20080825

On the line again | Megint a Vonalon

Pestben nem csalódik az ember. Mindig ugyan az. A változatlanság maga. Ugyan olyan nyomasztó mint mindig. Sínen vagyok. Jó és rossz értelemben is egyaránt. Sínen, mert megvan a vizsgám, és sínen, mert kezdődik megint a robot, de most utoljára. Egy évet kell kibírnom.

20080820

MOL kútnál



Háttérzaj | Amibence noise

Érdekes a hazaérés, a csend után. Valahogy minden hang, ami akkor rezegteti meg a dobhártyám mikor a házba lépek, megtelik egy sajátos erővel. Azok a hangok, amiket mindig, folyamatosan hallunk, előlépnek a háttérből és megmutatják magukat. A hűtőszekrény ventillátorának állandó mozgása. A bekapcsolva hagyott TV zsizsegése. A kattanás, mikor a lámpakörte leáll. A mélyhűtő halk puffanása. A hang, ahogy a szedőkanállal fagyit teszek a tálba, majd ahogy ugyan ez a kanál bugyborékolva süllyed el a vízben. A finom, hideg érintés alig hallható nesze, ahogy a fagyi végigcsúszik a kehely belsején. A számítógép hangjai, az USB-s ventillátor pörgése, a szkenner hangja, a billentyűk kopogása....
Mind olyan hang ami állandóan jelen van, ezért hallhatatlan. A háttérzaj. De mikor nincs más zaj, ilyenkor éjjel, mikor mindenki alszik, a hangok felfedik magukat. A pisszenések ereje pedig megrendítő. Letaglóz még a mikrohullámú sütő pittyegése is. Olyan zörejek, amik minden nap körülvesznek, és mégse hallod őket. Csak mikor minden elnémul és kegyetlen csendbe burkolódzik.

20080819

Tudás | Knowlage

Ezt ma tanultam. Egész nemrossz ugye? Adobe Illustrator, és nem filter.

20080818

Teszt | Test

Ez egy kísérleti bejegyzés. Elkezdtem ilyen izét használni, külső blogíró porgramot, valami Raven és kíváncsi vagyok, hogy működik. A gondok ott kezdődnek, hogy nincs helyesírás ellenőrző, szóval a Word-el kell vacakolni. Fekete pont. Cserébe viszont elég egyszerűen használható, és kellemesebb írni bele mint Firefoxba. Na most beteszek egy képet. Végül is az itt a legfontosabb nem? Ja igen, és szebben, egyszerűbben formázható a szöveg! Pirospont. Viszont a Wordből kopizás nem működik rendesen, elrontja a betűméretet. Fekete megint.
Remek, a képek egyszerűbben pakolódnak fel sokkal, ez eddig jó. Még egy piros pont! Most jön a varázslatos "most ugrik a majom"! Megnyomom az upload gombot és lehunyt szemmel várom mi lesz.

Bazz mekkorában teszi fel a képet :O Aztamindenit ez mondjuk nagyon jó, illetve nekem tetszik de nekem pofátlanul nagy monitorom van. Szerintetek működik ez így? Szóval jó, hogy ilyen nagy egy-egy kép vagy sem? Eddíg is ekkorák voltak, csak ha rákattintottál kijött nagyban, de így alapból nagyban...nem is tudom. Nem tudom eldönteni, szal valaki írja nekem ide a frankót! Mert most megnéztem, lehet ugyan úgy, kicsiben is feltölteni, sőt egy raklapnyi méret van, ami elég praktikus!


Na tárgytalan. Volt akinek nem nyitotta meg szóval marad a régi jól bevált módszer:)



20080816

Csinálni kell... | Have to do it...

