20081227

Chill

Ilyenkor karácsonykor mihez van kedve az embernek? Hát pont ahhoz: semmihez. Pilledni kell és nézni a bejglitől meg töltött káposztától diszkréten feldagadt hasunkat az ágyon fekve. Összekucorodni a kanapén/fotelben/számítógép előtt a kötelező macis bögrével és bámulni tompán, mindegy mit. De ez csak egy lehetőség, a legoptimálisabb méghozzá. Ennél azonban van egy valamivel érdekesebb is, nem mondom meg micsoda...de van köze zombikhoz. 


20081224

A mi karácsonyunk | Our Christmas

Kiömlött egy kis tus, összekente a durva felületű akvarell papírt, én pedig halkan szentségelve törlöm le először a lapot, majd a kezemet is, ami csak még feketébb lesz a piszkos rongytól. Megpróbálom arrébb tenni az egész cókmókot, de ezzel megint kilököm a tust, és mire mindent sikerül rendbe raknom egész a homlokomig tartanak a fekete foltok. Aztán elégtétellel nézek a rajzokra. Mindegyik hátoldalán másnak szóló üzenetet írtam. Karácsony van. 

Aztán a telefon csöng, apám az, egy olyan ember hangjával, aki tudja, hogy a csemetéi mp3 lejátszóra vágynak, de a kirakat előtt állva legalább 120 színes dobozkát lát, és mindegyikre az van írva, hogy mp3 lejátszó. 
- Mit szólnál egy iPodhoz? Mennyibe kerül az? – kérdi, mert azt ismeri névről. 
- Felejtsd el - mondom neki a telefonba - rohadt drága és még szar is. 
- De akkor milyen kell? - kicsit mintha kétségbe lenne esve - küld el e-mailben amilyen kell és elhozom. 
- Hát igazából az a baj, hogy kivonták már azt a forgalomból és nem tudod, hogy hol lehet olyat venni. 
- Jó, de milyen kell? Itt van, egy bolt megnézem ott - válaszol, de tudom, hogy ott nincs, ilyet már nem lehet sehol se kapni, elfekvőben maradhatott legfeljebb, szóval teljesen mindegy. Mosolyra húzódik a szám. Tündéri apám van. 

Aztán anyámnak mesélem nevetve apu hívását, akinek penge vékonyak lesznek az ajkai. Mindig elvékonyodnak, mikor dühös lesz
- Apátok béna! Mondtam, hogy engem hívjon fel! Meglepetés lett volna! 
- Semmi baj - mondom neki nyugtatólag - szerintem nagyon édes tőle. Valahogy olyan szeretni valóan bénázik ezzel is, és ez nagyon jó szerintem. Úgyse az ajándékokról szól az ünnep. 
- Jó de...jó hát akkor nem mp3-at kaptok. Ennyi! 
- Nyugi anyu teljesen mindegy. Csak ne cseszd le érte kérlek. - aztán az anyám, aki oly sok éven át - legalább 19! - rejtegette ügyesen az ajándékokat és régebben még a karácsonyfát is, mintha kicsit elszontyolodna.
- Nem baj, mert úgyis lesz meglepetés - mondja végül. Bólintok és mosolyogok. Csodálatos szüleim vannak. A lassan felnőtt, de legalábbis fiatalember meg csaj korba öregedő gyerekeik előtt rejtegetik a karácsony kis titkait még most is. Pedig régebb, hogy irigyeltem azokat, akik a szüleikkel vették meg az ajándékot, de persze Szentestéig nem kaphatták meg. Régebb máshogy volt minden.  

Egy időben nem tudtuk azt se, hogy anyuék veszik a fát. Azt is a Jézuska hozta. Szenteste bedobtak minket a fürdőbe később pedig elvittek a karácsonyi misére. "Suhognak az angyal szárnyak halljátok?" mondta, apám a hazaúton, mi meg hallottuk. Ünneplőbe öltöztettek, és mikor véget értek az előkészületek, hallottuk a csengőt. Már az ajtó előtt éreztük a fenyőillatot, és szaladtunk be sikítva.  

