20090331

Üzenet a jövőbe | Message to the future

himynameismine üzenete:
hello

|(
rizbo üzenete:

hali

himynameismine üzenete:

te mit írnál a jövöbeli énednek?

|(
rizbo üzenete:

Oké...szar amit csinálsz?...jusson eszedbe, hogy honnan indultál...és gondold végig még egyszer hol tartasz most. Egyezik e az álmaiddal, egyezik e a magaddal szembeni elvárásaiddal...hű vagy e önmagadhoz. Ha úgy érzed a dolgok rendben vannak, akkor most biztos van időd felhívni egy barátod és meginni vele egy sört. Ha nincs időd, vagy nincs kit felhívnod, esetleg nincs pénzed sörre, gondold végig még egyszer, hogy jó e ahogy most csinálod.
:P
na mit gondolsz?
:P

himynameismine üzenete:

ez nagyon jo
mindenki beleteszi h ne felejtsd el honnan jöttél
van egy oldal ahol belehet állítani a küldés dátumát az emailnek:D

20090330

Egy egyszerű napos délután... | A simple sunny afternoon...

...György uram és két újabb giga RAM társaságában, a meglévő kettő mellé- a Postáson, ahol áthelyeztek egy játszóteret.

20090329

654. bejegyzés | 654th post

Az emberélet egy viszonylag egyszerű képlettel leírható. Megszületsz a minden birtokosaként. Gyermek vagy, két kezedben az egész világot tartod, mint egy marék homokot. Aztán fokozatosan felnősz, tenyereid közül pedig egyre csak peregnek ki a homokszemek, szóval mások kezéből próbálod kikapkodni, de persze a folyamat megállíthatatlan, míg végül üres kézzel halsz meg. Ennyi.
Mindent elvesznek tőled. Először a cselekvés szabadságát, persze később visszaadják, de akkor már mindegy, elutasítod magadtól, mint egy engedelmes rabszolga. Egyébként is, minek szabadság olyannak, akinek elvették az idejét? Ellopják az egészséged, a bőröd simaságát, a szemeid csillogását és végül a lelked, míg nem leszel más mint üres váz. A kőkemény kritikák, elvárások, harcok és küzdelmek, szükségszerűségek, felelősségek...mind mind apránként bontanak el, akár a tenger a kontinensek szegélyét. Elönt a víz, megfulladsz és véget ér a történet.

Most kicsit bezár a bazár. Túl kommersz, túl krizbós, túl direkt...anyagtalan, értelmetlen. Elvesztette a gyermekiségét. Megették a kritikák és elvárások. A saját és mások értelmetlennél értelmetlenebb elvárásai. Szabadságra megy hát egy időre, és él egy kicsit ahogy régen, még akkor, mikor ezt létrehozta, addig amíg lesz újra mit mondani. Talán ez egy hét lesz. Talán több. Meglátjuk. Addig üdvözöljétek az áprilisi fejlécet.

20090326

Megcsinálták | They done it

Sikerült a lehetetlen. A Microsoft csinált egy működőképes operációs rendszert...itt a Windows 7

20090319

Jungle

Vízhangot ver fejemben Szentendre pince dzsungelének dobogása. Az underground állandó ütemes morajlása kíséri minden léptemet a hideg macskaköveken hazafelé sétálva. A falra függesztett fotók és festmények köztt villódzó fények, elúszva imbolygó testek deres emlékképei...szóval csak a szokásos.

Trú 09-03-18 #3: A kereten túl

20090317

Barátságos tüntetés | Friendly demonstration

- Figyelj, szerinted plexi pajzsuk van? Vagy várj, van az a másik anyag. Nem jut eszembe a neve. Basszus pedig tudtam...ja igen gyanta! Lehet, hogy gyantából van! - Hát akár lehet az is. Erősnek és könnyűnek kell lennie - mondja Arnold elgondolkodva - Szerintem gyanta - mondom odalépve az egyik marcona rohamrendőrhöz. Megkocogtatom sokat megélt, összekaristolt pajzsát - Gyantából készült a pajzsotok? - kérdezem kíváncsian. Nem kapok választ. Üresen néznek maguk elé, áthatolhatatlan ember-falat alkotva az Ó Utcában, elzárva a Bajcsy Zsilinszky utat. Végül annyiban maradunk, hogy majd utánanézünk.

