20071225

Vicces mi? | Funny eh?

Van aki szerint vicces, de szerintem nem az. Rövid úton eltüntettük.

Am...

Ez ilyen tökjó ez hogy nekünk ilyen karácsonyunk van vagy mi a szösz nem? És ebből az ilyen karácsonyból tényleg nagyon boldogot vagy milyet mindenkinek.

20071222

Steampunk kürtöskalács | Steapunk blower milk-loaf

Steampunk a fantasy egy alága, divatját a nyolcvanas évektől a kilencvenes évek elejéig élte. A szó egy világra utal, ahol a gőzenergiát sokkal szélesebb körben felhasználták, mint a valóságban, jellegében leginkább a 19. szd. Viktoriánus Angliájára emlékeztet, elemeit korai sci-fi és fantasy művekből meríti. A Steampunk fiktív technikai eredményei leginkább H.G. Wells és Verne Gyula ötleteire emlékeztetnek, de előfordulnak olyan megoldások is, amik a 21. szd. technikáját öltöztetik Steampunk köntösbe. Remek példa erre a gőzhajtásos számítógép, ami gyakori eleme a Steampunk világának



Egyébként kellemes karácsonyt meg újévet meg ilyeneket mindenkinek, legyetek együtt, szeressétek egymást, és többet foglalkozzatok a családi vacsorával mint a pálzába ajándékért rohanással. Élvezzétek ki, hogy egy a Bejglievésen kívül semmire nem kell figyelni egy kicsit!:)

Szentendre, az Árnyak városa | Szentendre, the city of Hollows

Érdekes dolog ez, végignézni, ahogy felnő körülöttünk a világ(unk), és az olyan kifejezések hogy "...apa lesz..." és "...megkérem a kezét..." már nem valami távoli, és valószerűtlen jövő részei, hanem a jelen témái.

Dolgozunk, összeköltözünk, apák és anyák leszünk, felnőttek lettünk, de belül mégis gyerekek. Látjuk a változást, hogy a városból kikop lassan a generációnk, mi pedig nem berúgni járunk már le, hanem fényképezni, vagy beszélgetni, és a pálinka se a szétesés, csak a megérdemelt szíverősítő.

Meglepődtem magamon, mikor azt kellett mondanom egyik este, hogy srácok megyek, mert holnap melóhelyre kell mennem. Eljött ez is, és persze ideje volt, előbb utóbb így kell alakulnia, előbb utóbb én is kilépek a gyerekkor biztonságából. Előbb utóbb mind kilépünk, és nosztalgiával emlékszünk vissza ezekre a régi szép időkre.

20071217

Hinni kell valamiben... | Must belive in something...

Legközelebb szóljon valaki hogy sztrájk van, és nem nyit ki a suli...köszi! Viszont rájöttem egy csomó jó dologra, pl hogy a hitben kell hinni és a reményben, hogy mindennek van értelme, és valami nagyon nagyon jó oka. Máskülönben jön a felörlődés...





20071212

Adás | Transmission

Felszínre

Mégis lesz cucc csak nem biztos hogy naponta.

20071211


::: átmeneti szünet :::

20071208

A tehetségtelenség érzése | Feeling of talentless


Nem szeretem hogy rossz az idő, és mindenki -én is- szipog:(

20071207

Beteg | Sick

Asszem kicsit megbetegedtem...

20071206

Mikulás | Santa

A Mikulás hozott nekem egy jólsikerült napot. Ennél jobb ajándékot nem is kaphattam volna. Egy nap amikor minden gördülékenyen megy, ahogy mennie kell.

20071205

Kontroll | Controll

I can't breathe
The air is getting hold
I can't breathe
Keeping my control
I can't breathe
Starting to lose hold
I can't breathe
Keeping my control, keeping my control
Losing - don't lose it
Rendezetlen vonalak | Assorted Lines
Mizantórp

20071204

Nehezen vonszolja magát a sáska | The Grasshopper Lies Heavy


Én...gyűlölöm...ezt a helyet! Ezt az állatkertet, ezt a börtönt ezt a valóságot, nevezze, aminek akarja! Nem bírom elviselni tovább! Ez a szag! Úgy érzem teljesen átitatott!


20071201

Balkán | Balcan


Repedezik minden rendszer, minden ami megszokott, minden, ami örökkévalónak hiszi magát, és elnyomással tartja fenn a látszatot.

20071130

Tesmozgás | Exercise

a mai nap kicsivel több mint két tonna fát pakoltam el. azt hiszem erre nyugodt szívvel büszke lehetek nem?

