20080403

Vesztendszitiszenter

A tetőablakon betörő napfény elvakítja a szememet, megérzem a táskáim súlyát, a fényképező és az iskola együtt húzzák a vállamat. Ebben a pillanatban a pokolba kívánom mindkét életem. Aztán feleszmélek. Dehogy kívánom csak hirtelen egy másodpercre sz*r lett minden. Egy hófehérre arcúra vakolt csaj siet el mellettem, hóna alá szorítva a táskát amibe egy óvszer is csak erőlködés árán férne el, annyira kicsit. Követi egy másik, feketére festett haját az arcába fésülve hordja, és mint élő hirdetőtábla funkcionál: DC embléma a cipőn, Converse a táskán, a hófehér fülhallgató kábel szinte égeti a szemem a fekete lányon. Apple, iPod. Tovasiklik a baromi nagyra nőtt tömegben, ami szomjazik a Termékre. Összezavarodva keringek az emberek között, feltűnnek a márkák. Mindenki márka. Mindenki hirdeti a márkát. United colors of Benetton, nyomja egy lány dekoltázsa, te jó Isten, ezt komolyan gondolják? Hogy néz ez ki? Ennek műanyagból van az arca. Ahogy a szőke közelebb ér, látom, hogy tényleg. Isten bizony ennek nincs arca az alapozó alatt.

Aztán a rózsaszín pólós, flitterekkel tarkított srácok csoportja jön. Azért nem velük kezdtem, mert hölgyeké az elsőbbség, bár a különbség egyre kevésbé nyilvánvaló. Talán a srácok majd nem kenik az alapozót. De igen, kenik, és szoláriumoznak, és igényesek és metrosexuálisok. És látom, hogy vigyorognak, mert nekem nincs a pólómra írva hogy Adidas. Elgondolkodom. Csinálok magamnak egy ilyen pólót hogy „Reklámfelület kiadó”. Nehogymár én fizessek, hogy ingyen reklám legyek. Körbe-körbe járok a végeláthatatlan üzletsorokon.

Mennyi ember! Álmélkodva bámulom a tömeget. Aztán próbálok megnyugodni. Semmi pánik, mindjárt vége, ezek is csak emberek. Lehunyom a szemem. Egy pillanatnyi béke, hallom magam körül a tömeget. Ahogy visszatér a fény, egy próbababán akad fenn a szemem. Nahát de élethű! Aztaku**a ez mozog! Úristen ez nem próbababa! Majd talán a boltban más lesz. Az alter közeg. Mert állítólag alter vagyok, ott jól kell, hogy érezzem magam. Azt mondják alter vagyok. Alter vagyok? Mi az, hogy alter? Na végre meg van. Tisza.

- Olyanunk már évek óta nincs, csak amit a boltban látsz. Bökj rá egyre, és hozok a méretedben. Mondja az eladó, és tovább megy. Nem érzem magam jól itt se. Álságos ez nekem. Ezek se alterek. Nem érzem jól magam. Kis émelygés, kiválasztom a cipőt. Lehet, hogy én is reklámtábla leszek? Legalábbis cipő szinten. Szúrja a szemem a Tisza logo. Félreteszik a kedvemért. Majd talán holnap visszajövök érte. Leizzadok. Ekkora teret hogy fűtenek fel ennyire? Egy pillanat nyugi megint. Egy két percig ülök egy fotelben. Nagyon nem tartozom erre a helyre.

Megint tömeg. Elsodor. Na jó azért nem, de az émelygés megmarad. Ezeknek nincs arcuk! Tömény vakolat. Tökéletesek. Ezek nem emberek! Kijutok végre. Csövesek és összefirkált falak mindenhol. Nyugati. Egy bennszülött pályaudvarlakó a falra vizel. Nyilvánosan. Undorító. Hova keveredtem? Felnézek. West End. Oldalra nézek, az Eiffel tervezte pályaudvar koszosan, fáradtan magasodik fölém. Erős a kontraszt az üvegpanelek és megfeketedett acél között. Hova keveredtem…Hova keveredtem?!

Szentendre. Napsütés. Hazaértem. Ide kell keverednem. Ide tartozom. Szentendrei vagyok, Pest meg mehet a pokolba.

Ezt olyan jó volt leírni. Köszönöm hogy elovastad. Bemutatom az Ömlegés címkét.

Tanulnom kellene de nem bírok itthon maradni. De jó, hogy bejött egy hívás, indulnom kell. Szentendrén kell járkálnom egy kicsit vagy meghülyülök.

UPDATE!: Azért azt nem gondoltam volna hogy ilyen tömegiszonyos lesz a szöveg. Mindegy, én szeretem az embereket, de a Westendbe nem megyek vissza csak ha nagyon muszáj...

4 megjegyzés :

Névtelen írta...

Szia Gergő,
Károly vagyok. Jó volt olvasni téged, pedig nem is kérdeztél meg, hogy mit, miről írjál. Ezt én is leírhattam volna. Jó, hogy megtetted helyettem. Az én szenvedéseim a tieid. Ez az örök (élet = szenvedés) titka. Most már hihetsz te is az öröklétben, ha netán eddig nem hittél volna...
Minden jót!!! F. K.

Bajkó Péter (Pierre) írta...

Egy szavas mondatok. Törölni!

Bajkó Péter (Pierre) írta...

Mellesleg nem igazán érzem át a helyzetet, én szeretem a Vesztendcitiszentert meg az ilyen bevásárlóközpontokat. Nem azért mert én is műanyagból vagyok, hanem mert jókat lehet röhögni az ilyen műanyag embereken! :D
Meg mert multiculture!

ervin írta...

Mi a probléma az egy szavas mondatokkal?