Nemzeti színt tűzök a mellkasom bal oldalára, pedig akárhogy nézzük a szív inkább középen van, de efölött átsiklik a nemzeti érzelem a világon mindenhol. Baloldalon van a szív, a jobbosoknak is, nemhogy a középen lévőknek, így tartja a folklór.
Apró trikolor szalagot kötök a fényképezőm szíjára és a táskámra is, biztos, ami biztos. Végső soron a fényképező a második szívem. Anyámék egyébként inkább a rendőröktől féltenek, nem a jobbosoktól. Én a magam részéről attól tartok, a buli közepén lemerül az aksi, szóval a trikolor mellett két feltöltött akkumulátorral is készülök az ünnepre.
A jó tudósító információt gyűjt, én is ezt tettem. Megtudtam, hogy sokan elmennek Pestről az ünnepek előtt. "Félnek" mondják. Vidékre menekülnek inkább, szülőkhöz, nagyszülőkhöz. Na ja, Szentendrére meg Pomázra például. Marhára vidék, de tényleg. A pestieknek elég, hogy ne legyen Lánchíd meg A38 hajó és az máris falu, nem hogy szürke marha meg traktor! Az már a világ vége! Senkinek nem ajánlják, hogy kimenjen az utcára. Egy valaki mondta, hogy a fővárosban marad, mivel minden évben itt ünnepel, annyi a különbség, hogy most vett előre némi élelmet, hogy ne kelljen lemennie a boltba se. Közös nemzeti ünnep mi? Fél mindenki... hogy a picsába ne félnének? Hadi állapotokról pusmognak friss, ropogósan továbbküldött körlevelek, a sikátorok Jobbikosai, a terek rohamrendőrei és a pojácák a Parlamentben. Na de tulajdonképpen mit is ünneplünk? Mindegy majd erre még visszatérek.