A nap legvégén | At The End Of The Day


A tegnapi bejegyzés...

20071128

Metro Arcok | Metro Faces


Érdekes dolgot figyeltek meg a csillagászok. Egész konkrétan egy másfél-millió fényév szélességű lyukat az univerzumban. Nem a fekete lyukakhoz hasonló gravitációs anomáliát, hanem egy olyan tér-részt ami egyszerűen üres.
Érdekesség hogy egy elmélet szerint a lyuk átjáró a mi univerzumunkkal párhuzamosan létező világba. Index cikk

20071126

ShintoTek Networks


Vagy egy éve nem voltak ilyen szép felhők mint ma. Úgy örültem neki:)


20071125

Ember-Ceruza | Human-Pencil


Alárendeltje vagy a rajtad keresztül áramló ismeretnek, és tudásnak. Te csak ceruza vagy Isten kezében, egy eszköz a közlésre, és nem a közlés maga.

20071124

Machina | Machine

Let's Ride!


Have a break...

Éjszaka van, lassan egy óra. Lefekvéshez készülődöm. A számítógép bezárása előtti rutinos feladatsor kezdődik nem sokkal azután, hogy elköszönök Melytől. Aztán megcsörren a telefon. Apát keresi valamelyik művész haverja. Ez az első, ami eszembe jut. "Igen tessék?" szólok bele unottan, és várom a kötelező „Apád van?” kezdetű mondatot. Csend, aztán valami zörej a vonal túlsó végén, majd kattanás. A hívó letette a telefont. Mielőtt az első gondolat egyáltalán megfogalmazódna bennem a hívó személyéről, nyílik a húgom ajtaja, majd a miénk, ahogy beront a szobába, és ebben a pillanatban tudom, hogy ki volt a telefon másik végén.
- Egy óra van Terka normálisak vagytok?! - próbálom visszafogni a hangom, Domi mögöttünk alszik ugyanis.
- Gergő ne vágd a pofákat, mert nem érdekel! - dühös, hangja tónusa pedig arról árulkodik, hogy most ébredt fel. Kikapja a kezemből a telefont.
- Letette már - szólok utána, mire becsapja maga mögött először a mi, majd a saját szobájának ajtaját. A mozdulatba minden irántam érzett utálata összesűrűsödik. Az idegesség, hogy pontosan tudja, megint hibát követtek el.


Eltelik egy kis idő. Felteszek egy kis Miles Davist, a "Round Midnight”-ot, ami a kedvencem, és leírom mindezt. Tudom, hogy következményei lesznek. Azt akarják majd, hogy szedjem le, és veszekedni fognak velem. Aztán persze én nem fogom leszedni, szóval egy hétig nem beszélek majd a húgommal. Tudom, hogy jön majd a mizéria, hogy miért nem vagyok toleránsabb, majd az első adandó alkalommal hogy Terkának a segítségemre lesz szüksége, minden helyreáll.
Tudom, hogy mikor ezt elolvassa, átjön majd és elmondja, hogy egy seggfej vagyok, és várhatom mikor fogja a segítségem kérni. Tudom, hogy a szememre hányják majd, hogy nekem ehhez az egészhez semmi közöm, és nem szép dolog kiteregetni a család életét, és tudom, hogy egyre kevésbé tudnak érdekelni ezek a következmények.
Így szakad szét az, aminek ideje sem volt egybeforrni rendesen.
Bocsi srácok, én így vágom a pofákat. De nem kell olvasni, nem rátok tartozik, hogy úgy mondjam. Annyira egyszerű dolgot kértem. Annyit, hogy hagyjatok békén...


20071123

Kis-Magyar Cyberpunk

Cyberpunk: A cyberpunkot az ellenőrizhetetlenül gyors technikai (elsősorban informatikai) fejlődés, a hagyományos értékek háttérbe szorulása és a változó világ hívta életre; a századforuló modernizmusának, a nagyvárosok terjedésének egyenes következménye. (Az elidegenedés érzéséről, az atomizálódásról már Arany János is írt a szabadságharc bukása után.) A cyberpunk művekben az emberek általában óriási, túlzsúfolt metropoliszokban élnek, érzelmi életük ennek ellenére sivár. A nemzeti érzés helyett a cégekhez tartozás kerül előtérbe: a multik dolgozói – japán mintát követve – a cég épületein belül laknak és dolgoznak, a nagyvállalatoknak saját himnusza van, a politikát a cégek egymás közötti harca jellemzi. A technika az élet minden területére betör: tipikus szereplők a számítógépes bűnöző és az informatikus szakember; az ember-gép kommunikáció már nem billentyűzettel és képernyővel, hanem a virtuális valóság segítségével, a központi idegrendszerre csatlakoztatott berendezésekkel történik; az élő szövetek/szervek lecserélhetők gépi megfelelőikre (pl. műkar, infraszem, implantátumok).
(wikipedia)