Egy idő után már együtt díszítettük a valamivel kisebb fát. Nem rejtegették, nem a Jézuska hozta. Pedig volt egy lány, Viola, aki azt mondta, hogy egyszer kileste a Jézuskát, aki egy nagy fény volt, ami betöltötte a szobát, és mire eltűnt, a fényes fa maradt a helyén ajándékokkal körülvéve. Anyu szerint nem mondott igazat, de sose mondta, miért gondolja így. Közösen tettük fel a gömböket, de azért az ajándékot a Jézuska hozta alá. Minden meglepetés volt. Találgattuk is, hogy honnan tudja a Jézuska hogy mi kell nekünk? 
Aztán talán 4 éve történt, hogy apám azt mondta nekem, hogy a Jézuska a szülőket támogatja abban, hogy vegyenek ajándékot. Azóta van ez elfogadva részemről. Kicsit felnőttem akkor. Nem mintha addigra ez ne lett volna egyértelmű, de valahogy kimondva nagyon sokat jelentett. Évről évre kisebbedtek a fák, de mi ugyan olyan lelkesedéssel díszítettük őket, pedig mi meg egyre nagyobbak lettünk, de a meglepetés az mindig megvolt. Egy este aztán én hoztam haza anyuval a munkahelyi rejtekhelyéről a cuccokat, de zárt, semmit se sejtető dobozban. 
Sose volt olyan karácsony…egy se, mikor ne lepődtünk volna meg azon, amit kaptunk. Volt, hogy sejtettük mi lesz, de mindig volt olyan, amire nem gondoltunk. Így visszagondolva ez nagyrészt anyánk zsenialitása lehetett.
Idén én is segítettem, és öcsi meg Terka ajándékát én hoztam, persze titokban, és csak annyit éreztek, hogy a szokottnál is cinikusabban fikázom az ünnepet, szóval kérdezgették is, hogy mi a turpisság. Pedig hiteles akartam lenni, de olyan szívmelengető volt ez az egész. Elve, hogy én voltam a Jézuska, meg a magam Jézuskája is, mert megvettem magamnak az áhított billentyűzetet, ami olyan, mint egy álom. Jelen sorok is ezzel íródtak. 
Aztán a fa alatt megajándékoztuk egymást, öcsém brikettből (az fa préselve, egy nagyon jól éghető anyag, befűtésre használjuk néha) csinált egy miniont, a tönkrement ZEN Stone-t egy MuVo váltotta az mp3 lejátszók sorában (ennek kapcsán hívott fel apám tegnap, hogy milyen színű kell. Megtalálta ugyanis a boltot. Dana fuvarozta, aki tudta, hova kell menni.), megkaptam azokat a rajzkönyveket, amiket tavaly ilyenkor is, de nem lesz baj mert majd cseréljük. 
Minden szépen ott volt a most már egész apró fa alatt, mi meg nevetve a saját bénázásainkon ölelgettük egymást. Terka sálat kapott meglepetésként, domi meg fejhallgatót, amit én hoztam neki. Szétszórt kis karácsony volt. Olyan kajla, olyan rendezetlen, kócos, és talán az egyik legjobb. 

Sose baj ha kiborul egy kis tus, ha rajz a vége. 


Boldog Karácsonyt | Merry Christmas

Hát srácok itt van ez is. Mint az ujjaim alatt az új billentyűzet, amit a Ti segítségetekkel tudtam megvenni! Krizbo.com is back! Boldog Karácsonyt azoknak akik olvasnak meg akik nem, és az ő családjaiknak is, meg a barátaiknak, házi kedvenceiknek, ellenségeiknek és azon embereknek is akiket nem ismernek, de megfognak, meg azoknak is akiket megismertek, de nem akarnak jobban. Boldog karácsonyt minden olvasóm kávéspoharának, aminek tartalma elviselhetőbbé teszi a blogon a szövegeket.
Boldog Karácsonyt Dana csilingelős kanalának, Györgyi életérzés tustollának, Marci rövides poharakkal kirakott térgeometriájának, Arnold sokat látott moleskinjének, Pierre nemtudommilyenállat szobrának, Csengő Peti számítógépében az iszonyat nagy hűtőventillátoroknak, Brigi gyűrűjének amit ne vegyen le soha!, György uram póker és starcraft veterán egerének, Adri kalapjának, Bence fáradékony laptopjának, Zsombor lángszórójának és Enikő pólójának amire az van írva hogy "csak ezt a szar pólót hozta nekem Olaszországból", Vili wacom tabletjének, Zoli állandóan bekapcsolt mobiltelefonjainak és...hú annyi név van...ritkítanom kellene az iwiw ismerősök számát :).
Aztán Boldog Karácsonyt apám levágott hajának, öcsém könyvjelzőjének, húgom pasijának és anyum mézes kalács formájának. Aki nem került fel a nevek közé az ne aggódjon, nem elfelejtettem el csak nem jutott eszembe. És most hogy letudtam jó kívánságokat, valamivel még adós vagyok. Egy valaki van, aki nem került fel a listára, de mégis végig ő járt a fejemben. Egy lány, egy aranyhajú, kék szemű szépség, egy angyal, aki az én karácsonyom teszi boldoggá, de minden nap megajándékoz engem szép pillanatokkal. Minden boldogságom, csillagom, aki vezet engem előre akkor is ha töksötét van. Visszatart attól, ami nem jó nekem, és szerelmével őrzi a lelkem. Boldog Karácsonyt Melinda.  