Én annyira nem aggódtam. Pont elég sok trikolor volt rajtam, hogy a jobbosok ne bántsanak, meg egyébként is a Tisza cipő csak használ valamit, a rendőrök meg ... hát azok csak nem bántanak. Értitek, mégis csak szolgálnak és védenek. Polgár-e vagyok, vagy nem? Hát dehogynem. Na jó, volt egy kis aggodalom bennem, most már bevallom így utólag férfiasan, inkább a rendőrök miatt. Ilyen érzésekkel indultam útnak március 15-én dél körül, a megbeszélt tizenegy helyett, a szürke ég alatt, szemerkélő esőben. Mint a mosogató rongy...igen, pont olyan volt a Nemzet (egyik) Nagy Forradalmának napján az időjárás. Petőfiék tuti nem jártak ilyen szarul. Na és akkor pár szó arról, hogy tulajdonképpen mit ünneplünk, mert mindenről volt már szó, csak erről a tulajdonképpen majdnem, hogy lényegtelenségbe süllyed okról nem (időközben itt volt fater, és lefikázta a minionokat).
A dolog úgy nézett ki, hogy az idő tájt, mikor ezek a sztorik történtek, kis országunk a Habsburg Birodalom része volt, részleges jogi önállósággal, ami messze nem elégítette ki a kor okosainak szabadság-vágyát.
1847. novemberében Rendi országgyűlést hívtak össze dicső nemeseink, olyan sztár figurákkal, mint Kossuth meg Széchenyi, Deák, Batthyány - akinek a nevét azóta se gyakran képesek rendesen leírni - Eötvös meg Szemere. Egyetemek, közterek és politikai programok őrzik nevüket azóta is.
Nem is Magyarok lettek volna, ha nem úgy akarták volna kihúzni az országot az elmaradottságból, hogy két pártra, a Konzervatív pártra és a az Ellenzéki körre szakadnak. Az előbbi az Udvarral – mármint a Habsburgokéval – együttműködve, egy lassú, megfontolt fejlesztési programot gondolt ki, Széchenyi "Hídember" Istvánnal az élen. Az Ellenzéki kör értelemszerűen az ellenkezőjét, az azonnali leszakadást akarta a Birodalomtól, egy önálló Magyarországot. Az ő színeikben Kossuth volt a frontember. Aztán kitört a párizsi forradalom 1848. február 22-én, ami megzavarta a kialakult patthelyzetet a frakciók között.
Március 3-án Kossuth beszédet mondott Pozsonyban, ahol megfogalmazta a későbbi szabadságharc követeléseinek egy részét: jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, felelős magyar kormányt és népképviseleti parlamentet akart
. Lássuk be, ez elég messze van az ominózus "A Fradi kerüljön vissza az NB 1-be" javaslattól. Aztán egyszer csak március 15-én kitört a forradalom Pest-Budán, Petőfistül, Nemzetidalostul, Tizenkétpontostul, Pilvaxostul mindenestül a Márciusi Ifjak vezetésével.
A legenda innentől ismert, ha máshonnan nem, legalább a végigunt március 15-i ünnepségekről, vagy a hasonlóképp végigunt töri órákról. Itt megjegyezném, hogy ez a Novusos törikre nem igaz!
A következmények sajnos messze nem lettek olyanok, mint ahogy azt az ember várná egy ilyen sikertörténet után. Bár lett egy Felelős Magyar Kormány, meg kikiáltották a Sajtószabadságot is, előadták a Bánk Bánt a Nemzetiben, mégis keserű szájízzel tölti el a magyart, hogy Petőfi nem élte túl az eseményeket és 1849. augusztus 13-án letettük a fegyvert egy tönkrevert szabadságharc után. Ez a mi formánk, de mégis, mélyen tiszteljük ezeket az egykor élt hősöket, mert - ha tetszik ha nem – megmutatták, hogy igenis lehet szabadságharcot csinálni és van erő a Nemzetben, ha netalántán képes együtt harcolni egy közös célért. Ez fajult „szalonnasütésig” a rendőrkordon tövében.
Szóval ott tartottam, hogy szemerkélő esőben, mosogatórongy szerű időben érkeztem Elkúrtuk City-be. Az Margit-híd ízlésesen feldíszítve nemzetiszín lobogókkal, épp csak annyi furcsaság van, hogy a Combino-k helyett a régi villamosok jártak. Így utólag szerintem tartottak a rongálásoktól, és jobbnak látták biztonságba helyezni a város üdvöskéit. Féltették ezeket a szép új villamosokat az agresszív kopaszokból álló szélsőjobbtól. Na mindegy, szóval álltunk az esőben Arnolddal. Elhatároztuk, hogy a Jobbik rendezvényre megyünk, mert a többit, hála nekem, lekéstük, pedig lett volna miről írni. A polgármester hosszú idő óta először végig mondta a beszédét, igaz, ennyire mesze a közönségtől még sose volt a pódium. Az indexből megtudtam, hogy még az almákat is elvették a gyerekektől, akik szüleikkel a beszédre látogattak. Értem én, hogy meg akarták óvni a polgármestert a kéretlen étel alamizsnától (tojások, almák, narancsok), de azért ez mégis csak túlzás. Na mindegy, ezt a hírekben olvastam, nem első kézből kapott az infó.
Az Oktogonnál szálltunk le a villamosról, ahol megtaláltuk, akiket kerestünk. A Magyarokat! Gyalogszerrel sétáltunk a Gödörig, a Deák térre, ahol egy kisebb tömegbe botlottunk, nagy zászlókkal. Ahhoz képest, hogy milyen rendőri jelenlét volt, az ekkor jelenlevők nevetségesen kevesen voltak. Nem tűntek azoknak a szélsőjobbosoknak, akiktől félni kéne. Mármint volt zászló meg minden, meg azért mondogatták, hogy Gyurcsány takarodj, de inkább sok morcos és/vagy megkeseredett ember volt ott kinn. Aztán voltak családok, akik zászlót lobogtattak és a később befutó gárdisták se tűntek azoknak az ördögöknek, akiknek eddig elképzeltem őket. Jó persze, félelmetes az uniformisuk, a szabályos megjelenésük, de messze nem annyira, mint például az egész rendezvényt átölelő rendőr-sorfal. A legagresszívebb cselekedet a jobbosok részéről egy öreg hölgy képében érkezett, aki leszidott, mert csináltam róla egy fotót. "Kinek fotózol?!" rikácsolta, én meg mosolyogva mentegettem magam, hogy csak a Szent Korona Rádiónak, ami mint tudjuk nyilvánvalóan nem igaz, de ezt a választ tanácsolták gond estére. "Mindig van mint mondanotok, mi?" - hőbörgött, de több atrocitás nem ért a rettegett jobboldaltól. Persze nem állítom, hogy nem volt ott egy két nehézsúlyúnak tűnő úriember, de ők is inkább nevetve, izmosan pusziszkodva alkották a magyarországi gonosz tengelyét. Mondjuk nem nagyon mertem volna ellentmondani nekik, de ez egy másik kérdés.
A rendőrök részéről a kapcsolat egy tolakodó ordítással kezdődött, hogy takarodjunk le az útról, mert piros a lámpa. Tényleg az volt, elnézést kértünk, „Nem vettük észre, bocsánat” mondtuk neki, mert tényleg és eleget tettünk a kérésnek, mire megjelent egy másik rendőr, és ezúttal nyomatékosabban, már-már lökdösődve-kiabálva zavart minket a járdáról még beljebb a járdára. Hát így. Ez volt az első alkalom, hogy rendőrt beszélni hallottunk csőcselékkel. Ezen kívül egy esetben történt meg ez a csoda, kicsit később.

