20071130

Tesmozgás | Exercise

a mai nap kicsivel több mint két tonna fát pakoltam el. azt hiszem erre nyugodt szívvel büszke lehetek nem?

A nap legvégén | At The End Of The Day


A tegnapi bejegyzés...

20071128

Metro Arcok | Metro Faces


Érdekes dolgot figyeltek meg a csillagászok. Egész konkrétan egy másfél-millió fényév szélességű lyukat az univerzumban. Nem a fekete lyukakhoz hasonló gravitációs anomáliát, hanem egy olyan tér-részt ami egyszerűen üres.
Érdekesség hogy egy elmélet szerint a lyuk átjáró a mi univerzumunkkal párhuzamosan létező világba. Index cikk

20071126

ShintoTek Networks


Vagy egy éve nem voltak ilyen szép felhők mint ma. Úgy örültem neki:)


20071125

Ember-Ceruza | Human-Pencil


Alárendeltje vagy a rajtad keresztül áramló ismeretnek, és tudásnak. Te csak ceruza vagy Isten kezében, egy eszköz a közlésre, és nem a közlés maga.

20071124

Machina | Machine

Let's Ride!


Have a break...

Éjszaka van, lassan egy óra. Lefekvéshez készülődöm. A számítógép bezárása előtti rutinos feladatsor kezdődik nem sokkal azután, hogy elköszönök Melytől. Aztán megcsörren a telefon. Apát keresi valamelyik művész haverja. Ez az első, ami eszembe jut. "Igen tessék?" szólok bele unottan, és várom a kötelező „Apád van?” kezdetű mondatot. Csend, aztán valami zörej a vonal túlsó végén, majd kattanás. A hívó letette a telefont. Mielőtt az első gondolat egyáltalán megfogalmazódna bennem a hívó személyéről, nyílik a húgom ajtaja, majd a miénk, ahogy beront a szobába, és ebben a pillanatban tudom, hogy ki volt a telefon másik végén.
- Egy óra van Terka normálisak vagytok?! - próbálom visszafogni a hangom, Domi mögöttünk alszik ugyanis.
- Gergő ne vágd a pofákat, mert nem érdekel! - dühös, hangja tónusa pedig arról árulkodik, hogy most ébredt fel. Kikapja a kezemből a telefont.
- Letette már - szólok utána, mire becsapja maga mögött először a mi, majd a saját szobájának ajtaját. A mozdulatba minden irántam érzett utálata összesűrűsödik. Az idegesség, hogy pontosan tudja, megint hibát követtek el.


Eltelik egy kis idő. Felteszek egy kis Miles Davist, a "Round Midnight”-ot, ami a kedvencem, és leírom mindezt. Tudom, hogy következményei lesznek. Azt akarják majd, hogy szedjem le, és veszekedni fognak velem. Aztán persze én nem fogom leszedni, szóval egy hétig nem beszélek majd a húgommal. Tudom, hogy jön majd a mizéria, hogy miért nem vagyok toleránsabb, majd az első adandó alkalommal hogy Terkának a segítségemre lesz szüksége, minden helyreáll.
Tudom, hogy mikor ezt elolvassa, átjön majd és elmondja, hogy egy seggfej vagyok, és várhatom mikor fogja a segítségem kérni. Tudom, hogy a szememre hányják majd, hogy nekem ehhez az egészhez semmi közöm, és nem szép dolog kiteregetni a család életét, és tudom, hogy egyre kevésbé tudnak érdekelni ezek a következmények.
Így szakad szét az, aminek ideje sem volt egybeforrni rendesen.
Bocsi srácok, én így vágom a pofákat. De nem kell olvasni, nem rátok tartozik, hogy úgy mondjam. Annyira egyszerű dolgot kértem. Annyit, hogy hagyjatok békén...


20071123

Kis-Magyar Cyberpunk

Cyberpunk: A cyberpunkot az ellenőrizhetetlenül gyors technikai (elsősorban informatikai) fejlődés, a hagyományos értékek háttérbe szorulása és a változó világ hívta életre; a századforuló modernizmusának, a nagyvárosok terjedésének egyenes következménye. (Az elidegenedés érzéséről, az atomizálódásról már Arany János is írt a szabadságharc bukása után.) A cyberpunk művekben az emberek általában óriási, túlzsúfolt metropoliszokban élnek, érzelmi életük ennek ellenére sivár. A nemzeti érzés helyett a cégekhez tartozás kerül előtérbe: a multik dolgozói – japán mintát követve – a cég épületein belül laknak és dolgoznak, a nagyvállalatoknak saját himnusza van, a politikát a cégek egymás közötti harca jellemzi. A technika az élet minden területére betör: tipikus szereplők a számítógépes bűnöző és az informatikus szakember; az ember-gép kommunikáció már nem billentyűzettel és képernyővel, hanem a virtuális valóság segítségével, a központi idegrendszerre csatlakoztatott berendezésekkel történik; az élő szövetek/szervek lecserélhetők gépi megfelelőikre (pl. műkar, infraszem, implantátumok).
(wikipedia)

