20080130

Panda flash

A pandák azért olyan nyugodtak mert eukaliptuszt esznek. Teljesen be vannak állva egész nap.

Nagyon várom a holnapot...

20080128

20080127

Philips


A kedvenc villanykörtém.

20080124

Rajz-élet

Ma odaadtam egy tökjól sikerült rajzomat a metrón két nagyon szimpatikus, de ismeretlen lánynak. Nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen jól esett.
Egy szót se beszéltem velük, és akkor nyomtam a kezükbe az alkotmányt, mikor épp leszálltak a metroról. Kiváncsi vagyok hogy sok sok év múlva vajon előkerül e a rajz egy árverésen, mint Krizbai Gergely, Kémény című grafikájának előtanulmánya.

20080122

Ez az, amit látnak | That's what They see


Kora reggel
Nagyot kortyolok a kávéból. Langyos, tejes, ahogy szeretem.
Basszus de késő van már megint! De utálom ezt. Na mindegy, időben vagyok még. Gyorsan elkezdem bedobálni a cuccokat a táskába. Tolltartó, rajzok, könyvek. Aztán fényképező, tartalék aksi…bedobom az 50 milis fix obit, háta kell majd az is. Empéhárom, fülhallgató. Remek, ruhák kellenek.
Mit is kellene felvenni…hm ez tegnap volt rajtam, jó lesz ma is…így ni, már csak póló kell…na mindegy ez jó lesz. Pulóvert meg még tegnap este láttam a kályhán száradni. Letrappolok a lépcsőn, nagyszoba, és tényleg, a pulóverem ott van, megszáradva. Gyors mozdulattal felkapom a bőrkabátom.
Ez valami csodálatos…végre valahára felvehetem, mert elég meleg van hozzá. Tavaszi kabát, átmeneti, vagy ilyesmi. És igen, barna cipő. Könnyű, vékony, valahol a sportcipő és a tornacipő között félúton. Enyhén hajaz a Tisza cipőkre. Nem kell bakancsot venni, mert jó az idő. Ez az, szóval minden megvan…mappa, iskolatáska, fényképező, füles…előre.
- Szia, majd jövök! – kiálltok vissza az ajtóból. Elkezdődött a nap.
Késő délután
Beleszív a cigarettájába, a szál vége felizzik a párás levegőben.
- Hűvös idő van. Francba, pedig már azt hittem itt a tavasz, erre esik a rohadt eső és hideg is van. Tököm tele van már ezzel. Annak az idióta főnökömnek is pont ma kellett dührohamot kapnia, nem lett volna ez a nap elég szar anélkül is. Ilyen hülyeségeken így felkapni a vizet…nevetséges. – a zsebébe mélyeszti kezeit, felhúzott vállal sétál az esőáztatta macskaköveken. A fények ezer színűre festik a csillogó kövezetet.
- Annyival de annyival egyszerűbb lenne minden, ha csak heverésznék otthon, egy lottó ötössel a zsebemben. Hé ez meg mit csinál? Ez most komolyan táncol a város közepén? – megrökönyödve néz a mellette eltáncoló vékony srác után –
- Jesszus ilyen idiótát…ekkora fülhallgatóval…tuti be van szívva. Ahogy lóbálja azt a nagy mappát…barom. Minek ennek két táska? Ráadásul ilyen kopott bőrkabátot felvenni. Honnan jön ez? Mit táncol ez itt nekem? Szabadságra kellene mennem. Megszabadulni az ilyenektől…mindentől…olyan jó lenne szabadnak lenni… - elnyomja a cigi csikkjét, és gyakorlott, reflexszerű mozdulattal gyújt rá a következő szálra.
Az egyre távolabb haladó fiú cipője halkan kopog a macskakövön, bőrkabátja, és a kezében lóbált mappa könnyedén pörög körülötte, ahogy újabb és újabb piruetteket jár a kietlen, ködös sikátorokban.
Ma olyan jó napom volt:)

20080121

Mélabús Tavasz köszöntő

Gőzölgő kávé
Kint eljött már a Tavasz
Bent halk Jazz zene

Itt van a tavasz. Talán marad is, és nem engedi vissza a telet már. Olyan jó lenne...olyan jó lenne kiérni az alagútból.

