20080430

Ha az életben (Kispál)

Így az ömlengés utánra egy kis közérdek csak hogy mindenki felhőtlenül boldog legyen:

"Mindenkinek aki nem tud elérni, de valami különös okból nagyon szeretne: megint elérhető vagyok a 06 30 675 9960 -as tündéri kis telefonszámon, szóval ha valakinek valami óhaj-sóhaja van, vagy netalán talán fizetős munkája egy tehetséges grafikus számára, az ezen tud -újra- keresni."
Aztán a végére az adója 1%-os dolog, hogy nekem lehet azt utalni hogy örüljek jól. Ja meg írok majd este ilyen riportot egy ballagásról meg egy bekékült könyökről. Najó nincs bekékült könyök, de a riportot majd megírom.

Esernyő Úr elmúlása | The gone of Mr. Umbrella

Menjetek a pi***ba... - mondta Esernyő Úr, kattant a gépem, és mindenki zavartan nézett körbe, hátha megtudja, miért mondja ezeket a szörnyű szavakat, amiket jómagam például sose használnék.Én is csak álltam és néztem esernyő úr elmúlását, és nem értettem mi történik. Ti értitek ezt?
A körben álló gyászos arcú emberek kicsit feldühödve hagyták ott Esernyő Urat, hiszen nem ezt várták volna, én pedig, mint az esemény fotósa körbejártam és fotóztam párat. Miért mondta ezt? - tettem fel magamban újra és újra a kérdést.
Aztán hazajöttem, letöltöttem a fotókat, megcsináltam őket, ahogy azt kell. Egy fekete fehér sablont készítettem, jó erős kontraszttal. Volt három fotóm Esernyő Úrról is. Az elsőn az őt körül állókkal csevegett a tőle megszokott mókás hangnemben. Hát hiba, élete utolsó előtti perceiben is tartotta magát az örök hitvalláshoz: Sírva jössz a világra, és körülötted mindenki mosolyog, halj úgy meg hogy mindenki sír körülötted te pedig mosolyogsz.
A második fotón sikerült elkapnom azt a pillanatot mikor azt a rondaságot mondta. Minta valamiféle felszabadul utálat lett volna az arcán. A harmadik fotón már nem élt, és valami megmagyarázhatatlan nyugalom ült a vonásaira. Nem a halottak nyugalma, hanem a szabad embereké.
Akkor értettem meg, Esernyő Úr miért beszélt olyan rondán. Rajtam kívül azt hiszem senki nem jött rá az igazságra.

Ez a kis írás nem nektek szól. Ez a kis írás Esernyő Úrnak szól.

20080424

Looking For A Session


Megkaptam a legdrámaibb alkotás különdíját!

20080421

Szabadkodás


Cím nélkül




Április 23-tól a Novus Gimnáziumban a Nagyvárad téren megtekinthető teljes valójában is:)

20080420

Mars City





Ezek a képek egy része már volt fenn, de Myron barátunk adott egy ötletet arra, hogyan lehetne ezeket a képeket újra gondolni. Isten hozott titeket Mars Cityben!

20080419

A Királynőm | My Queen

A parasztok között, valahol nagyon messze, válaszúton. De neki sikerülni fog. Minden rendben, nem lesz semmi baj. Túl leszünk ezen a játszmán is.

20080418

Korosztályi sajátosság | Parameters of an age bracket

Egy csipetnyi pesszimizmust érzek a szám szélén, amitől még a tejeskávé is keserűbb mint szokott.
Egy leheletnyi rossz szag, ami bár nem olyan büdös mint egy tetem, inkább olyan mintha nem mosott volna fogat a világ.
Egy egész apró kis rossz érzés, mikor rálép valaki a lábujjadra, de igazán csak az bánt, hogy nem kért érte bocsánatot.
Mikor a napfény beragyogja az arcod, de dideregsz a széltől.
De legalábbis olyan, mintha valaki kávét öntött volna a Google szervereire, amik így nem tudták kielégíteni a képfeltöltési vágyaim. Na, pont olyan ez a nap! Najo de azért sikerült nagy sokára.


20080417

Kóborlás | Stride

Igen...éljen...éljen örökké...éljen ahogy eddig is...éljen mások életéből


Üres | Empty

Semmi hűdebaromikreatív nem jut az eszembe :( Ez rettenetes!

20080416

Túristák a multamban | Tourists in my past

Pierre-el, neonfények, daruk meg pékségek világában kiflit majszolva, régi-régi emlékek között járkálva fel-alá, akár a turisták, mindent lefényképezve. Hisz hányszor nyílik az életben alkalom arra, hogy lefényképezzük a múltat? :)





20080415

Beszélgessünk | Let's talk

...aztán összeszedem a bátorságomat, és odahajolok a harmincas évei végén járható nőhöz:
- Elnézést, kérhetek öntől valamit? - súgom, hogy csak ő hallja. Egy pillanatra megzavarodik
- Persze
- Mikor bemegy ma a munkahelyére, beszélgessen egy kicsit a kollégáival, és csináljon valami butaságot. - mondom, és szélesen elmosolyodok.

**

Személytelen a zene, amit egy személytelen városban hallgatsz, körülvéve személyekkel, akik ugyan olyan személytelenek mint te vagy én. Mert ott van a zene. Személytelen zene, amit...

**

- Gyengéd könnycseppeket rajzolt az arcunkra a tavaszi zápor.
- Ja! - és elvigyorodik a szemüvege alatt, én meg kibámulok az ablakon, és nézem ahogy a vízcseppek rendszertelenül megtörik a sima felületet. Szeretem az esőt.
- Egyszer odamentem egy vadidegen lányhoz, és azt mondtam neki "Én egy varázsló vagyok". Erre azt mondta "Szuppcsi" és tovább ment.
- Szuppcsi - és még mindig vigyorog. Tovább nézem az ablak előtt vízesésként elmosódó világot.

**

Hány dolog van amit megtettél, de nem kellett volna, és hány olyan dolog van amit nem tettél meg, pedig érzed: meg kellett volna. Hányszor nem szólítottál meg szimpatikus embereket, és hányszor nem hívtál meg kávéra idegeneket, akikkel beszélgettél volna?
Hányszor érezted úgy hogy életed szerelme a szemed előtt szállt le a buszról, és te nem mentél oda hozzá, így a lehetőség örökre elillant, és hányszor voltál biztos benne, hogy elszalasztottál valamit, aminek jelentősége lett volna?
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden igyekezetem ellenére, nem szalasztottam el a lehetőséget a boldogságra, és vigyáz rám az én angyalom:). Beszélgessünk egymással. Merjünk beszélni egymással.

20080411

Minions

Eredetileg ez egy végtelenül beteg és depressziós bejegyzés volt, de aztán rájöttem hogy abból már van épp elég.
Tisza végül nem lett, viszont van helyette alterosított nike!

De azért egy kis pesti groteszk belefér szerintem!