20081220

Adomány

Üdv minden kedves blogolvasónak! Válságos helyzet állt elő! Tönkremet a billentyűzet amit a kezdetek kezdete óta használok, szóval ezúton hívom fel mindenki figyelmét: gyűjtést szervezek egy új billentyűzetre így karácsony meg mittom' micsoda alkalmából! Összesen 5.490 Ft kellene, mivel semmi anyagi alap nincs.
Aki felajánl valamennyit eme nemes cél érdekében, nem marad jutalom nélkül (természetesen!). Minnél többet dobtok a kalapba, egy annál nemesebb tehnikával készült rajzot kaptok! Grafit rajzról indulunk de ha valaki vállalja a teljes költséget, az egy akrlill képet kap, vászonra festve, tus kontúrokkal! Szóval adományozásra fel! Mindent hatalmas örömmel és végtelen hálával fogadok! Ja és addig nincs post se, amíg nem tudok gépelni úgy ahogy azt illik. 

2000 Ft / 5.490 Ft


Bajkó 'Pierre' Péter, Ternesz Vili, köszönöm nektek! Készülnek a rajzok/festmények! 

http://www.edigital.hu/Fujitsu-Siemens_billentyuzet/Fujitsu_Siemens_Slim_magyar_USB_billentyuzet_lakk-fekete-p36539.html?page=1

Jurassic Park

"lsten megteremti a dinoszauruszt. lsten elpusztítja a dinoszaurusztlsten megteremti az embert.
Az ember elpusztítja lstent és megteremti a dinoszauruszt. 
A dinoszaurusz megeszi az embert."

Megszereztem dvd-n az összes Jurassic Parkot. Állítom, hogy azóta sincs szebb és valósághőbb 3d-s felvétel. Talán a Wall-e...

Agyarország | Tuscountry

Moleskine arhívum 2008/12/18
Jó alámerülni a mocsokban. Jó jelen lenni ott, ahol minden pusztul.
Nyuga-tipá-jaud-var-raér-keztünk - betűzi egy kisfiú velem szemben, miután bemondja az üzenetet a jól ismert metró hang.
A karácsonyra kapott lepkefogómmal játszom, forgatom a barack szín játékszert a kezemben és gondolkodom. Jó itt lenni és látni elmúlást. Jó mindezt leírni ebbe a kis fekete noteszbe. Ahogy omladozik, és a szétesés határán evickél minden.
Én is. Te is. Mindenki a metróban, maga a metró is, minden cső és csavar, minden sín és minden neonfény.
A fiú kistestvérének kopott babakocsijában Hohes-c -s doboz pihen csendesen. A doboz tartalmának egy része cumisüvegbe öntve.
A pusztulás virágai. Az anya arca torz, mintha egy mesebeli rusnyaság lenne, leginkább egy orkra hasonlít. Pont olyan közönséges ő is, mint a mellette ülő férje - vagy csak pasija? Ragyás szemöldökét piercinggel lövette át valahol, talán egy haverjával. Árpád hídon szállnak le.
Pesten a romlás minden árnyalata kristály tisztán kivehető. Gyönyörűen kirajzolódik az értékvesztés minden tónusa. Látszik az arcokon, minden emberen, a HÉV kopott padlóján, a málladozó festéken, és ez ilyenkor, ilyen furcsa alkalmakkor tetszik. Perverz csodálattal nézem az undorító valóságot. A világ utolsó elkeseredett rúgásait. Mintha minden, amit megszoktunk a saját farkába harapva emésztené el magát.
Mint a belülről rohadó szuvas fog, vagy a penészes alma. A lebontásra ítélt tömegház, és a kivégzésre váró politikai fogoly. Emberek, akik legszívesebben szalonnát sütnének a parlamentből felcsapó lángokon, és művészek akik düh könnyekkel küszködve hirdetnék az emberi nem halálát.