- Csinálni kell. Tudod? Csinálni kell állandóan - mondta egy művész, egy tényleg-művész, szinte pont ugyan azokkal a hangsúlyokkal mint ahogy a többi tényleg-művész is mondta, válaszul arra a kérdésre, hogy hogyan lesz az emberből tényleg-művész. Hát így. Csinálni kell. Ez azért eléggé vacak válasz nem? Csinálni kell, de mit? Mert hát valami olyasmi válaszra vártam, hogy "Menjél’ fel Dömörkapura, egy évre egy sátorral és meditáljál’, hogy megértsd a természet nagy kozmikusságát" vagy, hogy "Veresd szét magad drogosokkal, hogy átéld milyen a bukás". Tudjátok valami fellengzőset, valami elsőre butának tűnő célt, ami később értelmet nyer, és ha elértem - visszajöttem a meditálásból, vagy az intenzívről - akkor másnap reggel már úgy kelhetek fel, hogy a névjegyre odavéshetem, hogy képzőművész. Valami határvonal, hogy eddig nem, de innentől igen. Annyit hallottam, hogy mi művészet és mi nem az, hogy gondoltam ennek kell hogy legyen valami határa, hogy akkor innentől biza művészetet csinálok mint tényleg-művész. De képzeljétek el, hogy delejesen, párás szemmel felteszem a kérdést az arra illetékesnek, hogy akkor mi a határ, és kapok egy ilyet, hogy csinálni kell.

Hát szuper. Azért így nehéz nekivágni a művésszé válásnak, hogy csináljad’. Mit?hogyan? Vagy ennek mi a szabálya? Oly mód elkeseredtem ezen, hogy elhatároztam hogy én nem leszek művész. Úgyse lehetek. Nem értem a dolgot, bánatomban rajzolni kezdtem meg blogot vezetni, írni meg ilyenek, és mikor jöttek ezekkel az olcsó dumákkal, hogy "Bocsi de te valami művészlélek vagy?" akkor jött a feszengés, hogy hát tulajdonképpen nem, mert ez egy annál bonyolultabb dolog, hogy letudjuk ennyivel. Nem, én csak rajzolok, és az önmagában nem művészet, szóval nem vagyok művészt, oszt' csókolom. Ennyiben is maradtunk.

Aztán egyik nap nagyon jó embernek tettem fel a kérdést. Mármint a mi a művészet? Művész vagyok e? Kérdés párost. Melinda volt a szerencsés, aki először adott egy választ, amit akkor se értettem, de utólag kiderült hogy közelebb vitt a megoldáshoz. Az a művészet amit te csinálsz. – mondta ő, megmosolyogva a hülye kérdéseimet, de csak olyan kedvesen, mint szokta. Ennyi. Hizlalta a májam rendesen, de előrébb nem vitt, mert hát azért ez nem egészen így van ugye, mondtam akkor, de a válasz attól még ügyesen bemászott a tudatalattimba. Mint egy trójai.



Telt múlt az idő, jött a Menyhárt Tamás interjú az indexen, arról hogy mi a művészet, ő is ilyeneket mondott hogy már csak az lesz amíg él. Meg gáz az erőlködés, hogy a művész megtalálja magát, és akkor ahhoz ragaszkodik, meg ilyesmik, és jókat nevettünk rajta, hogy ez milyen hülye, milyen lazán mondja, hogy ő „mindent tud a művészetről bazmeg”, de érdekes módon minél többet gondolkodtam a hülyeségein, annál kevésbé tűntek annak., legalábbis egy részük. Mert hát mit is mond a Menyhárt, mikor nem a magánéletéről fröcsög? Csinálj dolgokat, őszintén, vállald önmagad, öntsd képbe vagy szövegbe vagy tökmindegy, és akkor az a te művészeted, ami állandóan változik veled együtt, és ezért baromság a ragaszkodás egy formához, mert úgy a művészeteddel együtt te sem fejlődsz. Önmegújítás meg korszakok. Ilyenek. Szépen bekerült a "Amit Te csinálsz." mellé. Így már nem is volt annyira ködös baromság a "Csinálni kell" szöveg.

Csinálni kell bizony, rajzolni kell, meg írni, meg ha ahhoz van kedved akkor blogolni, és hinni kell benne hogy amit csinálsz az rendben van. Csinálni kell állandóan, nem tragédia, ha nem jön össze elsőre, meg másodikra, csak csináld. Aztán egyszer csak észreveszed, hogy Művészúr-kén hivatkoznak rád, és lesznek páran akiken érződik a munkád hatása -az estemben szuper jó blogok jöttek olyasmi formában mint ez. Meg így hatsz a környezetedre.