Körülbelül 3 órát töltöttünk az esőben, a Jobbik rendezvényen. Ezalatt az idő alatt beszélt a Magyarok Világszövetségének elnöke, meg a Vana Gábor, meg az a csaj is aki az Európai Parlamentbe akar kerülni. Ezzel a világon semmi baj nincs, hacsak nem annyi hogy egy árva szót se hallottam arról, hogy miért is van itt ennyi ember, meg mit ünneplünk, meg egyáltalán. Volt szó IMF-hitelről, annak a vissza nem fizetéséről. Meg Vana Gábor mesélt arról, hogy Magyarország nem a most hatalmon lévő kisebbségé, de mint mondta, nem is mindenkié, hanem a magyaroké. Na most ezen a mondaton lehet sokat vitatkozni, hogy akkor tulajdonképpen hogy is van ez, de fölösleges ilyen vitába bonyolódni. Summa summarum szinte teljesen értelmetlen volt az egész, úgy ahogy van. A magyar nemzeti egység és a 48-as szabadságharc ünnepén mindenről volt szó csak a magyar nemzeti egységről és a 48-as szabadságharcról nem.

Egyébként a közhangulat az „kemény” beszédek mellett messze nem volt agresszív. Inkább egy május elsejei majálishoz hasonlított, árpád sávos zászlóval, napsütés nélkül. Hétvégi program az egész családnak.