20081217

Embrió-Magzat | Embryo-Foetus

Mivel minden elképzelhető buszt lekéstem amivel pontosan beérnék, ide írom ezt a post-ot, és aztán megyek. Ezek a fotók állatok anyaméhéről készültek, míg ők várandósak voltak. A cikk szerint 4 dimenziós szkennerrel készültek, ami  szerintem valami ultrahangos térletapogatós cókmók lehet, de passz, ezt majd megmondják nálam okosabbak. 
Azért érdekesek ezek, mert nagyon más perspektívában mutatjáj meg az élőlényeket szerintem. Szóval ezekből majd még lehet hogy rajzolok valamit, illetve hát ezek segítségéből. 
Delfin

Macska (szerintem)

Elefánt




A mi filmünk | Our movie

Annyival egyszerűbb lenne minden...egy két órás filmben..najó lehet három is, megnézni az életet. Néha megállítani, beszélgetni róla, hogy van ez és vajon a rendező mit akart közölni a jelenettel, majd a film végén áttekerni a stáblistát a zeneszámok címeiért. Mikor végzünk, beszélgetni róla, megrágni, átgondolni az egészet úgy, hogy a teljes képet látjuk. Megvitatni, hogy mi történt volna egy-egy jelenetben, ha másként dönt a főszereplő.
Egy-egy jelenetet megnézni újra, megvitatni a kérdéses pontokat, a film kulcs jeleneteit, majd, hogy okosabbak legyünk a társaságban, megnézzük az extrákat is, hogy melyik jelenetnek mi van a hátterében, és elcsodálkozni, hogy jééé ezt így csinálták?
Ezután. Csak ezután nekikezdeni ennek a rohadt filmnek.

20081216

Másik élet | Another life

Elindult a fröcsögős blog, ahova olyanokat írok, amiket ide nem akarok. A címét értelemszerűen nem mondom meg. Keressétek ha akarjátok.

Nagy Alvás | Big Sleep

A nagy alvás...a nagy, békés, tompa alvás. Amikor az elme és a test egyszerre teszi a lábát a forró vízbe eső után, hogy egyszerre pihenjék ki a viharokat amiket megéltek mostanában. A nagy alvás, amit csak kevés telefon hívás szakít meg, és ezek a telefonhívások is megszakadnak, mikor az Alvó úgy dönt hogy nem akar tovább beszélni. A nagy alvás után szédelegve ébredés, amit csak egy korty kávé tud enyhíteni.
A nagy alvás ami 15 óráig tartott. Egy rituális magasságokba emelt alvás volt ez. A spiritualitás egyfajta megélése, mikor a természetes folyamatok belülről jövő csodálata a kisujjáig eltölti az embert. Mint mikor őseink a napot imádták, mivel az minden reggel úgy döntött: táplálja a földeket a fénnyel. A "természetes" istenítése. Egy szakrális rituálé, áldozat az isteneknek, időből, a jó egészségért. 
Hát ez volt a nagy alvás, amiből minden ember csak annyit hallott meg: De rohdat jót aludtam.


the big sleep - tosca

20081215

El lehetne vinni a blogot ebbe látványba nem? Kis minimalizmus...mit gondoltok? 

Kóválygás | Peregrination

...aztán a borospohár pereme fölött kipillantottunk az ablakon - amit egy munkám takart el - és láttuk, hogy váratlanul a Szerb és Baszk seregek masíroznak a főtéren feszesen, mindenki hevenyészett megrökönyödésére. Nem tudtuk mire vélni az eseményeket és iszogattunk tovább, annak rendje és módja szerint, baljós festmények kötött.

Apámank kiállítás megnyitója volt a Korona vendéglőben, én meg Nagytétényben ebédeltem, ezen a különös napon, amit majd talán egyszer elmesélek. 


20081213

A Gyűrű | The Ring




Novák Gergő borász/ötvös/életműész barátom keze munkája, ezüstből, saját készítésű lánccal.

