20090406

Flickr


Csináltam ilyen Flickr accountot. Ilyeneket azért csinálok, mert görcsösen meg akarom osztani a világgal a fotóim. Minden mondjuk félévben találok magamnak egy fotó megosztó oldalt erre a célra. A Fotózz.hu-val kezdtem, aztán azóta lett Design21-em, Inda Fotó-m, Fotó Világ-om, Blogom és hát körülbelül ennyi. Most lett Flickr-m is. Az érdekesség, hogy az összeset megunom egy idő után. Jó a blogot nem, de a többit biztosan. Ez azért van, mert rájövök, hogy értelmetlenül teszem fel a fotóim olyan helyre, ahol csak belesimulnak a Köz-be. A blog ezért király, mert itt csak én teszek ki fotót. Miért lett mégkis Flckr-m?

Ma nem a vekker ébresztett. Nehezen aludtam el, forgolódva és reggel, az egyik álmatlan forgástól pattant ki a szemem. Aranyszín napsugár ömlött be az ablakomon. Betöltötte az egész szobát mint valami jelenés. A macska ücsörgött az ablakpárkányon, bámult ki a fénybe míg porszemek táncoltak könnyedén a levegőben. A cica hívásomra dorombolva az ágyamon termett, és bár azonnal kiszúrta magának a kávémat, még idejében elhappoltam előle. A gépem, úgymond pöccre indult, köszönhetően a Win7 csodálatosan működő sleep módjának, így megéltem azt, hogy fél kortynyi idő alatt felállt a rendszer. E-mail- és hírbörze. Egy darabig ücsörögtem a gép előtt, molyolva mindenféle fölösleges dologgal, aztán annak biztos tudata fogott el, hogy szükségem van egy Flckr accountra. Ekkor még egy alsónadrágon meg egy zoknin kívül semmit se sikerült felvenni, de most éreztem idén először, hogy nem fázom ebben a kosztümben. Nem reszketek végre úgy mint a hetvenes- és nyolcvanasévek legendás, máig emlegetett orosz szociofilmjeinek sápad főszereplői.

Délután folyt. köv.!

20090404

Az első éjszaka | The first night

- Csak a vége ne lett volna olyan...na mindegy...nincs rózsa tövis nélkül. Amúgy megtaláltam a választ a kérdésedre - motyogja Domi az ágyában fekve.
- Melyikre?
- Pontosan tudom, hogy én ki vagyok.
- Igen?
- Igen. Megölelsz?
- Persze
Odaszökkenek az ágyhoz és átölelem - felidézek egy idővel nem mérhető távolba vesző éjszakát.
- Őrültek vagyunk Domi. Őrültek...
- Pont mind a többi.

Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket,
szomorú, de fél az, aki szeret,
zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret.

Kérlelhetetlenül beköszöntött a Nyár, a Tavaszt épp csak kipipálva. "Minek az" mondta és félrelökte a telet, az öregséget és a szürke, fénytelen napokat.

20090401

Öröklét | Immortality

Nem vagyok hiteles alak. Megígértem hogy nem biztos hogy lesz poszt aztán mégis. Borzasztó :) Nem?