A rohadt életber is hogy nem tudok bejutni a fogászatra!!!! Majd elmesélem a történetet ha vége van...

20080119

hagyjatok_mar_beken.com | leave_me_alone.com

Jó? Köszi...


mindenki örömére valami szépet is

20080115

Itt-ott | Here-There


Fél lábbal még itt, de fél lábbal már máshol.

20080114

Ez az, amit látok | That's what I see


Reggel

Narancssárgás reggeli fény olvasztja le közúti tábláról az éjjel oda fagyott zúzmarát. A fényvisszaverő anyag izzik a napfényben. A jég egyenetlenül folyik végig a táblán, majd a lap aljára érve rendszertelen ütemben csepeg le. Mintha cseppfolyóssá vált volna a napfény.

Kora Délután

Gyermek arcú, vékony srác szívja a cigarettáját a kisbolt előtt. Bentről figyeli a kamera. A srác alsó ajkában fekete karika-pirszing éktelenkedik. Fekete szövet sapkáját egészen a szemöldökéig lehúzza, a tekintete kifejezéstelen. "...és a korong elcsúsztatta két csigolyámat. Azóta ilyen csontkovácshoz járok, tudod amelyik izomból a hátadba térdel" mondja minimális átéléssel, majd bemutatja a mozdulatot egy mellettünk álló lánynak
- Olyan vagy mint egy nihilista - mondom neki megemésztve a többi történetet, amit elmondott nekünk.
- Az mi? Ilyen kifejezéseket nem mondj mert nem tudom mit jelentenek
- Olyan ember aki ne hisz semmiben. Se Istenben se Erkölcsben, se Emberben"
- Ja...hát jóhogy! A szabályok csak arra valók hogy korlátozzanak. Persze ez a kresszre nem érényes. A robogósokra külön szabályok vonatkoznak. Vágtál már át a váci úton? Ne, ne fotózzz! - azzal felhúzza az arca elé a sálat.
Valamiért eszembe jut a megint, a rettegett Cyberpunk.

Később...

- ...a fiam például egyetemet végzett és ott nekik ezt nem tanították meg. Hogy az anyagokkal, hogy kell bánni, hogy mi a tulajdonságaik. Pedig építész mérnők, de mégse tudja. Nekünk a fejünkbe verték a műszakin, hogy melyik anyagnak mik a tulajdonságai és magunknak esztergáltunk bányászlámpát. De ma már semmit nem tanulnak.
- Szóval úgy gondolja, hogy a Design a funkcionalitás fölé került?
- Igen pontosan - mondja az 55 éves mérnök akivel szóba elegyedtem a metrón. Egy Saxxo fényreklám villódzik a metro ablakán kívül.

Még később...

Megáll a HÉV Pomázon. Kiszállnak az emberek. Egy nő a sínek túloldala felé veszi az irányt. Átsiklana rajta a tekintetem, ha nem venném észre, hogy hirtelen megbotlik, majd elesik. Egy pillanatra megrémülök, hogy mi lesz, ha jön a vonat. Egy nála jóval fiatalabb lány pár méterre van tőle. A közértben már láttam, mint eladó. A tekintete szinte megvető, ahogy a síneken küszködőre néz. Nem segít, le se lassítva szalad tovább, valami különös, arrogáns kifejezéssel az arcán. Talán lenézi azt, aki a síneken van?
Nagyot zökken a HÉV, majd kigördül az állomásról. Még látom, hogy végül sikerül a biztonsági vonal mögé jutnia a nőnek, mielőtt a kanyarban megjelenne a szerelvény.

Most

A számítógépem előtt ülök és írok. Kinn lassan kékes árnyalatba öltözik a város, ahogy közeledik az éjszaka és a fagy. Még mindig a fagy...Legyen már Tavasz...legyen már Nyár...kérlek.
A Heinekenes üvegen jól mutat a visszaverődő lámpafény.




