20070731

Vol. 1, Az út Ekenäsba | The path to Ekenäs

Még Szentendrén, a GPS befigyel

- Sziasztok, azt hiszem, hivatalból tegeződhetünk, Fekete László vagyok, a kollegám Bárdos László, mind a ketten Lacik vagyunk, azt hiszem ezzel további probléma nem lesz - na valahol itt kezdtem sejteni, hogy annyira nem lesz unalmas az út, mint ahogy előre gondoltam.

- Új a busz. Szép a busz, tiszta a busz, a szemünk fénye, vigyázzatok rá, mi is azt tesszük. Fontos még a wc tisztasága, kérünk mindenkit, hogy úgy hagyjátok ott, mint ahogy találni szeretnétek, és csak nagyon sürgős esetben használjátok. Még valami. Marhabőr üléseken ültök. Nagy és kényelmes mindegyik, az ezredik kilométertől gyűlölni fogjátok őket, de kérek mindenkit, hogy erre is vigyázzatok. Ha esetleg leöntené valaki, ne kezdjen el házilag takarítani, szóljon nekünk, megvannak az eszközeink. Ha valakinek problémája van, jöjjön előre. Beszélgessünk. Ha valakivel probléma lesz, megbeszéljük azt is.

Így kezdte kettesszámú Laci – továbbiakban Maci, szeretnivaló Monty Python mániás medveméretű buszsofőr – az utat, mikor kifordultunk a Provincia parkolóból valamikor éjjel egy magasságában. Ezután megkezdődött a kicsivel több, mint 48 órás út Ekenäsba, Finnországi a 2007-es European Peoples’ Festival ez évi helyszínére, ahol én, mint a rajzverseny résztvevője, és dokumentátor kaptam feladatot.

Ha az ember 1600 kilométert utazik buszon, vannak bizonyos dolgok, amik hirtelen felértékelődnek a szemében. Ilyen például minden benzinkút logója, és egy kétbetűs szó, a WC. De ilyen hirtelen értékre tesznek szert az Étel, Ágy valamint a Fürdés kifejezések is. Szemléletesen: ha meglátsz egy Shell logót az út szélén, valamint mellette hatalmas betűkkel hogy Toilet, hinni kezdesz Istenben. Nagyjából ilyen szellemiségben értünk egy szállodához, amit túlzások nélkül áldásnak éltünk meg.

Nyűgös pihenő

Úgy fértünk el, ahogy tudtunk

A sofőrök 22+1 órát vezethettek egyhuzamban, így éjjelre megálltunk egy szálláshelyen, ahol volt WC is meg Fürdés, meg Ágy, meg minden. Na szóval jó volt. Persze másnap az egész utazás kezdődött elölről, de mi szívósak voltunk, nem adtuk fel. Fontos megemlíteni, hogy bátrak voltunk, megnéztük az egyik Happy Tree Friends DVD-t. Az öregek fogták a fejüket, a kamaszok takarták a szemüket, a legfiatalabbak pedig viháncoltak a nevetéstől.

Bazi nagy, bazi zöld hajó.

Reggel Tallinból komppal mentünk át Helsinkibe. Csodálatos volt. A bazi nagy hajóban mi is bazi nagynak éreztük magunkat, már ami engem illet, szóval azonnal kávéztam egyet, és azt kell, hogy mondjam, jó érzés egy picit sznobot játszani. Finoman szürcsölgetni a kávét a letisztult, Finn design uralta úszó plázában.

Coffe please..thanks

Naplemente a buszból

Éjjelre már Ekenäsban voltunk, egy órával előreállított naptárral. Gyors „becuccolás” után elszállásoltuk magunkat két szobában – lány szoba, fiú szoba – majd alvás.

Egyébként egy iskolában kaptunk helyet, ami egészen kellemes volt! A kitömött madarak és lombikok egy darabig zavarták a biológia teremben elszállásolt srácokat, de aztán hozzászoktunk. Ezzel az első szakasz véget ért. Ezután jöttek az érdekes dolgok.

20070721

in finn

Finnországban vagyok, az imádott iBookkal, hamarosan élménybeszámoló meg fotók!

20070719

OPTIMA III

Még így elutazás előtt a kezembe akadt egy csodamasina, mely az optima III nevet viseli, és egy teljesen mehanikus kis gép, semmi elektronika, a hatvanas évek gyöngyszeme! Fix 45mm-s optikával, és tökéletes, 2,8f-s fényerővel! Finnországba cipelem majd magammal, hogy ne csak steril digitális képek legyenek. Miközben írok b52 szól, az ARTPunk műfaly úttörő zenekara, egyenesen 1977-ből, szóval a sznob-retro életérzés mámorában úszom 40+ fokban.

