20080630

Kisvárosi élet I Small city life

Egy időben nem értettem, miért járnak le tömegek a Városba. Mi van ott, ami olyan vicces esténként. Ugyan azok a kocsmák, ugyan az a társaság, semmi nem történik, és mégis, lenn vannak majd' minden este. Szombaton mozdulni sem lehet az emberektől, mindenhol sörös és boros üvegek, zaj, trükköző motorosok. Minden este ugyan az.
Mi vonz le mindenkit? A társaság is állandó, nincsenek új arcok, olyan mint egy hosszú film, amit reklámblokként szakítanak meg a nappalok. A szentendrei éjszaki élet konstans, változatlan valami. De akkor én például miért vagyok lenn mostanában, szinte minden este?
Aztán ma azt hiszem rájöttem mi a lényeg. Talán pont a tegnapi/mai bejegyzés adja meg a választ. Az elenyészően kevés újdonság, vagy azok a fölösleges drámák, amik a nyakunkba szakadnak a városban...az az unalom amit ott élünk meg, együtt, még mindig jobb mint a teljes változatlanság otthon. Ingerekre szomjazik mindenki. Egy kis eseményre, és már az is elég, ha egy ismerős nagyon részeg, csak legyen már valami.

A képeket amúgy indirekt csináltam, nem néztem a gépbe, és nem is nagyon foglalkoztam a beállításokkal. Ilyenek lettek, és kész. Na ez ma egy teljesen értelmetlen bejegyzés volt. Azt hiszem kezdem megunni a blogom, meg annak a vezetését.

20080629

Semmit tevés | Do nothing

Fekszem a kanapén és nézem ahogy a hasamon lassú ütemre fel-le mozog a kávés bögre, amiben mostanra már bőven hűvös a tejjel karamell színűre színezett ital. Tévébe bámulok, egy kalapos arról beszél hogy vissza akar menni a vadonba, mellettem a laptop duruzsol. Mikor az illatosító műanyag-virágszirom illatot fecskendez a levegőbe, megzizeg a tévé képernyő. Harapok a párás levegőtől megpuhult kekszből.
- Írnom kéne. - mondom a mellettem takarók közt heverő húgomnak
- Hát akkor írj. - válaszol egy röpke másodpercet nekem szentelve az életéből. Aztán újra kopognak a billentyűk az apró ujjak alatt, ahogy a szerelmi élet egyesekké, és nullákká alakul, az érzelmek betűk formájában kelnek életre.
- Olyan régen írtam
Minden sort Neki akarok szentelni. Neki akarok írni, és megmutatni neki, elmesélni miért írom, elmondani mit ézek, előbújni vele a káoszból, kimenni a napra, sétálni, enni egy fagyit, folytatom gondolatban a mondatot.
Erre már nem válaszol. Közben a Krokodil kabátba öltözött férfi parfümöket próbálgat és kicsavarja egy megszeppen kígyó nyakát. Megint fúj az illatosító, a kép egy pillanatra megzizzen, de aztán akadálytalanul bámulhatom tovább a minket körülvevő káoszban. Terka hátradől, dühös-fájdalmas kifejezéssel néz rám amiért nem tudja kinyújtani a lábát. Morgok valamit és feltápászkodva átvonszolom magam a számítógéphez, ahol programot töltök le. Microsoft Office 2008 for Mac. Írni kezdek. Közben kinn tereget Anya, fentről leszűrődik a szörnyölés hangja. Várunk, telik az idő, méla egyhangúságban. A számláló lassan mozog a monitoron, ahogy egyre nagyobb rész töltődik le az Office csomagból. Minden soromat aláhúzza az angol nyelvűre hangolt Mac-es jegyzettömb. Kikapcsolom a jelzést. Mi történik velünk?
Franciául képregény olvasok, és egy szót se értek belőle, de a rajzok csodásak. Aztán Faithless-t töltök le, mert ahhoz van kedvem, és az idő csak múlik, és múlik, de semmi változátst nem érzek. Stay one more day. Majd talán visszajön a lelkesedésem. Szeretlek Melinda.
Sörnyölés hangja újra, de most én ölök. Diablo 2.
- Mit érünk el ezzel? Más így feltalál valamit, te meg... Megkérdezik, hogy mit csináltál az elmúlt három órában. Megöltem ezt, mondod majd, de semmi más. - mondja nevetgélve öcsém. Visszanevetek, de sajnos igaza van. Majd festek ma valamit. Úgy hiányzol kincsem.