Szóval ez valahogy így működik. Csinálod, és egyszer csak művészetnek hívják. Nincs nagy meditáció meg összeverés, hanem egyszer csak kialakul az, ami te vagy, és kialakul, az hogy mi a te művészeted. Ennyi. Csinálni kell. Kész. Ennél jobb tanács nincs. Tudatosabb leszel egy idő után, megkapod a kötelező pofonok mellett az elismeréseket, és az egész valahogy összeáll egy egésszé ami a te életműved. Mert végülis az, apránként építgeted, az első műved az a kis vacak amit zsírkrétával a falra rajzoltál, és az utolsó meg valószínűleg nagyon fog rá hasonlítani. Azt ismeritek, hogy a művészek azért tanulnak meg rajzolni, hogy aztán elfelejtsenek? Barcsay mondott valami ilyesmit. Na de alszom már csak ezt ide kellett fröcsögni. Köszönöm Figyinek hogy elmondhattam neki és magamnak. Jó volt ma fogócskázni :)

20080815

Nihili

Be vagyok "baszcsizva" mondja a kulturált plázabiccs, és én máris unom. Aztán egy exsittessel beszélünk, hogy mit jelentenek a tetkói, de ő csak a Gyönyögyösiekről beszél részegen meg pontokról, 5 -ről amik az ujjperceken vannak. Ilyenek. Meg sok sör. Nihilizmusról is trécselünk ám. Nézz utána wikipédián mi az. Aztán másnap reggel nincs semmi baj, mert mindent lehet csak okosan.

20080813

Ömlesztve | In bulk

Kikísértem. Aztán le a Metróba, az Szürke város Alvilága, igaz nem Hádész az uralkodó, csupán a kék szín ami stimmel. Tudjátok a Herkulesben kék volt a Hádész. Na mindegy szóval a kék szín stimmel. Kék az imádkozó néni és kék a kalauz. Valahogy a kettő összecseng. Tudtátok hogy a Metróban a hajléktalanok dolgoznak mint kaller?
Táskában ültem a biztonsági vonal után, a síneken, Pomázon, míg lassan befordult a szerelvény ami hazavisz. Fényképeztem, csukott szemmel felnézem az égre egy pillanatra, majd visszamásztam a vonal mögé. Olyan konvencionális, olyan biztonságos volt a vonal mögött. Az ég kezdett cinikus lenni. Szentendrén találkoztam Esernyő Úrral.
Szentendrei égbolt. Egykedvűen mosolyog ránk. Cinikusan, kéken, gyönyörűen.

*eltelt egy nap*

Lyukas cipő, a főben hever, gazdájának barátja nyaral. Nézzük egy darabig a fűben fekvő cipőt, könnyű vicceket sütögetve, nem nyárson, és a levegő se forró. Csak a kék ég mosolyog rám még mindig. Cinikusan. Korába megyünk anyuval, amint C-vel kéne írni, de minek? Így is értitek.
Este folytatjuk a viccek méla sütögetését, míg lassan beborul a cinikus kék égbolt, hogy aztán feketévé váljon mint a gyász zászló. Feketévé mint egy koporsó, vagy mint egy későn behúzott fék nyoma. Feketévé. Gyászossá, de megmaradva cinkusnak. "És?" mondja nekem valaki.

*eltelt egy nap*

A rajz amit nem én találtam ki, hanem mesélték nekem. Az érzés. Egy csomó vívódás hogy feltegyem e vagy sem. Meg gondolkodás az "És?" -en. Meg egy csomó mindenen. Megrázott ez a baleset. Megráztak az emberek. Nem mondom meg, hogy melyik jobban.
Valaki, valahonnan mászik valahova, valamikor, valamiért. Ti értitek? Én nem.

*eltelt egy nap*

Ma új telefont kaptam, meg Headset-et. Most már aztán tényleg magamban fogok beszélni, csak nem sugdosva mint eddig hanem fennhangon. Vicces lesz. Komolynak érzem magam tőle, pedig hogy idézzek, egy időben megnéztek ha magadban beszéltél, mára státusszimbólummá vált.