Csáó | Hy

A mai nap az utolsó hogy jelentkezem, mert egy rövid kis kitérőt teszek Finnországban az European People Festival -on, ahol mint rajzos-fotós képviselem csöppnyi kis városunk. Legközelebb valamikor Augusztusban jelentkezem némi frissülés után, hidegzuhany előtt.

Addig be kell érnetek az archívummal, de utána mélyenszántó beszámolót írok külhonról, meg utána várható a Puhl interjú is a Dunakorzó kapcsán.
Kitartást, és nőkben|pasikban gazdag 10 napot mindenkinek!

Búcsúzóul egy kis szentendrei pesszimizmus:

20070718

Vár | Wait

Őrült | Lunatic
Nap-geometria | Sun-geometry
Fesztiválon | In festival
Emoknak, Gothoknak, Kamaszlányoknak |For Emos, Goths, and Teenagegirls
ma van az arial, meg a helvetica cult betűtpus 50. évfordulója
Finnország káming szún!

20070717

Dinoszaurusz


Egy Dinoszaurusz ne akarjon számítógépezni! Ha jön, a meteor vonuljon el, és vegye tudomásul, az ő ideje lejárt, akkor is, ha dicső múltat tud maga mögött..

20070716

Háttérzaj | Ambient noise

...vagyis azoknak az embereknek a beszélgetése, amikre nem figyelsz, amik összefüggő zajhalmot alkotnak, gyakorlatilag végtelen mennyiségű összefüggéssel. Gondoltál már például arra, hogy az hogy Te miről beszélsz, függ attól, hogy a tudatalattid mit hall meg?


Tegnap a Westendben voltam Zoli barátommal. A fotók a pláza tetejéről készültek. Egyrészt mélyen megdöbbentett a sok ember. Hiába na, vidéki gyerek vagyok. Másrészt az, hogy mind ugyan olyan. Emok, Rokkerek, Repperek, Alterek.

Egy időben óva intettem mindenkit az előítéletektől. Nem szabad a külső alapján következtetéseket levonni. De valahányszor valami nagyobb multiba keveredem, rájövök, hogy ez mekkora hülyeség. Mert ezek az emberek belül üresek. Hisznek abban, amiben az általuk követett divat-irányzathoz tartozóknak hinni kell. Példának okáért a feszülős trapézban, rózsaszín izompólóban, szőkére melírozott hajó, kigyúrt srácok, az ún. metrosexuálisok, abban, hogy aki nem olyan, mint ők, az buzi.

Naív vagyok, de ettől mindig rosszkedvem lesz. Egyszer beszélgettem egy lánnyal. Amolyan Emo külsejű volt. Kérdeztem, hogy mit tud elmondani magáról, természetesen mondta, hogy ő emo. Megkérdeztem, hogy miért nem Kovács Noémi (nem így hívják). Miért nem egy önálló individum, egy személyiség? Igazából nem az én dolgom, nem kéne, hogy zavarjon, de zavar.

Klónozzuk Madonnát, Britney-t, a Tokio Hoteles hím-nőt meg Trent Reznort. Meg a Kispált, meg a Quimby-t. Aztán az Ossianos arcokat, meg a Tankcsapda frontemberét. Csak nem tudom miért jó ez nekünk. Ja, és elsőre le tudom írni helyesen hogy Britney Spears, de az ly (elipszilonosjé)-k gondolkodom.

Talán a hőség hülyíti meg az embereket, de lehet hogy kopaszodó matektanárok. Igazából nem tudom, de az eredmény ugyan olyan elszomorító lesz. A magam részéről én maradok Krizbó. Mondjuk a nem szeretem a hőséget, és nem jövök ki jól a kopaszodó matektanárokkal se, szóval lehet hogy ettől bolondultak meg az emberek.