20081210

hopp ezt elnéztem

Marhaság | Bullshit

*A képeket Pierre-nek és csodálatos vaku-makró ojjektív kombójának kösznjétek, ahogy én is nagyon szépen köszönöm!
Oké, képzeld el ezt: 

Van egy munkád. Apádnak mondjuk, csak a példa kedvéért, aki jó szülőként szem előtt tartja, hogy miközben dolgozol neki iskola időben, cseszegessen, hogy az iskolában kellene lenned, és így ki fognak rúgni, de az amit most csinálsz az nagyon fontos, meg az a másik is amit ezután kell. A legszebb az egészben, hogy örömmel csinálom neki. 

Ilyenkor az emberben felmerül a kérdés, hogy akkor mos mit is tud kezdeni egy ilyen helyzettel. Hát többnyire semmit. Az szokott lenni, hogy dühös leszek, kiabálok, és csakazértsemegyeksuliba mert be kell fejezni azt amin épp dolgozom, mire kész, addigra, arra az egy-két órára meg minek?

Elhatározom hát hogy hát jó, ha már így alakult, az időmet arra fogom használni, hogy felzárkózzak magamhoz: rendet rakjak, tanuljak egy kicsit, befejezzem a függőben lévő többi munkát, etc. Aztán persze az egészből nem lesz semmi, és észreveszem, hogy hopp, megint sötét lett és az egészből semmi nem készült el. Pedig én tényleg akartam aztán valahogy...hogy is volt? Ja igen, hogy megírom még azt a blogbejegyzést (ezt) vagy gyorsan csinálok valami kaját előtte.

Na ez az ami ma nem lesz. Fel kell magamhoz zárkóznom, most már igazán. Ez a nap lesz a napja. Ez volt a blogbejegyzés, enni már ettem, most jöhetnek más dolgok.

20081209

Mindennapi mesék | Everyday fables

Ma elaludtam a Héven. Az történt, hogy felszálltam egy békásira Margit hídnál, és az úton már bőven el-elszunyókáltam. Aztán miközben vártam a szentendrei hévre Békásmegyeren, állomáson egy padon sikerült elaludnom véletlenül, és kész csoda, hogy egyáltalán fel tudtam ébredni, mikor megjött a szerelvény, amin végre nyugodtan lecsukhattam a szemem, mert tudtam, hogy hazavisz: mire kinyitom a szemem Szentendrén leszek. 
Eltelt valamennyi idő, mire újra magamnál voltam, a HÉV épp kigurult a szentendrei állomásról, Pest felé. Nem estem nagyon kétségbe, Pannónia úgyis közel volt, ott leszálltam volna, csak az tűnt fel hogy tök üres a szerelvény, és lassabban halad, mint kellene neki. Nem volt alaptalan a gyanakvásom, ugyanis a HÉV, ahelyett hogy az ismert út felé vitt volna, a garázsba vezetett. 

Kinyíltak az ajtók, én meg mélán, megszeppenve néztem körül a sínek, hangárszerű szerelőcsarnokok és lámpák kusza összevisszaságában. Sosem jártam még erre. Egy-egy lámpa világított csak, pirosas tónust adva a neon zöld, ködös sötétnek. Egy pár percig sétálgattam a sínek között...néztem a mozdulatlan szerelvényeket, amiket annak idején, mikor még kisgyermek voltam, Zöld Kukacoknak neveztem. Most, hogy az állomáson kívül láttam ezeket a gépeket, megértettem, honnan is jött annak idején az elnevezés. Mindenhol köd, ember sehol se. 
Aztán egy köhintést hallottam egy irányból. Arra fordultam és egy ember sziluettjét láttam kirajzolódni a homályban.
- Elnézést tudna nekem segíteni? - kiáltottam oda, mire felém fordult és megállt. 
- Mondja!
- Tudja elaludtam, és nem tudom, hol tudok innen kijutni. 
- Arra van a porta, aztán attól jó ötszáz métere van a Kaisers. Ott tud kimenni, látja a Kaisers emblémát? Na ott.
- Köszönöm.
- Nincs mit.

Elindultam kifelé, aztán találkoztam is a jótevőmmel, mivel egy iránya mentünk. Egy morcos arcú, negyvenes ember volt, talán gépész lehetett az olajfoltos overalljából ítélve. Váltottunk pár szót, de csak úgy tömören. Elmondta, hogy ezek a szerelőcsarnokok, itt karbantartják a szerelvényeket. Egy-egy helyen be tudtam nézni a csarnokokba, ahol alvázakat, csöveket és felismerhetetlenségig lebontott szerelvényeket láttam. A porta mellett egy üvegfalú épület fogadott. Láttam, hogy belül tökéletesen ki volt töltve csövekkel, gázvezetékekkel és különböző műszerekkel. Egyiknek se értettem a funkcióját, pedig esélyes hogy ez volt az a típus, amit a nagyapám talált fel, és ami szabvány volt sok évig egész Európában.  

