20070829

BKV, MÁV, KVANYD!

Nem tudom ki milyen gyakran utazik a MÁV vagy a BKV járatain, én mindenesetre viszonylag sokat utazom rajtuk lévén nem kívánok belekeveredni az őrültek uralta pesti forgalomba, vagy akárhova máshova, ahol autót kell vezetni. Azért nem mert nem oda való vagyok és kész. A vezetéshez kell egy agresszió is állítólag, az bennem nincs meg, ennyi. Szóval marad a BKV meg a MÁV.

Az a nagy helyzet hogy újabban magam keresem meg azt a pénzt amiből a hóbortjaimat (Sör, Sör, Sör) és a számomra fontos utazásokat (Mely, Mely, Mely) finanszírozom. Meg gyűjtök mindenféle ketyerére is ahogy kell. Úgy számoltam hogy a tegnap előtti keresetem befektetem egy Egri utazásra, és ha teljesárú jegyeket veszek, akkor is baromi jól kijövök, és marad péz' kávéra, csokira, virágra. Akkor még nem selytettem, hogy a MÁV megneszelte mire készülök, és foggal, körömmel, kalaúzzal kirángatja majd belőlem az utolsó százast is. Mármint száz forint, nem szászezer. A nálam gazdagabb olvasók kedvéért.


Szóval a jóllakott ovodások vigyorával, hajnal hatkor elindultam a HÉV állomásra gyalog, 9 000 forinttal a zsebemben, illatosan, megfésülködve, ajándék ékszert szorongatva, ahogy pár évvel ezelőtt még randira mentek a kamaszok - tudtommal divatjamúlt lettem, már csak kotont visznek, udvarlás meg minek.


Felszálltam az első hévre, és borzasztóan örültem neki, hogy nem késtem le. A diákot otthon hagytam, szóval a teljesárú jegyet kellett fizetni, de ezt meg se érezte vastagnak érzett pénztárcám. 250 forint...ekkora cégnél. Aztán jön a felismerés, a HÉV csak Békásig megy, felújítás vagy mi, a megértésemet köszönik. Tömött hévpótlón utazom tovább. Ekkor már aggódtam mert úgy festett lekéstem az Inter City -t amivel eredetileg mentem volna, de semmi gond, a szerelem optimista színekre festi Pest depressziós tónusait. Egyébként meg Rogán Antal-al utaztam. Tömegközlekedett. Egy szavazatuk már lesz.

Tényleg lekéstem az IC-t, de gond egy szál se, fél óra múlva indult a következő, ami rejtélyes módon ugyan akkor érkezett meg, igaz itt volt egy átszállás de semmi baj. Aztán kaptam egy mondatot amin elég gyorsan felkaptam a vizet:

"2600 Ft -ot kérek, és sajnos csak dohányzó kocsiba tudok jegyet adni. Megértését köszönöm."
Ó megértem én, megértem azt is hogy az előzőt is miattuk késtem le - a Rendszer miatt. Szóval az illatos ruha röpke 1 perc alatt átvette a dohányszagot, amit utálok, és ami nagyobb baj, Mely is utál. No de nem baj, átszállás után majd kiszellőzik. Még nem gyanakodtam összeesküvésre, de ez később megváltozott.

Mert hogy nem nyílt az ajtó. Nyomogatom, nyitogatom, nem nyílik. Na itt már morcos voltam kissé. Szóval végül nem szálltam le Füzesabonyban, hanem Miskolcig mentem. Ahonnan eddígre már elindult Mely, Egerbe. Ó semmi gond, fél órát kések, de akkor is egyszerre fogok megérkezni a szeretett nővel. Újfent tévedtem.

Bár sikerült elkapnom egy Füzesabonyi járatot, csalódnom kellett. Naívan azt hittem, hogy a kaller megérti a problémám, ha jön egyáltalán, de nem értette meg. 1 perc beszélgetés után rendőrt akart rám hívni, amiért nem voltam hajlandó kifizetni a 30 000 ft-s kezelési költséget. Némi alkudozás után megegyeztünk egy 3000 ft-s összegben. Eddígre durván 6000 forintot vett el tőlem a MÁV és a BKV. Időközben kiderült az is, hogy ez bizony több lesz mint fél óra késés.


