvar, rendes a ház.
Nálatok meg drágul gáz.
A cica figyel, a kutya vigyáz.
Tiszta udvar, és rendes ház.
Vannak-e arra tengerek? Nálunk csak hullámzó emberek.
Vannak-e arra nagy hegyek? Itt is volt régen rengeteg.
TV2 és RTL: nálunk senkit sem érdekel.
Inkább mindenki környezetbarát, és kritikus tömeg.
Vannak-e arra gazdagok? Nálunk vannak, de angyalok.
A végén meg kell-e halnotok? Nálunk tömve vannak...
...a templomok! Rendes a ház.
Nálatok meg nem jön a gáz
A cica figyel, apu vigyáz
Tiszta udvar, és rendes ház.
Tiszta udvar, és rendes ház.
Nálatok meg, drágul a benzin, a gáz.
Apu figyel, anyu vigyáz
A kutya ugat, a cica cicáz
Tiszta udvar (tiszta udvar),
és rendes ház.
Tiszta udvar.

Szép álmokat | Sweet dreams

Költői kérdés: a téli időszámítás szerint – de rohadt dolog, hogy tényleg tél lesz… – egy órával tovább alhatunk, vagy egy órával tovább ébren maradhatunk éjszaka?

TrúMinionok #14: Pusztába kiáltott szó

01

20091019

Parallel

meghivo_szevi_blog


Megnyitó este hatkor!
Odajutás:
Első körben juss el a Nyugati pályaudvarhoz. Szentendréről ez Hévvel a legegyszerűbb: Margit híd megállónál pattanj le, majd Kombínóval zötykölődj el a Nyugati pályaudvarig.
A pályaudvar előtt állsz. Indulj el a McDonald's felé. Tudod, az a gyorsétterem ahol nagyon finom szemetet árulnak drágán. Menj túl rajta, egyre csak előre. Egyébként az Oktogon felé mész éppen.
Kisvártatva utadba esik majd egy épülőfélben lévő üveg förmedvény. Ha azon is túljutottál, egy széles utcához érsz majd, ez a Podmaniczky. Itt érdemes lesz majd átmenned a zebrán. A túloldalon, a sarkon egy cipőbolt vár majd, innen tudod, hogy jó helyen jársz.
Itt fordulj balra, vagyis térj be a Podmanickyba és menj megint előre. A földön hamarosan megjelennek majd a Montázs fújványok, ezeket is követheted, egyébként pedig a Vörösmarty utca a 4. lesz a Podmanickyből nyíló utcák sorában (Kálmán, Eötvös, Csegely majd a Vörösmarty). Innentől már pofonegyszerű! Alig pár méter után meglátod majd a teázó kifüggesztett emblémáját!
Ha esetleg nem jönne össze a dolog, teszem azt nem találod meg az utcát vagy útközben elraboltak a szervkereskedők, hívj bátran, segítünk a problémádon!
Krizbo: 06 30 675 9960


Nagyobb térképre váltás

Ha mindezek után nem találod meg, fordulj a kezelő orvosodhoz vagy gyógyszerészedhez bizalommal, talán ők tudnak segíteni, rajtam is ők próbáltak...

Wolvie

Ben Templesmith nagymester, feltett egy rajzot a blogjára, hogy mindenki színezze úgy, ahogy jólesik. Nekem így esett jól! :)
wolviw

wolviw2

20091007

Tolltartó | Pencil case

A tolltartó tollak vagy ceruzák raktározására alkalmas tároló. A tolltartóban számos más dolog is tartható, mint például hegyező, számológép, radír és tűzőgép.
A tolltartókat kemény vagy lágyabb műanyagból készítik. A lágyabb változatokat általában cipzárral lehet bezárni. A díszített változatok népszerűek a tanulók körében.
Gyakran szerepelnek rajtuk védjeggyel rendelkező illusztrációk. Az előírásokban szerepelni szokott, hogy átláthatónak kell lenniük a tolltartóknak dolgozatírás alatt, hogy megelőzzék azt, hogy puskának használt feljegyzéseket rejtenek el a tolltartókban.
/Wikipedia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Tolltartó/