Kiérve embereket láttam a Kaisers hátsó részénél. Nőket. Rövid szünetet tarthattak: a gyertyaként pislákoló neonfények alatt cigizgettek feszülten. Pillanatok alatt szétrebbentek, ahogy közelebb értem, mindenki vissza a maga munkájához. Utólag nagyon sajnáltam hogy nem volt nállam álvány, de legalábbis, hogy csak egy fotót csináltam. Egyébként vettem ma egy ujjatlan kesztyűt a Nyugatiban. Egy kötöttet. 

20081208

...meg miegymás: Moleskine 2 | ...and so forth: Moleskine 2

Hát ilyenke az enyém.


Igaz mese | Ture fable

Képzeljetek el egy várat. Négy büszke bástyájából 3 maradt épen Mátyás óta. Falai itt ott omladoznak. Megvan? Akkor most képzeljétek el, hogy ez a vár egy dombon áll, valahol messze egy nagy Szürke Várostól. 
Képzeljetek el ebben a várban egy Hercegnőt. A vár Hercegnőjét, aki ezt a régi-régi épületet élettel tölti meg. A nevetésével, a félénk tánclépéseivel a vár belső udvarán. Látjátok milyen gyönyörű? Most képzeljétek el, hogy az én kezem fogja mindeközben, ölelem magamhoz szorosan, és együtt táncolgatunk a borús ég alatt kacarászva. Képzeljétek ez Szombaton volt. 
Képzeljétek el, hogy ebben a régi, szellem lakta várban valamikor egy konyha rejtezett, itt emberek éltek: szolgák, katonák, hercegek és hercegnők. Sárkányokkal viaskodó büszke lovagok, varázslók, ódon varázspálcákkal. Mágusok, akik fénylő gömbökbe bámulva mondták meg, mit hoz a jövő. Boszorkányok, akik hollóként érkeztek, és mentek el, nyugtalanságot maguk mögött hagyva, de voltak itt tündérek is, puhán rebbentek toronyról toronyra, mint a tollpihék, amiket a hajnali szél fúj a fáradt utazók elé. Képzeljetek el hosszan elnyúló seregeket, akik mind a Király nevét kántálva ütik a gyűrűt tartó holló címerét a pajzsukon. Képzeljétek el, hogy ez mind nem képzelet. Képzeljétek el...nekem tényleg van egy hercegnőm. Képzeljétek a napnak is ugyan az a neve mint neki, egy másik igaz mesében :)


...meg miegymás: Életérzés cipő | ...and so forth: Lifestyle shoes

*Az "életérzés-akármi" nem saját kifejezés, a Művésznőnek meg a Neonihilállapotbanlévőnek kell köszönni!
Hát az úgy kezdődött hogy lassan szétesett a lábamon a cipő amit hordtam. Be keleltt hát menni a boltba és venni egy újat, lehetőleg nem drágát, mert pénz az akkor se volt, szóval nem valami flancos helyre mentünk, hanem katinéni cipőboltjába, ahova addig is. Akkor még messze voltam a Tisza mániától, messze az alterkodásos hülyéskedéstől, - ezt a szót a Novusban tanultam ugyanis, és a cipő megvételekor még attól is nagyon messze voltam- és a távolban sem látszott még az aki most vagyok, a maga kitalált, megkomponál színvilágával, meg miegymás - innen jön amúgy ez "a so forth" dolog. Olyasmik amiket nem akarsz elmondani mert lényegtelen -  de akarod, hogy tudják - kis apróságok, de azért léteznek ők csak csendben (...csak halkan, hogy senki meg ne hallja...). 
Na szóval az a lényeg hogy akkor már volt azért valami kezdemény, idegesített hogy nincs egységesség semmiben, és hát a Volt-t már megjártam akkor, és tetszett nekem ez ez a barna szín, hmm és lehet ezt narancssárgával vegyíteni? De hát ez tök jól néz ki! Ez kell. Igen ez. Nem, nem a fekete. Igen tudom hogy azt szerettem de most ezt szeretem. Szuper! Köszi!!! Kb így nézett ki a cipő megvétele. Valóban nem volt egy drága darab, de ezt én választottam. Én találtam ki, az én gondolatom volt, hogy ez lesz, és nem hagyatkoztam másra. Saját döntés, saját stílushoz. Az első önálló valami. 