Miskolcról fél óra alatt ért a vonatom Füzesabonyba -ezúttal le tudtam szállni. A kaller után egy nagydarab roma - istenbocsá' Cigány - ki akart rabolni. De én nagy liberális vagyok, tolerálom őt is, még akkor is, mikor azt morogja 'Ágyad ide empéhárom!'. Épp le tudtam ugrani a vonatról, mert szerencsére ekkor érkeztem meg Füzesabonyba. Itt fél órát vártam az egri vonatra, majd még fél óra utazás. Másfél órát késtem a randinkról. Köszönöm Neked MÁV.


Ami felháborít, hogy tulajdonképp kutyának érzem magam a hős kalaúz kemény szavaitól. Én érezzem magam rosszul mert az ő vonatukon nem műkdik az ajtó? Fizessek ennyit, úgy, hogy legalább egyszer ki akarnak rabolni, hogy a szomszéd ülésen a kolera ül, másik oldalt meg a lepra. Úgy, hogy eleve doháyzó kocsiba paterolnak? Úgy hogy mire leszállok a vonatról merő feketség a kezem?! Ezért fizessek ki min 3000 forintot?!

De végülis csak oda értem, és onnantól jó volt, el is felejtettem a dolgot. Csak bosszant, hogy semmi másról nem szólt az oda utam, hogy szívtam. A felújítástól, a dohányfüsttől, a nem működő ajtóktól, a kockafejű kallerektől, és a biztosnági intézkedések teljes hiányától. Ja igen, meg a kosztól, mocsoktól, bűztől, tömegtől...
De melyért megért. Érte minden megéri.




:)(L)

Volt már olyan éjszakátok,mikor volt egy rémálmotok, aztán egyszer csak minden jóra fordult az álomban? Hát nekem ilyen volt a tegnapi napom. De az eleje olyanmód idegesít, hogy még új címkét is teszek az ilyennek, melynek neve "vélemény". Szóval a rémálom részt majd ott kell keresni bővebben és nemsokára. A hirtelen jobbra fordulás egy Melinda nevű lányhoz kötődik akibe nagyon szerelmes vagyok továbbra is!
Rengeteget tudnék ide írni Róla, hogy miért imádom annyira, de ahhoz kevés a blog teljes kapacitása is, hogy minden beleférjen, másrészt állítólag ciki már ha az ember kifejezi az érzelmeit:)

20070826

Szentendrei nyár | Summer in Szentendre

Na csak hogy legyen valami szép is:

"...csak mert jó a géped!" | "...just because you have good machine!"

Na van megint valami szaftos kis téma! Ójeeee!
Annak idején mondtak nekem egy ilyet, hogy csak azért csinálok jó képeket, mert jó a gépem. Ez még a DSLR-em - cserélhető objektíves, tükörreflexes digitális - előtt volt. Az úgymond Nikon korszak előtt.

Akkor egy Olympus C-4000Z gépecském volt. Egy 4 megapixeles kompakt csoda. Tulajdonképpen alkalmatlan komolyabb munkára. Megvolt azonban az a remek tulajdonsága, hogy volt "M" vagyis teljesen manuális beállítása. A záridőt, rekeszt és érzékenységet szabadon birizgálhattam, így apránként megtanultam, mit is jelentenek ezek a fogalmak, és milyen hatással vannak a képre. Ez 3 évvel ezelőtt volt egyébként. Megcsináltam az első képeket, amiket még értékesnek is tartottam, és tartok most is. Ezek közül az egyik, úgymond a "sláger képem" is lett:
Igen, ezt még kompakttal fotóztam
Aztán elég "méltónak" éreztem magam egy filmes -tükörreflexes géphez. Durván másfél évig csak azzal fotóztam, és egy kis laborban előhívtam a képeket. Megtanultam hogyan is volt a digitális korszak előtt.