20080627

3_Bejegyzés a Szerelmemnek | Post for my Love

Egy újabb Tökéletes Nap | An other Perfect Day
Szeretlek. Szeretlek mikor megfogod a kezem, a bőröd érintését, a csókod puhaságát, a közelséged, a mosolyod, a nevetésed hangját, a szemed színét. Szeretek mindent, ami Te vagy.

2_Bejegyzés altereknek | Post for alters

Fűben alvás, fotózás és létezés... | Sleeping in the grass, photography and living


1_Bejegyzés művészeknek és őrülteknek | Post for Artists, and crazy people

Rekviem a kismadárért | Requiem for the little bird



20080625

Csak egy átlagos Kedd | An other ordinary Tuesday




...átlagos este, amit egy átlagos másnap követett, és a harmadnap egy álom lesz végre megint, amit már úgy várok!! Letisztulnak a dolgok lassan:)

20080623

Kesernyés éjszaka | Austere night


Nem aludtam. Ébren voltam, és a változatosság kedvéért Crimsonlandoztam az új monitor előtt görnyedve, mint már oly sokszor. Halomra öltem a 22 colon hatalmasra duzzadt szörnyeket, és gondolkodtam. Kint forró volt az éjszaka. Forróbb mint szeretném, magányosabb, komorabb, pedig nyár van. Lassan feljön a nap, hallom csicseregni a madarakat az állandó ventilátor zúgás mellett. Gondolkodtam.
Nincs kedvem aludni. Lehet hogy nem is fogok...mondjuk ma este se, és csak holnap pihenem ki magam. Egy kis nosztalgia lenne. Kesernyés nosztalgia.
Alszom inkább.

20080621

Kiscsillag - Menetszél


menetszélbe beletartom az arcomat
nagyon fejlett országon át visz a vonat
egy még fejlettebb országban egy nő is beszáll
menetszélben az arcába úszik a sál

egy nagyon fejlett régióba igyekezik
egy nagyon fontos dolog miatt szeretkezik
majd de most csak kinéz az üvegre lehel
nem érkeznék úgy meg ahogy neki meg kell

nagyon fontos dolgom van én messze megyek
eltűnnek a legelők jönnek a hegyek
nagyon fejlett kistérségben konferenci-
át rendeznek a semmiről van-e semmi

én pedig egy halott vagyok nagyon halott
mondtam jövök szakérteni csak adjatok
egy nagyon fejlett országból egy jól fejlett nőt
azzal demonstrálom majd a múló időt

20080620

Instant Karma!

Feküdni a fűben...érezni a fűszálak simogatását...lehunyt szemmel nézni fölfelé...érezni a szél finom illatát...hallani a fűben játszó gyerekeket....a madarakat...a fűben puffanó labda hangját. Átélni a világot magad körül...és nem foglalkozni vele...csak várni, várni amíg kell...

20080619

John Lennon halott | John Lennon is dead

John Lennon halott, elment - mondják nekem a ködben, de én boldog vagyok. Nem érdekel. Elment de én tovább viszem. Ártok ezzel, de boldog vagyok, kinn vagyok, nem tudom mi lesz, és köd van, ha a jövőbe nézek, de érzem a teljességet, hosszú ideje először jól érzem magam. Ne haragudjatok érte, de önmagam vagyok.
Este miért van rajtad napszemüveg? – kérdezi de, már ez se érdekel, fel se veszem és csúszok még. Csúszok vissza az életembe. Élek megint. Egy kicsit megint. Elnézést.
Nevetgélsz, látom rajtad, hogy jól érzed magad – mondja Peti, és el se hiszem, mert ő ismer a legjobban. Akkor talán ezt kéne követnem? Nem tudom. Akkor leszek megint szomorkás a borgőzben, ha eszembe jut. Nem akarom. Majd lesz valahogy. De én most boldog vagyok…
- Ne haragudjatok, hogy boldog vagyok.
- Nem haragszunk annyira – mondja Esernyő Úr, és ennyiben maradunk.

20080617

"Welcome to the Jungle!"

Szépkővekvásáró-lhatók!