Szerintem elég komoly szereme volt hát ennek a cipőnek. Valahogy minden ebből következett. Ezekből a színekből. A narancsból, ebből a sárgából, a barnából mint szín...a mindent meghatározó alapszín (egyébként gondolkodom a blog átszinezésén)...az ASDF zöld is csak pont ezekhez a színekhez tud passzolni. Szóval valahogy ez elndította a dolgokat. Aztán a cipő kilyukadt, összefestékeződött, megkopott...elfáradt, ahogy szoktam volt mondani. Új cipő kellett hát tavaly, de az persze már messze nem volt ilyen zökkenőmentes. Nehezebb hasonló cipőt találni mint gondolnátok. Most meg az új cipő kezd elfáradni, ami viszont a minionok életrehívódásáért felelős, de ezt majd leírom akkor, mikor attól is megválok, mint most ettől. Igen, ez a cipő hányódik nálunk mindenfelé lassan egy éve, és anyám kérdésére, hogy kidobhatja e, igennel válaszoltam. 

Nem tudom...talán különösebb jelentősége nincs ennek az egésznek, de valamiért mégis fontosnak tartottam leírni és ilyen mód megválni ettől az ereklyétől. Ki tudja, majd a művészettörténészek eldöntik majd.  

20081205

...meg miegymás: Moleskine | ...and so forth: Moleskine

Ceruzában ilyen a faber castell, tollban a Parker, számítógépben csak a Macintosh-hoz hasonlítható. Grafikus programban az Adobe ilyen. Fényképezőben a Canon-Nikon páros képviseli ezt az irányt, digitális cerkában meg a Wacom. Teában a Twinings, csokoládéban a Cadburry. Egyszerűen csak jól működő dolgok ezek, nevük egyet jelent a minőséggel, és nem túlzás azt mondani, hogy bőven a kultusz tárgy  kategóriába esnek. Na noteszben ilyen a Moleskine is. Arnold barátom pedig meglepett két moleskine notesszel karácsony alkalmából, amit nem győzök elégszer megköszönni neki! Ezúton is köszönöm mégegyszer az egész délutánnal együtt!


Első ránézésre semmi különleges nincs benne. Egy esztétikus, fekete műbőrbe kötött notesz, kemény borítóval, pont akkora, hogy elférjen egy belső zsebben, egyszerű gumi tartja csukva, mikor épp nem használjuk és egy könyvjelző segít abban, hogy mindig megtaláljuk, hol tartottunk legutóbb. Talán az egyetlen furcsaság a hátsó fedél belsején kialakított "zseb" szerű rész. Mégis akkor mitől fantasztikus? Hát pont az egyszerűsége miatt, „csupán” remekül működik. "It just works" mint Steve Jobs Mac világa. Csak pont annyira kemény a fedele, hogy ne legyen zavaró a zsebben. A lekerekített sarkok nem akadhatnak bele semmibe, nem törhetnek, meg mint az eddigi noteszeim. A papír minősége tökéletes, nem kenődik el rajta a tinta, és az enyhe sárgás színezésű felületre külön öröm írni. A lapok nem hajlanak vissza mikor kinyitom a könyvecskét, meg egyébként is leszoríthatók a gumival. Egyszerűen csak jó. Nincs fölösleges csicsa, csupán a letisztult használhatóság. Semmi extra, csak éppen tökéletes arra, amire való.  


Nagyon nehezemre esik ennél jobbat elképzelni. Egyszerűbb megoldás nincs egy noteszre. A maga minimalizmusában, és maximalizmusában tökéletes és fokozhatatlan. Talán mondhatjuk hogy van némi sznobéria is abban, amit egy ilyen notesz, meg a fent említett márkák képviselnek, peresze, mert akárhogy nézzük, egyik sem olcsó mulatság, sőt! De ha valamennyivel többet kell fizetni azért, hogy jól működő valami birtokosai legyünk akkor szerintem megéri. Ilyen jólműködő, mindennapi kis csoda a moleskine-is, ajánlom mindenkinek, aki szereti ha a dolgok egyszerűen csak jók. Még egyszer köszönöm Arnold!