Aztán, pont egy éve...egész pontosan Ma egy éve megkaptam az áhított Nikon D50-et, ami egy amatőr kategóriájú DSLR. Vagyis nem egyből félmillió forintos cuccal kezdtem mint egyesek. Egyszerűen azért nem, mert bizony 18 évesen az ember ne akarjon profi fotós lenni. Mi még csak "gombnyomogató-exponálók" vagyunk, kevesek ahhoz hogy 30D-vel fotózzunk mondjuk. Akinek inge vegye magára.
Szóval telt múlt az idő, próbálgattam a gépet. Digitális korszak, rengeteg program utófeldolgozásra, lehetőségek, és hibák, stb. Szép lassan kialakult az is, hogy miket fotózok le, és miket nem. Szelektálni kell ugyanis. Vannak témák amik megérik, hogy lekattintsák őket, vannak olyanok, amikre kár még a megákat is pazarolni, és akad olyan téma is, aminek egyszerűen nincs értelme. Kialakul az úgynevezett látásmód.
Véleményem szerint valójában ettől függ, milyen fotós is vagyok. Hogy mit látunk érdekesnek és mit nem. Hogy mit akarunk mondani a képünkkel, ha akarunk egyáltalán mondani valamit (szerintem illik közölni is, nem csak leképezni amit látunk).
Visszakanyarodva a történet elejére, azt mondták nekem, attól vagyok jó, mert jó a gépem. Ezt mondják mostanában is. Érdekes dolog ez. Azért rajzolok jól mert jó minőségű a ceruzám? Aki így áll hozzá az nagyon sanyarú sors elé néz.
Mindíg lesz valaki akinek jobb gépe van, és mindíg lesz egy gép, ami jobb mint az enyém. Ez óhatatlanul azt sugallja szegény fotósnak: "Vedd meg mert akkor jobb vagy". Észre se veszi, és a házát is eladta egy jobb vázért, vagy objekívért.

Tény, hogy minőségi külömbségek lesznek. Kevésbé zajos a drágább géppel, vagy 300 pixellel nagyobb, stb. De úgy hiszem ezek apróságok. Nem a tehnikáért dolgozunk. Az önmagában kevés. A fotóért dolgozunk. Azért, hogy aki látja a képünk, az érezzen valamit. Hogy megálljon a kép előtt, és elgondolkozzon. Úgy érezze hogy kapott valamit. Egy ötletet, egy gondolatot. Ihhletet akár.
Csak, hogy egy banális példát mondjak, André Kertész, vagy Moholy Nagy se Canon EOS 1D mark III-al fotózott(1,5 millió forint). Egyrészt mert nekik a kép volt fontos nem a gép, másrészt mert amúgy is Nikon-t használtak volna.
André Kertész műve
A fotózás művészet, nem szabad hogy tudománnyá, vagy közönségessé egyszerűsítsük.
Szóval kikérem magamnak hogy csak azért vok jó -ha az vagyok egyáltalán- mert jó a gépem. Aki ilyen logika szerint gondolkodik, az nem éri meg még azt se, hogy ilyen cirkalmas választ kapjon. Egyrészt mert el se olvassa, másrészt mert túl korlátolt ahhoz hogy gondolkodjon is, mielőtt beszél. Menjen szépen be a boltba, vegye meg a drága gépet nyugodtan, nem lesz jobb fotós, csak költekező, és boldogtalan élet elé néz.

Köszönöm hogy elolvastad!

20070825

Fogyasztás

fogyasztástól...
...felülemelkedve
...elgyötörve
...elmerülve
...megfulladva

20070823

Szendvics | Sandwich

Azt hiszem, kezdem átérezni mit érez egy sonkás szendvics:


Keményen készül az életre, és a kemencékből kicsúszva büszkén várja a feltéteket. Aztán eljön a nagy nap: vajjal kenik meg, sonkát és sajtot tesznek rá. Abban a pillanatba a szendvics még boldog, bízik a sikerben. Aztán jön a tragédeia. Jön egy száj, és rágni kezdi. Ízekre szedi gondosan egybesütött részeit. Még morzsázni is csak elvétve fog. Szegény szendvics előtt leperegnek a kemencében töltött boldog percek, majd a felkentség öröme.