- Már van száz forintunk. - büszkélkedik a kis srác.
- Lesz háromszáz is ha így maradtok egy kicsit amíg lefotózlak titeket. - mondom a két srácnak, és ők engedelmesen úgy maradnak. Kattintok, majd átnyújtom a pénzt, és elveszek egy követ. "Szépkővásár" volt a Bartók Béla utcában.
- És miért vannak félbevágva - kérdem a fadeszkákból eszkábált pult mögött ülő gyerektől.
- Mert így jobban tetszhetnek a vásárlóknak. Csillognak. Látod így nem vennéd meg - tesz össze két követ - de így már érdekesebb ha szétszedem. Látod, csillog.
- Aha látom. - végig mustrálom a portékát. A zsebemben lapul már egy "szépkő", amit 200 forintért vettem, pedig csak 150 volt. "Te tudod" mondta a pultos társa, és elfogadta a borravalót - vagy inkább szörprevalót.
- Csákánnyal vágtuk félbe őket. - magyarázza nekem tovább komolyan. Elgondolkodom rajta hogy adjak nekik egy névjegyet.
- Honnan vannak a kövek?
- Csak innen a kertből gyűjtöttük őket. - elámulok az üzleti érzékükön.
- És mit akartok kezdeni a pénzzel?
- Hát elfelezzük, és jó lesz. Na gyere szedjük be mert esni fog az eső - mondja és elkezdenek bepakolni, segítek nekik, de végül az apjuk fejezi be a portéka berakodását.
- Játszanak a gyerekek - mondja mosolyogva.
- Baró! - motyogom és futni kezdek haza mikor elered az eső. Ez volt az első nyári vásár Szentendrén.

Tükröződés | Reflection

Na emberek itt a nyár, itt a szabadság. Azt hiszem szellősödni fognak a bejegyzések. Mikor ilyen sok az időm, és ilyen kevés bennem a feszültség, akkor nem lehet erőteljes bejegyzéseket írni. Viszont úgy néz ki teljesülni fog a legnagyobb vágyam, de erről majd akkor ha már teljesült. Ha mégse teljesülne akkor lesz sok sok bejegyzés. Ugye érezzük az árnyalatnyi önreflekciót?
A kiállítás egyébként jól sült el, a maga keretein belül, de ezzel kapcsolatban olyan vegyesek az érzelmeim hogy csak na, szóval aki esetleg része akar lenni az örökkévalóságnak, és ott volt a kiállításomon is, az írja le a tapasztalatait, és én kiteszem blogra. Szóval hajrá, írjátok meg helyettem a blog bejegyzést, és én fogok örülni jól.