20081202

Melinda névnapja | Melinda's name-day

"A Melinda női név irodalmi eredetű: ezt a nevet adta Bánk bán feleségének D'Ussieux francia író 1775-ben egy elbeszélésében és Katona József innen vette át drámájához."
Wikipedia


...de Melinda ennél sokkal több...több egy gyönyörű lánynál gyönyörű névvel - mondom a poharam fölött a szemben ülő cimborának - tudod nekem sose csak egy csaj volt. Úgy értem sose csak egy lány, aki így van aztán ennyi. Melinda nekem azt jelenti, hogy van fény az éjszakában. Azt jelenti, hogy van kivel normális életet élnem. Van valaki, aki szeret, és akit tudok szeretni én is. Ő az, aki az egész világomnak a sarokköve, mert Ő tényleg csodálatos...tudod valahogy "tiszta". Tényleg egy angyal, akit nekem küldtek, hozzám, hogy vigyázzak rá, és ő vigyázzon rám. - a cimbora bólint, hallgat komolyan a sörébe kortyolva, körülöttünk elmosódik a Bohémia – Tudom, hogy neked nehéz megérteni...de valahogy nekem kell ő, hogy hinni tudjak abban, hogy a világ jó, és tudod mikor vele vagyok, vagy rá gondolok akkor a világ tényleg jó lesz, mert ő is a része. Ettől valahogy csodálatos lesz minden...érted? - kinyitom a tárcám és a benne rejtegetett képre nézek. Elmosolyodom.
Azt hiszem értem - mondja csendesen - majd még beszélünk Krizbó - feláll a padról, esernyőt nyit, majd a Bohémiából kilépve elnyeli őt a szentendrei éjszaka. Ez volt az utolsó beszélgetésem Esernyőúrral azóta, hogy találkoztunk a buszmegállóban 2 hete.

Boldog névnapot :)

A pesti bárdok

Tudjátok érdekes dolog az általános pénztelenség. Mikor tényleg senkinek nincs pénze, és ezért mindenki valahogy mindenkihez tartozik. Ugyan úgy pénztelen minden ember, és ez elmossa a különbségeket, de legalábbis kicsit homályosítja. Bárkivel el tudsz beszélgetni az utcán arról, hogy miért rossz most mindahányunknak. Összetartanak az emberek a rosszban, de legalábbis együtt utálják azt, akit felelősnek tartanak.

Ma együtt jöttem hazafelé Arnold cimborámmal. A Ferenciek Terén zenét hallottunk: egy vak „zongorista” nyomkodta össze vissza a billentyűket, a zongora pedig automata dallamot játszott, így a vaknak maradt energiája énekelni s nyugdíjról, segélyről meg kannás borról. „Gyurcsány Ferkó arra kérlek az anyádat szopd le most!” mantrázza dallam nélkül a zongora játékára. Két haverja ácsorgott mellette, majd időközben befutott egy harmadik ismerős is, aki mentem táncra perdült a nagy zenebonában, kezében egy zacskó vízzel, amiben egy hal úszkált zavartalanul. Volt ott egy nő is, aki jórészt távolról nevetett, de egyszer- egyszer ő is ott ropta az aluljáróban. Emberek siettek át a táncparketten, volt aki mosolygott, sőt olyan is akadt aki egy pillanatra bár, de részese lett a fergeteges metrópartinak egy két elkapkodott tánclépéssel.
Adtunk nekik aprót, amennyi maradt nap végére, egyedül az érmémet nem adtam oda – erre az érmére egy későbbi bejegyzésben visszatérek. Fotóztam párat, a halas-zacskós emberke pedig táncra hívott, amit tapintatosan visszautasítottam. „Sztár leszel Lalikám” mondja az egyik hátul ácsorgó haver nevetve, míg a vak egyre csak nyomkodja a zongorát, és énekel mindent össze vissza. Egy lány rohan el kacagva köztünk, nekem pedig megmagyarázhatatlan jókedvem lesz.
Van valami romantikája ennek. Valami groteszk szépsége, amitől minden sajátos bájt ölt magára. Bizarr, és olyan valóságos, mint a rideg csempe a metró falán. Ez tényleg megtörténik. Körülöttünk. Tényleg egy vak zongorázik, és a táncoló tényleg egy aranyhalat lóbál műanyag zacskóban, és ettől valahogy nem elkeserítő, sokkal inkább keserédes lesz minden rettenet. Így lehet elviselni.