Multicult




A multikultúra gyöngyszemei... Indián zenekar játszik, nem messze a Török gyrosostól. A neonfények között valami új születik itt az „underground”-ban. Az össz-kultúra, ami olvasztó tégelyként fogad magába mindent, válogatás nélkül. Japán – talán kínai vagy koreai? – beszédet hallok, tőlünk balra egy lány telefonál haza, a szigetországba. Elszórtan Roma prostituáltak, a plázából kiömlő metrosexuális srácoknak árulják magukat. A telefonok mellett hajléktalanok olvassák a friss híreket. Mellettük egy roma jósnő olvassa ki a bíztató jövőt egy miniszoknyás lány tenyeréből. Halk morajlás, nem messze a jóstól öregurak sakkoznak. A rendszerváltás előtti kép elevenedik meg egy pillanatra. Mintha a fekete fehér filmekből léptek volna ki. A háttérben boltok, villódzó neonfénnyel hirdetik magukat.

Shopping


Ezerféle bolt és butik, neoncsövek és fénytestek villódzó labirintusa. A plázánál jobb áron kínált, jobbára lopott termékek piaca. Azoknak, akik nem engedhetik meg maguknak a vásárlás kultúra csúcsának árait. Hófehér minibe öltözött pillangó méreget egy giccses karkötőt. Ezüst, 500 forint. Összeráncolja szabályosra kozmetikázott szemöldökét. Mögötte egy nagydarab, kormos bőrű alak méregeti a lányt. A pultosnő feszülten figyeli a leendő vásárlót. A boltot betölti a Gyros, a Kürtöskalács és a Csöves-szag különös egyvelege, ami egy egészen leírhatatlan kipárolgása ennek a különös világnak. A bolt mellett egy görnyedt öreg nő méregeti undorral mindazokat, akik nem adnak neki alamizsnát.

Past




A sakkosok. A rendszerváltás előtt óta sakkoznak. Régen - mondja egyikük- még fent voltak, aztán egy keményebb tél elől lemenekültek az aluljáróba. Aztán lent is maradtak. Eleinte kukákon meg a földön sakkoztak, aztán pár tíz éve valaki kibérelt egy asztalt, azóta aköré csoportosul a játék. Kisebb - nagyobb tétekben játszanak, háborítatlanul. Mert - mint mondják- őket nem bántják az aluljáróban élők, mivel ők sakkosok egy külön Kamarát alkotnak itt lenn a micro - társadalomban. Semlegesek. "Nem nagyon mernek kötekedni, mert a többi itteni kamara nem nézné jó szemmel" mondja Pista bá huncut mosollyal.

Homless

Mindenki más okból épült le. Van, aki drogoktól megzavarodva hever a saját mocskában, mások bánkódva nézik a gyűrűs ujjukat, melyről hiányzik a jegy-gyűrű. Kutyákat szorongatnak, némi meleg reményében. Egyesek próbálják megtartani méltóságukat, és emelt fővel tűrni a megsemmisülést, olyan is akad, aki végső elkeseredésében az őrületbe menekült. De vannak testi és lelki fogyatékosok, betegek, és túlélők, akik leszöktek valami elől a neon dzsungelbe. Azonban akármilyenek legyenek is, sokféleségük ellenére van valami, ami összeköti ezeket az embereket. Ők a zacc. A földalatti világ salakanyaga. A szemét, amit az aluljárok szélére sodort a szél. Szerencsétlenül járt hajléktalanok, akik a hideg elől a metróban kerestek menedéket. A napról napra élnek, míg egyszer csak nem ébrednek fel többször. Akkor lejön majd valaki és elhúzza maradványaikat, és a sikertelen azonosítás után névtelen sírba helyezi őket. A felszabadult helyre, minden sarkokra, minden matracra van új jelentkező. Így megy ez.


Ezt így most azért kaptátok ilyen töményen, mert azt akarom ti is úgy ledöbbenjetek ezen, mint én. Hihetetlen, de nem William Gibson vagy Philip K. Dick egy regényében bolyongtam, hanem 2007 magyar valóságában.