Tehát Tolltartó. Az a helyzet, hogy nem volt olyan sok tolltartóm, mint ahogy az elvárható lenne egy:
A ) Sokszor bukott, sokáig -6 évig- gimnazista tanulótól.
B) Rajzzal komolyabban foglalkozó egyéntől.
C) Írószer buzitól
Az első igazi, saját tolltartóm egy Herlic márkájú, szürke műbőrből készült szuper kis cucc volt. Kinyitható, tehát lehetett belőle falat csinálni, hogy a szomszéd ne puskázzon rólad dolgozatíráskor. Ez tartott a legtovább az összes közül. Kábé általános negyedikben kaphattam, és egészen az első kilencedikig kitartott, vagyis több mint 6 évig. Talán magammal vittem a második kilencedikbe is, de addigra olyan állapotba került, hogy  kénytelen voltam venni egy újat. Fogalmazzunk úgy, hogy a tolltartó külsején is nyomot hagytak iskolai megpróbáltatásaim. Minden azzal kezdődött, hogy nyolcadikban aláírattam az összes osztálytársammal. Aztán ugyan ezt megtettem kilencedikben is. A zipzár megolvad több helyen, hála dezodorral és öngyújtóval folytatott pirotechnikai kísérleteimnek. A műbőr több helyen felhasad, teleszúrtam tűkkel, leöntöttem minden létező rossz szagú anyaggal, felgyújtottam, összefirkáltam…de ennek ellenére hősiesen helytállt! Igaz anyám ránézni is gyűlölt, így hát egy nap új tolltartót kellett vennem. Én akkor azt gondoltam, hogy anyám nem értékeli kifinomult esztétikai- és formaérzékemet.
A következő pennatartó egy bordónak indult csőtolltartó volt. Ezzel fejeztem be a második kilencediket, majd egy évig keveset használtam, hiszem magántanulóságom okán nem volt szükségem arra, hogy a cuccaim egy helyen legyenek, nem kellett őket sehova se vinnem reggelente. Ezután visszakerültem a suliba, elvégezni a tízediket, majd magammal vittem Pestre, tizenegyedikbe is az eddigre már filccel feketített tolltartót. Nagyon szerettem. Egyszerű volt benne megtalálni mindent, ami kellett. Jóval praktikusabbnak éreztem, mint kinyitható, szürke elődjét. A szürke, a végére csak alig-alig tudta ellátni a funkcióját, vagyis a tollak tartását. Magammal vittem Olaszországba és Finnországba is. Gyönyörű volt az együtt töltött több mint négy év. DSC_0106Aztán egy szép nap a Nagy Sanyi féle művészellátóban járkálva ráleltem az Utódra. Egy gyönyörű, teljesen fekete, ezúttal azonban valódi bőr csőtolltartó nézett rám vissza az egyik polcról. Nem nyeklett-nyaklott úgy mint bordó elődje, ami az évek alatt csendesen elhasználódott. Hiába a közel kétezer forintos ár, éreztem, hogy nem kár érte. Mivel akkoriban nem ment olyan rosszul mint általában, megvettem. Az volt „A Tolltartó”. Nem egyszerűen egy csőtolltartó bőrből. Nem, annál jóval több. Összesűrűsödött és anyaggá formálódott mindaz a puritán tökéletesség, ami valamit művészessé tud tenni. Ilyen anyag halmaz Moleskine, és ilyen a mostani nagyformátumú vázlatfüzetem is. Na ezt a tolltartót tényleg imádtam. Hosszabb volt mint az előző, a cső átmérője is nagyobb volt, a tollak kényelmesebben elfértek benne. Nem kellett összefirkálni, meggyújtani, szétszedni majd újra összerakni, hogy jó legyen. Önmagában, érintetlenül is tökéletes volt. A tollaim, és ceruzáim, amik az évek során megfeketedtek – akkor már egy ideje kizárólag fekete szárú vagy borítású írószereket vettem – tökéletesen passzoltak tartójukhoz. Az évek óta használt Rotring ceruzáim végre megtalálták benne méltó helyüket. Aztán ezt a nagyszerű tolltartót elvesztettem, tartalmával kicsivel több mint fél év után._DSC3696Történt ugyanis, hogy egy átrajzolt éjszaka után félálomba rajzoltam reggel iskolába menet a héven. Leszálláskor pedig kábaságomban fenn felejtettem csoda-eszközeim a héven. Természetesen nem lett meg, nem adta le senki. Kénytelen voltam újat venni. Ugyanakkor megszoktam az eszközeim. Így a tolltartóm második verziója, az Mk.II. egyfelől ugyan az a típus volt mint az előző. Fekte bőrből készült tartó ugyan abból a boltból. Másfelől hosszas munkával, Szentendre különböző írószerboltjaiból összevásároltam ugyanazokat az eszközöket. Tökéletes másolata volt az elhagyott darabnak, és ami még jobb, tovább vitte annak szellemiségét. Ezzel érettségiztem tavaly, ezzel felvételiztem, ezzel jártam meg Lettországot. Ezzel hoztam létre az összes rajzot ami felkerült a blogra az utóbbi egy évben. A tolltartóm íj módon felnőtt arra a szinte, ami a mindenkori tolltartóimtól elvárható. Egyszer véletlenül még a Digit-cerkát is elvittem benne iskolába.
Aztán egy borzasztó érdekes helyzet állt elő. Nem vettek fel ezzel a nagyszerű kis tolltartóval az Egyetemre. Így hát – újfent – nincs szükség az állandó mobilitásra. Mostanában, hogy főleg itthon rajzolok és festek, csak zavaró, hogy nincsenek kéznél a cuccok. Ki kell őket venni valamiből. Úgy döntöttem hát, hogy amíg nem vesznek fel az Egyetemre, nincs rá szükségem. Addig a cókmókok az asztalon, konzervdobozban és másfajta tárolóban pihennek, készen arra, hogy bármikor rendelkezésre álljanak, a tolltartó meg a polcon pihen, és csak bizonyos esetekben kerül elő. _DSC3692

Ősz | Autumn

rajzok 041_2 rajzok 041

Mindenki örömére csináltam egy kis menüpontot, amire ha ráklikkeltek, megnézhetitek a blogra felkerült rajzocskákat :) Szóval üdvözöljétek a Napirajz menüpontot!