Élete összes sikere azonban semmivé válik, mikor bekerül a Darálóba. Egyre csak rágják és rágják. Az apró fogak addíg törik felületét, még végül teljesen bezúzódik. Az ismeretlen rágó a végén megcsonkítva, elpusztitva kiköpi a szendvics héjját, mert azt nem szereti.

Szóval kemény az élete a sonkás szendvicseknek.
(köszönet öcsémnek az asszisztálásért)

és egy hír:

Akik a Templomdobmi Általános Iskolába jártak, azok emlékeznek az iskola alatt lévő kis zeneboltra, ahonnan mindíg zene szűrödött ki. De talán mindenki ismeri ezt a kis boltot, mivel a főtértől az Avakum felé haladva óhatatlanul is a fülünkbe szöktek a változatos dallamok. Van aki szerint a kis bolt, a zenével Szentendre részét képezte. Többek között ettől lett Szentendre az a Szentendre amit mind ismerünk és szeretünk.
Azért a múlt idő, mert a bolt bezárt. "Haláleset miatt zárva". A cetli ott fehérlik, belülről a csukott ablakra ragasztva. A butik tulaja, Gábor elment közülünk, és magával vitte az utca zenéjét, ami olykor némi színt tudott vinni a koromfekete napokba is.

20070822

Rotoscope


Ezt tegnap tanultam. Rotoscopeing a neve, és egy vectoros képalkotási mód. Nemsokára jön a színezett is!

20070821

200. post

ez a 200. post. Tökjó nem?
Mars

Valami végtelenül fellengzőset kéne ide nyögni. De legalábbis valami vicceset. Ilyeneket hogy köszi hogy olvassátok a blogom majd' fél éve, meg hogy áldozatos munka, meg annyi mindent megéltünk, meg mittudomén. Csak sajnos teljesen fölösleges. Azért pár adatot ide biggyesztek:
6 000 x látogattátok meg a blogomat ezalatt a fél év alatt, átlagosan 50x egy nap. Az olvasók 20 %-a nem magyarországól nézi a képeket, 10 %-k pedíg nem Windows rendszert használ.

Lett mostanra egy társoldal is, mert bizony a fotózás egyedül unalmas. Szóval itt van Pierre blogja. olvassátok-nézzétek szeretettel. Sok szempontból jobb fotós mint én.

Asszem' elégedett lehetek. Valahol azért reméltem, de nem vettem volna biztosra, hogy rajtam kívül más is olvassa/nézi amit pötyögök.
Aztán ehhez képest volt némi városi vízhangja a dolognak, és az oldal felkerül a szentendre.lap.hu linkjei közé is. Felvette velem a kapcsolatot a szifon egyesület is, és városi fontosemberek is olvassák a cikkeimet bizonyos közügyekről. Itt gondolok egy-egy parlamenti képviselőre is.
Szóval lassan belépünk a "fontosblogok" sorába, és kilép az "önteltexibicionistakamaszfotós" kategóriából.

Na csak fellengzős lett egy kicsit.