20080810

Nehéz | Hard

A metrón a vállamra hajtja a fejét, mikor a Keletiből zötyögünk Batthyány tér felé, ahonnan majd HÉV-el megyünk tovább Pomázra, ahol majd egy kedves kis lakás vár minket, 10 percnyire az állomástól. Ezúton is köszönet Figyinek, amiért ezt lehetővé tette egyhetes Ozorai önmegkeresése alkalmából.
**
Szentendre, végállomás következik, mondja a HÉV-es hang, én pedig odasúgom neki "Hallod? Szentendre!". Mondja, hogy hallja és mosolyog. Pár perccel kéz a kézben állunk a Vajda múzeum udvarán, verseket hallgatunk, történeteket Vajdáról, ilyesmi. Később pizzázás, majd visszabújás az ideiglenesen közös otthonunkba.
**
Fekszünk a kanapén, nem tudom mennyi idő telt el mióta hazajöttünk. Nem tudom nyomonkövetni az időt. Mellette úgy repül el mintha nem is létezne az elmúlás. Vele jó. Mindenhogy máshogy rossz.
**
Elevenkert, koncertek, hungarocel medvék, mittudomén. És Ő. Illetve Mi. Végre nem én, hanem Mi. Ő és én. Mi ketten együtt. Fotózom néha, egy-egy kép a kertről meg a koncertekről, de közben csak Rá tudok gondolni. Tudom hogy ott ül mögöttem és nézi ahogy "dolgozom". Aztán pizzázunk, utána pedig lógatjuk még a lábunkat a felhők között.
**
Az utolsó előtti esténk. Pizzát teszünk a Templomdombon. Ez Szentendre, mondom neki, mert lenn közben opera van, és egyébként is koncertről jövünk. Olyan gyönyörű az arca ilyenkor, sötétben is. Édes a hangja, a nevetése, az érintése, a közelsége. Nem kell más csak ő
**
Az utolsó este fontos dolgokat veszünk mielőtt bezárna a Plus. Aztán együtt vagyunk, együtt alszunk, kipihenjük az álmainkat amik valóra váltak végre.
**
Nem az a nehéz mikor kinézzük a vonatot, és nem nehéz az út a pályaudvarra. Nem nehéz oda adni az utolsó csókot mielőtt elmegy, és nem nehéz bohóckodni egy kicsit a vonat előtt. Nem nehéz annyira a - nevetéstől - könnyes szemébe nézni, ami így is gyönyörű, és nem nehéz a hazaút se. Akkor török össze mikor beérek a házba és nem hallom a csicsergő hangját. Mikor festeni kezdek, és nem érzem a tekintetét. Mikor valamit a gépen ügyködöm és nem öleli át a derekam. Az a nehéz, hogy nincs velem. Pokoli nehéz.

De nemsokára újra együtt...minden rendben lesz.

20080809

A csók | The kiss


Szeretem hogy itt ül mellettem, hogy velem van, és a hasam símogatja míg én ajándékot rajzolok neki :) Olyan szépeket súg nekem :)

20080806

Felhők közül jelentés | Report from the clouds

Na úgy fest hogy nem lesz blog pár napig. Melindával vagyok, elbújtam mindenki elől, de azért néha majd kijövünk a felhők közül, és akkor láttok majd minket kéz a kézben sátálni szentendrén :) Innen fentről amúgy szépen látszik Szentendre. Alant a Figyi blogról származó képet láttok.

20080804

Pár kép | Some pictures

Na jó itt van pár kép.





Majd | Sometimes

Oké tudom hogy kellene már a sok kép, monták páran de még nem volt rá időm és szerencsére úgy fest hogy még egy hétig nem is lesz. Elbújunk egy kicsit a világ elől megint Melindával :). Addig is a művészeti magasságokba emelt reklámszemét!
A fölső kép egy Lengyel kortárs művészeti galéria fala, amiből az új fejléc is lett, az alsó pedig egy olyan oldal, amit pixelenként adtak el. Minden pixel 1 dollár. A srác 1 millió dollárral lett gazdagabb, mire betelt az oldal. link

Üdvözlünk itthon | Welcome back

Hazaérkeztem. Itthon vagyok végre.