20080406

Szemerkélőben, Szerelem...Szeretem :)

Szemerkél az eső, Eger betonja olajosan veri vissza borús égbolt szomorkás színeit. Zsebre tett kézzel sétálok az állomástól, és egyre csak a távolságot kémlelem, mikor látom meg Őt, hogy értelmet adjon az életemnek. A sarkon befordul egy esernyő. Csak elnagyolva tudom kivenni a körvonalakat a távolság miatt. Aztán ahogy közelebb ér, megismerem a mozgásáról. Ahogy Elegánsan - szinte ringatva magát - közeledik. Ő még nem lát, mert elbújt az esernyője alá, de ezt annyira édesen teszi, hogy önkénytelenül is mosolyra húzódik a szám. Kipillant az ernyő alól, én meg oldalra hajtom a fejem, hogy belássak alá. Elmosolyodik Ő is. Aztán találkozunk, és ahogy az lenni szokott, a valóság megszűnik, az emberek eltűnnek, és csak ketten vagyunk, összeölelkezve, a borús idő pedig nem is lehetne tökéletesebb. :)

Mert vele vagyok. Mert vele minden tökéletes. Szorosan magamhoz ölelem, és nem érdekel a gyenge szél, nem érdekel hogy hűvös van, nem érdekel az eső. Nem érdekel semmisem, mert vele vagyok, és csak ez számít.

Nagyon szeretem. Nagyon szeretem, és szeretni fogom mindig.

Szeretni foglak mindig drága Melindám, és egész eddigi kerek egy év óta nagyon szerettelek!

Nincsenek megjegyzések :