20070820

The Geek's strange visitor, from a different planet

A cím magyarul durván annyit tesz "A Gépbuzi különös látogatója, egy idegen bolygóról". Utálok mindent aminek ízelt lábai vannak, és/vagy szárnyai. Ciceng, perceg, kattog. Vakargatja a csápjait, a hálóján ereszkedik egyre lejjebb a plafonról, vagy a fülembe zömmög, mikor aludni akarok, vagy mikor épp hazaérek a húgom hazakísérése után, mint most.
The Geek's strange visitor...
Elgondolkodtam a dolgon nemrég. Miért utálom én a bogarakat, és rovarokat egyaránt? Mi lehet az oka? Aztán rájöttem. A félelem. Nem gond megfogni egy szöcskét, és kiengedni az éjszakába, hogy ciripeljen másnak, de attól még valami megmagyarázhatatlan okból minnél gyorsabban, minnél messzebb akarom tudni magamtól. Talán egy kisgyermekkori eseményben gyökerezhet a félelmem oka, ha mondjuk Freud-i (Frajdi) megközelítésből nézzük.
...from a different planet
Álmosan zuhantam be az ágyba. Nem lehettem töb 6-7 évesnél. épp hajtottam volna a fejem a párnára, ám hirtelen szembe találtam magam egy ilyen zöld, ciripelő kis állattal. Felordítva ugrottam el tőle, és megvártam amíg a szüleim egy befőttes üveg segítségével eltávolítják.
Keretben a reflekció
Talán azóta félek Tőlük, de egyúttal izgatnak is. Olyanok, mintha valami más bolygóról jöttek volna. Bár közhely, de így van. Nem passzolnak az emlősök világába. Mintha valamit elrontottak volna a teremtésnél.
Ettől természetesen nem szeretem bántani őket. Minden élnek joga van az élethez, legyen bármilyen. Többnyire befőttes üvegbe teszem őket, aztán elengedem a kertben. Ez a legtisztább módja a dolognak.

más

Azt mondják, csak azt értheted meg, amit megéltél, de legalábbis kipróbáltál. Ezzel egyet tudok érteni. Arra vetemedtem hát, hogy előre megfontolt szándékkal fotót csináltam magamról, egy unalmasabb percemben. Azt kell hogy mondjam, hogy továbbra is úgy látom, semmi értelme.
wtf?

20070819

Példa | Example

Majdnem újságba került

Na ezért használok inkább PC-t mint Mac-et:) Mac-re nincs fotorealisztikus render
Valami ilyesmi lesz amit én csinálok film, csak színek nélkül. Amúgy ezt is én csináltam.


Jankovics Marcell, 1974-es, Sisyphus című remeke. Példa értékű film mindenki számára aki animációval kezd foglalkozni. Ha megnézed, márpedíg szeretném ha megnéznéd, akkor hanggal tedd.

20070817

Kuss! | Shut up!


"Az én hibám volt"

Csendet, Békét, Magányt. Ezt akarom.
Melindát, Nyugalmat, fényt. Ezt akarom
Szabadságot. Ezt akarom

20070816

Multikultúra | Multiculture



Valahogy ilyennek képzelem el a jövő aluljáróit és metróit mindenhol a világon. Az Árpád Híd -i metro aluljárójáról írtam is egy novellát, majd feltöltöm.

Az életem új tempója | My life's new speed


A felnőtté válás - és itt természetesen nem a jogi, 18. élet évhez kötött részére gondolok a dolgnak - érdekes. Onnan tudod, hogy nem a gyerekek, vagy végső soron kamaszok alábecsült csoportjába tartozol, hogy állandóan üzleti ügyben telefonálsz, napi 20-30 alkalommal ejted ki a "pénz" és a "profit" kifejezéseket. Szerintem legalábbis.
Mikor ezt ilyen formán elmondtam egy régi ismerősömnek, annyival zárta a beszélgetést, hogy ezt nem tudja elképzelni rólam. Hát szerintem ezzel sokan vannak így, többek között én is így votam, durván 1-2 hónappal ezelőttig. Mikor elősször csodálkoztam rá a mondatra, miszerint "gyerekek, nem csinálom meg ingyen, annak vége". Ó, mondom, ez tőlem hangzott el? Jesszus.
Ilyen dolog ez. Ezt dobta a gép, mondják előszeretettel az élettől meggyötört Hip-Hop Ganxták. Nade ennyi elég is. Kicsit elfáradtam. Ha nem telefonáltam 100+ -szor, akkor egyszer se, ha nem rohangáltam 10 km-t ilyen-olyan emberekhez, akkor egyet se. Vicces dolog ez. Ja a hibákért bocs, tönkrement a PC-m, és Macre fanyalodtam.