20080112

Holló | Raven

Talán van valaki köztetek, aki látta a Robotzsaru 2-t. Gyermekkorom kult-scifije, egyenesen Frank Miller (Sin City, 300) tollából. Hangulatos kis Cyberpunk próbálkozás. A filmben van egy gyerek, tizenkét-tizenhárom éves, és főállású drog díler. Különös kegyetlenséggel öleti meg minden ellenfelét, a „felnőttekhez” méltómódon öltönyben jár, és gorillákkal veszi körbe magát. Nagy hatással volt rám a kép, amikor a srácnak szinte könyörög egy nála négyszer idősebb férfi az életéért. A gyerekek kegyetlenek, szól a mondás, és tényleg, a férfi perceken belül szanaszét hever a padlón. Cyberpunk, még nincs itt, még van idő arra hogy változtassunk a dolgokon, hogy ne ilyen legyen a jövőnk. Eltelt azóta már jó pár év, és én észre se vettem, hogy az annyira félt jövő utolért bennünket.

Hari "Raven" Seldon érezhette így magát, Asimov „Alapítványában” – kötelező könyv sorozat, olvassátok el! - mikor megjósolta a Birodalom bukását, és aztán egyszer csak észrevette hogy a dolog valóban bekövetkezett, ő pedig semmit nem tudott tenni ellene.
Mire fel a pesszimizmus? Nézzétek meg az index.hu videóját és meglátjátok. Az alant látható úriember 12 éves, 120 centi, és főállású rabló. Mostanában a híradó is foglalkozik vele. Nem csoda, megkéselt egy 15 éves srácot az mp3 lejátszójáért. Ez bizony már a rettegett jövő egy szelete.

Ideje ellen dolgozni ennek emberek. Tegyünk valamit azért hogy ne ebben öregedjünk meg, és ne ebben nőjjenek fel a gyerekeink, mert ez bizony nem kóser. Hanyatlik a "birodalom" de mi legalább próbáljunk meg hűek maradni az elveinkhez.

20080108

Betegen

A rohadt életbe csak beteg lettem..

20080107

Fagy és Haiku

Dér fagy a kőre
Jég az mit kaphatsz tőle
Jeges a világ

Víz-csepp kő cseppen
Didergés, gőz-levegő
Elfagyott ágak








20080105

omg..

csakazért se leszek beteg!


20080104

PlázaKult, Ex-Gratfitty, Zen stone Plus

West-End
Szubkultúrális kitüremkedés

20080101

Buék! | HNY! (Happy New Year)

Hát srácok érdekes évet zártunk azt hiszem. Én legalább is annak érzem. Soha egy évem se volt még olyan kalandos és kiszámíthatatlan, mint a 2007-es, de egyik nyugis évet se élveztem ennyire. Felsorolni is sok lenne, mennyi minden változott meg, jó esetben egy életre. Kilábaltam az iskolai bajokból, megtaláltam a célomat, a helyemet ebben a Világnak nevezett katyvaszban, és ráleltem a lányra, akihez tartozom, és aki hozzám tartozik. Megtaláltam önmagamat. Ennél nagyobb eredménye nem lehetett volna az évnek.


Nemrég a héven utaztam egy nagyon régi jó barátommal. Munkahelyre mentem, szóval volt nálam laptop. Megmutattam neki az épp aktuális munkámat, és meséltem neki arról hogy most per pill milyen jó nekem. Azt mondta, hogy mióta ismer, először gondolja úgy, hogy sínen vagyok. Annyi sok kínlódás után azért ezt jó hallani.

Szóval ilyen dolgok. Minden a feje tetejére állt, és így sokkal viccesebbek.

Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek, aki ezeket olvassa, eszébe jut a saját éve. Nem tudom milyen lehetett nektek, de kívánom. hogy a következő legyen jobb. Éljétek meg úgy 2008-at, hogy jövő ilyenkor, mikor visszagondoltok, elégedetten dőlhessetek hátra a székben, enyhe másnaposság ellen forró teával küzdve. Ez egy jó év volt, legyen az új év is boldog mindenkinek!

Ennek örömére megváltozott a blog címe is. Mivel lassan döcögök az 1. év felé, ideje volt valami rendes elérhetőséget keresni. Szóval mától érdemesebb ezen a címen felkeresni a blogot:

www.krizbo.com