20070714

Riport: Montmartre-Szamárhegy Fesztivál

Montmartre-Szamárhegy Fesztivál van ma meg holnap. Ja hogy nem tudtátok? Nem a Ti hibátok, nem kell miatta pityeregni. Gyakorlatilag egy förtelmesen alulszervezett "fesztiválról" van szó. A mai nap Pierre barátommal elhatároztuk, hogy körbenézünk a PestiEst-ben és a Szentendre és Vidékében hirdetett fesztiválon. Leginkább az "Én Párizsom" címet viselő fotókiállítás érdekelt minket, amit a Párizsba látogató szentendreiek fotóiból állítottak össze. A hirdetmény szerint a kiállítás a belvárosban kerül megrendezésre. Na itt már vakartuk a fejünket, hogy ez akkor tulajdonképpen mit jelent. Ekkor még nem sejtettük, hogy békaemberekkel fogunk találkozni - copyright by Bacsó Péter, 1969. Ja nem.

Ekkor még nem sejtettük, hogy le fogjuk járni a lábunkat, szinte fölöslegesen. A Monmartre-Szamárhegy ugyanis nem a Szamárhegyen volt, így a belváros felé vettük utunkat. A Fő-téren megkérdeztünk pár nálunk talán többet tudó múzeumi portást, de egyikük se tudott még a rendezvényről se, pláne nem arról, hogy hova is rendezték pontosan. A Malom felé irányítottak minket hátha ott majd okosabbak. Ugyanezzel szembesültünk a Malomban is, plakát egy szál se, de ezúttal a Dalmát kávézóba irányítottak minket, hátha majd ott tudják. Körülbelül ekkor kezdtem azon gondolkodni, hogyha mondjuk, nem szentendrei vagyok, és érdekel a kiállítás, akkor hogyan találnám meg.

Szóval utunk a Dalmát Kávézóba vezetett (ami a Szamárhegyen van), ahol tökéletes tájékoztatást kaptunk. A fesztivál három „eseményt” ölel fel, az egyik a feljebb már említett "Én Párizsom", a másik kettő pedig egy Franciaországba emigrált magyar művészek munkáit prezentáló kiállítás az Erdész Galériában, valamint a Duna Korzón kiállított versek, amiket Párizs inspirált. Ady Endre és tsi. Gyors otthoni feltöltődés – pohár víz, arcmosás – felkerekedtünk, és belevetettük magunkat a Montmartre fesztiválba.
Kiállítás

Azzal szembesültünk azonban, hogy tulajdonképpen nincs mibe belevetnünk magunkat. Az egyetlen értékelhető, profin kivitelezett program az Erdész Galériában volt, ahol emberi körülmények között tekinthettük meg a képeket, és a portás se azt mondta, hogy „Nem tudom.”, hanem „Fel a lépcsőn és balra”. Ez már önmagában is felüdülés volt.

Csak igényesen

A többi program siralmas. A versek kicsiben, rossz minőségben voltak felkasírozva a korzó lámpaoszlopaira. Még arra se vették a fáradtságot a szervezők, hogy az Ady versek alatt kiüríttessék a szemeteseket. Persze lehet, hogy a koncepcióban benne volt az is, hogy a Montmartre életérzéshez hozzá tartozik a szemétszag, de ezt sose tudjuk meg. Ellenben megtekinthettük a Korzón elterülő szeméthalmot, amit a tegnap esti mulatozók hagytak maguk után. A francia turisták homlokráncoltak.

Szamárhegy a DunaKorzón

Város-imázs

Ehhez hasonló fesztivál hangulat fogadott minket a „fotókiállításon”, ami tulajdonképpen rossz minőségben kinyomtatott, falra szegezett papír fecniket jelentett. Ja és irdatlanul drága volt a mustáros kolbász is, ami esetleg elvihette volna a hátán a rendezvényt.
Szóval így néz ki egy esemény Szentendrén. Talán nekem, az ostoba kamasznak nem kéne emiatt puffognom, de úgy érzem muszáj. Tulajdonképpen ez is a város imázsát alakítja, mint ahogy az is, hogy a Bogdányi utcán sétálva mindenhonnan I Love Budapest pólók vigyorognak rám. Majd erről is írok cikket, mert rettenetesen idegesít.

Montmartre életérzés?

Péntek 13 | Friday 13

Korzó, amíg még megvan
algoritmikus álmok | algorithmic dreams
High Dynamic Rage hajnal | High Dynamic Rage dawn

20070713

Hmm

Daft Punk - Aerodynamic Talán a legjobb gitárszóló, amit hallottam. Fantasztikus ez a szám. Emlékszem, mikor ezt hallgattam az iskolában, és jött az a bizonyos szóló, nemigen jutott el az agyamig, amit nekem mondtak.