20080612

Vicces történések | Happy happenings

Na szóval az elmúlt napok eredményei jönnek, amik magyarázatot adnak arra hogy miért ritkultak meg az ömlengések meg a fotó- és képhalmok. Gyakorlatilag arról van szó hogy év vége van, és ez jelenti egyrészt hogy küzdök mint ahogy a jó diák a jobb jegyért, ami kivételesen többé kevésbé -inkább többé!- sikerül is.
Aztán itt van ez a Nagytarcsa dolog, vagyis hogy kiállításom lesz, amire azért nem hívtam meg mindenkit külön külön mert egyszerűen nem maradt rá időm. Képet kellett csinálni, nyomtatni, kiállítást rendezni meg ilyesmi, és nehéz úgy hívogatni bárkit hogy minden nap egy megyét utazok át keresztbe kasul, enyhén belázasodva egy orvul elkapott megfázástól, amit a Margit szigetnek, meg az alkoholnak köszönhetek. Ezúton üzenem mindkettőnek, hogy majd akkor találkozunk legközelebb, ha nem tisztel meg minket a zuhogó eső a szíves jelenlétével. No persze nem akarok udvariatlan lenni, mert én szeretem az esőt, és régi barátságunkra való tekintettel nem hordom le mindennek, pedig megérdemelné.
Azért jól éreztem magam a Margitszigeten, mert nem csak az eső nyújtott társaságot, így volt jó dolog is az egészben, ha nem számolom az aznap is beficcenő kiállítás rendezést meg az ezzel járó macerákat.
Sajnosbatáron is jó volt ugrálni az nap este, és aztán elázni az esőben, meg az alkoholban és megbántani a szerelmem, sikeresen, mert legalább ebben jó vagyok, bármennyire is nem akarom ezt az erényt. Szóval sajnos batár nagy vacak lett az este vége. Szóval azóta van ez a komisz megfázás ami végigkíséri kiállítás szervező, jó jegy szerző körútjaim. Ilyen ez a kamasz lét. Ezúton is bocsánat.
A mai este is hasonló fényben tellt, megfűszerezve egy jó kis dumálással a művészet természetéről, valamint bekerült a képbe egy 2 gigás SD kártya aminek nagyon örülök jól, és remélem ti is fogtok azoknak a képeknek amiket ennek a kártyának a szíves segítségével böffentek fel ide a netre.
Aztán mi volt még lássuk csak...ja igen a szemüvegem ami valahova félútra tesz John Lenon és Jim Barris közé, ami nagyon vicces. Szerintem mármint. Zöld, ovális és rohadt jó! Majd teszek fel képet mindenki vidulására.
Na szóval ehét szombaton, vagyis holnapután kiállítás Nagytarcsán BlogArt címmel, aki akar jönni jelezze, egy kis konvoj alakul akik mennek, érdemes velük menni, úgy praktikus. Elérhető vagyok telefonon -ami utálok!- hívjatok, és mindenkit navigálok aki jelen akar lenni. Egyébként délelőtt 11 kor lesz, és úgy mentek Nagytarcsára, hogy elmentek az Örs Vezér terére (piros metró, amire a deák téren szálhattok át kékről, amire az árpád hídon szálhattok fel. ugye nem olyan nehéz?). Örs-ről a Gödöllői HÉV-el Cinkotáig, és ott már mindenki tudni fog mindent, mert elég nagy népünnepély lesz. Egyébként meg a sofőrnek mondjátok, hogy Nagytarcsa városháza, az első megálló a Nagytarcsa tábla után. Lesz egy csomó minden vicces dolog, meg az én kiállításom, túl messze van hogy eljöjjetek de azért én szívesen várok mindenkit! Ha a megnyitón nem tudsz megjelenni, szívesen elmehetünk külön is, és körbevezetlek!
Mi van még...lehet hogy lesznek videoblog bejegyzések is majd, mert lett egy kameránk, ami szintén nagyon vicces és jó dolog. Aztán...hát körülbelül ennyi. Szeretem a csokit. És egy kis öröm :

20080608

Mert akit használnak...

Miért ilyen őrületesen hosszúak a napok mostanában?

20080607

Ez a rohadt város... | This damn city...

Egyénbéli különbségek...én jobban szeretem....FejetlenségHajlott kor, hajlott szemüveg DallasPéntek este

20080604

Mit tennék

Hú annyit akartam ma írni, csak nem volt még rá időm....

Az elmúlt napokról, mert sok mindent láttam ma és tegnap is meg előtte is. Szentendréről akartam írni, arról a nőről, meg az őrületről, a beszélgetéseimről vadidegenekkel, arról hogy milyen mikor egy ember úgy néz ki mint egy kaméleon, és arról is mikor látsz valakit a buszon, és szívesen beszélnél vele, de nem lehet. Arról, hogy milyen amikor odajön hozzád valaki és megdicséri a rajzod, meg arról is hogy milyen érzés egy padon ülve azon töprengeni hogy a büszke tartással tipegő galambok miért nem csipegetik fel a zsömléd morzsáit. Arról, hogy a világ mindig olyan ütemben kering körülötted, mint amilyen a zene a füledben és arról is hogy milyen érzés eső után fülledt levegőben gyrost enni az öcsémmel. Írni az új szemüvegről, a leégett szelektív szemétgyűjtőről, a kiállításomról, ami jövőhét szombaton lesz. Írtam volna az új rajztáblámról, feltettem volna rajzokat, meséltem volna mindenről ami körülvesz, és ami bennem kavarog. Megmutattam volna a világom, és azokat a világokat is amikbe bepillantást nyertem egy-két szó erejéig a buszon ülve. Annyi mindent mesélhetnék...és csak mondanám, mesélném, mert annyi elmondanivaló van. Annyi kis csoda, szomorúság és közöny. Annyi minden, és olyan kevés az idő...

20080602

Valami furcsa közeledik... | Something weird this way comes...


Más színben fogom látni a világot hamarosan...lesz egy kis változás, jól nézzeketek a szemembe, mert ezután kicsit új színezetet fognak kapni a dolgok...és én már úgy várom!