Multicult




A multikultúra gyöngyszemei... Indián zenekar játszik, nem messze a Török gyrosostól. A neonfények között valami új születik itt az „underground”-ban. Az össz-kultúra, ami olvasztó tégelyként fogad magába mindent, válogatás nélkül. Japán – talán kínai vagy koreai? – beszédet hallok, tőlünk balra egy lány telefonál haza, a szigetországba. Elszórtan Roma prostituáltak, a plázából kiömlő metrosexuális srácoknak árulják magukat. A telefonok mellett hajléktalanok olvassák a friss híreket. Mellettük egy roma jósnő olvassa ki a bíztató jövőt egy miniszoknyás lány tenyeréből. Halk morajlás, nem messze a jóstól öregurak sakkoznak. A rendszerváltás előtti kép elevenedik meg egy pillanatra. Mintha a fekete fehér filmekből léptek volna ki. A háttérben boltok, villódzó neonfénnyel hirdetik magukat.

Shopping


Ezerféle bolt és butik, neoncsövek és fénytestek villódzó labirintusa. A plázánál jobb áron kínált, jobbára lopott termékek piaca. Azoknak, akik nem engedhetik meg maguknak a vásárlás kultúra csúcsának árait. Hófehér minibe öltözött pillangó méreget egy giccses karkötőt. Ezüst, 500 forint. Összeráncolja szabályosra kozmetikázott szemöldökét. Mögötte egy nagydarab, kormos bőrű alak méregeti a lányt. A pultosnő feszülten figyeli a leendő vásárlót. A boltot betölti a Gyros, a Kürtöskalács és a Csöves-szag különös egyvelege, ami egy egészen leírhatatlan kipárolgása ennek a különös világnak. A bolt mellett egy görnyedt öreg nő méregeti undorral mindazokat, akik nem adnak neki alamizsnát.

Past




A sakkosok. A rendszerváltás előtt óta sakkoznak. Régen - mondja egyikük- még fent voltak, aztán egy keményebb tél elől lemenekültek az aluljáróba. Aztán lent is maradtak. Eleinte kukákon meg a földön sakkoztak, aztán pár tíz éve valaki kibérelt egy asztalt, azóta aköré csoportosul a játék. Kisebb - nagyobb tétekben játszanak, háborítatlanul. Mert - mint mondják- őket nem bántják az aluljáróban élők, mivel ők sakkosok egy külön Kamarát alkotnak itt lenn a micro - társadalomban. Semlegesek. "Nem nagyon mernek kötekedni, mert a többi itteni kamara nem nézné jó szemmel" mondja Pista bá huncut mosollyal.

Homless

Mindenki más okból épült le. Van, aki drogoktól megzavarodva hever a saját mocskában, mások bánkódva nézik a gyűrűs ujjukat, melyről hiányzik a jegy-gyűrű. Kutyákat szorongatnak, némi meleg reményében. Egyesek próbálják megtartani méltóságukat, és emelt fővel tűrni a megsemmisülést, olyan is akad, aki végső elkeseredésében az őrületbe menekült. De vannak testi és lelki fogyatékosok, betegek, és túlélők, akik leszöktek valami elől a neon dzsungelbe. Azonban akármilyenek legyenek is, sokféleségük ellenére van valami, ami összeköti ezeket az embereket. Ők a zacc. A földalatti világ salakanyaga. A szemét, amit az aluljárok szélére sodort a szél. Szerencsétlenül járt hajléktalanok, akik a hideg elől a metróban kerestek menedéket. A napról napra élnek, míg egyszer csak nem ébrednek fel többször. Akkor lejön majd valaki és elhúzza maradványaikat, és a sikertelen azonosítás után névtelen sírba helyezi őket. A felszabadult helyre, minden sarkokra, minden matracra van új jelentkező. Így megy ez.


Ezt így most azért kaptátok ilyen töményen, mert azt akarom ti is úgy ledöbbenjetek ezen, mint én. Hihetetlen, de nem William Gibson vagy Philip K. Dick egy regényében bolyongtam, hanem 2007 magyar valóságában.

20071117

Tapaszozás | Patching



Pótlólag a tegnapi bejegyzés hiánya végett.

Sziget Művészet | Isla(rt)nd




Egyik nap egy művészeti project előskészülete kapcsán átmentünk páran a Szigetre.