20070712

Helyzetjelentés a pocsolyából

A Puhl Antal interjú valamikor augusztus elején készül el. Az építész úr szabadságra ment, és nem kívánom megzavarni ezt. Megbeszéltük, hogy sor kerülhet a beszélgetésre, mikor visszajön.

Úgy fest, a közügyelés mellett kénytelen-kelletlen bele fogok folyni az oktatási rendszer bürokráciájába is, mindenféle levelekkel, meg papírokkal hadonászva lévén, mert még mindíg nem állt át a Hivatal az elektoronikus postára, magyarul e-mail-re, és ezért roppant morcos vagyok.

Legalább annyira, mint amennyire az ELMŰ-re is, hiszen jó 3 óra munkám veszett kárba egy áramkimaradás miatt. Kéremszépen! Az Európai Unióban élünk. Talán illene már észrevennie ezt a nagyoknak is! Nehogy már én érezzem magam rosszul, ha mondjuk kártérítésért zaklatom az ELMŰ-t!

Miért Én alkalmazkodjak az ő bénázásukhoz? Miért én - a fizető ügyfél - legyek az, aki plusz kiadásokba veri magát a számítógépe védelméért? Végső soron belőlem élnek, igazán megtehetnék, hogy tesznek is értem valamit, és normális minőségű szolgáltatást adnak.

Vagy mondok mást, kiderült, hogy a T-online monitorozza az adatforgalmat. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag tudják, hogy mit töltök le, mikor töltöm le, honnan töltöm le. Hogy mit írok az e-mailokba. Érdekesség, hogy erre nincs joguk, mert ez bizony magánszféra, amit a szolgáltatónak nem szabadna megsértenie. Sajnos nem ez az első eset, hogy a T-online rosszalkodik.

Volt már rá példa, hogy valakit azért tiltottak ki a rendszerből, mert túl sok adatot töltött le. Ez azért érdekes, mert akkor a „korlátlan letöltés” ezek szerint mondjuk 200 gigát jelent. De hát ez van. Az ügyféllel lehet szívózni, meg lehet alázni, le lehet nézni, úgyis fizet, mert rá van kényszerülve.

Mert ugyebár a T-online a legolcsóbb, mivel a teljes magyarországi kábelezés az ő tulajdonuk, a többi szolgáltató meg tőlük bérli, értelemszerűen drágább lehet csak. Ahogy az ELMŰ is birtokolja a hálózat 90 százalékát, így tehet akármit az Aeon, nem tudja lejjebb vinni az áram árat. Ez a magyarországi szabad piac.

Grindhouse: Halálbiztos|Dead Proof

Nagyjából egy órája jöttem ki a P’Art moziból, a Grindhouse – Dead Proof (Halálbiztos) megtekintése után, és még mindig remegek az élménytől. Nem tudok hova lenni a gyönyörtől. Nem is tudom, hol kezdjek bele…mondjuk a történettel? Hát lássuk csak, a szinapszis tulajdonképpen egy mondatban leírható.

A sebhelyes arcú Kurt Russel, ex-kaszkadőr azzal múlatja az időt, hogy kiszúr magának pár dögös csajt, aztán megöli őket valami fergeteges karambolban, de ezúttal kaszkadőrnőkbe botlik.


Ennyi. Fergeteges. El tudom képzelni a film koncepciójának születését: Tarantino és Rodrigez fűtől és tequilától szédülve kitalálják, hogy olyan filmet csinálnak, amiben sok a nagymellű jó-csaj, meg van egy macsó fő gonosz. Olyan film született, ami direkt sz@r. Elnagyolt, eltúlzott, szétcsúszott: tökéletes.

Nincsenek finom képek, nincs filozófia és a mély értelmű gondolatok is elmaradtak. Vannak viszont mellek, látványos robbanások, egy-két leszakadt végtag meg egy bagós hangú Kurt Russel. Azt hiszem ennyi elég is egy önfeledt mozizáshoz, feltéve, ha a néző a sutba tudja dobni az agyát röpke másfél órára, és kisgyerekként tud röhögni a film őrületén.

Másként nem nagyon lehet ugyanis élvezni. A párbeszédeket is csak azért írták, hogy két robbanás között legyen már valami hang is, és az ne merüljön ki a „I kill you muderf*ker!” meg a „I f*ck your as*hole” szintű mondatokban.

Még szerencse hogy a film egy percig se veszi magát komolyan. Véres-beles buli az egész, és érdemes rá beülni pár baráttal, vagy egy vadabbul sikerült házibuli után másnaposan röhögni rajta a haver kanapéján.