20091006

Arad

Egy Arad nevű, ma már Romániához tartozó településen, éppen ma 160 éve kivégezték a levert, 48-49-es Forradalom és Szabadságharc tizenhárom magas rangú tisztjét. Név szerint Knezić Károlyt, Nagysándor Józsefet, Damjanich Jánost, Aulich Lajost, Lahner Györgyöt, Poeltenberg Ernőt, Leiningen-Westerburg Károlyt, Török Ignácot, Vécsey Károlyt, Kiss Ernőt, Schweidel Józsefet, Dessewffy Arisztidt és Lázár Vilmost.

"Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük."

Kiss Ernő utolsó szavai.

Egész emberek vagyunk?rajzok 040

Ahol mindig reggel van | Where always morning

_DSC3671_2

20091005

TrúMinionok #13: Álmodozás

Club Root | Gyökérzet

_DSC1136 copy 2_0002_Layer 2_DSC1136 copy 2_0001_Layer 3 Untitled-2

Az inspirációt az alábbi zene adta, illetve a neve. Google különböző érdekes alakú gyökereket dobot ki rá. Például ezt is itt ni:club-root Tudni kell, hogy ez egy lebegő gumós gyökérzet. Békésen imbolyog a mezők, erdők és városok fölött, abszolút zavartalanul.

A három kép a három készítési fázis. Első körben volt egy ceruzarajz, arról nincs sajnos szkenn. Utána kihúztam a vonalakat tustollal, majd lavírozott – vizezett – tussal festettem rá tónusokat. Ezután jött következett a Photoshop utómunka. Így kell látomásokat rajzolni.

20091003

Napi rajz, Nosferatu

rajzok-036 rajzok-036_rajz
Arnold barátomnak szeretettel!

Cím nélkül | Untitled

- …és abba a lehetőségbe még nem gondolt bele, hogy csak azért kérdezi az embereket a problémáikról, hogy a sajátjaival ne kelljen foglalkoznia?
- Nem, erre nem gondoltam még.
- És arra, hogy azok a dolgok amiktől retteg, azok csupán képzetek? Valójában semmi baja nincs…
- Látom nem egészen érti. Én pontosan tudom, hogy a képzeteimben élek. Azok vezetik a kezemet.
- Nem gondolja, hogy ez esetleg egy rossz megközelítés? Talán más is tudná vezetni a kezét…
- Az nem lenne olyan izgalmas.
- Úgy gondolja ez az? Miért?
- Tudja ez olyan mint pengeélen táncolni. Nem veszélytelen dolog képzeteknek, képzetekben élni. Ez teszi érdekessé.
- Ugye tudja, hogy most is egy képzetről beszél…
- Igen tudom. És ön tudja, mennyit fogok ezért az óráért fizetni? _DSC1855Tudjátok a világ sokkal betegebb annál mint ahogy azt mi elképzeljük. Tudjátok a világ kevésbé beteg, mint ahogy azt mi gondoljuk. Tudjátok a világ néha kevésbé beteg, néha meg sokkal betegebb annál mint ahogy azt elképzeljük vagy gondoljuk.

20091001

Szép… | Beautiful…

rajzok 035 rajzok 035_rajzIdézet egy, a távoli jövőben megjelenő művészettörténeti kiadványból:

"Az eredeti kép holléte rejtély, az utókornak csak a már módosított, tovább festett, digitális verzió maradt meg. Az is csupán nyomtatványként, a forrásfájl ugyanis szintén az enyészeté lett.
A kép témáját tekintve a maga nevében egyedi. Talán az egyetlen fennmarad munkája az alkotónak, ami optimistának, pozitív hangvételűnek nevezhető. Hermann János művészettörténész, Krizbai-szakértő véleménye szerint valószínűleg kényszer alatt készülhetett. “Kizártnak tartom, hogy a művész önszántából készítette ezt a képet.“nyilatkozta egy interjúban.
A stílus mindazonáltal kibontakozni látszik, megjelennek a képben azok a jegyek amik később is jellemezték Krizbai első, úgynevezett Grafikus korszakát.”

TrúMinionok #12: Közhangulat

Web

Tyler Straub

Kaptok tőlem olyan zenét, hogy ihaj csuhaj!