20070813

Szellem a sütiben | Ghost in the Cookie

Kimentem megismételni a tengapi képet...szellemet láttunk;)

Darázs fészek

20070811

Csere-bere

- Szia, nem akarom sokáig lopni az idődet, a kérdésem az, hogy mit adnál egy szívószálért cserébe?
Kb így indul minden bezélgetés. "Mit adnál érte cserébe?" Ez a kulcsmondat. A történet dokumentácója:

Egy kávéskanállal, és négy cukorkával kezdtük az estét. Egy buliból elhozott alumínium kanál volt. A cél három sör megszerzése, kizárólag cserélgetéssel.

Első lépésként az Ulcisia Castra sörözőbe mentünk a kanalunkkal, hátha adnak érte valamit. Adtak, két instant kristálycukrot, egy karamellás kekszet, valamint egy papír fecnit. Elhoztunk továbbá egy Sziget prospektust. Utunk ezután a Korzóra vezetett, ahol a kekszért egy tollat kaptunk, valamint a négy cukorkát egy szál narancs PallMall -ért cseréltük el, amit aztán száz forintért eladtunk. A főtérre mentünk, ahol sikerült elcserélnünk egy szívószálat egy 200 ft-s kaja jegyért, valamint az Ulcisiás papírra, a tollal rajzoltam egy portrét, ezért cserébe egy csomag zsebkendőt kaptunk. Így tartunk tehát: Toll, sziget prospektus, egy csomag zsebkendő, 200 ft értékű kajajegy és 2 db kristálycukor és 100 ft.

Talpalattnyi lesz a zöld

A Korona vendéglőben folytattuk a cserét. A zsepit elcseréltük pár Pindúr Pandúr papírra, ami kilenc éves, és még azelőtt hozták az országba, mielőtt itt vetítették volna a rajzfilmet, Thaiföldről. A 2 db kristálycukorért kaptunk egy szintén Thaiföldi ékszert, valamint egy Tapsi-Hapsi nyakláncot. A Sziget prospektust alá írtam, ezért kaptunk egy üveg 3600 ft értékű, száraz vörösbort. Ekkor kezdtük el érezni a csere-bere módszerben rejlő lehetőségeket. Folytattuk hát utunkat a Koronával szomszédos étterembe. Itt a pincér srácnak lerajzoltam álmai nőjét, ezért cserébe egy üveg Drehert kaptunk. Így tehát volt egy üveg borunk, egy üveg Dreherünk, Pindúr-Pandúros papírunk, Tollunk, 200 ft értékű kaja jegyünk, egy Tapsi Hapsi nyakláncunk, Thaiföldi bizsunk, valamint száz forintunk.

Sibelius 1

Így látogattuk meg a Dorothea vendéglőt, ahol 2 Pindúr Pandúros papírért kaptunk 2 szál egzotikus márkájú cigarettát. Ezután vissza az Ulcisiába, itt a két cigiért kaptunk egy tál kekszet, valamint a Tapsi Hapsi láncért kinyitották a borunkat, és kaptunk egy szívószálat. A tollat a Korzóra visszatérve elcseréltük az eredeti gazdájával egy sebtapaszért. A Bohémiában egy lánytól kaptunk egy óvszert, cserébe egy idő közben ingyen szerzett papír zsebkenőért. Mindezek mellett elhoztunk négy különböző pesti est kiadványt. Az óvszert egy sráccal cseréltük egy öngyújtóra, és egy szál cigire. A körülötte ülő lányoktól minden üzleti trükk ellenére se sikerült semmit se elcserélnünk, a kekszeket itt letettük, mert csak fölös teher volt. Ez után szereztünk még hatvan forintot egy sráctól, aki azért fizetett, hogy hagyjuk békén. A sráctól kapott öngyújtón túladtunk ötven forintért. A cigarettát elcseréltük egy újabb óvszerért, ezzel az este végre érve.

Sibelius 2

Végeredményül, az alumínium kanálból, és 4 cukorkából kiindulva:

- Egy üveg 3600 Ft értékű, száraz, vörösbor

- Egy üveg Dreher, 200 Ft értékű

- Egy 200 Ft értékű ételjegy, Ticket Express

- Pindúr Pandúros papírok

- Egy sebtapasz

- Egy gumi óvszer