20070711

"Nem vagy egyedül" | "You are not alone"

Panoráma
Az Animátrix [japán legjobb anime rajzolói összeálltak a Matrix rendezőivel, és csináltak közösen 9 rövidfilmet, majd kiadták DVD-n, Animátrix címen. Zseniális.] kilenc részéből [szerintem] ez az egyik legjobb, szám szerint a hatodik. Senki nincs egyedül.

Pierre

Szélfútta pad|Windswept Bench


A legjobb dolog bennem, hogy sokan vagyok | The Best thing about me, there's so many me's

20070710

This is the Construct...

...mondja, Morpheus, mikor először vezeti be Neo-t egy virtuális világba. A Nagy Fehérség, mondhatni, de valójában kiterjedés nélküli modellezett tér.

Milyen nagy dolog ez kérem szépen! Szimulálom a valóságot, elhitetem a szemmel, hogy fotót lát, ha kell, és legfeljebb a kép valószerűtlensége lesz csupán az árulkodó jel: nem valós, amit látunk.

Elveszünk a modern világ vég nélkül sokasodó valóságaiban, mondja Terry Gilliam, és milyen igaza van. Mert nincs már olyan hogy valódi és hamis. Ezek a kifejezések megszűntek egzaktnak lenni. Hamisítom a fényeket, hamisítom a perspektívát. Azt látom, amit látni akarok, mert olyanná alakítom a valóságot, amilyenné akarom. Belenyúlok a tükörbe, ami ragacsként folyik végig a kezemen, az álom pedig sokszor valóságosabb a nyitott szemmel látott világnál.

„Amit látok csak nyersanyag, valami sokkal izgalmasabbhoz” szoktam mondani, mikor felhozzák, hogy belepiszkálok a fotóimba itt-ott.

20070709

Riport: Dunakorzó "innovatív rehabilitációja" 1/2

Innovatív rehabilitáció, ami a nemzetközi zsargonban valami olyasmit jelent, hogy felújítom [rehabilitálom], és egyúttal át is alakítom [innovatívan] a meglévő dolgokat. Gyakorlatilag dózerelés, majd újjá építés. Na, szóval innovatívan rehabilitálják a Duna korzót, és a hozzá tartozó gátat, amit – a 3 éve homokzsákolók tudják – igencsak kikezdett az idő, no meg állítólag tessék-lássék módon építettek meg a hatvanas években is.

Tényleg ráfér a rehabilitálás...

...meg az innováció

A város pályázott, azokra a bizonyos városfejlesztésre szánt EU-s pénzekre, és nyert is, másfél milliárdot, ami azért elég pénz arra, hogy innovatívan rehabilitáljunk. Aztán kihirdettünk egy pályázatot, az építészek számára, hogy tervezzék meg az innovatívan rehabilitált Duna korzót, a nyertes pedig Puhl Antal, aki aztán tényleg nagyon innovatívan rehabilitál. Terve a Szentendre és Vidéke e havi számában megtalálható - nem fogom ide felrakni, vegyétek meg az újságot! Valóban rehabilitál, tényleg innovatív, mert van benne mobil gát, meg majdnem Duna szintre hozott, autótlan, sétáló utcává alakított Korzó.

Azért szép volt eddig is

Teljesen rendben van, kivéve a terv fölött Démoklész kardja ként lebegő kérdőjeleket. Például, hogy miért nem tartja tiszteletben a terv Szentendre összképét, és miért emlékeztet inkább Párizs egy utcájára. Vagy tulajdonképpen, hogy is működne egy ilyen mobil gát Szentendrén. Érdekelne továbbá, hogy nem illene e megkérdezni egy vízmérnököt, mielőtt gátat építünk, még akkor is, ha sokdíjas is az építészünk.

Ilyen nem lesz ezután

Mert Puhl Antal bizony annyi díjat nyert már, hogy kevés lenne hozzá egy szekrény is, szóval azért nincs rossz kezekben a terv, de megnyugodni csak akkor fogok, ha a fenti kérdéseket megválaszolja egy nekem adott interjú alkalmával. Végtére is a terv kivitele „évtizedekre, de akár évszázadokra is meghatározza a város látképét”, hogy a Szentendre és Vidékéből idézzek egy találó mondatot.
Hamarosan - ha minden jól megy - jelentkezem az interjúval.

I have a dream

20070707

Levegőtlen légkör | Atmosphere without air

BLOCKart
Nem saját kifejezés, de szerintem borzasztó jól hangzik.