20071115

Valahol Európában | Somewhere in Europe


Egy fotozz.hu -s kép, és amit ihhletett. Valahol Európában remake.

20071114

Üres | Empty

Nincs mostanában olyan nagy alkotókedvem, ill van, csak eszközeim nincsenek...

20071113

Új szem(üveg)em | My New eye(glasses)

Új szemüveget kaptam a régi helyére. Hát nem remek? Majd este felteszem a fotót is.

20071112

Határtalan | Limitless

Itt nincsenek anyagi korlátok, a virtuális térben akármit léterhozhatunk...

20071111

Hó | Snow

Csak összejött, esik a hó.

20071110

Restart



Helyreállnak a dolgok mégis:)

20071109

Omolva | In ground...

Ez egy nagyon rossz hét volt. Felejtsük el az egészet. Amúgy összetört a szemüvegem. Össze vagyok zavarodva, és most már tényleg nagyon valószínűtlen minden.
Mintha valami álom lenne, egy kivételesen lidérces rémálom, ahol minden tönkremegy. A szemem előtt pereg le a vakolat a falakról, elöregednek, majd kdőlnek a fák. Másodpercek alatt ér el mindent az elmúlás, és én nem tudom megfogni a pillanatot.

most így látok. jobb is, nem kell szembenézni a valósággal...

Annyi mindent elrontottam
Mégis itt ülök a háztetőn a napon
Valami mozgás messze egy pontban
Biztos jön valaki, hogy jöjjön ha gond van
Nem érdekel, nem érdekel,nem ér, de kell..., hogy jöjjön .

És a kémény csak füstöl, és füstöl a sivatagban. Elpusztított már minden jót maga körül, ontja magából a szennyet, csak füstöl magányosan.

20071108

Az Élet pillanatai | Moments of Life

Áramlás | Drift - (Tömeg sorozat | Mass sequence)
Felmenekülés - (Tömeg sorozat | Mass sequence)
a Kilépő | The Out-stepper
A Halál pillanata | The moment of Death

Utálok hülyeségeket csinálni. Megjött a vonatom, amiről tudtam hogy jönni fog, és úgy éreztem fel voltam rá készülve, de kiderült hogy nem. Közel sem. Gyerekes voltam, rettenetesen sajnálom. Ezt akartam elkerülni, és lám, miattam történik meg. Ne haragudj. Őszintén sajnálom.
Olyan fáradtnak érzem magam...

20071106

Ó ne, már megint! | Oh no, not again!


Hogy lehet egy nap ilyen végeláthatatlanul nyomasztó? Utálom. Hideg van, nyirkos, esős idő és szél. Szürke tónusok akármerre nézek. Az emberi arcok is szürkék. Mindent beborít valami megfogalmazhatatlan fátyolszerű valami. Színtelen porfüggöny, ami minden színt elnyel. Utálom az ilyet. Utálom a nyomasztó várost, tele nyomasztó emberekkel, és színtelen hangokkal. Tessék vigyázni, az ajtók zárodnak. Utálom az évszakot és utálom, hogy utálkozom.

Egyébként e bejegyzés címét egy szabadesésben lévő petúnia mondta egyszer, akinek ha figyeltünk volna a mondandójára, közelebb kertültünk volna az Univerzum megértéséhez. Na ez most egy kicsit feldobott. Köszönöm neked Douglas Adams

20071105

Vissza az életbe | Back to life

Az emberek után | After human beings
A horizont vízszintes, sehol egy hegy vagy domb. Mintha egy asztalos gyalulta volna szinte tükör simára hosszú, és fáradtságos munkával. A talaj szikkadt. Csak pár fűszál küzd az életben maradásért a csontszín homokon. Barátságtalan vidék, kihalt táj, mindaz, amit az emberek hagytak maguk után a nagy háborút követően.
A levegő izzik, pedig fekete felhők gomolyognak a szürkés égen. Ahogy a horizontot pásztázod, megtalálod a füst forrását is. Egy roppant kémény mered a sivatag fölé. Egy halott faj, halott kultúrájának utolsó nyoma.
A füst némán gomolyog ebből a hatalmas obeliszkből. Századokkal a pusztulás után is aktív a földalatti gyár. Önműködő, elmarja a földet, kiszívja az utolsó csepp energiát is a talajból. A sivatag egyre nagyobb körülötte, míg sok-sok évszázad múlva már nem lesz mit felhasználnia. Akkor majd örökre leállnak a kazánok, a kémény pedig magába roskad. A magukat halhatatlanak tartó építőknek ezzel még az emlékét is elmarja a szuvat.

Aszfalt geometria, Vincze Ottónak (Dumtsa Jenő utca)