Aztán beesteledett. Előjöttek a jól ismert TV-felvételek színei. A hangyaszerűen nyüzsgő, mostanra feszült rendőrökkel, előkészített vízágyúkkal, lepedővel rejtegetett katyusákkal. Amin nagyon nevettem, az az volt, hogy a zúgolódva lődörgő tömeg – mert most látszott, hogy gyarapodott délután óta, nem tudott hazamenni, mert egyszerűen nem engedtek tovább senkit a rendőrök a Bajcsy Zsilinszky úton. Az ember-anyag kordon mozdíthatatlannak tűnt. Agresszorok alig akadtak. Egy két ember kiabált csúnyákat, egy-egy „mocskos zsidók” ordítás színesítette az egyébként a hazajutni akarók morcos kórusát. Fél óra alatt aztán a tömeg megszokta a rendőröket, és egy egész kellemes, ácsorgós állapot alakult ki. Néha ugyan egy-egy métert előre masíroztak a szerv emberei, de olyankor mosolyogva és többnyire kinevetve a hatalmat arrébb sétáltunk. Valaki hozzávágott egy százast egy rendőr sisakjához, hogy az vegyen magának kokárdát, mert a rendőrök nagy része azt nem hordott. Egyedül egy szakasz mellét díszítette a trikolor, egyébként egy feketébe öltözött massza volt az egész. Olyan egy óra telhetett el, mire nagyjából leszorították az embereket a széles útról, be egészen a sikátorokba és kisebb utcákba. Mi az Ó utcában foglaltuk el állásainkat, több hírességgel egyetemben. Volt aki fotózkodott a kordon előtt, mi Arnolddal a pajzs anyagát próbáltuk megtudni egy szervtől, sikertelenül. Azt éreztem, hogy ugyanannyira unják már ezt az egészet a rendőrök is, és talán csak a marcona, újra és újra előtűnő, gázsprés vezér miatt nem hagyják az egészet a francba. Egy arcra hozzám hasonló, szemüveges rendőr elmotyogta, hogy nem beszélhetnek velünk, így hát mi beszéltünk hozzájuk, de nem volt semmi komoly sértés. Egy pár öreg próbálta őket a szabadságharc oldalára állítani, de aztán egy gyors igazoltatás az ő lelkesedésüket is letörte.
Arra jutottunk, hogy a következő tüntetésre jobban fel kell készülni, hordozható székekkel meg szendvicsekkel. Szalonnát is süthettünk volna, az se zavart volna sok vizet. Páran cigivel kínálták a hivatásból masszívan ácsorgó jardot. Volt egy srác, akinek a haverja valahogy a kordon mögé került. Átmehetek? - kérdezte, de a rohamsisak a fejét rázta. Jó akkor átjöhet? – de ugyanaz a válasz. Akkor beszélhetünk? Erre nem kapott feleletet, szóval végül a rendőr sorfal két oldalán beszélgettek egy darabig, hogy merre kerüljenek, és hogy hol találkozzanak 5 perc múlva.
Apránként elszállingóztak az emberek, mi is ezt tettük. Mintha csak moziban lettem volna. A film időben kezdődött, én csúsztam le a kezdésről. „De ez tökjó, hogy lehet számítani a tüntetésre. Lehet tudni, hogy vége lesz, és mindenki megy haza a meleg ágyába” mondom Arnoldnak a konklúzióm. Legközelebb is jövök.
Hát ez volt 2009. március 15. Semmi sallang, semmi őrület, legalábbis ahol mi voltunk. Úgy tudom, később a képviselő jelölt csajt lefújták gázsprével, de a video azóta lekerült a you tube-ról.

Trú 09-03-17 #4: Cenzúra



Holnap... | Tomorrow...


Holnap jön a beszámoló Március 15-ről. Bírjátok ki! Nincs sok hátra! Aztán 18-án... nem mondom meg mi lesz akkor. Ünneplünk, vagy legalábbis én ünneplek. Ha valaki megírja, mit is, annak jár egy sör!

20090315

Mi mind őrültek vagyunk Szentendre falai között | We are all insane between the walls of Szentendre

- Mi mind őrültek vagyunk Marci...
- Miért ne lennénk őrültek?

**
Lassan folyik ki a sikátorból, a macskakövek között a sörszagú sárga lötty, aztán tovább megyünk kajtatva a városban új káosz után. El nem követett bűnök között lavírozunk könnyedén a tavasz első éjszakáján, telihold után két estével. Utcai filozófia gyűrűzik a sörök közé amíg a Kollega stoned -lesz. Félig teli kémények füstölnek megszürkült, alkohol szagú ajkaink között...
Hazaúton egyre csak az angol címet suttogom, egyre hangosabban. Miért ne lennénk őrültek, de tényleg? We are all insane between the walls of Szentendre. We are the new ones. We will rule this world, and many others... - és így rovább újra és újra.
Nyöszörög az éjszaka fáradtan, mint egy sokat harcolt öreg csataló...
Nyög a sör alatt a sokat látott, barnára pácolt bükk asztal. Felsír a lélek a kételyek és kérdések terheitől. Remeg a kezünk és ordít a bensőnk az őrülettől ami egy anyai, meleg öleléshez hasonlatosan veszi körül lényünket. Ez történik most, az éberség torz állapotában. Vajon vakargatná e fejét az Úr, ha megkérdeznénk, ez jó e?
**
- Képzeld el, hogy egy nyári éjszaka ez. A beton a nappali meleget sugározza még, forrong körülöttünk a langyos levegő. A nap épp csak lebukott a horizonton. Könnyed, puha a levegő...
- Akkor miért látszik a leheletem?

20090310

Tavasz | Spring

Távolodnak, egyre messzebb úsznak a sötét felhők...újra kék az ég...újra itt a Tavasz.

A Design unalmas | Design is boring

20090308

Utószó | Afterword

Egy A0-s habkarton lappal a hónom alatt, egy üveg sörrel a kezemben baktatok a kietlen 11-es út mellett. Mellettem Regős kollega sétál, az ő hóna alatt három A2-es plakát, amiket előzőleg villanypóznákról operáltunk le a Dunakorzón. Nála is sör van, egy kibontakozó virágról beszél, de persze ez csak egy metafora egy leendő kapcsolatra, amiért nagyon szurkolunk, mi mindannyian.
Egyébként az én A0-s plakátomon ugyan az a kép van mint az ő A2-s plakátjain. Villany Zene Szentendre 09-03-07, meg még szöveg, vágtamesterek meg mit tudom én. Ilyesmik. Szóval sétálunk, beszélgetünk, sörözgetünk míg az éjszaka lassan, elfolyva telik körülöttünk mozdulatlan. Nincs bennünk rossz érzés. Se bennem, se benne. Mindkettőnk válla könnyedén vonakodik, nincs rajtuk teher. Egy-egy befejezett történet, ami bár történik még, most épp nyugalmas, mint a kékségben úszó hófehér pára-pacák.
Sikeres volt a Villany Zene. Messze felül múlta a várakozásokat. Itt volt Melinda és helyrebillentette minden őrületem. Rend van. Nyugalom van. Villanásnyi harmónia, épp a Tavasz beköszönte előtt. Épp a Blog szülinapja előtt. Épp az eddigi el-nem-kezdett-le-nem-zárt történetek után, a legjobbkor. Semmi másra nincs szükségem csak erre. Csak Rá. Érzem, hogy csak Ő kell, senki más.
Coldplay zizeg. Minden munka kész van, minden probléma meg van oldva, minden a helyén van most. Minden oké. Minden rendben van. Nincs más hátra, nagy levegő, és előre tovább, ahogy eddig.

Nőnap | Woman's day


Boldog Nőnapot kívánok minden kedves nőnek! Kívánom, hogy nevessenek sokat ma, mikor őket ünnepeljük, és az év minden napján, még akkor is ha minket kacagnak ki, ha elfelejtjük a felköszöntésüket! :)